Maybe - avagy egy elmeháborodott skodás blogja

Petr Šimurda és a 130LR

2011-05-02T19:53:00.002+02:00

Bár a csapat honlapján még 130 LA MTX Rallye néven emlegetik az autót, úgy látszik, közben LR-é avanzsálódott. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hogy terelgeti a vasat. Valahogy így...

Etalon autó, biztos kezű pilóta, gyors és látványos vezetési stílus, mi kell még?

Skoda-Lada párbaj 2011

2011-04-12T23:38:00.004+02:00

Olyan régen nem írtam már ide (akkor is minek), hogy szépen lassan újra kell tanulnom a blogger keze lő, felül, e tét. Írásom apropója nem más, mint az e hét végén megrendezésre kerülő Skoda-Lada néhány probléma, vagyis párbaj. Plakátja is van nekije, ehun van e:

Kattra nagyobb lesz a kép, bár így is minden látszik, aminek látszania kell. Kakucsring, Skoda, Lada, párbaj, 2011. 04. 17. Az meg most hétvégén lesz ugyebár, bár ezt már szerintem mondtam, vagyis írtam. Az ilyen rendezvények arról nevezetesek, hogy még egy ilyenen sem voltam. Bár már jó 3 éve rágom Kika fülét, hogy ugyanmá' legyenmá' ilyen, direkt megvárta, hogy ne legyen autóm, és esélyem sem indulni a Ladákok ellen. Amúgy Kázmér (vagyis ami megmaradt belőle) eladó, úgyhogy ha valakit érdekel, írjon. Hihetetlen, hogy két reklámot is sikerült már csempésznem ebbe a blogpostba feltűnésmentesen.

A rendezvényen történő megjelenésem egyébként viszonylag csekély mértékben garantálható a suckdolgozattal való intenzív orális szex miatt, mindazonáltal meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy jelenlétemmel rontsam a találkozó színvonalát. Ráadásul a vörseny után össze fog gyűlni a köz, és olyan döntések fognak napvilágra kerülni, hogy arról még nem tudok semmit. Pusival egyébként tegnap beszéltük, hogy kéne már valami háztáji rohadófélben lévő Skoda alkatrész, mert anélkül nem lehet csajozni, pedig itt a tavasz, rügyeznek a fák, csiripelnek a Mubarak. Úgyhogy Kukucson megpróbálok majd beújítani valami hámozott sárvédődarabot, duplakörfűrésszel.

Egyébként az elmúlt Kázmérmentes időszakban újra rá kellett jönnöm, hogy a skodás világ életében skodás marad. Vehet helyette BMW-t, Alekot, nagy levegőt, a múltját nem tudja megtagadni. Olyan ez, mint amikor valaki 5 évet ül emberölésért, és feltételesen szabadlábra kerül egy rövid időre. Tudja, hogy egészen apró dolgok kellenek csak ahhoz, hogy újra bekerüljön. Aki érti, hogy miről írok itt most, az érti, aki nem, az meg mióta eszi a borzpürét kétállású fakormánnyal? Szóval a lényeg, hogy Skoda nélkül nincs élet, ez tény. Ilyen depressziós bejegyzés meg rég volt már a blogban.

Na, akkor itt az ideje, hogy feldobjam valamivel a hangulatot.

Direkt nem olyan videót kerestem, ahol tolják neki, ezen valahogy olyan méltóságteljes a hangja... Valamiért az ugrik be róla, amikor kiskoromban néztem a Spektrumon (néz még valaki ilyeneket a GörényVilág és társai mellett?) valami háborús dokumentumfilmet, és volt egy onboard egy B-52-esről. Annak sem csapták túlságosan, de az a hang, AZ a hang... A pilóta csak egyszer rúgta el neki, de rögtön ledifferált a propeller, úgyhogy inkább hanyagolta a témát, lendületből ~~autózott~~ repülőzött, ennek ellenére jó köridőket futott. Köridőről jut eszembe, az csak körpályán van, Kakucson amőbaidő lesz. A futásról meg az jut eszembe, hogy aki megint csinál Pusiról rohanós képet, annak lesz újabb rohanós képe Pusiról. Köszi.

Kázmér elköltözött

2010-11-14T21:18:00.071+01:00

Egy napon, mikor néhány skodásnak semmi dolga nem akadt,
Eszükbe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
Elmentek hát Kázmérkához, hogy meglessék, hol rohad,
De Kázmér alján éppen akkor nem nőtt ki a zöld moszat.

In medias res, már régen tervbe volt véve, hogy meglátogatjuk a szegény elhagyatott ~~kölyökmackót~~ személygépjárművet, mert Erzsike néninek minden kedvessége ellenére kezdett frusztráló lenni, hogy egy piros-szürke (igen Dana, NARANCSSÁRGA) vörsenygép rontja a garázsban a levegőt. Kézenfekvő megoldásként, a rendőri elfogó hadjáratot megelőzendő az Erzsike nénitől 312 méterre lakó nagymamám telkén lévő garázs lett az új hadicélpont, mondván ilyen távon talán még meg lehet spórolni az útvonalengedély költségeit. Ezen felbuzdulva jelent meg vasárnap reggel 8 körül a házunk mögött Bence, Dana és Zsolti az új fekete szerzeménnyel. Kötelező Tecsós körutunk és kakaófétisünk kielégítése után viszonylag zökkenőmentesen lejutottunk a tett helyszínére, ahol az előző postban már említett látvány fogadott minket.

Erre mondják, hogy fellelési állapotban?

Kerekek offon, főleg a jobb hátsó, akksi over, főleg a jobb hátsó, az autón pedig olyan vastag porréteg, hogy rendesen ki kellett irtani a falusi por és Neolux gyümölcsén gyorsan cseperedő esőerdőt, főleg a jobb hátsó. Kázmért egyébként szeretik a macskák, főleg ha mászkálni kell rajta, ez még visszatérő motívum lesz a későbbiekben. A kertkaput feltéptük, a garázsajtót szétkaszaboltuk lézerkarddal, nálam jobb derékkal rendelkező segítőim felfújták a gumikat, majd kitoltuk Kázmért az udvarra.

Újra a szabadban

A kitolás alatt tapasztalhattuk, hogy bizony 1 év állás nem igazán tesz jót a fékeknek, konkrétan be voltak állva, mint Lenke bácsi a vasárnapi Mati felesége (Matiné) után. 1 év állás egyébként is sok idő, még ha nem is munkahely, legalább kiadhattam volna Kázmérnak a jótállási jegyet, bár azt nem mondta, hogy nem állna jót magáért, mondjuk soha nem is magázott...

Bedobtuk Bence akksiját, aztán megtekertem a motort, hogy magához térjen a fáradt olaj, miközben eljut olyan kevésbé fontos helyekre, mint pl. a hajtókarcsapágyak.

A hajtókarcsapágyak

Ezek után Zsolti asszisztálásával aktiválva lett a szívató is, majd pöccröff, bár ehhez kellett 3 db, egyenként 5 másodpercig tartó pöcc is. A lényeg, hogy röffent, hörrent, üvöltött, élt... Ez az autó élni akar, aki mást mond, az hazudik. A műveletről egyébként video is készült, de ezt Kázmér személyiségi jogaira való tekintettel eltitkolom az olvasóközönség elől.

Az indítás utáni telefonhadjárat egy megható pillanata

Nem volt más hátra, mint hátra, vagyis szúrni egy rükit, és kioktojálni a személygépjárművet az utcára. A rükiszúrás egyébként kicsit olyan volt, mint amikor az ember kanállal akar disznót ölni, ugyanis a váltóolaj még enyhén dermedt állapotban volt megtalálható rendeltetésszerű helyén. Ez a jelenség szerencsére a tolatás után megszűnt, problémamentesen sikerült abszolválni az új otthon felé tartó hosszú és fárasztó utat. Az egyetlen vicces jelenség az volt, amikor a gépjármű 10 km/h fölé gyorsult, ugyanis az egy év alatt lerakódott porréteg hirtelen felindulásból beterítette a környéket, a pilóta vigyorgó arcával karöltve (enyhe képzavar, vagy a dusty facepalm születése?) . Hiába, a boldogságért szenvedni kell. Danával még gurultunk pár métert az utcában, aztán az udvarba történő bepozicionálás után neki is estünk szegény mit sem sejtő autó szétbombázásának.

Zsolti szörnyülködik, Kázmér lábatlankodik

Pillanatok alatt leugrottak az első kerekek, majd Zsolti nekiesett az agyatlanításnak. A porvédő kupakban lévő húdezsír ettől annyira megijedt, hogy hanyatt-homlok eltört.

A törött zsír

A folyamat közben kiderült, hogy mégis van őrangyalom, volt pár érdekes elváltozás a futóműnél, de csak olyan apróságok, mint pl. az alátétek, sasszegek, meghúzási nyomatékok, lengőkarok, komplett hidak és viaduktok teljes hiánya. Eközben befutott Gabi is, aki sajnos a tervezettel ellentétben csak villámlátogatást tudott végrehajtani, ezúton is jobbulást kívánunk neki. Amíg a srácok futóztak, én nekiestem a fólia megsemmisítésének, a rohadási fokozatok belövésének.

Fájdalomküszöb

Jó hír, hogy nem kell küszöböt cserélni, rossz hír, hogy mégis kell küszöböt cserélni. Majd meglátjuk. Igazából csak felületi rozsdát találtunk mindenütt, de a felületi rozsdához sajnos gyakran kapcsolódik aluleti (alulati?) rozsda is, ami már egy kevésbé jó dolog.

Agycsere után irány a hátsó futó, kerék le, pogi le, fékdob le. A látvány nem volt túl ~~Jolános~~ Rózsás, sokkal inkább rozsdás, de legalább relatíve kevés alkatrész hiányzott a fékből. Ezt még nem tudták szétlopni a rozsomákok.

Fake

Az a kiszáradt kutyaszarra emlékeztető valami a fékmunkahenger, igen. Szakszerű javítására a "bal váll fölött nagy ívben" kezdetű módszert kell alkalmazni. Ami viszont jó hír, hogy a dobot csak szabályozni kell, a nem létező fékhatás nem tudta elkoptatni.

Még használ, ha tó.

Amíg Kázmér féktelenül örömködött, elkezdtük kipakolni a garázst is. Három autó bontási maradványtünetei kerültek a felszínre, illetve kiderült, hogy nagyanyám hordóin kívül a komplett Favorit motorbelsőmre is rátették a kezüket az eszkimók. Szeretem őket nagyon, éppen ezért csak úgy érzéssel hánynék bele a szívükbe.

Ezt így mind egy garázsba?

Miután a gátlovak is kiugrottak, installáltuk a boleslavi mérnökök által 120-as Skodára megálmodott felniket. Nagyon dekoratív lett velük Kázmérom, simán mehetne a múzeumba, a felirattal sem kéne sokat bajlódni, elég lenne ennyit ráírni: LOL.

Sőt, rofl...

Elől még hagyján, de a hátsó sárvédő és a kerék közötti laza 10 centis légrés visszataszító mivoltáról stílustanulmányok ezrei fröcsöghetnének éveken át.

Megpakolva (pak-pak-pak)

Miután leült bennünk Michael Hanyinger, elkezdtük feltölteni a rendelkezésre álló teret. Az elsőre esélytelennek látszó folyamat az idő előrehaladtával egyre hihetőbbé vált, Kázmér belseje úgy nyelte el a kaszni- és motoralkatrészeket, mint Gerzsont a cethal. Persze ebben segítségére volt Bence autója is, ami a tetőcsomagtartóra erősített 8 garnitúra kerékkel enyhe Dakar-fílinget produkált.

Kisterenye-Dakar 2010

A garázsajtó becsukásában hátráltatott minket Béla, a szomszéd néni macskája, aki egyébként lány, vagyis hölgy, mert perzsa-szerű valamilyen képződmény a lelkem. Olyan alattomosan osont be a garázsba, hogy alig vettük észre, aztán megindult ellene a hajtóvadászat (ide lehet képzelni a hajtókarcsapágyas képet egy vadásszal és egy @-al, csak most nincs kedvem megcsinálni). Béla végül kiszabadult, Kázmér pedig újra macskátlanul töltheti az éjszakákat.

Mivel nem vagyunk denevérek ( - Pistike, szaladj le a boltba, hozz egy kiló hurkát, de ne véreset! - Denevéreset???), az éjjellátó egységeink kímélése érdekében gyors uzsonna után a hazaindulás mellett döntöttünk. Út közben rájöttem, hogy nem hülyeség a kétdobos kipufogórendszer, Bence jól kitalálta ezt a hallójárat-kímélő megoldást. Nagyjából akkor értünk vissza Gödöllőre, amikor elindultunk (8 körül), vagyis elmondhatjuk, hogy nulla időbefektetéssel sikerült elköltöztetnünk Kázmért. A segítséget ezúton is köszönöm Bencének, Danának és Zsoltinak. Majd valamikor folyt. köv, remélem...

Mi történik, amikor...

2010-11-02T16:45:00.009+01:00

...a mérőeszköz szabványos működése közben K betűket rajzol mindenhová?
Káz, mér.

Aki élt, él, és élni fog. Jól emlékeztem, bal oldalon van benne a kormány.

Bár ráférne egy alapos fürdetés.

Ha a gyári kék légszűrőház lenne rajta, akkor az alábbi képről eszembe juthatna egy régi Tanksapka szám.

Igen, a kettőszáztizennyolc. Emlékeim abban sem csaltak, hogy elől is van kereke.

Kicsit szomorúan, de reménykedve várja a jövőt.

To be continued...

A nap képe

2010-09-26T18:42:00.007+02:00

...avagy minden csak nézőpont kérdése.

Kese a földön ülve magára borította Zsolti autóját, mert így kényelmesebben hozzáfér a kereszttartóhoz.

Zsolti minden erejét bevetve a plafonon tartja a kocsiját (jobb felső sarok), hogy Kese a kivágott padlólemezen keresztül kényelmesen elérje a tetőkárpitot, lógó cipőfűzővel.

Kese a plafonon ülve törli fel a lecsöppenő váltóolaj-cseppeket a hajával Zsolti falra szögelt autójáról.

Kese a falon ülve, felfelé lógó cipőzüfőkkel kaparja az oposszumhordákat a kocsiról, miközben Zsolti rámutat, miért nincs otthon alufólia.

Vajon melyik lehet az igazi?...

Visontai örömködés

2010-09-26T18:38:00.001+02:00

A videoért köszi Gabinak, a hangulatért pedig mindenkinek, aki ott volt.

A legfílingesebb talis videó evör

2010-09-03T14:52:00.001+02:00

Danaskullnak kopirájtos. Köszi, még sok ilyet!

Nemzetközi Skoda Találkozó 2010

2010-08-23T15:29:00.063+02:00

Egy év nagy idő, 365 nap, 8760 óra, 525600 perc, 31536000 másodperc (és fogadni mernék, hogy ennek mindjárt utánaszámol valaki). Pont ennyi telt el a tavalyi nemzetközi találkozó óta, vagy ha nem is pont ennyi, legalább sikerült bevezetőt írnom. Ezúttal Szeged adott otthont a győri Skoda találkozónak, amelyet Szolnokon rendeztek meg. Pénteken délután fél 1-kor találkoztunk volna az M5 Tecsónál a többiekkel, ehhez képest fél 4 környékén már sikerült is elindulni Szeged irányába. A késlekedés oka azonnal nyilvánvalóvá vált számomra, amikor megpillantottam Kese barátom legújabb szerzeményét egy Rapid ülésgarnitúra formájában. Mint később kiderült, jó választásnak bizonyultak, mert az egyébként nem rövid út alatt sem fájdult meg jobban a derekunk, mint amennyire alapban fáj.

(Rendőr szexuális örömszerzési akciót végez a feleségével. A hölgy igencsak sikongat, mire a rendőr megkérdezi:
- Mi a baj, fáj?
- Nem, épp fordítva!
- JÁF???)

Érdekes jelenség egyébként, hogy ha az ember normális tempóban megy egy 120-assal a pályán (nem 120-al), mindenki versenyezni akar. Volt, aki csak odalépett neki egy kicsit, amikor előztünk, de akadt olyan is, aki végig kergetett minket 3-4 kilométeren át. Gondolom azt akarták jelezni, hogy szimpatikus nekik az autó, és ők is szeretnének ilyet, most azonnal... A pályáról lehajtás benézése után végül összefutottunk a többiekkel is, így egyesített erőkkel rontottunk be a kemping bejáratán.

Érkezésünk utáni pillanatokban lámpászati kutatásokba kezdtünk Pusival, melynek szenvedő alanya hosszas töprengés után Danaskull autója lett. Először szemtelen volt szegény jármű, aztán beleoktojáltunk egy olyan lámpát, hogy csak na. Képeken még jól is néz ki. Ha ez nem clear, akkor mi az?

Pusinak azonban támadt egy ötlete, (1.5 lett-e?), és a sátáni szigszalag segítségével feltalálta a 105-ös lámpát.

Ezt meg is ünnepeltük néhány pár előző napi virslivel, amely szemtanúk elmondása alapján idős emberek egykor szebb időket megélt testrészére emlékeztetett. Igen, a fülükre. Nagy ünneplésünk közepette előkerült a sör is, majd az éltető nedűvel megtámogatva folytattuk utunkat a kempingben, ahol erőteljes deja vu fogott el. Hogy miért?

A válasz itt keresendő.

Tíz derégláttalak és három teisittvagy között megtudtam, hogy a lila Rapid/GLS ülések eredetileg feketék, csak lilára szívta őket a nap. Hát igen, előfordul, hogy valakit lilára szívnak. Meghallgattunk néhány "gyári 120-as motorral ment 180-at, csak azért nem többet, mert hengerfejes volt" történetet, persze negyedikben (általánosban?), majd megcsodáltuk Kisstyan autóját, ami nem kis változásokon esett át az elmúlt időszakban. Színkód wanted, már látom Kázmért lelki szemeim előtt újra pirosban pompázni...

Idő közben lassan ránk esteledett (estelle that, hehe), a hangulat tetőfokára hágott, Dozsóra sütött a holdsugár, ZJ kétpercenként befonta a szemöldökét, előkerültek a kötelező mennyitkönnyítsekhogyjólegyen-milyenszívócsonkkellaháromszázastengelyhez témák, láttunk nyelvnyújtogatóst, és kitárgyaltuk a szlovákokkal, hogy ők is ismerik a bearpigment, alias medvedisznóembert.

Másnap auchan ébredtek sokan (gyk. másnap osan), mi mondjuk pont nem, dehát mi kemények vagyunk, mint az eszkimószar. Danáékkal elugrottunk egy közeli kisboltba, ahol vételeztünk családi kiszerelésű energiaitalt, dörmögő sajtot, meg mindent, mi szem-szájnak ingere, majd a kempingbe való visszatérés után a beszerzőkörút szerzeményeit kulturált módon elfogyasztottuk a személygépjárművek tetején megterítve. Dél körül sorakoztunk fel a vonuláshoz fel, majd kiburjánzottunk a kempingből, Szeged irányába bele.

A felvonulás tökéletesen úgy zajlott, ahogy azt már sejteni lehetett. Megpróbálom egy hétköznapi átlagautós szemszögéből leírni a látottakat, elsődleges élményeket:

- Mi ez a nagy forgalom? Meg mifaszt dudálnak? Nemár, mi ez, lagzi? Ez itt füstöl, az meg átmegy a piroson, mit képzelnek ezek??? Na jól van, velem nem csesznek ki, besorolok közéjük, csakazértis, engem nem érdekel, hogy ezek most itt hova mennek lagzizni. Na most miért nem mész, miéééért nem méééééééééész??? Piros a lámpa? Na akkor már beugatok neki. Hallod hülyegyerek, mit képzelsz magadról, hogy itt állsz, az ÉN utamon, amikor sietnék éppen a mamához, már kész az ebéd, hee?
- Nemzetközi Skoda Találkozó van, ez itt a felvonulás.
- Milyen találkozó???
- Skoda. Nézzen már körül!
- Úúúúúúúúúúúristen, itt egy 120-as. Meg ott is. Meg mindenütt. Ezek hogy kerültek ide??? Olyan nincs, hogy nem vettem észre, hogy 50 egyforma autó között próbálok előretörni, amik dudálnak, és integetnek belőlük az emberek! Ennyire baromállat nem vagyok. Ez lehetetlen! Na jó, ha már itt vagyok, akkor kiosztom azt a kis buzit is, meg ledudálom a miazt, nézdmár, szar 120-asnak nincs teteje, de szánalmas... Elrohadt, mi? Köcsögök, vigyétek bontóba ezt a sok szart!

(a beszélgetés a fantázia szüleménye, minden egybeesés a valósággal csak a véletlen műve)

Ehun meg egy videó E!

Visszaérkezés után konstatáltuk, hogy jó pár autónak leért az alja a felvonulás alatt, majd lelkiekben felkészültünk a georally nevű kulturális tájékozódási verseny megemésztésére. Az emésztésben sokat segített Pusi parenyicája is. A nagy csapat a következőképpen nézett ki: Papa a volánnál, Mackos a jobbegyen, remegő térdekkel nem féltve az autóját, Papa mögött Pusi kapott elhelyezést, míg a maradék jobb hátsó ülésen szerény személyem keresett menedéket a bevándorló medvedisznóemberek és hódkeselyűk ellen. A verseny folyamán megtapasztaltuk, hogy a Póver Tuning bizony nem gáz cégnévnek, valamint, hogy a szegedi csajállomány igen jelentős részben tartalmaz dekoratív egyedeket. Talán ennek köszönhető, talán a namenjünkmégháromkörtakörforgalomban hozzáállásnak, hogy a tervezett 2.5 órás szintidő ellenére röpke 4 óra múlva sikerült is bevágódnunk (szó szerint) a kempingbe. Egyébként egészen hihetetlen volt, mennyire jól megy Mackos autója, 3.9-es difivel, csont széria 120-as motorral, nagy kerékkel, 4 személlyel meglepően fürgén közlekedett, egyáltalán nem volt mackós a mozgása (höhö).

A kempingben vacsora gyanánt elfogyasztott elég combos adag gulaschsuppe után páran rászabadultak Pozor2-re, ennek eredménye alant látható.

Idő közben a tónál/medencénél/pocsolyánál hastáncos bemutató zajlott, majd gyors tombolázás után kezdetét vette a világvége, zenés mulatság formájában. Mivel erről sem képet, sem videót nem találtam, annak ellenére, hogy legalább 5 embernél láttam kamerát, nem írok róla semmit. Most érezzétek magatokat lecseszve. Egyébként sem sokat láttam bentről, csak azt tapasztaltam, hogy mindenki lerakja a sörét a keverő mellé, merthogy ott biztonságban van - szerinte. Szerintem nem volt biztonságban, de legalább jó helyre került.

Hogy a hajnali 2 órai befejezésből hogy lett reggel 6-os lefekvés (na azért túlzásokba ne essünk), azt nem részletezném, mindenesetre mindenki borzalmasan kipihente magát.

Vasárnap reggel gyönyörűen néztek ki az arcok, pont optimális volt mindenki ábrázata egy ~~Tecsóhoz~~ akKorához kivonuláshoz, és az ott megrendezett szlalomhoz. A vállalkozó kedvűek bizonyíthatták Palik László kedvelt mondását, miszerint egy formula 1-es pilóta bekötött szemmel is végig tudna mennyi a pályán. Bár Nürburgring nem volt, bekötött szem annál inkább, itt éppen Mackos tekergeti a volánt Papa navigálásával:

A "rendes" szlalomon először Kika mutatta meg a családi Formannal, hogy mit is kéne csinálni, majd jöttek az elmebetegebbnél elmebetegebb jelentkezők.

A belsőkre visszatérve, itt látható ismét Papa, Danaskull, valamint a kutya, meg a mája:

További videók megtekinthetőek itt.
Keséét direkt nem tettem be, mert bár szerintem jól tolta, szerinte nem. Ha nem, hát nem. Mindenesetre egy apró hibától eltekintve elég lett volna az abszolút időre, biztosan nagyon szar lehetett.

Szlalom után újra goto kemping, eredményhirdetés, díjátadó, ilyenek, aztán szépen lassan elindultunk hazafelé. Már majdnem 50 kilométert haladtunk, amikor folyadékvételezési célzattal megálltunk a változatosság kedvéért egy Tecsónál. Ezt a galád tervünket Zsolti kocsija is megérezte, és egy ~~vízcső~~ kerti slag elolvadásával a tudtunkra hozta, hogy vizelettartási problémákkal küzd.

A probléma orvoslása után meg sem álltunk a következő Tecsóig (azért nagyon választékos a társaság, nem?), ahol néhányan táplálkoztak, mások pedig Skodát fotóztak a lemenő nap sugarai által megtámogatott romantikus környezetben.

Ezek a fantasztikus képek telefonnal készültek, sőt, vezetés közben a lábam alá esett a telefó, mire ijedtemben ráálltam, pedig vezetés közben telefón állni tilos.

Este 10 körül értünk végül haza, fáradtan, de boldogan. Jövőre Csillebérc vagy mi, bár nem tudom, mi az, mert vasércről márhallottam, csillebről még nem.

További képek megtekinthetőek itt.

Ja, olvassatok Pusit is, merazjó!

Skoda Racing Day

2010-08-14T11:53:00.011+02:00

Elkezdtem hirtelen felindulásból egy verset írni a rendezvényről, de annyira ergya lett, hogy inkább hagytam a dagadt ruhát másra, engem vittek el a Skoda Rácsing Dájra.

Reggel 8 körül indultunk Józsival, Imikével, és a gyönyörű Super Estellával hódító utunkra. A sárga szépségről sok dolgot nem írnék, aki látta élőben, úgyis rácsorgatta már az összes nyálát, aki meg esetleg nem, annál az így járás esete áll fenn.

Egy elég velős postot terveztem erről a rendezvényről, de végül idő hiányában inkább alkotok egy borzalmasan hosszú, összetett mondatot, aminek se füle, se farka (kicsi far?), de legalább bele tudom ágyazni, hogy nagyon jó volt a rendezvény, és hogy mennyire hiányzott Kázmér, mert újra rájöttem, hogy vezetni jó, főleg versenytempóban, főleg faros Skodát, valamint realizálódott bennem, hogy Kázmérnak tényleg a difijével lehet gond, mert szinte bármilyen autót szépen keresztbe tudok rakni, csak a sajátomat nem, ennek biztosan más oka van, mondjuk még a futómű is lehet, de szerintem inkább difi, de Gabi szerint inkább futómű, a lényeg, hogy szépen közlekedett kilinccsel előre a bérautó, és a mosolyfaktor az egekbe szökött, bár a másik jobban ment, de annak nem az én méretemre lett igazítva az ülése, állítási lehetőség pedig nem volt sajnos, ettől függetlenül a gyengébbik autó is nagyon fílnges volt, ja egyébként készült Pusiról megint rohanós kép, mert azt minden Kukucsos versenyen muszáj,

egyébként majd kérek a bérautóba kézifék visszajelzőt, de ha nem lesz, akkor sem baj, ez a hülyegyerek meg nem tudom, mit bámul a nagy semmibe itt a jobb szélen,

mármint így szemből nézve a jobb szélen, de valaminek nagyon örült, bár a képen nem látszik, szóval jövőre is megyünk, kellenek ezek a napok ahhoz, hogy az ember újra és újra rájöjjön, mi hiányzik neki, mindenesetre holnap délelőtt indulunk Szegedre, Nemzetközi Skoda Találkozóra, amiről majd bővebben írok, és megpróbálok néha pontot is alkalmazni vessző helyett, bár ezt nem ígérem, de holnap este találkozok megint jópár érdekes arccal, meg lehet, hogy még csöcsök is lesznek a tükörben, bár ez még a jövő zenéje, mint a Kraftwerk volt a '60-as években, mondjuk még addig kezdenem kell valamit a keverőmmel is, mert mikor menne szarni, ha nem akkor, amikor évente egyszer másnap használnom kell, addig is itt van Danaskull videója, amelynek második feléből tökéletesen leszűrhető a Skoda Racing Day hangulata, valamint a társaság komolysági szintje.

Ja, még annyit, hogy követnünk kell a világ fejlődését és a trendeket, ennek megfelelően elhelyezésre került itt (és az összes többi bejegyzésnél) egy fészbúk lájk bátön, ami majdnem olyan, mint a Dzsenszön Bátön, csak ez nem forma 1-es pilóta, hanem a közösségi oldalon található ismerősök zaklatására alkalmas neopszichológiai létforma addiktív gyümölcse.

Balatonakali 2010

2010-07-06T18:26:00.065+02:00

Újra itt a nyár, gyönyörű az idő, a Balatonban elszaporodtak a hangyák, ennél tökéletesebb körülmények nem is kellenek ahhoz, hogy eltöltsünk 3 gyönyörű napot néhány elme- és kaszniroggyant Skodás között.

Csütörtökön Kesével elugrottunk Tecsóba, megvettük az alapvető élelmiszereket: sör, ásványvíz, sör. Az már egészen mellékes, hogy normális szúnyogriasztót nem lehet kapni, de kutyakajából 19 féle van. Nem baj, végül lett az is, hamar este lett, majd reggel fél 7, amikor Kese megérkezett... volna, ha nem 3/4 8-kor érkezett volna meg. Megértem, ki kellett takarítania az autót, matt műszerfallal nem lehet csajozni. Pesten találkoztunk BG-vel, Zsoltival és Bacsiékkal, majd elindultunk a magyar tengerhez vezető hosszú úton. Nem siettünk, időnk volt bőven, nyugodt 80-90-es utazóval battyogtunk végig a lankás lankákon (lanka = fiatalkorú helyi hálózat) mígnem Kese gondolt egyet, hogy ugyan ki kéne már égetni a gyertyákat, meg kéne hajtani a gépet úgy 150-ig, nem sok az esélye, hogy pont azon a fél kilométeres szakaszon állnak a fényképész bácsik. De pont azon a fél kilométeres szakaszon álltak. Ha készült fotó, érdekes lesz, mert éppen erre a nagyon szolid, kedves, nyugodt muzsikára végeztünk végtelenített táncmozdulatokat, véletlenül sem vicsorogva.

Majd kirakjuk a falra. Dél körül már lent is voltunk, köszöngettünk mindenkinek, aztán egy jó hideg sör társaságában ledőltünk a fűbe. Nyugalmunkat csak egy biciklis kisgyerek zavarta meg, aki olyan elemi erővel fejelte le az egyik táblát, hogy nagyobbat szólt, mint a debreceni nagytemplom harangja. Szerencsére a kicsinek semmi baja nem lett, Zsolti pedig feltalálta a Nekimenni Tilos táblát.

Bacsi eközben ádáz küzdelmet vívott a Lada pumpával, majd a Büki Tomiéktól kölcsönkapott ipari hurkatöltővel élte ki matracpumpálási perverzóiját.

Már emelkedik a sátor

A nagy munkában úgy megéhezett, hogy megkívánt egy doboz sóletet, amelyet az erre a célra kifejlesztett benzines rezsón hevített ehető hőmérsékletűre.

Mire jó a négyleömlő...

A konzerv nem azért ilyen homályos a képen, mert ennyire szar a telefonom, hanem azért, mert járó motornál forgott a blokkon. Besírtunk.

Közben konstans alkotóelemmé vált a sör a kezünkben, majd lassan ránk esteledett. Éppen az éjszakai fürdőzés szenvedélyének hódoltunk, amikor megjelent egy 14 éves lánycsapat egy 12 éves alfahímmel és egy vezérmilffel felszerelkezve. Kérdezték a partról, hogy hány évesek vagyunk, mire mi teljesen őszintén 64 és 72 közötti válaszokat adtunk nekik. Ezen az alfahím úgy kiakadt, hogy fejest ugrott a vízbe, de gyorsan rájött, hogy ettől vizes lesz, úgyhogy el is hagyta a területünket villámgyorsan, koherens energiákat rászabadítva a feltörekvő sakkválogatott nemzeti közgyűlésén megjelenő három vödör kék radiátorra.

Rozs Feriék életmentő gulyása után (nagyon finom volt, köszönjük!) 1 óra körül ledőltünk, a többiek aludtak, én pedig csendben hallgattam a szúnyogok vuvuzeláját. Hajlani fél 5 körül már egészen brutális volt a helyzet, szavakba nem önthető, mivel a szavak nem vödör. Aki látta Alfred Hitchcock Madarak c. méltán híres alkotását, az el tudja képzelni a látványt, csak itt csőrrel ellátott élőlények helyett szúnyogok gomolyogtak felhőkbe tömörülve, félelmetes hangorkánt generálva. 5 órára elcsendesedett a környék, így elaludtam, majd Kesére és a Dübörög a Házra ébredtem 6-kor.

Bár jelen esetben nem a ház dübörgött, hanem a fehér Skoda mellettem, de a lényegen nem változtat: tökéletesen sikerült kipihennem magam.

A kötelező fél liter kakaó elfogyasztása közben új dekorációs elemeket fedeztünk fel Zsolti autóján.

Nonfiguratív dekor

Hallottam én éjszaka, hogy valami csörömpöl, de azért ez mégiscsak durva. Valószínűleg az utolsó életben maradt turulmadár röttyinthette oda aktuális hangulatának megfelelő műalkotását.

Nem volt mit tenni, kis csapatunk elindult autómosót keresni, mert a trágya már rendesen marta a festéket. Nem is turul volt ez, inkább a Szent Kromofágmadár személyesen. A víz és az autósampon hatására először habzott az idegen anyag, majd a motorháztetőt átütve göröngyös maradukká változott, és elrohant.

Nem lennék a kefe helyében

Eközben Kese és BG megjárta a helyi Tecsót, majd visszatértünk a kempingbe. Nem sokkal később elindultunk felvonulni, ahol megint rájöhettünk, hogy melyik országban élünk. A külföldiek mosolyogtak, integettek, a magyarok meg vagy pofán röhögtek minket, vagy csak szimplán ergya nézést erőltetve kívántak minket a pokol legmélyebb bugyraiba. Ez van, ezt kell szeretni.

Felvonulás után kis séta a kempingben, Büki Tomi frissen vásárolt kilósát már régebben kinéztem magamnak. A kérdésre, miszerint elvinne-e egy körre, természetesen igen volt a válasz, csak előbb el kellett távolítani a szélvédőről Kisvakondot, nehogy véletlenül megadja magát a nagy hajtásban. A próbakörből három dolgot vontam le:

1. A 100-as Skoda nem is annyira lusta, mint gondoltam. Kis kerékkel meglepően fürgén szedi a lábát még a gyári motorral is.
2. A 100-as Skoda tényleg rohadt jól fordul, nem csak urban legend.
3. Kell. Nekem. Egy. 100-as. Skoda.

Kéne

Nagyapámnak is volt egy, tulajdonképpen abban az autóban nőttem fel, majd erről is írok, ha egyszer lesz időm... Szóval előjöttek a régi emlékek, megcsapott a tipikus 100-as illat, mert ez nem szag, ez ILLAT, előttem a majdnem függőleges szélvédő, hátul ordít a motor, süvít a hűtő, váhhhhh...

Kora este Danaskull is beesett egy fél 120-assal, a forgamiban a Skoda 60L típusjelzés állt. Rat style rulz, köténylemez meg azmiaz.

Rohadjak meg, nekem bejön.

Megvizsgáltuk, hogy miért nézett ki Casper a csomagtértetőn, aztán újra előkerült a sör, majd kicsit később Bacsi fenyőfapálinkája is. Innentől felgyorsultak az események, a szúnyogok pedig újra előbukkantak. Így nézett ki például a wc:

Kicsit közelebbről nézve pedig így:

Ennyi gnút egy csempén én még nem láttam

Ami ezek után történt, az mára már történelem. Volt minden az M63-tól a néniig, a tükörben lévő női keblektől az injektorig. Másnap reggeli arcszerkezetünkkel nyugodtan pályázhattunk volna az év Kiszel Tündéje címre, de szerencsére nem volt nálunk egy gramm Donatellácska sem. Kakaóért viszont el kellett menni, úgyhogy Dani kocsijával elgurultunk a közeli kisboltig. Szegény autó nem is sejtette, hogy ez az utolsó útja a végzet előtt, Kese ugyanis kitalálta, hogyakkormostőfélóraalatt összedob egy Wéreb karbit, amitől nagyon fog menni az autó, meg nagyon nem fog enni semennyit, de előbb még Mazsi elvitt minket egy körre a "kisegyöttel". Jól megy az az autó, na.

Kese épp önfeláldoz, és levegőcsavart ás elő

Ez volt 10 körül, majd Kese, Dani és Zsolti nekiestek a karbinak. 4 után nem sokkal már be is röffent a gép, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lelkes kis csapat ez idő alatt kicserélte a gyújtást is, a főtengelyről és a szelepekről nem is beszélve. Mi közben BG-vel ettünk dupla hamburgert 550-ért, meg láttunk egy kisgyereket, aki olyan szinten telerotyogtatta a pelenkát, hogy olyat még ember nem látott. És még volt benne... Jaaaa, BG pedig felfedezte Babi nénit. Csőőő!

Miután az összes gépjármű újra járóképessé avanzsálódott, búskomoran elindultunk hazafelé. Igazából innentől semmi érdekes dolog nem történt, csak álltunk a dugóban pár órát, meg Zsolti kezdte el rángatni a kéziféket a sünök orra előtt a Camponában. Mivel nem csuktak le minket, ezért gyorsan be is zárta a kulcsot a kocsiba, hogy aztán feltűnésmentesen kelljen feltörni a mozgó zöld objektumot a rendőrbácsik szeme láttára. Ezek után Zsolti megkérdezte, hogy megyünk-e be szarni. Nem mentünk beszarni.

Este 10 körül értünk haza, szép volt, jó volt, jövőre is megyünk, de akkor azért rá fogjuk borítani a kempinges vadőrre a biciklijét, mert arra volt esze, hogy végig razziázzon, de arra nem, hogy véletlenül a megbeszélt árfolyamon legyünk elszállásolva indokolatlan hirtelenséggel.

Kázmérról meg majdténylegírokmár, de mire összegyűlik annyi történés, hogy legyen értelme postolni, addigra elfelejtem a felét.

Gellért egyébként vett egy Vectrát.

Laci bácsi összejött Babi nénivel, Jolán pedig felkapta a vizet, mert megtudta, hogy Jose Armando terhes. Kloáka néni kétszer is végigsöpört az utcán, mire megtalálta a híres-nevezetes Kömburukszi Ambahurt, Esmeralda pedig újra látja a fától az erdőt, pedig a pszichológusa megtiltotta neki, hogy élő emberhúst egyen vacsorára nátriumszósszal.

Autóvásárlás 2010-ben - a nagy magyar valóság

2010-05-22T19:47:00.031+02:00

Tudom, jó régen nem írtam már, még lógok egy Kázméros poszttal, de remélhetőleg hétvégén újra láthatom, és tudok majd igazán aktuális információkkal is szolgálni arról, hogy a réti málnapók mekkora hálót szőtt már az első szélvédő és a hátsó lökhárító közötti illesztési hézagba.
Addig is egy kis offtopic. Van egy bogaras (mindenképpen az, de Bogara is van) jóbarátom, aki szeretne már egy másik autót venni, és ehhez igénybe vette az én segítségemet, többszáz éves szakmai tapasztalatomat is. A Bogit is együtt vettük anno, 300-ért nagyon jó vételnek számított már akkor is, ráadásul az elmúlt 3 évben apróbb hibáktól eltekintve tökéletesen üzemelt a szárnyas gépegység. Mostanra azonban kinövődött (de szép ez a magyar nyelv) az autó, kéne mellé (semmiképpen sem helyette) valami igásló, ami bírja a gyűrődést, és nem mutat rajta olyan szarul a tetőcsomagtartó és az utánfutó, mint Ferdinand Porsche leghíresebb formáján.

Az elvárások eleinte a következők voltak: '96 utáni, rohadásmentes, megbízható, alacsony fenntartású, relatíve erős, üthető-vágható, vonóhorgos autó 200-250e ft környékén. Első blikkre javasoltam egy pickupot, de az nem volt jó, mert négyen nem férnek el benne. Kisbusz túl nagy, Suzuki túl kicsi. Opel Astra túl Opel Astra, meg azok már a végüket járják mind ebben az árkategóriában. Nyilvánvaló volt, hogy ennyiért hibátlan autót nem osztogatnak, nem is ez volt az elsődleges cél. A Gellért által első körben kinézett autó egy '96-os 1.6-os Escort volt, törésmentes, ennilehetróla, jajdezsír, garázsban tartott, 80.000 km-t futott, szokásosszövegetismerjük.

A kép sajnos csak illusztráció

Már a kertkapuból láttam, hogy rommá volt törve a kocsi eleje. Közelebb érve a jobb oldala is, de elég szépen megoldották, végighúzták a gittet a küszöbön át a hátsó sárvédő maradványáig, mer' ugye az ápol és eltakar. A tulajdonos arra a kérdésre, hogy mióta van nála az autó, először 3 hónapot, majd 1 hetet mondott. Jaaa, meg volt még nála néhány autó. Igen, a telephelyen. Egyébként én még nem láttam olyan 80.000 km-t futott autót, amiben elporladt volna a kormány, és az ülés helyén valami vályú tátongott volna. A váltó mint egy vödör takony, a csomagtartó szellőzését gnúsegg nagyságú lyukak biztosították. A gyertyakábelek összeszigszalagozva, a kipufogó megmaradt darabján büszkén díszelgett a TIGÁZ felirat. Na, akkor indítsuk be. Első körben közöltem, hogy elnézést a zavarásért, rossz helyen járunk, mi egy 1.6-os benzines autóért jöttünk, nem egy dízelért. Jáááááááááj dicsák, minden Fordnák iiilyen hángjá ván, ez üzemszerű! Ja, minden Fordnak ilyen hangja van, aminek nincs leömlője, hogy legalább kicsit is rejtegesse a csapágyhangot. 8 szelepes volt egyébként a drágám, még jó, hogy csak 8 szelepet kellett volna cserélni rajta. Próbakörre el se vittük, nem ért annyit az egész.

A következő jelenség szintén egy Escort volt, vagyis lett volna, ha a tulaj nem ugatja le a fejünket, hogy mit képzelünk mi, hogy felmegyünk Gödöllőről a halálfa szára autót nézni, és még késünk is. Őt ezek után már meg sem néztük, már öltem embert aznap, elég volt az.

Pár nappal később Gellért ismét megbombázott néhány linkkel, ezúttal javaslatomra volt benne pár Nexia is. Az egyik egész kulturáltan nézett ki, a bal első ajtón például fele annyi horpadás volt csak, mint az összes többin. Nembajaz, munkásautónakjóaz, nézzükmeg. Persze kereskedő, nem baj, kemények vagyunk, mint az eszkimószar, nem riadunk vissza semmitől.

A kép még mindig csak illusztráció

A "kereskedésben" szépen sorjában álltak a roncsok, először azt hittem, egy bontóban járunk. A kinézett Nexiának nyugodt szívvel adtam volna át a bontási papírt, igazából körbe sem néztük. Két autószerű autó volt bent összesen, egy '92-es Escort és egy '86-os Civic. Az Escortnak ugyan úgy rohadt a hátulja, mintha kötelező lenne, de legalább nagyjából egyben volt, és nem a gitt tartotta össze. Kerekek leeresztve, lámpák bepárásodva, ahogy kell. Na akkor kérjük el a kulcsot, nézzük meg...
Ööööö, hát a kulcs valami oknál fogva nagyon hasonlított egy csavarhúzóra, a biztosítéktábla sem volt túl bizalomgerjesztő, mint ahogy a műszerfal alól kilógó vezetékek sem. Nem mondom, hogy lopott volt az autó, mert ádehogy, csak furcsa volt egy kicsit a látvány. A motorháztető nem nyílt, viszont a motornak egészen egészséges hangja volt, már amennyit hallottunk belőle a leszakadt kipufogó mellett. Valamiért nem hoztuk el. Jaaa, a Civic frissen volt lakatolva, vagyis fel volt pontozva a küszöb helyére 3 négyzetméter kazánlemez.

Ekkorra már Gellértben is realizálódott, hogy nem lesz egyszerű ez az autóvásárlás. Végre elkezdte nézegetni a régebbi évjáratokat is, de '92 alá semmiképp nem akart menni, mert ugye tudjuk, hogy a régi autó MINDIG rossz autó (az urban legend meg olyan kis trendyke)...

A mai napi kiszemelt szintén Orion volt (valaki magyarázza már meg nekem ezt a Ford-fétist egy Trabant, egy Uno és egy Bogár után), '92-es, 1.4-es, rohadásmentes, cukormentes.

Nem, ez sem a valóság

Rohadás tényleg nem volt rajta, meg egyenesen futó illesztési hézagok sem. Ezt leszámítva kaszniügyileg még egészen egyben volt, az eddig megnézettek közül ez tűnt a legjobbnak. Az órában 89.000 km, bár ezt nem igazán támasztotta alá, hogy amikor levettem a kormányvédőt, a kezemben maradt a fél kormány is. A motornak viszonylag motor hangja volt, a kipufogó új, a lengéscsillapítók is csillapítottak valamit, legalább elől, ha már hátul nem is. A tulaj egyébként nagyon kedves volt, már majdnem 3 hete nála volt az autó, de az együtt töltött 30 km során még soha semmilyen problémája nem volt vele. Biztató...

Úgy éreztem, ez az első autó, ami megérdemli, hogy kipróbáljuk. Szúrom az egyest, kuplung lassan fel, lefulladok. Na nemár, ennyire elfelejtettem vezetni? Motor újraindít, nagygáz, kuplung fel, vö-hö-hö-höööö-hööööööööööööööööö, már 20-al robogunk, höööööööööööööööööööööööö, már 30, kettes, vihihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Aham. Két dolog rögtön kiderült számomra. Az egyik az, hogy ebben a szerencsétlen dögben annyi erő is alig van, hogy megmozdítsa magát. Konkrétan a kilógó beleit húzta maga után. Valószínűleg a váltóolajat is húzhatta maga után sokáig, mert az nem volt benne, legalábbis a váltó vonyítása és a difi recsegése erősen erre utaló magatartást tanúsított. A kormányközép valahol Mohácsnál elveszett, a kormány elengedésére intenzív jobbra kanyarodással, majd árokba zuhanásra való felettébb erős hajlammal válaszolt az autó. Gondoltam, elég is volt a próbakörből, itt megállok, mielőtt megölök valakit. A megállás kivitelezésében viszont hátráltatott a fékek hiánya, konkrétan mintha a pedállal közvetlenül a kerékagyat simogattam volna.

Mielőtt elköszöntünk volna, megkérdeztem a tulajt, hogy ugyan nem tűnt-e fel neki, hogy egy életveszélyes szart árul, de erre csak szomorúan rázta a fejét.

Jó dolog a mobilnet, két sarokkal arrébb fel is pattantunk a hasznaltauto.hu-ra. '92 utáni, vonóhorgos, bármilyen állapotú, bármilyen felszereltségű bármit kerestünk 190-220 ezer között. A kezdeti 250-ből azért lett 220, hogy az olyan apróbb hibákat, mint pl. a nem létező padlólemez, vagy a tető hiánya, Gellért instant módon tudja orvosolni egy héten belül. A ránézésre is botrányszarok után már csak egy Vectra árválkodott a keresőben, 2 literes, matt piros, lakatolt állapotban. A hirdetésben külön ki volt emelve, hogy jó a futómű, jó a váltó, jó a kaszni, jó a fék. Tapasztalataim alapján arra jutottam, hogy amit nem emelt így ki, az mind szar lehet. Gyors telefon, ráér, jajdejó, Tesco parkoló fél óra múlva.

Ilyen lehetett új korában

A fél óra gyorsan eltelt, láttunk néhány vezérmilfet és guruló hűtőszekrénynek álcázott Wagyonőr +-t, majd feltűnt a távoli horizonton a Vectra. Motorháztető félig nyitva, eleje rommá törve, jól indul. Gellért már körbe sem akarta járni, én azért adtam neki egy esélyt, lévén 200 volt az irányár, ha csak ennyi a baja, 170-et simán megér. A "tulajról" szintén kiderült, hogy kereskedő (ki gondolta volna), viszont meglepően korrekt, és meglepően 170 kilós volt. Nem tagadta, hogy törve volt az orra (a kocsinak is), megmutogatta a lakatolt helyeket, a motort, a kocsi belsejét, elmesélte, hogy most cserélt hengerfejtömítést, termosztátot és vízpumpát, mert állandóan forralta a vizet, azóta hibátlan. A hőgomba ki van kötve, de a ventillátor vezetékét egy elegáns mozdulattal az akksihoz érintve már meg is van oldva a hűtés. Kaszniügyileg a törést leszámítva tényleg egyben volt, a lakatolás is igényes munkának tűnt, gitt szinte alig volt az autón. Padlólemezről enni lehet, km órában reálisnak tűnő 371.000 km, de mondta, hogy ez már a második motor a kocsiban. Nofene, végre egy autó a sok szar után?

Elindulás előtt még megjegyezte, hogy a bal első kerék lassúdefektes, azért húz balra az autó, de ha felfújjuk egy kútnál, megbizonyosodhatunk róla, hogy nem a futómű szar. Először Gellért vezetett, a hátsó ülésről három dolgot szűrtem le azonnal:
1. az autó tényleg egyben van, nem zörög, nem nyekereg, nem böfög benne semmi
2. vagy a kuplung dobál, vagy a motortartó bakok vannak meghalva, de váltások után mindig berángat valami egy kicsit
3. a motor egész jó erőben van, nyomatékból is szépen megindult a gép.

Már éppen álltunk volna be egy benzinkúthoz kereket fújni, amikor a motorból felcsapott a 424-es gőzmozdony szelleme. Vízhőfokmérő persze kikötve, motor forr. Ezaz. Amíg emberünk feltöltötte a rendszert, és rákötötte az akksira a ventillátort, mi felfújtuk a kereket. Lehűlés után eljött végre az én időm. Venti megy, mostmár biztosan nem fog forrni, gyerünk. A balra húzás tényleg megszűnt, egy kicsit kóválygott ugyan az autó az úton, de ez a "százhetvenért még belefér" típusú kóválygás volt. A kormány kicsit nehezen járt, viszont a váltó hibátlanul tette a dolgát, és a motor is mélyről húzott, mint a vízhordólány. 8 szelep rulez, nem is rossz ez az autó, 150-ért még talán belefér. Tesco parkolóba kanyarodás, újabb gőzfelhő. Hát őt sem vettük meg...

Egy csomó idegesítő apróságot még le sem írtam, például azt, hogy az első Fordos mennyire segghülyének nézett minket, vagy hogy a Nexián 4 különböző kerék volt. Ezek alap dolgok. Ami viszont ijesztő, és egyben elkeserítő, hogy ezeken az autókon mind volt érvényes vizsga, sőt, legtöbbjüket friss műszakival hirdették. Nem merek belegondolni, hogy milyen autók járnak minden nap az utakon...

Gellért még mindig nem talált autót, erősen gondolkodik rajta, hogy megtartja a Bogarat, az legalább gurul. Én pedig újra rájöttem, hogy inkább maradok a lenézett, leköpött 120-as Skodámnál, ami elindul, megáll, kanyarodik, és csak ott van rajta lyuk, ahol azt a gyárban megálmodták... Ja, és mindezt 3x jobban csinálja, mint a megnézett fostengerek bármelyike. Kázmér, én így szeretlek.

Híres-e vagy?

2010-04-29T02:23:00.006+02:00

Amikor ZH-ra készül az ember, hajlamos bármit, de tényleg bármit megcsinálni, ami nem a tanulással kapcsolatos, és hirtelen rádöbben, mennyi ideje van még mindenre, amit az elmúlt hetekben elmulasztott. Ezen mulasztásaim közé tartozott BiGBeni holnapjának csekkolása is, amit most hirtelen felindulásból megtettem. És mit látok a jobb oldali banneren? Vagyis inkább kit?

A helyes megfejtőnek fel tudok ajánlani egy helyes megfejtésért járó "helyes megfejtés" feliratot.

(Update: nálatok látszik a kép?...)

Őszinteségi roham

2010-04-27T12:17:00.021+02:00

Megtört a jég, megtört éntazis, amire már évszázadok óta vár az emberiség: lezajlott az első hivatalos gödöllői Skoda találkozó. Pusi már leírta az élményeit résztvevői szemszögből, de annyira profin alkalmazta a Maybenyelv 2.0-t (nem, nem olyan, mint a macskanyelv), hogy innentől kezdve már nincs értelme semmiféle szóviccel és egyéb galád tettekkel büntetnem az olvasóközönséget. Egyébként amikor egy focimeccsen könyveket osztogatnak, abból lesz az olvasóközönség. Tehát akkor megpróbálom valahogy rendezői szemszögből is leírni a vasárnapot, viszonylag élvezetes formában.

Először is köszönjük szépen mindenkinek, aki eljött, hogy jelenlétével emelte a rendezvény színvonalát. Másodszor pedig vissza kell fognom magam, hogy ne köszöngessek végig mindenkinek mindent, mert ezt már megtettem máshol, pedig nagy a kísértés. De azért köszi. Szóval a lényeg...

Amikor Kese barátommal megálmodtuk ezt az egész találkozósdit, úgy gondoltuk, hogy jó esetben lesz 8-10 autó, nagyon jó esetben nem fog szakadni az eső, még jobb esetben a georallyn is lesz pár induló. Ugyebár egy rendezvény sikere nem csak a rendezésen múlik, sokkal inkább az egyéb körülményeken, amiket alább részletezek is:

Szép idő: Nem tudom, hogy sikerült így kifogni, de tény, hogy az év eddigi legszebb napján gyűltünk össze a Tesco parkolóban. Amikor fél év után végre süt a nap, alapban jobb kedvük van az embereknek, aktívabbak, élvezik a napfényt, az UV sugárzást, a bőrrák kezdeti jeleit.

Résztvevők: Rajtuk múlik a hangulat nagy része, vagyis Rajtatok, akik eljöttetek. Nagyon aktívak és pozitívak voltatok, innentől kezdve már nehéz lett volna elrontani. Ezen kívül általános szabály, hogy minél több jókedvű ember van egy rendezvényen, annál jobb a hangulat. A várt 8-10 autó helyett befutottatok harmincvalahány kocsival (és egy robogónak álcázott harci ütvefúróval), az offos személygépjárműveket nem számolva. Ez még hagyján, de a georallyn is 12 autó indult, ami figyelembe véve, hogy egy autóban minimum 2-en, de sok esetben 3-an, sőt, 4-en ültetek, ez azt jelenti, hogy körülbelül 30 embert sikerült megmozgatnunk. Schobert Norbi sem csinálhatná jobban. Ez azért óriási szó (SZÓ), mert emlékeim szerint a nemzetközi találkozón sem vettek részt sokkal többen a georallyn, pedig ott sokszor ennyi ember tette tiszteletét.

Körülmények: félelmünk, miszerint a rendőrbácsik cigánypecsenyét fognak sütni az átalakítási engedély nélküli, levett rendszámos, felgyújtott autók lángjánál, alaptalannak bizonyult. Békén hagytak mindenkit, teljesen normálisak voltak. Ezen kívül még a forgalom sem volt veszélyes, pedig Gödöllőn bármikor képes dugót okozni egy eltévedt oposszum, vagy ágyúgolyó. Nem jött oda kötekedni senki, mindenki kulturáltan szórakozott, nem voltak összetűzések, balhék, meg úgy általában semmi, ami beárnyékolhatta volna a találkozó hangulatát.

Személyes kedvencem, taxis dizájnnal még nagyobbat ütött - de ezzel Pusi már megelőzött...

Szóval nagy szerencsénk volt mindennel, ezért a szervezésre nagy szerényen 10/8 pontot adok magunknak (voltak azért apróbb hibák), minden más 10/10-esre sikerült, leszámítva az ajándékozást. Hát gyerekek, komolyan... A kötélhúzásra és a puzzle-ra idő alapján maximum 12-12 pontot lehetett kapni, az összidőre szintén 12-t. A KRESZ teszt 10 pontos volt, Zsolti autójáról a plusz kérdések 3 pontot értek összesen, ezen kívül az itinerhez mellékelt lap hibátlan kitöltése 30+3 pontot ért. Áááá, biztos nem lesz holtverseny, ki van zárva, ugyanmár, dehogy. Persze, hogy az összesítés végén 6 csapat állt a dobogó első 3 fokán... Erre nem számítottunk, úgyhogy a 3. helyezetteknek sajnos nem jutott ajándék, nem tudtunk mit csinálni, tényleg sajnáljuk. Jövőre egy fél Ifányi cuccal készülünk, ha találunk szponzort, ígérjük.

"Kussmá, megyek!" - Pusi ezt is elhalászta előlem...

Ezt leszámítva ennyire boldogan nagyon régen értem már haza. Jó volt látni, ahogy gyülekeztek, egyre többen vagytok, jó volt látni a nevető arcokat, az eltorzult fejeket az itiner láttán, a lelkesedést, a barátokat. Örülök, hogy több embernek is ez volt az első találkozója, és azt mondták, mindenképpen el fognak menni a többire is. Örülök, hogy a régebbi arcoknak is tudtunk újat mutatni, és nagyon jól esett, hogy ennyire pozitívan álltatok hozzá az egészhez. Jövőre, ha van kedvetek, ugyanitt (ez még nem biztos), ugyanekkor (ez sem)!

További képek itt és itt.

Első gödöllői Skoda találkozó

2010-04-24T18:47:00.006+02:00

Tudom-tudom, ígértem Kázmérról egy írást (holnapra, de melyik holnapra?...), de már megint csúszásban vagyok, bár most már végre elárulhatom, hogy miért. Na jó, inkább csak erre fogom. Szóval a lényeg, hogy Kese barátommal 2010. április 24-én 14 órai kezdettel irrrrrtózatos vehemenciával nekiesünk az első gödöllői Skoda találkozónak, ami már elég régen dédelgetett álmunk volt. A gyülekező helyszíne a Tesco parkoló, onnan indítjuk majd a georallyt és az egyéb finomságokat. Az ajándékok biztosításáért köszönetet szeretnénk mondani a Patócs Autóháznak, a matricákért Imikének, a meglepetés tesztért Gabinak, valamint a holnapi várható segítségéért Zsoltikának. Ezen kívül köszönöm Kesének a szervezésben nyújtott segítséget és támogatást, de ez a szöveg kezd egyre inkább olyan lenni, mintha már múlt idő lenne az egész, pedig még csak holnap kezdődik. Gyertek minél többen, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A váltómaffia

2010-04-01T12:34:00.034+02:00

Az a nagy igazság, hogy el vagyok maradva, mint a borravaló, de próbálom behozni a lemaradást két villámposzttal, ami aztán lehet, hogy kanalamposzt lesz végül.
Ahogy az előző bejegyzésben is említettem, Kese barátom váltója elindult az örök vadászmezők felé vezető kikövezett, harmadrangú főútvonalon, de a fehér ló jó Skoda lévén vérfürdőt rendezve még hazahozott minket Kukucsról. A fokozatmentes automata már nem menő, nyelvújításunk gyümölcseként behoztuk a köztudatba a fokozatmentes manuális váltó fogalmát. Egyértelmű volt tehát, hogy szerezni kell valahonnan egy normális váltót, as soon as possible.
A következő hétfőn Kese be is dübörgött a házunk mögé, elindultunk a váltókerítő expedícióra, melynek első állomása a gödöllői anyaméh volt, ahol már sok kincset találtunk a közelmúltban. A barna 120-as még bent ácsorgott, dögkeselyűk keringtek a feje fölött, néha le-lecsapva, és kitépve pár vasoxidot a szívéből. A méhtelep vezetője pont kint állt az udvaron, gyorsan felvázoltuk neki a helyzetet, miszerint nekünk jó lenne egy váltó, neki meg jól jönne egy kis pénz, mire a következő párbeszéd zajlott le a felkelő Nap sugarai által bevilágított rozsdakupacok árnyékában:

- A váltót már eladtuk.
- Naneeeee. Mennyiért?
- 8000 forintért.
- AZT A SZART????
- Igen, miért, sok?
- LOÁL, na neeee, hátezkész, kösziviszlát.

Kevésbé képben lévő (tehát keret által nem határolt) olvasóink számára egy kis felvilágosítás: Jó állapotú 5 sebességes váltóért szoktak olyan 15000-et kérni, ismeretlen állapotú max. egy 10-es, a jó állapotú 4-es váltó jelenlegi piaci értéke olyan 4000 ft körül van, a szaré meg pont annyi, tehát ha az ember odakakkant valahová, már ki is van fizetve. Mindez sok esetben rudazattal együtt. Ehhez képest a 8000 forint polgári perre adhat okot, a vád: rablás, és naiv csóró Skodás személy elleni lelki erőszak megalapozott gyanúja.

Oké, ez nem jött össze, folytattuk utunkat Kerepes felé, ott is van egy szép nagy bontó, informátoraink szerint nem rég még állt bent 2 db 120-as is. A bontós forma készségesen bevezetett minket. Az egyiket már elvitték, de itt van még a másik, nézzétek, mennyire jó állapotú... Előttünk állt minden Skodás rémálma, a 870 kilónyi instant trágya. Kulissza alapján 4-es váltó, de a kulissza is lóg, mint részeg punk az iskolából, meg úgy általában az egész autó gatya. Párbeszéd:

- Akkor kéne a váltó belőle. Mennyi?
- 12000.
- 5 sebességes?
- Nem, 4.
- Nyeeeeeeeehehehehehehe bruhahahahaha, naneeeeeeee, báázzeg, fuuhhhhh.
- Kevesebbért neki sem állok a kiszedésnek.
- Kivesszük mi mindjárt. Akkor mennyi?

Hatásszünet, vártunk valami 8000 ft körüli összeget, amennyiért úgysem visszük el, de legalább jót röhögünk rajta.

- Akkor is 12000. De most vigyétek, mert hamarosan viszem az autót bezúzatni.
- Hát akkor sajnos ~~ez a kalap szar~~ ez a szép kis váltó is 8 napon túl gyógyuló sérüléseket fog szenvedni...

ilyen egy válltó

Egy fillért nem engedett. Viszont volt az autón egy viszonylag tűrhető állapotú első lökhárító, ami Kese barátomnak igen jól jönne, amióta elé ugrottak az oszlopok. Piaci értéke nagyjából a "vidd el ingyen" és a "hozz egy doboz cigit" között található skodaklubos körökben.

- A lökös mennyi?
- 2000.
- Mennnyiiiii? Dehát ezért még vasáron sem kap 200 forintot sem, ennyiért a kutya nem fogja elvinni. A macska sem. A pávián meg konkrétan hülyének nézi majd. Adunk érte egy ezrest.
- Nem.
- Akkor itt rohad meg. Kösziviszlát.

A kocsiba beülve röhögőgörcsünket pár pillanatra felváltotta a Kese rves sírás, ugyanis szépen lassan megértettük, miért adják le még a gyönyörű állapotú 120-asokat is bontóba. Ilyen árak mellett tényleg nem olcsóbb fenntartani, mint egy újabb autót. Meg azért erő is kell a fenntartásához, nem is kicsi. Ki tud egyáltalán felemelni egy 120-ast? Chuck Norris, kérem tegye le a kezét. NE, ne tőből! Az már megint egy másik dolog, hogy mi járhat annak a bontósnak a fejében, aki abban bízik, hogy másnap úgyis bejön valami baromállat, és pont 120-as első lökös kell neki indokolatlan hirtelenséggel, 2000 forintért. Ennek az esélye úgy 0 és -1 között van, de lelke rajta, pedig kereshetett volna egy ezrest anélkül, hogy a kisujját mozdította volna. Igazából nem kívánok neki semmi rosszat, de na...

Következő állomás a csömöri Ósün mögött lévő, Skoda bontó néven elhíresült aranybánya volt, ahol biztosan tudtuk, hogy lesz váltó, csak azt nem, hogy mennyiért.

A csömöri ÓSÜN!

A bejárat mellett szép sorjában (sorja = Kovácsoláskor, stb.: a megmunkált anyag szélének az alakítás során kitüremlő része) álltak a szebbnél szebb állapotú gépjárművek, amelyek szemmel láthatóan szebbnél szebb állapotúak voltak. Nem gondoltad volna a mondat elején, hogy ez lesz a vége, ugye? Na mindegy, lényeg, hogy volt ott egy egész patika állapotú Felicia is, 300-ért, friss vizsgával, zöldkártyával, majom fején áthidaló duplazáras ágyneműreszelékkel. Egy pillanatra meginogtam, mert ennyiért tényleg nem rossz, mászkálósnak simán elfogadnám. A vásárlástól már csak 296.000 ft választott el. 4000 forintra pofátlanság lett volna lealkudni?

Amíg nézegettem a Felit, kijött a bontós arc is, vázoltuk neki a problémát, miszerint kéne váltó, de izibe, jajdesürgős, mennyiazannyi. Mire kinyögte, hogy tízezer, Kesének megcsörrent a telefonja. Buboka alias Kocclacc volt a vonal másik végén, akinek nagyonnagyonszépenköszönjük, hogy felajánlott egy váltót teljesen ingyen és bérmálva, izé, bérmentve. Elmentette a bért, bizony. Elment, ette a bért. Mivel a váltógondunk megoldódott, volt időnk kicsit körbenézni, és beszélgetni a bontó tulajával. Bár tipikus bontós forma, de látszik rajta, hogy szereti a Skodákat, és eléggé képben van, hogy mi az érték, és mi nem. Volt bent legalább 3-4 versenyautó alapnak való kaszni, szinte rozsdamentesen, elég baráti áron. Máshol ezeket már rég szétvágták volna körömvágó ollóval.

köröm Vágó, ól lóval.

Hazafelé Kese már nem nagyon bírt magával, hiába mondtam neki, hogy nincs sok kedvem gyalogolni (deja vu?), nem halotthoz illő vehemenciával bánt a váltóval. Gödöllőn a második lámpánál nem akarta bevenni az egyest. A mozdulatból már láttam, hogy baj lesz... Bicepszegyes, nagygáz, kuplungfeldob, rátátátátátátátátátácsscscsscscscscscggzgzzzzzzzzzzzzzz. Szerencsére éppen annyira gurult még az autó, hogy csak egy kisebbfajta hegyre kelljen feltolnunk a forgalom elől. Cigiszünet, elmélyülten magunk elé bambulás, majd megérkezett a segítség. Közben LR-edt az eső is, szinte láttam a könnycseppeket szegény autó szemében... Elvontatták.

Másnap reggel elindultunk a Fastrával Bubokához, majd fél óra múlva már robogtunk is hazafelé a friss, ropogós (de remélhetőleg nem recsegős) váltóval felszerelkezve. Kese nagyanyjáék udvarán a következő kép fogadott:

Kese szépen előkészítette a terepet, kipakoltuk az új váltót, aztán megszemléltük az előző tányérkerék maradványait.

Ezen a jó kis telefonos képen nem sok minden látszik, a fogak például szinte egyáltalán nem, ám ennek oka nem csak a képminőségben keresendő, sokkal inkább a fogak számának ijesztő mértékű csökkenésében.

Az új bundás kenyeret, ami váltónak volt álcázva, 10 perc alatt a helyére tuszmákoltuk, újabb 40 perc elteltével már a féltengelyek és a lengőtokok is ott voltak, ahová az Isten is teremtette őket. Gyors ebéd után úgy éreztük, semmi nem gátolhat minket a motor berakásában. Fél óra szenvedés, rugdosás, sérvkapás után még mindig a földről bámult minket az a rohadt alutömb, sehogyan sem akart rácsusszanni a váltóra, aztán megvilágosodtunk: Az autó '89-es, tehát már 10-es furatok voltak a gyári váltóban, ami problémamentesen házasítható volt a Felicia motorral. Az új váltó viszont ismeretlen eredetű, valószínűleg régebbi, 8-as furatokkal. Kese már vette is elő a gyilkos szerszámot, ami a Szellemirtók c. filmből lehet ismerős többeknek.

Kisebb fúró nem volt, na. A tűzereje viszont elég meggyőző volt a cuccnak, 2 perc múlva már készen is álltak a feltágított lyukak (rossz, aki rosszra gondol). Az akció olyan jól sikerült, hogy a motort a kert másik végéből szinte rádobtuk a váltóra. Két pörgőrúgás, és minden a helyén. Nekem idő közben el kellett jönnöm, de azért még volt időm megcsodálni Kese fantasztikus, abszolút méretpontos csavarját, amin csak három kilométert kellett tekerni az anyát, hogy már majdnem a feléig elérjen.

Távozásomkor Kese még azon törte a fejét, hogy hogyan fogja megoldani a négyes és az ötös váltó rudazata közötti hosszbéli különbséget, de amikor este befutott a működő autóval, újra bizonyítást nyert az elmélet, miszerint a laposvas mindenre jó.

Kívánok a váltónak jó egészséget, és sok szerencsét! Holnap ha lesz időm, írok pár sort Kázmérról is, most végre van mit.

Ítéletnap

2010-03-21T22:37:00.040+01:00

Location: Kakucsring
Date: 2010. 03. 21.
Time: 09:00 Zulu
Description: Autocross - Rallyecross és Drift Gála
Mission: Keep the Skodas alive
Mission failed.
Contraction: Hmmm...

Kese barátom már régen rágta a fülem, hogy másszunk le erre a Kukucsi balhéra, mert annyira hiányzik már neki a versenyzés, mint szódás a lovát. Legyen, egye fene, lemegyek vele, de meredek lesz, ezt megneszeltem. Kese lelkesen vezetne, kell ez nekem?

Vasárnap 7 körül már itt is volt, elkezdtük az orientálódást Pusi lakhelye felé. Út közben még megjegyeztem neki, hogy a váltó eléggé halálán van, még az sem kizárt, hogy a benne lötyögő fél liter olaj - szerintem az sem olaj, hanem a váltó vére - talán nem biztosít elegendő kenést, de jóvanaz, bírjaaz, nemleszbajaannak. Oké.

Pusit út közben hívogattam, nagyon nem akarta felvenni a telefont. Megérkezvén, egészségkárosító füstpálcánkat eldurrantván arra az elhatározásra jutottunk, hogy felmegyünk, és ha még alszik, agyonverjük. Közben Zsoltika is befutott, ő lent maradt vigyázni a két foltos Skodára, mi pedig elindultunk a lépcsőház irányába ajtót rugdosni. Nem használt. Egy rozmárt ráültettünk a csengőre, vertük az ablakokat, csörgettük a telefont, semmi. Atomtámadás ellen nem véd. Amikor már a fél lakótelep kijött volt a csatazajra, jobbnak láttuk hagyni a dolgot. A ház előtt még azért sikerült végigtrampolnom egy aknamezőn, hogy rohadna meg, aki odaszaratja a kutyáját a lábam alá...

Elindultunk hát Kakucsra. Az utazás problémamentesen zajlott, leszámítva a négyszámjegyű főútnak nevezett szántóföldön történő átkelést, valahol Ökoszentgerzson környékén. Láttunk néhány Skoda alkatrészt is az árokban legelni, már akkor gyanússá vált, hogy ez nem a mi napunk lesz.

Megérkeztünk, Kese benevezett, közben spanolás a többiekkel, konstatáltuk, hogy Kika is kihozta Beját, aki jelen esetben nem egy hölgy, hanem egy Skoda 105 típusú versenyszemélygépjármű, de ha esetleg mégis nőnemű lenne, akkor is a mocskos ribanc jelző illene rá leginkább. Bejában már akkor el volt fogyva a harmadik fokozat. Hm...

Közben Büki Tomi nyúzta a piros gyönyörűséget az aszfaltcsíkon, majd negyedik fokozat nélkül kullogott le a pályáról. Hmm...

Kesének már égett a valaga, menni kellett. Első körben én ültem be a jobbegybe. A parkolóban végiggurulván kiderült, kik az igazi barátok, sokan néztek rám "hiányozni fogsz" arccal, ez nagyon jól esett, komolyan. Pályára fel, toljuk neki. Kese tolta. Halálfélelmem nem volt, mert az ő véleményével ellentétben tökéletesen kiszámítható az autó mozgása, de azért néha felszisszentem a rohamsisak alatt. Na nem a durva kanyarok miatt, azt nagyon jól érezte, sokkal inkább a váltások miatt. Tudjátok, milyen hangja van a Skoda váltónak, amikor 100 fölötti sebességnél, fék nélkül visszavágják 2-be? És ugyanezt, olaj nélkül? Én már tudom. Alienek párzási időszakában lehet hasonló hangokat hallani, az a tipikus nyüszítő-kerregő, csattogó, szóval na, mindenki hallott már alient párzás közben, remélem.

A pályáról legurulván megemlítettem neki, hogy elég messze vagyunk Gödöllőtől, és bár mindenkinek jót tesz a testmozgás, mégsem szeretnék annyira sétálni, remélem megérti. Szóval ha lehet, maradjon már egyben az a váltó, meg talán még a motor is, ha van rá egy mód. "Haggyámáafasságaiddal".

Na, akkor nézzük kicsit a vörsenyt is. Skodálatos Dani a pályán, a kilinccsel előre történő közlekedés rejtelmeibe vezette be éppen a bámészkodókat. A hátsó célegyenes utáni bal4-ben nagy csattanás, motorfelbőgés, majd pályáról lecsattogás következett. Hmmm... Féltengely - gondolta Stirlitz. Fékdob - gondolta a féltengely. Dani feltalálta a spinneres fékdobot.

Remélem, azért nem lesz belőle divat, mindenesetre elég egyedi hibával állunk szemben, az emberek nagy része csak nézett wtf fejjel.

Dani után Kese nem bírt magával, Zsoltit beültette a jobbegybe, majd elindultak a pályára. Nem sokkal később jöttek is lefelé, grzmgrzmgrzmgrzm effektekkel megtámogatva. Sírásra görbült a szám, sírósra görbült a váltó is. Kese jól megfogalmazta, hogy miért történt mindez. Azért, mert nekem mindig igazam van. Hmmmm...

Innentől felgyorsultak az események, szóval előre is elnézést kérek, ha az időrendiség nem lesz teljesen valós, de annyira gyorsan történt minden, mint szódás a lovát.

Kika Bejája gyönyörűen szólt, amíg ment, aztán leesett valami, ami nem az állunk volt. Olajbetöltő sapka a becsületes neve, rendeltetése pedig az olaj kifröcsögésének meggátolása lenne. Mivel a gyár által megálmodott pozícióját elveszítette, ezért az olaj szabad utat kapott a külvilág felé, ezzel a lehetőségével élt is. Hmmmmm....

Crix a célegyenesre ráfordító kanyarban kicsit besokallt, majd hirtelen megtapadt az autó segge, és lepuszilta a Rapid jobb elejével a gumifalat. Hmmmmmm... Nagyobb volt az ijedtség, mint a valódi baj (bár a közönségből elhangzott egy mondat: a motor vajon megúszta? Epic fail...), jobb első sárvédő, köténylemez, indexbura, ilyen apróságok lesznek majd cserések. Ez a kép még az eksön előtt készült, most legalább szimmetrikus lesz az autó színezése.

Kesével és Zsoltival gyorsan lakatoltunk egyet, szebb lett, mint új Corában.

2 körül elkezdődött az éles ~~viadukt~~ viadal as known as üldözéses körverseny. Kika a rajtnál, nagygáz, nincsgáz, gázvan... Gázbowden meg valahol máshol. Hmmmmmm. Itt már kezdtem unni a hümmögést. Patonai Laciék autója is kezdett érdekes hangokat hallatni, és egyre kevésbé forgott, majd az egyik gyorskörön megállt. Hmmmmmmm. Lelövöm a poént, újra beindult, és végig tudták csinálni a versenyt, bár ha emlékeim nem csalnak, később még egy defekt is megkönnyítette a napjukat.

Ezek után Kika újra meghajszolta kicsit Beját, de sajnos ezúttal is túl olajozottan ment minden. Főleg a motor kapott jelentős külső kenést, amikor eldurrant az olajhűtő. Tominak szétszakadt az egyik hátsó gumija, biztos könnyű lesz találni 175/50R13 méretben hasonló mintázatút. Már csak Asztiban és Crixben bíztunk, de Crix is megadta az autónak a kegyelemdöfést, amikor elrajtolt... volna, ha nem szakadt volna darabokra a difi. HÜMMMMM!!!

Aszti legjobb tudomásom szerint problémamentesen abszolválta a napot, de ha tévednék esetleg, akkor majd szól.

Maga a rendezvény egyébként jó lett volna, ha nem hullanak darabokra a Skodák körülöttünk. Hazafelé stabil 40-50, ötödik nem volt, harmadik is csak érdekes hanghatások kíséretében. Út közben rájöttünk, hogy Kese autója nem huzatos, csak átfúj rajta az ŰRSZÉL. Aki érti, érti, aki nem, az meg ne nézzen több Maunika sót. Folyt. köv. hamarosan, mert közben megejtettünk egy váltókerítő expedíciót is Kese barátommal, ahol váltó ugyan nem került, de legalább a maradék is megadta magát, mint szódás a lovát.

A képek kopirájtosak by Perko.

Az anyaméh csodálatos világa, avagy hogyan gányoljunk mesterfokon?

2010-03-13T13:24:00.044+01:00

Nem kell megijedni, nem tartunk biológia órát, csak Kese barátom csütörtök délután kapott egy fülest (nem olyat - meg nem is olyat), hogy az egyik közeli méh telepre behoztak egy jajdenagyonpatika, ennilehetróla, úristenmennyirezsír 120-ast. Persze ezt a szöveget már ismerjük elég jól, de bíztunk benne, hogy még használhatóak lesznek rajta a sárvédők, a köténylemez, illetve a csomagtértető, amely karosszériaelemek Kese személygépjárművén a vezetési stílusának eddig kiaknázatlan területeiről történő tapasztalatgyűjtés során nonfiguratív formát öltöttek. Magyarul kicsit megroggyant a gép orra.

Pénteken reggel hatalmas lelkesedéssel vágtunk neki a méhecskébe vezető útnak. Az autó messziről tényleg nagyon patent volt, még közelről is pár másodpercig. Aztán jött a ~~feketelaci~~ feketeleves. Az ülések gyönyörűek, legalábbis a rajtuk lévő 3 réteg huzat tényleg nem volt szar, csak az alatta lévő ülésnek nevezett leprás sámlik kiáltottak gyufáért. A tetőkárpit gyönyörű bagósárga színben pompázott, amelynek okát hamar meg is találtuk a hamutartóban.

Már lassan 7 éve dohányzom, mégis majdnem nikotinmérgezést kaptam a kocsiban, nyitott ajtókkal. Na ez a kemény, nem a faláb. Konkrétan rá lehetett könyökölni a szagra. Éles szemű olvasóink észrevehetik a képen, hogy ott figyel egy ablaktörlő intervallumkapcsoló (meg egy nem rendeltetésszerűen felhelyezett fűtéscső) is, rá még később visszatérünk.

Az autó egyébként garázsban tartott női tulajdonostól származik, az ilyen dolgok azonban soha nem múlnak el nyomtalanul. Hopp, egy törött lökhárító, egy meghúzás itt, még egy ott, jé, ennek nincs teteje, stb. Egészen biztosan törve volt, mert csak a bal első és a jobb oldalsó indexbura új, de jajdeszépencsillog, vegyükcsakle.

Na mi a furcsa a képen? Hány csavar fogja a burát? Egy sem. Akkor mi fogja? Sziloplaszt. Ipari mennyiségben. Próbáltuk gyengéden levenni, nem ment. Szar érzés egy ilyen szép burát törötten látni, ráadásul eredeti Made in Czechoslovakia cucc volt... Nade nézzük akkor az oldalindexet. Könnyedén lejött, ez is szép, a tömítés is új, de valami ezen is furcsa.

Bár a képen nem látszik rendesen, de azért a fehér folt árulkodó. Igen, ez gyárilag fehér bura volt, amit átfújtak sárgára. Taps. Azért elhoztuk, jó lesz még tartaléknak.

A jobb oldali tükör is menthető volt (a balos sajnos törött, pedig egyformák voltak), nehezítésként Liaz hengerfejcsavarokkal volt felfogatva. Ezt is elhoztuk.

Kázmérban már régóta szar a bajuszkapcsolóban lévő farkasfog, ebben viszont hibátlan volt, úgyhogy elkezdtem a kormánymű borításának szétbombázását a bajuszkapcsolóhoz való akadálymentes hozzáférés megteremtése érdekében. Destruktivitásom gyümölcseként hamar lekerült a kormánypárna, ami alatt újabb meglepetés várt.

Nekem valamiért úgy rémlik, a csehek nem így hegesztették fel a kormányt. Na nem baj, könnyeimmel küszködve tovább ástam a bajuszkapcsoló felé, hamar le is került a kormányoszlopról, csak néhány ismeretlen funkciójú kábel nem engedte a további eltávolítást. Az egyik a már fent említett intervallumkapcsoló kábelezése volt, beszarásmód bekötve.

Balról jobbra haladva: menetes szár, kis anya, nagy alátét, nagy anya, biztosíték, sarura másik kábel ráforrasztva, harmadik kábel rátekerve. Bravo.

Amíg én a beltérrel küszködtem, Kese bontotta az autó elejét. Vagyis bontotta volna, ha a magát lakatosnak képzelő brontoszaurusz hülyeségéhez nem párosult volna ennyi lelkesedés. Erős a gyanúnk, hogy a sárvédőcseréhez nem vette le az úriember a lökhárítót, erre utaló jel a lökös természetellenes csavarodása, valamint a tartókonzolba beleszakadó összes csavar feltűnő jelenléte volt. Mondtam Kesének, hogy tépje le a lökösről a műanyagot, utána már könnyebb lesz hozzáférni a vashoz, hátha lejön valahogy. A műanyag lepattintásához viszont előbb le kellett volna műteni a rendszámkeretet, ami újabb problémákat vetett fel.

A rendszámot ugyanis felszögelték a keretre, ahogy a mellékelt ábrán is látható. Ilyen fejhez persze nem 30-as szár tartozik, úgyhogy nagyjából a tűzfalig be volt verve a szög. Kese viszont erős, fél óra múlva már lent figyelt a lökös a földön. Nem mondta el, hogy csinálta, bár a rombolást elnézve nem is akarom annyira tudni.

A sárvédők levételéhez az ajtókat is le kellett varázsolni, itt könnyű dolgunk volt, ugyanis 2 csavar fogta az jobb első ajtót, azok is jól körberohadva. Könnyítés rulz. Közben elkezdett róla potyogni a gitt, meg egyébként is gyanús volt, hogy jó 5 kilóval könnyebb, mint a bal első. Biztosan szétrágta egy antilop. Nem baj, nem a miénk.

A motor egyébként a méhész szerint kiváló állapotú volt, ezt kevésbé annyira támasztotta alá az olajbetöltő sapkán lévő "2 hete 40 fokos lázzal fekszik a gyerek otthon" állagú, 3 centi vastag takonyréteg, amit anno a gyárban még külön olajnak és víznek képzeltek el. Nem volt hengerfejes, dehogy. A fékszervó csöve elég egyedi módon megtoldalékolva lógott a kocsi alatt/mellett/fölött, a fékhatás bizonyára kielégítő volt így is a hölgy számára. A motorháztető támasztója elhajolva, aki lecsukta, bizonyára erősebb volt, mint okosabb, az első lámpák viszont makulátlan (ellentéte a makulás - a Téli berekben is volt egy Makula bácsi, ha jól tévedek) állapotban kémlelték a történéseket, 500 forintos darabáron vétek (nem Vtec) lett volna otthagyni őket.

Kimentettünk még egy szivargyújtót, egy kéziféket és egy tökéletes váltókulisszát - Kikának végre vissza tudom adni a másfél éve (egy hétre) kölcsönkért kilós kulisszáját - , valami VW-féle automata övek voltak a kocsiban, azok is a kezünkben maradtak, meg még kismillió apróság. Kese elhozta a jobb első sárvédőt, a köténylemezt, a hűtőt, a csomagtérfedelet. Mindezért a felhasználható alkatrészmennyiségért a pofátlanság határát súroló 9000 forintot csengettünk ki hirtelen felindulásból. Úgy érzem, megéri néha megbolygatni a méhkirálynőt.

Bréking nyúz: új fejléc van, a régit már untam. Várom a feedbackeket, mennyire jön be Nektek, vagy éppen megy ki.

A jobbhárom, ami balhárom

2010-03-07T12:23:00.057+01:00

Egy vírus beoralizálásának, majd kedvenc gépem elhalálozásának köszönhetően kissé megkésve bár, de azért mindent elsöprő lelkesedéssel számolok befelé a Keksztrém kupáról ezekben a késő esti órákban Nektek.

As always, sikerült elképesztő mértékben kialudnom magam szombat reggelre. Mondjuk ebben a kontextusban a reggel nem kicsit túlzásnak tűnik, ugyanis Imikével előző nap arra az egyezségre jutottunk, hogy amikor Hatvanba ér, addig csörget, amíg fel nem veszem a telefont, és el nem éneklem neki a szuahéli himnusz első két sorát románul, mert az "ébren vagyok" kezdetű monológ már álmomban is megy. Imike Hatvanba érkezését olyan 5 és negyed 6 közé helyeztem el gondolatban. 3 körül sikerült felvenni az alvópozíciót is, gondoltam, majd alszok én addig problémamentesen. Aha. 4:11-kor csörgött a telefon, Imike elképesztő nyugalommal a tudomásomra hozta, hogy felébredt. Megköszöntem neki az információt, igazán hasznos volt. Persze visszaaludni már nem tudtam, úgyhogy elkezdtem stílusosan belevarázsolni az arcomba egy vödör kakaót.
Közben Kese is befutott, a Fehér Lovat leraktuk a nagyanyjáéknál, majd Imike frissen felmatricázott Fókájával folytattuk utunkat Budapest hajnali forgatagába. Pesten Pusival és Crix-szel míting, de persze már késésben voltunk, úgyhogy a pályázás mellett voksolt a többség, a kisebbség meg szerencsére távol maradt.
Az odaút problémamentesen zajlott, csak egy Volvóst előztünk meg ötször, aki minden alkalommal kitörő lelkesedéssel vissza is előzött minket. A végén már integettem is neki, meg mutattam, hogy a nemjóját! Egyébként érdekelne annak az embernek a lelkivilága, aki 80-al tötymörög a pályán, aztán hirtelen gondol egyet, 160-al végigelőz egy sort, majd visszaáll 80-ra. Bár jobban belegondolva... nem, mégsem érdekelne.

Közben Kika hívott, hogy kicsit késni fognak, mert a személygépjármű hűtőrendszerének jegesedése gátolja őket az üzemszerű tovahaladásban. Fagyállót persze ilyenkor sehol nem lehet kapni, úgyhogy lenyomott 2 liter szilvapálinkát a kiegyenlítőtartály torkán. Jó gyerek ez a Kika, mindig mond vicces dolgokat, csak akkor szakadt le az arcunk, amikor befutottak, és tényleg alkoholmérgezést kaptunk a fortyogó hűtőrendszer szagolgatása közben. Akkor már meg sem lepődtünk, amikor a szomjazó kuplungot megtámogatta egy liter minőségi kólával. Most már értem, miért jár az alelnök úr is Pepsis autóval, a szponzor mindig szívesen látott vendég a háznál.

Gyorsan körbejártuk a pályát, majd miután elfogyasztottam a Dzsotól kapott Rumba csokit (köszi) és a Pusi által felajánlott kakaót (eztisköszi), molesztáltam egy kicsit Dzso bociját, ami egyébként kutya, és mágneses.

Jöhetett az első kör, amivel beírtuk magunkat a magyar autóversenyzés történelemkönyvébe. Továbbá kiderült, hogy itinert írni nem tudunk, de amikor igen, akkor is B3-nak írjuk a J3-at. Ja, mutattam már, hogy néz ki egy itiner? Így.

Az ujjával éppen azt mutatja, milyen szép tiszta még a Botond 20.000 km Holdon biciklizés után is.
A lényeg, hogy bejött a papírforma, csak lassítottam Pusit, de legalább jól szórakoztunk, meg néha ásítoztam is a kocsiban, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.

Edzésnek jó volt ez, bár azt még nem mondhatom el, hogy mire edzünk, mert lerágja a fejemet egy nejlontacskó. Egyébként brutális volt a mezőny, volt pár omfg kategóriájú autók is, mint például ez a Volkswagen LT.

Nem kamu a kép, tényleg elindult a versenyen, ráadásul nem is tolta rosszul, bár azért egy kis ültetés még ráférne a tehergépjárműre. Úgy platóig le lehetne rakni. Egyébként általánosságban elmondható a versenyről, hogy fakezű pilótát nem nagyon láttam, kellemes meglepetés volt. Azért az elgondolkodtató, hogy akkor mi a szart keresnek a Rally1-ben full tehetségtelen, amatőr hülyegyerekek, de a válasz sajnos megint túl egyértelmű: a pénz beszél, a kutya fáját meg nem látjuk az erdőtől.

Szünetben Kika próbálta megmutatni, hogy hogyan is kéne normális itinert írni, de az idő hiányára való tekintettel ezt a továbbképzést egy későbbi időpontban fogjuk végrehajtani. Viszont kaptunk tőle itineríró filctollat, amit nagyon szépen köszönünk szépen köszönünk szépen ezúton is köszönünk. Egyébként az elkövetkező köröket is sikerült professzionális szinten elszexuálni, de a végére már egész jól ráéreztünk a dolog ritmusára, néha már teljesen Luis Moyának éreztem magam.

Persze ilyen tempóban szerintem fél raklap speed után sem tudnám kikommunikálni magamból a várható útkanyarulatokat és domborzati viszonyokat.

Dzso és Kika közben ádáz küzdelmet vívott az N4 kategória első helyéért (a többiek a közelükbe se tudtak szagolni - pedig tényleg nem büdösek...), Pusi pedig elhatározta, hogy megpróbálja az utolsó 2 kört nélkülem abszolválni, mert az a 100 kiló súly sokat számít, meg persze az is, hogy nem mesélem el neki menet közben, mennyire jó volt tegnap a Jolánka show. Ennek meg is lett az eredménye, szépen beterelgette a Rapidot az A4 kategória 3. helyére.

Dzso és Kika harcából végül Dzso került ki győztesen, Kika pedig a dobogó második fokán állva prezentálta a közönségnek a legújabb sapkadivatot.

Eredményhirdetés után visszakullogtunk Budapestre, ahol végre átvehettem a tavalyi Speed-Proex kupa SK3 kategória bajnokának járó köcsögöt, ~~amit nem érdemeltem meg,~~ amit Pusi őrzött, dédelgetett atyai odaadással az elmúlt hetekben. Pusi szerint pont olyan, mint én. Egy jó nagy köcsög.

A képen a legnagyobb, legezüstösebb köcsögöt kell nézni. Bár én nem csillogok ilyen szépen, de azért nagyon örülök magamnak, és köszönöm szépen magamat.

A nap végén egyébként Imike feltette a pontyot a mire, amikor a nap fénypontjaként (na az milyen? Az egész Nap világít b...) "visszaugrunk Pestre, 20 perc alatt megjárjuk" jeligével lábtörlőkommandót hirdetett. De ez már egy másik történet...

Holnap Extrém

2010-03-05T19:54:00.004+01:00

Hát ezt is megéltük. Holnap végre megtudhatom, milyen érzés Sandrának lenni. Nem, nem kell semmi rosszra gondolni, nem műtetem (= nem igazi hulla) át magam, csak elhelyezem az ülőszervemet egy versenyszemélygépjármű jobb első ülésén, ahogy Sandra is tette ezt a tavalyi év folyamán hihetetlen gyakorisággal. A pilóta Pusi lesz, a helyszín pedig Szentkirályszabadja, ahol megrendezésre kerül az idei első Extrém kupa.
A pályarajz valahogy így néz ki:

Pusi már írt egy itiner-szerű skiccet, de nem lesz ez ilyen egyszerű. Majd a pályabejárásnál kiderül, hogy a J2 valójában J2-e, vagy inkább J3, és a balos lassító miért jobbos... Szóval bonyolult na, nehezítés képpen Pusi felrakta a nyári gumikat, pedig havat mondanak. Megyek is aludni, 3 óra múlva már kelhetek fel, mint Standup Johnny...

Lopok...

2010-02-22T00:11:00.005+01:00

...videót, Papától. Még mindig Tátra-túra, ami nem az, de mindegy is. Ilyen szép helyeken jártunk:

- Videózol?
- Már nem.

...

- Valami mutatványt kérnénk.
- Tekerjük fel a szalagkorlátra?
- Hát nem feltétlenül muszáj a szalagkorlát.

...

Tudom, beígértem egy besztof videót is, majd lesz, ha lesz időm, de nincs, meg ilyenek, meg már így is, sok, vessző, volt, a mondatban. Szóval türelem, tornaterem.

Egy rég nem látott ismerős

2010-02-09T17:09:00.024+01:00

A hétvégét nagyanyámnál töltöttem. Fantasztikus időnk volt, csiripeltek a döglött madarak a fél méteres hó alatt. Lapátolás rulz (lap áttolás? hova?), nehezítésként nem volt lapa, mert a környéken élő kedves-bájos orkok valamelyik éjjel megvásárolták ingyen a lapát, remélem a meglovasított kisbalta után ez is a szívükbe áll majd idővel. Egyébként nem tudom, mi a lófarhátnak ennyi hó ide, miközben a sivatagban hiány van belőle, dehát vannak még nagy kérdések az életben, pl. mi volt előbb, a tyúk vagy a skodás?
Ha már úgyis ott voltam, gondoltam beugrok Erzsike nénihez is, akinél kedvenc Kázmérom el lett szállásolva télire hirtelen felindulásból, amíg nem lesz rajta műszaki.

Erzsike néninél szintén 500 köbméter hó várakozott rám a garázs előtt szomorú kiskutya szemekkel, de nála legalább volt még hólapát (pedig alamíjnijum), így percek alatt sikerült egy másik dimenzióba áthelyeznem a hó jelentős részét.

A garázsajtó kinyitása után végre megpillanthattam Kázmér hátsó felét, akinek még mindig fantasztikusan jó segge van, csak kicsit megtrottyosodott így a 2 hónap állásban. A nyomokból ítélve a környékbeli macskák orgiákat rendezhettek a tetején, vagy legalábbis szánhúzó versenyt tartottak, bár erre utaló szánokat nem találtam. Tényleg, hogy mondják azt másképp, hogy hóban sikló közlekedőalkalmatosságom-középkori tisztségviselőm? Hát szánom-bánom.
Lényeg, hogy jól telibe volt rosálva a tető és a motorháztető is néhány helyen, ezeket az atomtölteteket egy kis hó és egy unknown rongy segítségével eltávolítottam. Sőt, ha már így nekiestem, gyorsan körbe is polírozgattam az autót, már amennyire a lehetőségeim engedték.

Ezen a képen a tető csillogása figyelhető meg árgus szemekkel.

Az alapvető higéniai óvintézkedések megtétele után megnyomtam a "Kitt, szállj ki a kocsiból" feliratú gombot a távirányítón, és csodák csodájára kinyílt az ajtó, legalábbis az az egy, amelyikben még működik a központi zár. Mondom wtf, 2 hónapja állsz itt a mínusz végtelen fokban, és még az akksit se szívtad le? Na akkor slusszkulcs be, kuplung ki, fogak össze, indítás: nyeeeeeaaaaaaooooouuuuuuu. Ennyi. Nem, nem a vedlésnek indult lótetű adta ki ezt a hangot, Kázmérnál ez ennyit jelent: "Élek még, de haggyámá békén, mi a szarnak cseszegetsz, ha úgyse viszel ki innen? "
Teljesen igaza van egyébként, így a beindítási procedúrát a továbbiakban inkább hanyagoltam. Motorháztető felnyit, kiegyenlítőtartály kupak levesz, nincs befagyva, zsír. Sőt, még mintha víz is lenne benne, úgyhogy remélhetőleg a fagydugók is megúszták, mint etióp gyerek fél perc alatt a négyszázat egy csomag ropiért.
A kerekeket szemügyre véve feltűnt, hogy nem maradtak hűek a nevükhöz, vagyis már nem teljesen kerekek. Ennek oka a levegő indokolatlan távozásában keresendő.

Pumpa hiányában kicsit odébb toltam Kázmért, legalább ne egy helyen nyomja szét a maradék használható gumit, de újra megtapasztaltam az örök igazságot, miszerint mindig az első benyomás a legmélyebb, és ez így van a guminál is. Most legalább két helyen van rajta benyomás. Bár a gumik úgyis cserések lettek volna műszakira, reménykedtem benne, hogy legalább a gumisig el tud gurulni az autó, de a látottak alapján inkább elpattogás lesz belőle.

Búcsúzóul körbetörölgettem még egy kicsit, majd könnyeimmel küszködve megígértettem vele, hogy jó kisfiú lesz, és megeszi a rászaró macskákat. Halk dudaszóval búcsúztunk el egymástól, ő az üzemi kürtöt használta, én pedig a garázsajtó mellett lévő téglába rúgás által előhozott hangeffektusgyűjteményt (sssztakrrvvaaÚÚÚÚÚÁÁ) alkalmaztam. Azt hiszem, az enyém hangosabb volt.

Remélem, hamarosan újra láthatom.

Speed - Best Of 2009

2010-02-06T17:14:00.003+01:00

Papa találta az alábbi videót, amelyet BiGBeni tolhatott volna az arcunkba, ha lenne egy kis agya, de még annyi sincs, hogy elküldje nekem a linket. Pedig igazán örültem volna neki. Besztofszpíd, avagy a 2009-es év legjobb drogos megnyilvánulásai három és fél percben.

szólj hozzá: SPK_Best_Of_2009

Természetesen ebbe is belekerültünk, 1:35-től teszek úgy, mint aki tud vezetni, majd jövök rá indokolatlan hirtelenséggel az ellenkezőjére.
Majd' elfelejtettem, újabb Skodás blog a láthatáron, ezúttal TaB döntött úgy, hogy rémisztgeti a fejeteket mindenféle autóösszerakással-szétszedéssel. Én drukkolok neki, tegyetek így Ti is!

Kalandtúra 2010

2010-02-02T13:57:00.119+01:00

A szereposztás:

Dzso bácsi + Ricsi + fehér Skoda Rapid 130
Sayonara + barátnője + Kormar + zöld Skoda 120L
Bence + Timi + Dani fekete Skoda 120L
Mackos + Papa + Tibi + barna Skoda 120L
Pusi + én + fehér Skoda Rapid 130

Pénteken este felhéveztem Pusihoz, mondván egyszerűbb onnan együtt indulni, meg talán még ki is alszom magam. Elmentünk Tecsóba, vettünk alapvető élelmiszereket (sajt, zsömle, energiaital, sör), aztán mentünk aludni. Vagyis közben még eltelt vagy 4 óra, úgyhogy hajnali 1 körül már le is lőttük magunkat, 2-re már majdnem aludtam. 5-kor kelés, teljesen kipihentek voltunk, ahogy illik. Bencéékkel míting az egyik kútnál, utána vissza a Tecsóba, pisi-kaki, Dzsónak borvételezés.

A pisi-kaki folyamatban apróbb nehezítés volt, hogy a 6 wc-ből 4-ben épp nagy munka folyt, el is gondolkoztam rajta, hogy mit keres itt szombaton hajnalban négy rottyantó ember, amikor az egész épületben nincsenek ennyien, na mindegy. A maradék 2 budi közül az egyiken nem volt ülőke, a másikon viszont volt, de az meg körbe volt támogatva egy hatalmas adag trágyával. Nehéz lett volna beletalálni, gondolom. Ez a későbbiekben még fontos lesz.

Folytattuk utunkat Sahy felé, az utakon brutális mennyiségű hó, alatta tükörjég, élmény volt. Pusi szerintem ennyit még életében nem tekergette a kormányt, ha a fogaslécben lett volna km számláló, simán mutatott volna 100 kilométert.

Eredetileg 8-kor találkoztunk volna a határnál, 9-re sikerült is odaérni, nem baj, ez még belefér. Üdvözlés, egymásnak örülés, Dzso és Timi-féle túrós-kukoricás izé kóstolás (finom volt!), térképelemzés.

Elindult a 13 fős nemnormális Skodás társaság Szlovákia szívébe. Dzso már az első kanyarokat koppkeresztben abszolválta, megalapozva a hangulatunkat. Előkerültek a walkie-talkiek (köszi Kika!), úgyhogy rendszeres volt az előrejelzés, mikor jön szembe valaki, és mikor nem, na akkor lehet tolni neki.
Közben az ablaktörlők elkezdtek jegesedni, ezzel elveszítvén alapvető funkciójukat, az ablaktörlésre való intenzív hajlamot. Ablakmosó spricni ugyan volt, de nagyjából dísznek, úgyhogy az első pár kilométeren elgondolkoztam, hogy mi a lókolbászt fogok én itt csinálni két napon keresztül: a motor üvölt, az ülés hosszú távon nyomja a derekamat, ki nem látok, de legalább meleg van.
Nem sokkal később Dzsotól kaptunk új ablaktörlőt, ezzel egy fokkal jobb lett a helyzet, bár még így is be lehetett tervezni 10 kilométerenként a kötelező jégvakarást, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.

Úgy 50 kilométerre lehettünk a határtól, amikor Pusi Rapidja így szólt:

Vagyis sehogy nem szólt, az a baj. Valószínűleg a gyújtás ázott be, it's not a problem, Pusi mester megmozgatta, megvolt az első kocsitolás is, mentünk tovább. Úgy 500 méterrel később Pusi megszólalt: elszállt a gázpedál. Félreállás, Rapid magától lefulladás. Zsírzsír. Előttünk állt egy lájtos derékszögű emelkedő is, csak hogy még szebb legyen az élet.

Az első kanyarig lendületvétel és emberi erő segítségével még fel is jutott az 5 személygépjármű, de onnan már tényleg sehová. Mackósnál volt tartalék gyújtás, amit Pusi behegesztett, közben a többiekkel kocsit tologattunk, hóláncot helyeztünk el rendeltetésszerűen.
Bence hóláncának a zacsija egyébként tartogatott egy kis meglepetést, egy felirat formájában.

Hullandásveszélyes gyerekek részére. Mivel gyanús volt, hogy már máshol is láttam hasonlovat, itthon rákerestem a gugliban. Mint az eredményen is látszik, zacskógyártó nagyhatalommal állunk szemben, az élet minden területén jelen vannak a hullandásveszéllyel.
Papa egyébként így reagált a felirat elolvasására:

A helybéliek nagyon kedvesek voltak, annak ellenére, hogy 5 Skoda bőgette a motort hegyre fel egy órán keresztül, kijöttek, de nem vertek meg minket, hanem adtak kölcsön hólapát.
Pár perc múlva fent voltak a hóláncok is, néhányan elindultak felfelé, aztán jöttek vissza, aztán megint fel, már én sem tudtam követni. Mondták, hogy a hegy tetején vannak a többiek, gondoltam, elindulok gyalog, nem lehet annyira messze a hegy teteje. Aha. Ennél a táblánál már éreztem, hogy ennyi erővel a Tour de France-on is elindulhattam volna láb nélkül:

Amíg megálltam folyóügyeimet intézni (sárga hóból ne egyél!), beért Temonddmeg Parádé Dániel is. A rendkívül intenzív forgalom ellenére senki nem kívánt felvenni minket, mindegyik autó tele volt, végül Sayonarának esett meg a szíve rajtunk, de mivel nála is teltház volt, hirtelen felindulásból a motorháztetőn helyeztük el megfáradt ülőszervünket, majd elindultunk fölfelé.

Ezt az élményt soha nem felejtem el. Alattunk lágyan duruzsolt a Skoda motor, lábam mellett a kipufogó, friss levegő, mindenütt hó, gyönyörű táj, és ahogy haladtunk fölfelé, lassan elénk tárult az a látvány, amiért gyerekkorom óta hatalmasat dobban a szívem: hegyek, völgyek, fenyőerdők, kis falvak. Elképesztően gyönyörű volt. Út közben videóztam is (leneessé', kapaszkodjá' rendesen!), persze a telefonom mentés közben elszállt (ment, és közben elszállt - jajj), úgyhogy ezt az élményt nem tudom Veletek megosztani, de nagyon mélyen elraktároztam magamban, villás targoncával, raktározási szerződéssel.

A hegytetőn átjutva jött az első komolyabb játszós etap, amiről sokat írni nem tudok, de ha a Richard Burns Rallyban ilyen szakaszok lennének, éjjel-nappal azt tolná mindenki.

Ez után következett egy lájtosabb, de csodaszép rész, amin kiderült, hogy Ricsinek mindenki MILF, (illetve 70 év felett exMILF)...

...majd jött az információ a vólkitólkin, hogy a következő útvonal kicsit húzós lesz. Hát az lett.
Fél méteres hó, alatta tükörjég, az út pedig úgy 20 centivel szélesebb az autóknál. Dzso távrecsegett is, hogy itt nyomni kell rendesen, mert ha valaki megáll, az életben nem indul el mégegyszer. Persze, hogy jöttek szemből. Egy Favorit.
Megkezdődött a 3 kilométeres freestyle tolatási verseny, és az első komolyabb "mennyit ér a dupla zokni a fél méteres hóban?" contest.

Amikor a brutál exkavátoron felfedezni véltük a hólánc nyomait, felderengett agyam legmélyebb bugyraiban, hogy ez nem lehet véletlen.

Közben a Taurus nevű szörnyeteg motorterében Pusi észrevett egy Skoda generátort. Hát igen, a vér nem válik grízzé.

Gyors hósárgítás, majd az új felnidivat tanulmányozása következett.

Pusi és a Teszkós hódísztárcsa esete (hód íz tárcsa?):

Bence diszkrét Skoda jeles dizájnolása:

És Dzso pályafelnije:

Elvoltunk, mint a fülesszatyor, közben Mackósék újra nekiveselkedtek az útnak, majd percek múlva jött az infó, hogy gyerteknyugodtan, simaügyez, nemkellfélni, nemfogfájni. Nekünk nem fájt, csak a lengőkaroknak, a köténylemeznek, meg úgy általában minden alkatrésznek, ami tengerszint fölött maximum 30 centiméterre helyezkedik el egy normális faroson. Azt még hozzátenném adalékinformációként, hogy az összes autó meg volt ültetve, plusz ültünk bennük legalább ketten (+csomagok), úgyhogy tökéletes képviselői voltunk a Skoda Motorsport offroad divíziójának.

Úgy 5 kilométer után született meg a döntés, hogy innen már nem megyünk tovább. A humanoid lényeken kívül az autók is így határoztak, enyhe felakadással demonstrálva véleményüket. Na, akkor gondolkozzunk. Megfordulni nincs hely, 5 kilométert meg tolasson, akinek két anyja van.

Sayonara elővette a hólapát (félelmetes egyébként, hogy egy komplett autósboltot és egy barkácsáruházat hozott magával a túrára, annak ellenére, hogy előző nap derült ki, ők is jönnek velünk - respekt és tisztelet), elkezdtünk ásni.
50 köbméter hó megfelelő irányban történő eloszlatása után készen állt a Skodafordító berendezés. A feladat nem hangzik bonyolultan: valaki beül, nyomja a gázt, a többiek pedig forgatják az autót. 1 óra múlva az összes autó meg volt fordítva, mi meg szarráfagyva, de nagyon régen röhögtünk már ennyit. Videó hamarosan várható Ricsi jóvoltából.

Visszafelé láttunk még egy útról lezuhant Audit is.

Hát igen, mit ér a Quattro, ha nem uralod...

Lassan elkezdett esteledni, 5 óra múlt, mi meg haladtunk összesen 100 kilométert reggel 9 óta, nem is rossz teljesítmény. A következő szakasz elég haladós volt, elakadás nélkül, viszont ennyire szép tájat még csak filmekben láttam. Gyönyörű szerpentinek, sodrós kanyarok, hatalmas fenyőfák, telihold, hó, a völgyben patakok, viaduktok, mindez az autók lámpája által megvilágítva, erre nincsenek szavak. Sajnos erről a részről nem nagyon találtam képet, de itt egy hasonló, közelítvén egy város felé, ugyanolyan fílinggel:

El lehet képzelni, milyen látvány lehetett mindez a hegyekben...

Gyors tankolás, ahol Pusi maszek módszere a csomagtartó kiolvasztása mindenképpen említésre méltó jelenet volt.

Igen, az ott téli szélvédőmosó folyadék. A részletezéstől eltekintek. A kutasok egyébként is érdekesen néztek ránk, nem is tudom, miért.
Időközben megszaporodtak a jetik és a szervdonorok is, előzgettek minket végig, pedig toltuk neki rendesen. Azon gondolkoztam, hogy vajon a szlovákok ennyire jól vezetnek, vagy ennyire nem tudják, hogy hogy kéne vezetni? Mindegy, nem unatkoztunk egy percig sem.
Úgy 20 kilométerre lehettünk a szállástól, amikor lezajlott a következő beszélgetés a távrecsegőn:

- Szeretnétek még egy talicskaútvonalat?
- Persze, hogyne!
- Ti nem vagytok normálisak...

Ez tény, nem vagyunk, úgyhogy nekivágtunk az ismeretlennek. Az előző elakadós részhez hasonló útviszonyok, koromsötéttel és durva lejtőkkel megtámogatva, este 10-kor. A megállás tuti ottmaradást jelent. Még be is nyögtem poénból, hogy mi lenne, ha jönne szemből egy Favorit, bár ennek az esélye konvergált a nullához, ezen a környéken ember nem jár. Fél perc múlva jött szemből egy Favorit. Engem meg nagyon szerettek.

Sebaj Tóbiás, újra előkerült a hólánc, Kormar levitte a szintidejét 1 perc/lánc alá. Köszönjük szépen.

Láncok fent, mindenki megérkezett, folytathattuk utunkat. Az emelkedő után egy 19%-os lejtő következett, majd egy völgybe érkeztünk, ahol levettük a hóláncot. Itt éreztem újra azt, hogy valami mesében vagyok. Mellettünk nagysodrású patak, amelynek csobogása visszhangzott a környékbeli hegyeken, elképesztően friss levegő, konkrétan rá lehetett könyökölni az oxigénre.

Este 11 körül értünk ~~Liptovský Mikulášba~~ Liptovský Jánba, ahol el lettünk vala szállásolva. Takaros házikó, kedves öreg nénivel és bácsival, abszolút pozitív csalódás volt. Amikor kétségbeestem, hogy nem hoztam papucsot, a lábam meg jégkorszakot idéző kompozícióban díszeleg, a néni elkezdte hajtogatni: papučky, papučky, és kinyitott egy szekrényt, tele papuccsal. Nem is tudtam, hogy a papucs ennyire nemzetközi szó. Mindig tanul az ember.
Persze a legnagyobb papucs 40-es volt, nekem meg 45-ös a patám, de legalább már nem fázott a talpam annyira. Pár pillanatra kölcsönkértem Temonddmeg Dani tangapapucsát is, de az elsődleges nemi jellegeim megváltozásától való félelem közepette gyorsan vissza is szolgáltattam őket jogos tulajdonosának.

A biológiai fegyvernek minősülő zoknikat hermetikusan elzártam a külvilágtól egy zacskó segítségével, majd kéz- és lábmosás, táplálkozás után beültünk a közös helyiségbe. Ekkorra már majdnem éjfél volt, mindenki hulla fáradt, de azért előkerültek az alkoholizálásra szolgáló eszközök, és elkezdődtek a bajok.
Temonddmeg "Parádé" Dániel feltalálta a Bohorovkát, amit úgy kell elképzelni, hogy a fél deci Becherovkát egy deci borral támogatta meg. Érdekes tanulmányt készíthetünk a Bohorovkázás különböző fázisairól.

A látvány perceken belül elfajult:

Majd a konstans progresszivitás jegyében felvette a "vigyorgok, de mi van?" arcot:

Na jó, azért másokról és készültek érdekes képek.

Nem háborgatom tovább a közízlést, a további képek megtekinthetőek itt.

Hajnali 3 körül már kezdtünk kidőlni, így elhatárolódtunk a további alkoholizálástól, pedig azon ritka alkalmak egyikét tapasztalhattuk meg, amikor még maradt bőven felhasználható italmennyiség.

Reggel 7 után pár perccel Dzso abszolút diszkréten, már-már anyai szeretettel ébresztgetett minket (telefonról egy hadsereg üvöltése bele az orcánkba), rendkívül kipihentnek érezte magát mindenki. Kötelező vödör kakaó + cigi kombó, az erkélyen ez a látvány fogadott:

El tudnám nézegetni minden nap...

9 körül már újra úton volt a társaság, volt 1-2 csapatós szakasz, de csak a "szokásos" gyönyörű táj, és a kilinccsel előre történő közlekedés jellemezte az etapokat.

Mondjuk rendesen beszartunk, amikor megjelent a szembejövő sávban egy mozgó hókupac. Talán valami Peugeot lehetett, amelynek rendkívül magas értelmi szinten lévő tulajdonosa úgy gondolta, nem kell letakarítani a havat a kocsiról. Konkrétan tényleg úgy nézett ki, mint egy kisebb fajta jéghegy, csak az első szélvédőn lévő 20x20 centis kémlelőnyílásból jöttünk rá, hogy nem az Északi-sark egyik darabja száguldott el mellettünk. Tükör, lámpa, ablak, minekaz?

Sajnos nem sikerült lefényképezni a delikvenst, pedig simán beküldtem volna a TotalCar-ra kémfotó gyanánt.

A nap fénypontja kétségkívül az a szakasz volt, amelyik állítólag minden Tátra-túrának kötelező része, de mivel egy újszülöttnek minden vicc új, hangos gügyögéssel és fitymacsattogással kísérve haladtunk végig a jó 20 kilométeres csapatós szakaszon. Széles út, szinte nulla forgalom (de meglepően sok magyar), tökéletes minőségű hó, hát ilyen nem is létezik. Persze izzott a walkie rendesen, nehogy valakinek baja essen. Pedig Baja Magyarországon van, na mindegy.

A hegyről leérkezvén volt egy kis para, ugyanis megérkeztek a rendőrbácsik. Egy darabig azt hittük, mi vagyunk a vadászat célpontjai, de amikor ők is használatba vették a racsnit az elfordulás megkönnyítésének céljából, felsóhajtottunk. Ott készült az első igazi csapatkép is:

Így néz ki a csapatunk, amikor egész nap csapatunk. Ez meg jajdeszar volt. Egyébként még így is hiányoznak páran a képről, többek között Papa is. Bár az sem kizárt, hogy ő fényképezett.

Hazafelé igazából már nem volt semmi extrém történés, legalábbis annyira hulla voltam, hogy nem nagyon maradt meg semmi. Találtunk egy full noname benzinkutat, ami két dolog miatt is érdekes volt.

Az egyik érdekesség a kutas leányzó mosolya volt, amely úgy sugárzott, mint napfény a sötétségben. Nagyon adta. A másik érdekesség a budi, és itt jön képbe a post elején említett Teszkós wc is. Ha létezik kontraszt a világon... Gyönyörű tisztaság mindenütt, a szarószékek előtt újságok, ha valakinek kedve támadna olvasgatni. Fullra töltött papír, és olyan illat, amilyet nemhogy wc-ben, de még sehol máshol nem éreztem. Komolyan elgondolkoztam, hogy be kéne költözni. Ez Európa!

Vettünk egyébként Deli csokit, ami finom volt, meg Mackós valamit, amiről nem tudta, hogy mi, aztán felolvasta a címkén található szöveget Dzso bácsinak. Ez a párbeszéd így nézett ki:
- Blablablablabla, ez szlovákul mit jelent?
- Szójaszelet.
- Úristen, mit vettem???

Diszkrét röhögés harsant fel a távolban, s lavinák zúgtak alá a végtelenbe.

Na jó, rövidre fogom, mert már rágjátok a fülem, hogy hol a következő post. Így is dél óta írom folyamatosan, és már 6 óra múlt.

A következő keményebb résznél Dzsonak megadta magát a kipufogója, vagyis egy csavar engedte el magát, de már jött az info, hogy másnap fillérekből megcsinálták, úgyhogy ez sem volt annyira vészes. A határtól 80 km-re érzékeny búcsút vettünk egymástól, és szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába.
Este 8 körül értünk vissza Pestre, Pusiék háza előtt Ricsi még fényképezett egy Favorit coupét.

Negyed 10 körül már itthon voltam.
Mindent összevetve fantasztikus volt a túra, jövőre mindenképpen ott a helyem, de remélhetőleg már saját autóval.
Köszönöm Pusinak, hogy boldogíthattam az anyósülésről két napon át, köszönöm Ricsinek, hogy hazahozott, köszönök mindenkinek mindent, de leginkább Dzso bácsinak köszönjük ezt az élménydús két napot!
További képek és videók hamarosan, addig is legyetek rosszak, és amíg esik a hó, csak kilinccsel előre.

Megyünk a Tátra

2010-01-28T20:05:00.010+01:00

Az embernek élete folyamán meg kell hoznia néhány nehéz döntést. Ilyen lehet például egy autóvásárlás, egy oroszlánszagú rozmár örökbefogadása, de akár az is, hogy megvesszük-e akciósan 990 forintért a Kisvakond DVD-t a Tecsóban, vagy inkább a leárazott Kozel állományra romlunk rá nagy erőkkel. Ez utóbbinál lényegesen nagyobb döntés előtt álltam az elmúlt napokban: Meglesz a félévem, vagy teljesül a gyerekkori álmom?
Döntöttem. Az egyetem megvár, de ha Tát községen gyártanának echte magyar teherautókat, akkor azt mondanám: megyünk a Tát, Rába. Bár Dzso bácsi mindig ledobja a láncot, ha Tátra-túra néven emlegetjük a "kalandtúrát", de ez van, na. A Tokio Hotel frontembere sem örülhet, ha lebuzizzák, mégis gyakran így jár.
Tavalyelőtt ők voltak a rossz gyerekek:

Ilyen helyeken rosszalkodtak:

...és ilyeneket láttak...

Raklap sör Pusinál, hálózsák (ezt mondja a raccsoló is, ha megkérdezzük, hogy milyen virágok vannak a kezében: há lózsák!), vödrös kiszerelésű kakaó, fél vagon szalámi nálam (lesz holnap elvileg), meleg zokni, sapka, sál (na az nincs), hólánc, hullahopp karika, strandlabda előkészítve. Szombat hajnalban indulás, aztán csak kilinccsel előre...

Story time - Moszkvics vs. Babakocsi

2010-01-23T11:43:00.040+01:00

Először is mellnézést kérek mindenkitől, mostanában nem nagyon írtam semmit, konkrétan szarni nincs időm, vizsgaidőszak rulzik. Meg amúgy nincs is miről, Kázmért már egy hónapja nem láttam. Persze mikor is lenne indokolatlanul borzalmas mennyiségű hav az utakon, ha nem akkor, amikor nekem nincs kocsim...

Úgyhogy marad az ablakban nyálcsorgatás, valamint az üvöltő, lapjával közlekedő sorhatok és boxerek hangjának diszkrét fitymacsattogással történő megtámogatása.

Úgy volt, hogy szombaton indulunk két napos csapatós túrára a szlovák hegyekbe, de természetesen úgy alakultak a vizsgáim, hogy ezen akción történő részvételem elég masszívan megkérdőjelezhetővé vált. Keep on smilin', nem baj, lesz ez még így se.

Pár napja betöltöttem a 23-at, és ilyen vén szar lévén elkezdtem Kesének storyzgatni egy jófajta akciós sör társaságában. Ez adja a mai post aktualitását is, tekintve, hogy Kese barátom megfulladt a röhögéstől, gondoltam megosztom eme jóságokat mindenkivel, aki erre téved.

Tehát, based on a true story, avagy miből lesz a cserecsótány, első rallys élményeim következnek, zsírpapírba csomagolva:

Még annyira kis koromban, hogy meg sem születtem, megkaptam minden gyermek legnagyobb álmát, egy pedálos moszkvicsot. Gyönyörű flip-flop bilikék színben pompázott. Már a faceliftes verzió volt, tehát nagyjából úgy nézett ki, mint itt a jobb oldali:

Vannak rólam olyan képek is, amin éppen benne feszítek, és nagyon kemény nézéssel terrorizálom a környékbeli streetracereket, de scanner hiányában ezeket a képeket majd később tolom az orcátokba.
Szóval megkaptam a Moszkvát, örültem neki, jajdejó. Pár hétig sikerült is rendeltetésszerűen használnom, csodálkozott is a világ, hogy némá, Petike megjavult, wtf. Egy szép napon azonban nagyapám úgy döntött, kiviszi Petikét a Salgó Rallyra. Erről majd még írok részletesebben, mert ez a nap megváltoztatta az életemet, de a lényeg, hogy Petike látta, amint irtózatos sebességgel zúznak el mellette a VFTS-ek (bár akkoriban még nem voltak annyira elszállva maguktól az emberek, hogy minden sufni mélyéről előásott, leporolt kockát VFTS-nek hívjanak, de na, adjuk meg a módját), majd lapjával esnek be az első kanyarba. Ami feltűnő volt, hogy a lepra ledobta mindegyikről a lökhárítót.
Petikének se kellett több, a hazaérés utáni harmadik másodpercben már műtötte kifelé a lököst tartó csavarokat egy dióhéjjal, mer' ugye csavarhúzó, ütvefúró nem gyerek kezébe való. A lökösök eltávolítása után a könnyítés áldozatává vált a szélvédő is, bár ez alapban plexiből volt, szóval nyugodtan beszélhetünk Pedálos Moszkvics Racing Edition kivitelről is akár.

Teltek-múltak az idők, nagyapám közben megcsinálta a hajtást sperresre, mert a Moszkva eredetileg egykerék hajtású volt (ha jól tévedek, a jobb hátsó kapart). A sok kaparástól lassan megadta magát a hajtáslánc, kikönyököltek a pedálok. Nagyapám ezt a problémát egy fél raklap dróttal oldotta meg, az illesztési hézag pedig meglehetősen kínai licenszesre sikerült. Ennek köszönhetően iszonyatos csattogással járt minden egyes pedálrúgás, a rendőrbácsik már akkor beszólogattak, hogy hangos az autó. Meg persze a lökös hiánya is zavarta őket, illetve addigra a hátsó rendszámot is eltávolítottam a könnyítések jegyében, meg nehogymá' lelőjön a trafi, ha éppen alázok a pályán.

Itt egy részt ugorjunk át, gyengébb idegzetű olvasóinkra való tekintettel nem írom le, hogy hogyan sikerült lebiztosítóznom a Moszkvicsot, de lényeg, hogy a hátsó kerékjárati ív szépen bepuszilta a kerekeket, így a mobilitás, mint fogalom megszűnt számára létezni. Vagyis mondhatnánk úgy is, hogy az önhordó konstrukcióból sikerült majdvalakiviszi konstrukciót csinálni. A Moszkva bekerült két sufni közé, az alvázszámot azért kivágtam, eltettem ínségesebb időkre.

Na, ha már Moszkvics nincs, kellett keresni valamit, amivel elütöm az időt, és lehet koppkeresztben közlekedni vele. Kutatásaim anyám régi babakocsijának fellelését eredményezték a padláson, amely tökéletes alapnak tűnt egy ütőképes rallyautó megépítéséhez.

Persze nem a mai műanyag fullextrás, ABS-es babakocsikra kell gondolni, ez egy kőkemény darab volt a '60-as évek elejéről, magnéziumfelnikkel, tekercsrugókkal. Nem viccelek. Képet sajnos nem találtam még hasonlóról sem, pedig Gugli a barátom, Wiki a barátnőm. Az alsó része olyasmi volt , mint ez:

Persze ilyen kaszni soha nem volt rajta, az ülést meg elrágták az oposszumok. Nem baj, beleszerkesztettem a Moszkvicsból megmaradt Sparcot, úgy tologattam a szomszéd Zsoltikát, amíg egyszer ki nem borítottam 160 környékén egy bal2 sodrósban. Azóta nem láttam.
Később megjelentek a kötelező tuningelemek. A sárvédőket kiszélesítettem kartonból, hogy a pogizott kerekek is aláférjenek. Aztán szemet vetettem dédnagymamám botjára, ami nagyjából így nézett ki, csak sima fa volt a markolata is:

Kicsit lefaragtam a végéből, és feldrótoztam a babakocsi alá. Oldalra kivezetett kipufogó roxx. Mondjuk utána úgy elvertek, mint kezdő alkoholista szülő a családi pótlékot, de azért jól nézett ki.
A tekercsrugók ellenére is eléggé pattogós volt üresen a gép, és mivel babakocsihoz nem gyártanak állítható keménységű Koni gátlókat, a Bilstein meg drága volt, így más megoldás után kellett néznem. A megoldást a 40 kilós tőke jelentette, amelyen anno nagyapám vágta mindig a fát. A fatőkét meg nem mondom hogy, de elhelyeztem a Sparco ülés helyén, a bukóketrecbe beszorítva. Ja igen, addigra az is volt. A tőke tökéletesen homológnak bizonyult, jól megszorult, ki sem lehetett robbantani belőle. A babakocsi alvázát egy farostlemezzel erősítettem meg, hogy bírja a terhelést, a kerekekről pedig leszedtem a dísztárcsákat. A kocsi elejére egy fél lavórból csináltam nagylököst, mer' az kell rá, egész kulturált GTI-lookalike lett a végeredmény. A szélesített sárvédők hátsó felét megtámogattam még lábtörlőből készült lifegő sárfogókkal, ilyenekkel, mint ezek a pirosak ehun e:

A babakocsi úttartása a módosítások után végre tökéletes lett, nagyon kellemes rugózással, stabilan fogta a kanyarokat. Apróbb nehezítés volt, hogy így az építmény össztömege meghaladta a 45 kilót, én meg voltam akkoriban vagy 30. Érvényesíteni kellett a régi Skodás szabályt: lendületből megyünk. Ez néha igen jól ment, a lökhárítót a második napon sikerült lebontanom a garázs sarkával, nekem meg a gyomromba állt a tolóka (vagy mi a szar az, aminél fogva tolják a babakocsit? Szár? Fogantyú? Kormány? mindegy), majd pár héttel később a magnézium felni tört ketté egy balháromban a csatornán át. Na, akkor gondolkozzunk. A Moszkvics akkor még a sufnik között árválkodott, annak vannak kerekei, de nem váltóméret egyik sem, meg ugyebár a babakocsi tengelyének átmérője volt vagy 1 centi, a Moszkvicsé meg másfél. Valahogy ráütöttem, kihézagoltam, egy dróttal lebiztosítottam, tökéletes lett. Kicsit dragsteres kiállása lett a babakocsinak a szélesebb hátsó kerekekkel, de az úttartása még jobb lett, mint előtte, viszont kímélni kellett a technikát, az aszfaltos nyüstölést nem igazán szerették a típusidegen hátsó kerekek, úgyhogy átnyergeltem az aszfaltos gyorsasági futamokról a rallycrossra.

Ősz lévén a kertbe szabad volt a bejárás, a krumpli már ki volt ásva, lehetett pályát építeni. A Skodáról megmaradt, lecserélt gumikból felraktam a pályát, ami az építőelemek korlátozott számából és a kreativitásom hiányából adódóan egy nyolcas lett. Meg nem mondom, hány kört mentem ott, de az biztos, hogy amikor nagyanyám keresett, hogy menjek ebédelni, a következő látvány fogadta:
A kertben 8-as alakban hatalmas árok, az árok aljáról iszonyatos motorhangok, Weber-hörgés, lefúvószelep, sírós váltó, és valahonnan nagyon mélyről föld- és sárdarabok távoznak az atmoszféra irányába. Na, akkor ott lesz Petike. Valahogy kiástak, a csatornázó cég pedig megköszönte a segítséget.

A babakocsis ámokfutásaimnak az vetett véget, hogy 6 éves lettem, és Gödöllőre költöztünk. A 40 négyzetméteres panel nem biztosított elegendő teret a babakocsival történő randalírozásra, az iskolába meg azért mégsem illik így beesni, bár az udvar nagyon hívogató volt. A Moszkvics a babakocsi-upgrade után pár héttel elszállítódott a szemétgyűjtésre. Később láttam, ahogy viszi el a teherautó, nagyon sírtam utána. Bánatomban olyat borultam a babakocsival, hogy 2 napig alig tudtam lábra állni. Veszélyes üzem a versenyzés, na.

Még annyit, hogy a sikereimen felbuzdulva Skodálatos Dani is elkezdett bloggerkedni, itt olvashatjátok sós szeletekkel.

Ajándék lónak ne számold a lábát

2010-01-09T12:31:00.012+01:00

A szilvesztert Pusiékkal töltöttem, voltunk Padödö koncerten is, életem meghatározó élménye marad. Szabó Jánosra kézfelrakás, körülnézés, úristenmennyicsöves, úristenholvagyunk, najómenjünkhaza. Ettől függetlenül jó volt a Szilvi meg az Eszter, ráadásul annyira jó gyerek voltam 2009-ben, hogy még ajándékokat is kaptam. Dzso bácsi hozta a szokásos Porcica és Chrumky adagot, ők így néznek ki:

A Porcica egy ilyen nemistudommilyen tormás-mustáros izét takar, amivel nagyon vigyázni kell, mert simán leküld az ember belőle egyszerre fél raklappal a gyomrába, aztán meg csodálkozik a budin, hogy miért lilul a feje. Egyszer már hengerfejes lett tőle a gyomrom, vagy nem tudom, mindenesetre olyan állagú dolgokat produkáltam, amik nagyon hasonlítanak egy erősen hengerfejes Skoda olajbetöltő sapkáján található radioaktív anyagokra. A Chrumky pedig olyan ropogtatnivaló, mint a szar ízületeim.

Nagy "majdodaérekegyszer" Ricsi barátunk is odaért, egyszer. Kétszer mondjuk durva lett volna. Hozott egy kis csomagot, először nem mertem kibontani, azt hittem, elutaztunk levélbomba. Levélbom ott van Esztergom mellett. Végül csak kibontottam, és találtam benne mindenféle gyönyörűséget. P44 Ákos (mostmár rátalál a gugli is) küldött nekem mutatóóóóóóóóóóóóóóóóóóót.

Ami ronda, de finom. Majd átfújom. Küldött még átlátszó üveget is a fordulatszámmérőmre. Mondjuk annyira koszos, hogy nem látszik át, de majd megtakarítom, és akkor jajdenagyonszéplesz.

Pusitól kaptam a legjobb ajándékokat. Az egyik egy hézagmérő, amin végre nem random alapú számozás van, állítólag 23 forintért vette. Nem baj, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy van rajta nullahárom. Róla hirtelen nem találok képet. Mindegy is, képzeljetek el egy standard hézagmérőt, ami csótányboncolási célokra is tökéletesen alkalmas. Na, ez is olyan.

A másik ajándék egy igazán szívmelengető tárgy, először nem is akartam elfogadni, de Pusi olyan jólelkű, hogy arra nincsenek savak. Taramtaram, eredeti csehszlovák gyári zsír új fantasztikus szélsőjobbos hűtőmaszk darab, echte Skoda felirattal. Lábba könnyedt a szemem. Vagyis szembe lábadt a könnyem. Mindegy. Szép.

Az ajándékokat ezúton is nagyon köszönöm.

P.s.: A következő szilveszteri bulira viszek karácsonyfát.

Update: Pusi közben szólt, hogy Perkonak is köszönjem a maszkot. Neki is köszönöm szépen.

Analizáljunk

2010-01-01T20:23:00.016+01:00

Ha valaki szomorú, akkor ki kell ékelnie a szomorúságát. Erre pedig a legjobb megoldás a BÚ ÉK.
Eltelt egy év, jajdenagyonszépvolt, jajdenagyonfoghiányozni. Mondjuk annyira nem. Ami tény, hogy a tavalyi évben sikerült végre igazán belsőséges kapcsolatot létesítenem Kázmérral, gyakorivá váltak a szexuális élmények is (szanaszét sz.patott). Végignyomtunk 6 versenyt, néha eredményesen, néha eredménytelenül, de azért nagyon jó volt. Ha már soha nem lesz versenyautóm, akkor is emlékezni fogok ezekre a napokra. Na, már kellőképpen lehúztam mindenki hangulatát, úgyhogy evezzünk egy kicsit vidámabb vizekre, vagy menjünk végig vizibiciklivel a Rákos patakon.

Május 29-én indult a blog, június 3-án csatlakoztam a Gúgl Enölájtikszhez. Azóta tudom, hogy mennyire szerettek, és milyen sokat olvasgattok. Először számháborúzzunk egyet, aztán majd jönnek a vicces részek is.

Június óta 2008 emberi lény lelt rá az oldalra, összesen 5120-szor kattintottatok rám, és 7821 oldalt néztetek meg. Nem is rossz. A blogon töltött átlagos idő pontosan 2 perc, ami ugyan nem hangzik túl jól, de vegyük figyelembe, hogy nagyon sok embert a Google irányított ide, de nem találták, amit kerestek (vagy megijedtek a vérfarkasoktól), így azonnal ki is léptek.

A térkép szerint legtöbben (4797) Magyarországról böngésztek, de a top 3-ba belefért még Svédország (53) és Szlovákia (47) is. Ugorjunk egy kicsit, a sor végén Kazahsztán árválkodik 1 látogatóval, de annak az 1-nek is nagyon örülök. Tényleg.

A referring site-ok közül legtöbben a Skodaklubról érkeztetek (1125 látogatás), de sokan rám kattantak Perko oldaláról (392) és a Belsőségről is (174).

A keresők közül egyértelműen a Google nyert, viszont néhány kulcsszónál leesett az arcom. Igen, most jön a dolog vicces része, vegyük sorra a legfurcsább keresőkifejezéseket, amelyek ide vezették az embereket. A top 25 következik.

1. skoda 130 blogspot p44 - 22 látogatás.

Pedig p44 Ákos esküdözik, hogy nem ő volt. Valószínűleg valaki másnak lehet p44-fétise, és 22x leellenőrizte, hogy írtam-e már ilyenről. Egyébként hamarosan írok mostmár Ákosról is, csak hogy örüljön.

2. nagy diszkogómb olcson - 7 látogatás.

Na igen. Addig oké, hogy nagy, de mi az a diszkogómb? Ráadásul 7-szer. Az agyam eldobom.
14 percet töltött az oldalon, hátha talál. Olcson.

3. hány liter vére van egy zsiráfnak - 2 látogatás.

No comment. Egy dolog, hogy zsiráf, de hogy van ember a Földön, aki így kérdez a Guglitól, az félelmetes. Milyen választ várt? Hatvanhárom, vaze?
Ettől függetlenül 1 perc 43 másodpercig még keresgélt a blogon, hátha megtalálja a választ.

4. rézangyal arculatváltás - 1 látogatás.

Annyit fülyült a rézfán, hogy eltorzult az arca.

5. szpid - 1 látogatás.

Drogozzunk az interneten, gyerekek!

6. 2009 kese - jészfényszaru - 1 látogatás.

Gondolom Kese és Jászfényszaru között volt 2009-ben egy rallysprint.

7. aki hülye haljon meg kinek a pap - 1 látogatás.

...kinek a pap ne mondjon misét?

8. barum gumi szar - 1 látogatás.

Nem mindegyik.

9. be kell írni a forgalmiba, ha autódekoráció történt - 1 látogatás.

Be hát. A lángnyelves matricát is. Bár jobb lenne, ha azt egyből forgalomból kivonással büntetnék.

10. el lehet rakni egy vezérlést 180 fokkal - 1 látogatás.

El.

11. flexeltem szikra ment a szemembe - 1 látogatás.

Szar lehet.

12. gázfröccs gumiszag ki nevet a végén - 1 látogatás.

A gumis nevet a végén.

13. h bóna márta pvc hegesztő - 1 látogatás.

Aaaaaaziiiigeeeennn!!!

14. hogy néz ki a majomkenyérfa - 1 látogatás.

Újabb ékes bizonyítéka, hogy nem mindenki tudja használni a Guglit.

15. house diagnózis féltékenység hogyvolt - 1 látogatás.

Így.

16. itt a piros hol a rendőr - 1 látogatás.

Új magyar kártyajáték van születőben.

17. kagylóülés hany orat ültethető - 1 látogatás.

Hogy mit? 20 perc ücsörgés után minden kagylóülés elfárad, utána mozognia kell egy kicsit.

18. kelemen anna szoros segg - 1 látogatás.

Csak reménykedni tudok benne, hogy valóban ezt akarta írni, és nem angol billentyűzeten kíváncsi Annácska szőrös popsijára...

19. kelemen anna és a répa színe - 1 látogatás.

Ez szerintem BG volt, de nem mernék rá megesküdni.

20. moshatom a generátort? - 1 látogatás.

Ó, hogyne.

21. nedfor szpid.hu - 1 látogatás.

Az. Nedfor. Szpidponthu. Sírok.

22. pusi keresese - 1 látogatás.

Jelentem, Pusit megtaláltuk.

23. skodának nem megy egy henger - 1 látogatás.

Még jó, hogy nem megy neki.

24. vdd diszni - 1 látogatás.

Mi van?

25. kelemen anna méretre vágott - 1 látogatás.

Remélem nem őt vágta méretre...

Hát nagyjából ennyi volt 2009. Mindez 13 rendszeres olvasóval megtámogatva. Köszönöm mindenkinek a részvételt. Mert ugye a rész vét el, nem a fontos.

Az ajánlott ajánlójának ajánlása

2009-12-28T13:18:00.009+01:00

Az előző rész tartalmából:
Múltkor ugyebár jól megajánlottam Papa blogját, a Skodagyárat. Ő meg valahogy rátalált Darabos Miki blogjára, és jól megajánlotta aztatat. Rákattintottam, olvasgattam, kommenteltem. Hát mit ad Isten, ő meg megajánlott engem. Szövevényes történet, kivethetetlen szálakkal. Később Esmeralda rájött, hogy nem vakult meg, csak fordítva vette fel a hegesztőszemüveget, José Armando pedig megtanult késsel-villával befőttesüveget enni. Dominga végre összerakta a lamellás sperrt a Liazhoz, ám Graciela egy hajcsatot rejtett a lamellák közé, ezzel megakadályozván a gyors kanyarodást. A hétvégi versenyen Dominga megborította a Liazt, és ráesett Melesio bükkfarmeringjére, ettől Rodolfo szívrohamot kapott, és elvitte az AVH.

Lényeg a lényeg, itt egy újabb Skodás blog, ahol éppen egy kilósból varázsolnak versenygépet. Kommenteljetek Mikinek sokat, akkor frissít rendszeresen (remélem).

Karácsony

2009-12-25T08:00:00.005+01:00

A faipari szakemberen van a mellső végtag, ipszilon. Vagyis kar ácson, y.
Aki meglepődött, hogy most írok, annak ellenére, hogy nem vagyok gépközelben már napok óta, annak elmondanám, hogy nem most írok. Már írtam. Vagyis életemben először megpróbáltam ütemezett bejegyzést létrehozni, remélem sikerült. Nem fogok itt nyáladzani, nem szeretem az ilyesmit, de azért szeretnék minden kedves olvasómnak csapatásban gazdag, békés Karácsonyt kívánni. Akinek mégsem jön össze, az már nem rajtam múlt, sorry.

Érdekes, hogy a különféle népcsoportok/vallási kultúrák mennyire eltérő karácsonyi élőlényeket kreáltak erre a napra. Néhány családban a Jézuska jön ilyenkor, más helyeken a Télapó, valakinél a Szent Rozsomák. Én úgy döntöttem, hogy jó Skodásként elküldöm Nektek a Szent Yetit.

Van zsákjában minden jó, Speedline felni, Dell'orto.

Boldog Yetit mindenkinek.

Téli álom

2009-12-14T12:42:00.059+01:00

Pakolás a szobában, előkerül egy kabát. Anyám kérdezi: Téli? Á, lom.
Szombaton délután hazavittem Kázmért. Beálltam vele nagyanyám udvarára, megsimogattam, letakartam... Még az utolsó útján is hibátlanul teljesített, megérdemelten szenderül téli álomra. Remélem tényleg csak téli álom, és sikerül tavaszig elegendő pénzt összelapátolnom a kápéem vizsgára...

Nagyon, nagyon fog hiányozni...

HAHAHAHAHAAAAAAAAAAAAAAA

Álmodozás vége. Eredetileg ennyi lett volna ez a bejegyzés. Túl rövid? Túl hihetetlen? Mesébe illő? Nekem is az lenne. Ugyanis imádott Kázmérom megint elintézte, hogy 50000 karakteres blogpost legyen egy 80 kilométeres útból.

Már az indulásnál éreztem, hogy nincs jó medve, öööö kedve, alig akart magához térni, úgyhogy hozzám tért. Elég erőtlen volt, fáradtan vonszolta el magát a benzinkútig. Beálltunk a kútra, kapott jófajta evo neot, felfújtam a kerekeit, ettől kicsit jobb medve lett. 78 kilométer állt még előttünk, a gyújtás 3 hónapja rendben, vízszint rendben, mintha még olaj is lenne a karter alján, nagy baj nem lehet. A generátor ugyan csapágyas a little bit, de ha megszorul, akkor max összekötöm valami harisnyával a vízpumpát és a főtengely ékszíjtárcsát, simán eljutunk nagyanyámhoz akksirú'.

Hatvanig gond nélkül elgurultunk, ráfordulás a 21-esre, krúzolás kifelé a városból. Anyám a hátsó ülésen, beszorítva egy garnitúra Rapid ülés és 2 slick közé, egyszercsak megszólal: Mi ez a hang? Mondom ne idegesíts már, semmi rendellenes hang nincs, még a generátor is elhallgatott, minden rendben. Izé... Elhallgatott a generátor? Mivan? Ránéztem a műszeregységre, a töltésjelző lámpa halványan parázslott. Na mondom akkor most adta meg magát. Egy pillantás a vízhőfokmérőre, 100, 110, 120, ajjajjjjjajjj...
Gyors index, egykettedre arc alsó kitüremkedése kerti munkát végez. Vagyis félreáll ás. Már éppen keresgéltem az ékszíjnak minősített speciális madzagot, amikor hirtelen ötlettől vezérelve felnyitottam a motorháztetőt. Ékszíj oldalt ledobva, hibátlan. Mitől jött le? Megforgattam a generátort, nem szorul. De valami furcsa. Valami nagyon-nagyon furcsa.

Na mi a furcsa a képen?

Igen, az olajbetöltő kicsi sap (sapka) elhagyta magát, mint hülyegyerek a lakáskulcsot. De nem csak ez az érdekes. Segítek.

Az ott egy ékszíjtárcsa. Helye. A vízpumpáé. És persze nincs belőle olyan a kocsiban, ami a Tartal család összefoglaló néven. Vagyis nincsenek Tartalék. Na akkor gondolkozzunk. Addig gondolkoztam, amíg felhívtam Gabit. Felvázoltam neki a problémát, erre olyat mondott, ami bearanyozta az egész napomat: Iszonyat apró fekete magvas növényed van (mákod), épp nem dolgozok, mindjárt keresünk Sanyinál valami vízpumpát, és indulunk.
Fontos info: Sanyi = Vajvoda Sándor, a Skodások Skodása.
Zsír, meg vagyok mentve. Na akkor haladjunk egy kicsit, párszáz méterre van egy kajálda, annak a parkolójáig elevickélünk valahogy, mégse a főútvonalon álljunk már neki egy komplett motorgenerálnak. Pöccröff helyett pöccböff, 2 henger, semmi erő. Jajdejó. Nem baj, parkolóba beállás, k.rvaanyázás, várakozás. Motorháztető nyitva, ülök nagy nyugodtan 300-as vérnyomással (ez már nagytengelynek minősül?), egyszercsak beáll mellém egy dobozos izé. Mondom wtf. Emberünk lehúzza az ablakot, megszólal: Látom nyitva van a motorháztető, tudok valamit segíteni?
Némá, hát ilyen emberek is vannak még? Jól esett. Mondtam, hogy már úton van a segítség, de azért köszönöm szépen a nedvességét. Ok. Kitolat, kocsi seggénél megáll, motortérbe benéz, a tükörből pont láttam az arcát. Nagyjából így nézett ki:

Szerintem nem erre számított.

Közben volt vagy mínusz végtelen fok, én meg az őszi kabátomban indultam el, merminekatéli, úgyiskocsivalmegyünk. A szar belém fagyott konkrétan. Lehet, hogy még azt a betegséget is elkaptam, amikor egy hegyes rúdszerű valami szövöget, s a nagy teherautó ideges, ráadásul Gyuszi még jobban becézve egy orosz autóval rendelkezik. Vagyis tű sző, s MAN dúl, a Gyu Ladás.

Lassan megérkeztek Gabiék. Itt kezdődtek a problémák. 120-as vízpumpát találtak, nekem meg Favorit (Felicia) volt fent. Na ez így nem lesz jó. A Favorit blokk egyik tőcsavarján van egy stift, amire a 120-as vízpumpa nem megy rá. Vajvoda mester pillanatok alatt kiműtötte. Zsír. Viszont van még egy probléma: A 120-as pumpán van egy szevasz, izé, cső, ami a fűtéshez megy. Ez a Favoritnál totál másképp van megoldva. Le kéne dugózni. De mivel? Nézzünk szét a csomagtartóban...
Pakolás, kaparászás, egyszercsak Vajvoda mesternek felcsillant a szeme: megvan! Megfogott egy rozsdás fékmunkahengert, és a győzelem jeleként a nap felé tartotta. Filmbe illő jelenet volt. A sors keze, vagy lába, már nem is tudom, de ezt a fékmunkahengert idétlen idők óta hurcolászom a csomagtartóban, céltalanul. A benne lévő dugattyú pedig pont homológ alkatrész a 120-as vízpumpa kimenő csövébe, dugó gyanánt.

Gabival gyorsan kivertük, mármint a dugót, aztán behelyezte őt jól megérdemelt helyére. Mármint a dugót.

Már csak egy bilincs kellett, a kiszedett tőcsavart pedig egy ajtóbehúzó izét rögzítő csavarral pótoltuk, ami így már átmenővé változott. Ha egy virág forog, de nem a szár körül, akkor valószínűleg a tő csavar. Na jó. Tömítés? Nincs, de van csapágyzsír, hát zsír. Pár perc múlva már járt a motor, folytathattuk utunkat. A vészmegoldás tökéletesre sikerült, olyannyira, hogy 70 fok fölé nem is ment a víz egészen hazáig.
Vajvoda mesternek és Gabinak pedig ezúton is nagyon szépen köszönöm a segítséget. Újra megtanultam, hogy olyan nincs, hogy egy Skoda nem megy.

Megérkezvén nagyanyám jó hírrel fogadott: Erzsike néninél épp üres a garázs, csak i.e. 430 óta nem volt kinyitva a kapu. Nembajaz, megoldjukminkaztat. Kázmérkipakolás, Erzsike nénihez elmenés. A kaput viszonylag könnyű volt kinyitni, mondjuk bezárni már nem lehet, de no para. A para inkább az volt, hogy a kapuhoz vezető út igazán enyhe, úgy 40% körüli lejtővel lett megtámogatva, Kázmérka meg le van ültetve a földre. Még jó, hogy kirámoltam előtte a csomagtartóból, így épphogy elfért az orra, és megmenekült a köténylemez a pusztulástól.

A garázsban pedig egy Ikarus is könnyedén megfordulna, Kázmérnak jó nagy helye lesz a téli álomhoz. Mára ezzel a képpel búcsúzom.

Azért hiányozni fog...

Lin kaján ló

2009-12-14T12:16:00.006+01:00

...

Nézdmeghamered rovatban két nagy újdonság,
Melyekről tudni lehet néhány tulajdonság.
Az egyik ilyen link Balla Zoli blogja,
Aki a még a dizájnt is megdizájnolja.

A másik link a hírhedt Skodagyárra mutat,
Ahol Papa most éppen válaszokat kutat.
A kérdés a szokásos: 120 vagy Fabia,
Speed kupán az autónak jól helyt kell állnia.

Amit még szeretnék tudatni veletek,
Hogy sokasodnak a blogolvasó gyerekek.
Ennek én szívből örülök, de nagyon,
Olvassatok rendszeresen, vagy verjetek agyon.

/Sándorfi Pető, 2009/

Nagytakarítás - 2. rész

2009-12-11T20:12:00.045+01:00

Tehát ott tartottunk, hogy még mindig selejtezek a szobámban. Lássuk, milyen kincsek kerültek elő az elmúlt 3 órában:

Opel Kadett/Vauxhall Astra GSi. Az első igazi Matchboxom volt, és miután az egyik hülyegyerek ellopta a 130LR-emet, ez lett az elsőszámú kedvencem is. Egy nagyon aranyos történet is fűzödik hozzá. Óvodában, talán középső csoportban már nagyon szét voltam esve a speedtől, a sör is elfogyott, úgyhogy elég durván neszójábe hangulatom volt. Elszívtam a maradék cigit, aztán mentem volna hintázni, mire egy kis szőke srác (talán Dani volt a neve?) nem akart odaengedni a hintához. Én voltam 12 kiló, ő kb. 8, de azért pattogott. Kicsit meg akartam nevelni, és jól fejbeküldtem a Kadettal (Kadettel?), mire a gyerek összeesett. Azt hittem, sírni fog, vagy valami, de nem, csak feküdt, és ömlött a vér a fejéből. Odaszaladtak az óvónénik is, hát kiderült, hogy Petike úgy beleműtötte a személygépjárművet Danika fejébe, hogy az betört. Danikát elvitte a mentő, Petike meg 2 hétig büntiben volt. Azóta nem merek megütni senkit Matchbox-szal. Egyébként egész jól viselte a dolgot, a rugózása azóta is hibátlan, csak a festék kopott már meg rajta egy kissé az elmúlt 20 év alatt. Azért még mindig szeretem... Danitól meg ezúton is bocs, ha olvasná a blogot. Bár nem hiszem. A Kadett egyébként még visszatérő motívum lesz a mai nap folyamán.

Gátlótakaró/védő kupak/sapka/izé. Még a Konikkal együtt kaptam. Régóta kerestem, sejtettem, hogy megvan valahol, de hogy pont a zoknis fiók alján találtam meg, az még engem is meglepett.

Huuu, hááááááá, az első beugróm a Hungaroringre, gyorsulási versenyre. Ha jól rémlik, akkor egy pénteki napon hozta a postás a jogsimat, másnap este már úton voltam a Ringre. A 105-össel ofkorsz. Bár a versenyen nem indultam, de összefutottam ott egy nagyon jó arccal, aki 120-assal alázott. Aznap éjjel tőle kaptam ezt:

Ez egy alulap, vagy mi. Sportpedálokat akartam belőle csinálni. Igen, 1 napja volt a kezemben a jogsim, és már sportpedál kellékeket gyűjtöttem a Hungaroringen. Noooormális? Szerencsére később eme elmebeteg tervemet elvetettem.

Régi Octaviás képeslap. Csak úgy. Szép. Már vagy 4 éve nem láttam. Asszem a Közlekedési Múzeumban vettem még az I. világháború előtt.

Skoda 105L felirat. Átlátszó. Hogy divatos legyek, vagyis trendy, úgy is mondhatnám: clear. Ilyet még soha nem láttam. Imike szerint simán csak le van róla kaparva a fekete festék. Igaza lehet. Ettől függetlenül nekem tetszik, de ha valakinek kell, szóljon, vihető ócsójé'. Skoda 130LR feliratot beszámítok.

Mikulás nyalóka, vagy mi. Kiskoromban mindig elrakosgattam a csokipapírokat, hogy aztán ipari mennyiségben lehessen lehordani őket a kukába. Ezt azonban nem olyan rég raktam el, az elrakás apropója a csomagolás hátulján keresendő:

A kép nem sikerült túl jól, de így szól a leírás: CSOKINYÚL PÁLCIKÁN.
Pedig nem is az volt benne. Brühühühühü.

ATE-636 utolsó zöldkártyája. Nagyapám utolsó autója, és az én első autóm is volt egyben. Majd még írok róla is, van mit.

Nagyapám autóklubos tiszteletbeli tagsági kártyája. Ennél a résznél kicsit megálltam orrot fújni, letörölgetni a könnyeimet. 1968-ban kezdődött az érvényessége... Ha még élne, biztosan örülne neki, hogy megtaláltam. Na hagyjuk inkább, mert nagyon fáj...

Maszk. Piros. Sisak alá való. Nem tűzálló, bár még nem próbáltam felgyújtani. Tavaly télen hoztam el még a Klubok Harcáról, ahol Patonai Lacival és Kesével irtottuk az ellenfeleket a Skodaklub képviseletében. Azt nem tudom, hogy el lehetett-e hozni, vagy sem, mindenesetre a zsebemben maradt. Egyébként megtaláltam a hozzá tartozó nyakpasst is.

Ha 5 nappal ezelőtt találom meg ezt a sapkát, akkor jajdenagyonörültemvolna. Én lehettem volna a mikulás. De nem így alakult, úgyhogy megpróbálok új divatot teremteni a maszkos-sapkás mikulás dizájnnal. Pont optimális, úgyis terjed a H1N1. Meg a H2O.

Favorit szelepfedél. Még az 1.4-es motorra szántam, gondoltam, jól mutatna felpolírozva. El is kezdtem a polírozást.

Az oldala már kezdett alakulni, aztán feladtam. Vagyis szünetet tartottam. Úgy másfél évet. Most újra megtaláltam, lehet, hogy még az idén befejezem. Ami viszont nyugtalanít, hogy ha egy ekkora szelepfedél másfél évre el tudott rejtőzni a szobában, akkor vajon hol lehetnek a madárpókok?...

Képes Autó Expressz, 2005. január 27. Kicsit ízlelgessük a dolgot. Autó Expressz. Most akkor autó vagy vonat? Hm. Friss jogsival a kezemben nagy autóvásárlási lázban égtem. Éppen akkor kaptam meg az örökölt fél milliómat, amit minden áron kocsira akartam költeni, ahelyett, hogy elittam volna, mint más normális 18 éves. Lássuk csak, milyen gépjárműveket szemeltem ki akkoriban magamnak:

BMW E30 316i, 1990-es. Ezüstmetál, alufelni, hifi, stb. És a kötelező morcosítás. 495000 volt az irányára. Valószínűleg valami boyracer autó lehetett. Ami érdekes, hogy a normálisabb állapotú E30-ak ma is ennyibe kerülnek. Hmmm... Egyébként még ma is beleülnék, mászkálósnak simán elfogadnám.

Honda Civic 1.5 GL, 1990-ből. 214000 km-t hazudtak bele. Mondjuk akkoriban még lehet, hogy hihető is volt. Szépnek nem túlságosan szép, de mászkálósnak ugyancsak elfogadnám, mint a BMW-t.

Alfa Romeo 155 1.8 TS. 1995-ös, lízingből visszavett autó volt, kerek fél milláért. Ha nem volt nagyon szétütve, akkoriban nagyon megérte volna ennyiért. Ma már nem kéne. Valahogy jobban tetszenek az újabb Alfák. Hát még a régebbiek. Ez meg pont nem.

Audi 80 2.0i, 1991-es évjárat. Lízingből visszavett autó, az ár alku nélkül 480e. Dísztárcsák hiányoznak, a fényezés már a képen is mattnak látszik. Tuti munkás/csempészautó volt. Ma már nem kéne, elég jellegtelennek érzem a formáját...

Ezeken kívül még vagy 200 autót bekarikázgattam, mint hülyegyerek a TV-t a Legyen ön is milliomos alatt. Egyiket se vettem meg. Szerencsére. Vagy nem. Mindegy. Itt jött képbe újra a Kadett.

Egy jóbarátom apjával elmentünk nézelődni egy autópiacra (ha dízelmozdonyt dugnak az orrlyukamba, akkor sem emlékszem már, hogy melyikre), erős vásárlási szándékkal, egy kis foglalóval a zsebemben, és zabszemmel a valagamban. A felhozatal olyan szívderítő látvány volt, mint három csöves kétheti kocsmázás után. Levedlett, bortány állapotú autók szarráwaxolva, már füstölésre is alkalmatlan gumikkal, 200 kilós "neszójábeköcsög" nepperekkel. Kiszemeltem egy 2 literes Vectrát, amiről kísérőm azonnal le is beszélt, mondván 8 liter fölött zabál. Ha tudná, hogy mennyire örülnék ma a 8 literes fogyasztásnak... Sétálgattunk, sétálgattunk, majd egyszercsak felkiáltott: Megvan az autód! Döbbenten néztem balra. Ott állt egy ilyen izé:

Egy Kadett. Amúgy semmi bajom nem volt a Kadettekkel (Kadettokkal?), de ebben a színben annyira rusnya volt szegény, hogy szebbet szarok. Jah, a képen látható példány még nagyon jó állapotúnak számít ahhoz képest, amelyik ott kacsintgatott rám fáradtan, összeszorított ajkakkal: Vigyél haza, vigyél haza... Körbejártam, megcsodáltam a fél kiló wax ellenére is hullaszürke lökhárítókat, a házi készítésű diagonál slickeket, a rohadó felniket... 430 ezer Forintra tartották. A mellette lévő lakókocsiban megtaláltam a neppert. Nyeltem egyet, és megszólaltam: Jo-jo-jóónapot kívánok, izé, érdekelne a Kadett. Mondta, hogy oké, és leült zabálni. Úgy tolta az arcába a háromemeletes hamburgert, mintha legalább egy common rail rendszer segítette volna belülről. Miután fél Etiópia éves kajamennyiségét magába rántotta, újra megszólaltam: Ki szeretném próbálni...
Na azt az arcot kellett volna lefényképezni. Nagyjából ez volt ráírva: Ki a phaszom vagy te itt, kis csíra, meg akarod venni az egyik autómat??? Mit képzelsz te magadról???
Ehhez képest csak böfögött egyet, és megjegyezte, hogy nincs benne akksi. Mondom akkor legyen szíves szerezzen egyet bele. Oké, de az nem jár az autóhoz. Ezek után meg kellett volna kérdeznem, hogy motor jár-e hozzá, vagy majd azt is hozzak, ha elviszem...
Az akksit két böfögés, három fingás, és egy elmormolt monológ (miafszmrtkellzzlaszrralszrakdnibzmeg) közepette beküzdötte a helyére. Közben feltűnt, hogy az autóban nincs gumiszőnyeg. Nem baj, legalább láttam, hogy nem lyukas az alja. Legalábbis a fény nem megy át rajta. 3 perces köszörülés után pöccre indult az autó. Szelephang, csörömpölés, minden, mi szem-szájnak hányingere. Már éppen be akartam ülni a vezetőülésre, amikor közölte: naneeeeeem, majd ő elvisz engem egy körre. Kicsit furcsálltam a dolgot, de nem mertem nagyon kekeckedni, hátha rám böfög, és ott halok meg a mávkék rémség vezetőülésén...
Helycsere, indulás. A történet háttere, hogy február eleje lévén 30 centis hó volt. Azért a szarrákopott diagonálokkal megkapartatta az autót. Még kettesben is, demonstrálván az 1.4-es motor által nyújtott hihetetlen 60 lóerőt. Majd hatalmas satufék a jégen, "látod milyen fasza a fék vaze, most lett felújítva" kommentárral. Ezek után visszatolatott, és közölte, hogy ennyi volt a próbakör. Hm. Kísérőm ezerrel rá akart dumálni, hogy vegyem meg az autót, elkezdtem hát alkudozni. Ez úgy nézett ki, hogy én mondtam valamit, a nepper pedig közölte, hogy 430. Ezt játszottuk egy darabig, aztán megtettem az első lépést a lejtőn lefelé: lefoglalóztam. Egy fost. Amiről TUDTAM, hogy fos... Ahogy sétáltunk kifelé, rám kacsintott egy (látszólag) tiptop állapotú Polo is, 450-ért. Sajgott a szívem.
2 nappal később nagyapám elvitte a 105-öst Vajvoda mesterhez, hogy felkészítse az aktuális műszakira. Ha már nekem nem kell az autó, elrohangál majd ő vele. Vajvodától hazafelé már hívtam is a neppert, hogy dugja fel a seggébe a 20ezer Forintot, nekem széthegyezett faros Skodám lesz... De ez már egy másik történet.

Nagytakarítás - 1. rész

2009-12-11T17:52:00.026+01:00

Hát igen, néha eljön a takarítás ideje. Nálam konkrétan 3 évente szokott előjönni az ellenálhatatlan selejtezési vágy, amikor már vagy fél óra keresgélés után sem találom meg a szekrényt a szobában. A másik apró popója a takarításnak, hogy szeretett Kázméromtól holnap búcsúzom, bár még konkrétan nem tudom, hogy hová viszem, de lejárt műszakival nem állhat a parkolóban örökké, még a végén beleköltöznének a réti bálnák. Ezért össze kellett szednem minden szirszart, ami hozzá tartozik, hogy ha bármi kell, azonnal kéznél legyen. Egészen elképesztő, már-már elveszettnek hitt kincseket találtam a mai nap folyamán, amelyek történetét szeretném e sorok közé rejtve megosztani a mélyen tisztelt nagyérdeművel. Ígérem, több ilyen bonyolult mondat nem lesz. Persze nem a 10 éve lapuló cigisdobozok, a raklapnyi romlott kokain, és a fénymásolt szuahéli báránypornoújságok lesznek a középpontban, sokkal inkább a Skodás/autós cuccok. Na lássuk, miket rejthet egy 7. emeleti 10 négyzetméteres gumiszoba:

Fabia ékszíjtárcsa. Bizony. Az olajfosás megszüntetője, minden Kázmértulaj álma. Beeboytól van ő, már vagy 1 éve kaptam, aztán úgy elraktam, hogy biztosan meglegyen, hogy azóta sem találkoztam vele. Bele kell vágni a régi fajta ékszíj profilját, felrakni a helyére, és voilá - volt fosás, nincs fosás. Legalábbis remélem, aztán úgysem így lesz.

Ők pedig Fabia főtengelyhez való alapméretes nyugvócsapágyak. Minden háztartás kötelező tartozékai, nem is tudom, hogyan tudnak enélkül élni az emberek. Autóban még soha nem voltak, leszámítva azt a pillanatot, amikor Dzso bácsi beszerezte őket. Utána hévvel hoztam haza, eskü. Eladó lesz, ha majd kell valakinek, akkor szóljon.

A Q saru. Vagy a kuss aru. Vagy akkusaru. Mindegy is. Hibátlan, eredeti junikszos darab, jó lesz még tartaléknak.

Skoda felirat, emblémával. Valószínűleg Favoritról származnak. Emlékeim szerint a 4 éve vásárolt LR szárnyról szedtem le őket. Át vannak furkálva, viszont még a hozzájuk való csavarokat is megtaláltam. Ha valakinek kell bármelyik, sikítson. Egy sört kérek értük. Párban. Mármint a sört. Na jó, nem.

Skoda 120 karburátor javító készlet. Médinhángöri. Ami megmaradt belőle: Egy db 130-as benzin(?)fúvóka, és egy nemtommilyen fúvóka. Jikov karbihoz ofkorsz. Ingyen elvihető, kidobni nem lenne szívem. Még talán nagyapám vásárolta a '90-es évek elején.

Kulcsos áramtalanító kapcsoló. Asszem részingsopos cucc, már jó régen vehettem. Akkor még úgy gondoltam, hogy kell nekem ilyen. Most is így gondolom, de tekintve, hogy elég szarul állok anyagilag, egy korrekt ajánlatért vihető. (mi van, bazárt csinálok a blogból?)

Prevent márkájú, megateszkós matt műszerfalápoló, és autóbelső tisztító. Bontatlanok, ezek is itt rohadnak már vagy 2 éve. Nem eladó, jóleszezmég kategória.

Nyári szélvédőmosó koncentrátum. Ha emlékeim nem csalnak, ezt még Pusival együtt nyertük az egyik váci találkozón. Itt tesz róla említést. Ha meg nem, akkor így jártam.

Ikarus ajtónyitó kapcsoló. Annak idején még a BKV-tól újítottam az egyik szakmai gyakorlat alkalmával, gondoltam, mennyire menő lesz ezzel megcsinálni a gombos indítást. A gombos indításra már nem gerjedek, de Bencének úgyis Ikarus-fétise van, asszem neki fogom ajándékozni.

Autóillatosító. Emlékeim szerint legalább 5 éve nem vettem illatosítót, sőt, talán nem is kaptam. Mindenesetre illata biztosan nincs már. Úgyhogy ez már csak illat nélküli Í-tó. Vagy angolosan E-tó.

Hengerfejcsavarok. Ha jól tévedek, még a Lattival 4 éve közösbe' vásárolt Felicia motorból származnak. Hogy hogy kerültek a szobámba, arról fingom nincs.

Skodás irattartó. Ő tartja a katolikus terrorszervezetet, az IRA-t. Még előző barátnőmtől kaptam, aki akkor még nagyon szeretett. Vagy csak jól hazudott. Mindegy is, lényeg, hogy kézzel készített példány, és gyönyörű. Beraktam a Skodás szentélyembe.

Ha egy úriember (nevezzük Zag-nak) kiválaszt valakit a sorból, és egy másik úriembernek (neve lényegtelen) ez nem tetszik, akkor jogosan kérdezheti: Hé Zag, mér ő?
Ez ráadásul speciális cucc, a következő lapocskák találhatóak rajta: 1,02 mm, 0,89 mm, 0, 81 mm, 0, 71 mm, 0, 61 mm, 0, 61 mm. Igen, nullahatvanegyből kettő van. Logikát ugyan kerestem benne, de nem találtam. Szerintem valami magyar kisipari cucc lehet. Elkészítési módja: há Bélám, gyárcsá valamitet, osztan majd lemérjük, hogy milyenre sikerült, osztan ráírjuk majd aztat.

Így hirtelen ennyi, de egyelőre csak az egyik sarkot túrtam át, úgyhogy lesznek még érdekes cuccok biztosan. To be continued...

Besztofkettőkákilenc

2009-12-04T22:45:00.003+01:00

Csak mert egoista vagyok, mint az állat, alkottam egy válogatásvideót az idei szerencsétlenkedésekről. Megtekinthető alant, ha a TeCSő nem szarik sünt, és nem akad be 29 másodperc után. A zene miatt is ugat, hogy kopirájt meg ilyenek, pedig eskü saját, csak véletlenül hasonlít egy prodidzsáj trekkre.

Akinél a sünszarás megtörtént, annak itt van indavideós botrány minőségben is, ez nem akad, csak pixeles, meg lassú:

Aki pedig mindkét megoldással elégedetlen, az itt letöltheti. Jó szóraSkodást.

Kiskunlacháza külső

2009-12-03T17:51:00.002+01:00

Szeretem ám a Benit, ha ilyen gyorsan átküldi nekem a videókat. Most például nagyon. Tehát valahogy így néztünk ki kívülről Lacházán:

Belülről azért tempósabbnak tűnt...

Naplemente

2009-12-02T22:06:00.006+01:00

Jó kis telefonos képek... Akár még le is moshattam volna előtte, de így sokkal életszagúbb... Szerintem...

Best of Lacháza

2009-12-01T14:11:00.003+01:00

BiGBeni kolléga elkészült végre a várva-várt kiskunlacházi Speed-Proex kupa összefoglalóval. Újabb remek video, ezúttal egy kis Pendulummal, meg mindenféle mutogató hülyegyerekekkel. Kázmér először 1:46-nál tűnik fel, majd olyat gyorsul, hogy még a vágóprogram is összeszarja magát tőle. Később 3:04-től látható egy bal első kerék formájában.

Benit meg rugdosom, hogy küldje át végre a teljes anyagot. Remélhetőleg még a héten látható lesz Kázmér teljes pompájában, lájv, ánplágd, vidaut ifekc, meg ilyenek.

Az önálló autó

2009-11-29T19:38:00.004+01:00

Imikétől kaptam a következő linket úgy 20 perccel ezelőtt, és még most is törölgetem a könnyeimet a röhögéstől. Tehát a link. Ha esetleg eltűnne a hirdetés, vagy találna rá vevőt a tulaj, akkor sincs gáz, a lényeget megörökítettem az utókor számára.

Idézem: "Az auto jön megy megál ha fékezel motor válto jo nem rohad sehol".
Tehát. Adott egy autó, amelyik önálló életet él. Jön-megy, megáll. Magától. Ráadásul ha benne ülsz, és fékezel, akkor a motor és a váltó nem rohad sehol. Egy másik értelmezés szerint az autó fékezésre jön-megy-megáll. A folyamat ebben az esetben a következőképpen zajlik a gyalogos szemszögéből: A sofőr fékez, az autó jön. Átmegy rajtam, utána megy még egy kicsit, majd megáll. Így jön ki a jön-megy-megáll. Amikor alatta vagyok, akkor láthatom, hogy a motor és a váltó jó, mert nem rohadnak sehol. Ha figyelembe vesszük a fenti helyesírási hibákat, akkor az sem kizárt, hogy a gyümölcsöt szólította meg az illető, egy gy-vel. Tehát az autó jön, a meggy megáll, de ha fékezel, motorkerékpárrá változik, a váltó pedig jó, mert nem rohad sehol. Mindegy, hagyjuk is. Sírok.

Aki egyedül énekel

2009-11-29T14:53:00.029+01:00

Vagyis a szólista. Szavak lesznek itt felsorolva alant, amelyek így már egy listát képeznek vala. Jövő héten lejár imádott Kázmérom zöldkártyája, 2 hét múlva a műszaki is, a lottón meg azóta sem nyertem, úgyhogy le kell raknom egy időre. Hogy mennyi időre, az még kérdéses, de nem egy hetes lesz az akció, mint a Tecsóban a Tuborg 160-ért, az is biztos. Rengeteg fontos dolgot, és még több apróságot meg kéne csinálni rajta, hogy átmenjen a kápéem vizsgán, majd valamikor tavasszal. Vagy nyáron. Vagy ősszel. Vagy már soha... Tehát a tennivalók:

Bajuszkapcsoló: Már lassan 1 éve eltört a farkasfognak nevezett alkatrész a bajuszkapcsolóban. Skoda betegség, egyszer mindegyikben eltörik, ha nem, akkor szállj ki a Tavriából, és verd a falba a fejed, téged csúnyán átvertek. Kezdetben még működött a papírzsepi tuning, bár refit nem tudtam használni, de indexelni még lehetett. Aztán teltek-múltak a hónapok, leesett a hó, leesett a benzin ára is, és egyre szarabb lett az egész. Most úgy néz ki a dolog, hogy vagy indexelek, és közben villogok a szembejövőkre, vagy nem indexelek, és nem villogok a szembejövőkre. Mindkét helyzet vicces tud lenni, főleg ha a kedves autóstárs úgy értékeli ki magában a villogást, mint az elsőbbségről való lemondás egyik nemzetközi szinten elfogadott formáját. Tehát leegyszerűsítve a dolgot, lehetek paraszt, aki nem indexel, meg lehetek a világ legelőzékenyebb autósa is. Egyik sem gyerebe.

Generátor: Miután kicseréltük a vízpumpát, és még mindig fütyült a turbo, az összes agysejtem megdolgoztatása után rájöttem, hogy a generátor csapágya szól. Így néz ki egyébként a generátorcsapágy:

(gy.k. Gene, rá tor, csapágy)

Futómű: A futóigazi után következik a sorban. Még pár alkatrész hiányzik belőle, sasszegek, vércseszegek, keszegek. Aztán ki is kéne hézagolni újra a lengőkarokat, mert elég furcsa így a kerékdőlésem. Jah, ha már lengőkar:

Ez is lengőkar. Vagyis a képen éppen áll, de ha gif lenne, akkor még az is lehet, hogy lengene. Mindenféle politikai hovatartozástól elhatárolódom egyébként. Tehát én politikailag nem tartozom hova. Mindegy. Utána kell egy futóműállítás, a hátulját kicsit meg akarom terpeszteni, a rugók sem teljesen egyformák, lesz vele munka bőven, az a lényeg.

Váltótartó bak: Őt nagyon szeretem, mert ugyanaz a csillagjegyünk. Nem, nem ökör. Ő nem kerül pénzbe hálistennek, mert valahol megvan, de nem tudom, hogy hol. Search in progress.

Szívócsonk: Namámegin'. De tényleg. Kéne már egy másik. Végülis használható a mostani is, de nem vagyok vele megelégedve. Kértem is a Jézuskától, de azt mondta, hogy idén nem fér bele a keretbe, mert a szomszéd gyerek anyahajót kért karácsonyra, arra elmegy az idei felhasználható fémmennyiség nagy része. Viszont felajánlotta, hogy műanyagból kérhetek. Nem kértem.

Kipufogódob: Vele sincs különösebb gond, szépen pufog, meg ki, csak 2 helyen. Meg nem tetszik a hangja sem, alacsony fordulaton nincs benne elég fojtás, magas fordulaton viszont túl sok. Egyébként is, elerhangotakarok.

Ékszíjtárcsa: Hó nimmó e, ho voloki hozzaamágyen a éjkszíího, akko oz lesz a éjkszíí tórcsá. Csak fossa az olajat. Mármint nem ő, hanem a motor, ő csak engedi. Szintén megvan az új, csak nem tudom, hogy hol, plusz még bele kéne vágni a szíj profilját is, mert ez hosszbordáshoz készült. Beeboynak azóta is lógok egy csokival érte, ezúton is kismackó. Izé, bocs.

Jobb első ajtónyitó mechanika: Milyen kicsi lehet egy ajtónyi tó, nem? Mechanika pedig Mechan néven látta meg a napvilágot, aztán elkezdték becézni. Így lett először Mechani, majd Mechanika. De nem mukod. Nem nyit ajtót. Belőle is van cseredarab, de orbitális szopás lesz kicserélni, előre látom. Tudom, másnál egyszerűen menne, de itt Kázmérról van szó.

Gumikéderek: Ahogy az előző bejegyzésekben is emítettem, Kázmér néha úgy csinál, mint Győzike, vagyis Beázik. A kéderek megadták már magukat, vagy ahol nem, ott én adtam meg őket. Mindenesetre cserélni kéne mindet. Az ajtóknál még egyszerű is lenne a folyamat, de a szélvédőket nem merem bevállalni. Oda mindenképpen új kéne, az meg megintcsak pééééééééénz.

Fűtésmotor: Szintén Skoda betegség, hibátlanul végzi a dolgát, csak közben olyan hangokat ad ki, mint egy orrszarvú párzás közben. Ezúton is elnézést kérek minden olyan olvasónktól, akinek szar az orra, és vú, hogy egy fűtésmotorhoz hasonlítom a néhány, vagyis pár zási hangeffektusaikat. Csere.

Levegőszűrő: Kéne új. Ennyi. A jelenlegi annyira koszos, hogy átkereszteltem levegőmegállítónak.

Gumik: Kéne gumi is, lehetőleg valami minőségi, mert a mostaniakkal életveszély közlekedni. Nem mondom, szeretem ha dobálja a seggét, csak nem harmadikban, fél gázzal.

Fék vákuumcső: As known as fék vákuum szevasz! Nyugdíjazni kéne. Nemhogy a vákuumot, de még a bilincseket is nehezen tartja meg.

Féknyeregtartó: Nem merem leírni, hogy mi a baj vele, de nagy. Nagyon nagy.

Kesztyűtartó nyitója: Lustaság fél, egész, ség. Egy éve nem kerestem meg a garázsban a tartalékot. Mert van. Végülis nyitható/zárható most is, de csak akkor, ha ő akarja.

Padlólemez: Hiába jó állapotú szeretett Kázmérom alja, a Győzikézés már megtette a hatását. Olyan rozsda van rajta, ami fekvő helyzetből felfelé történő mozgást végez, aztán Péter becézve kezdőbetű nélkül. Felül Eti. Addig jó, amíg csak ilyen, mert egy kis csiszolás és alvázvédőzés megoldja a problémát. Viszont nagyon gyorsan meg kéne csinálni.

Hátsó fék: Vagyis kincs, ami nincs. Shut the new up, vagyis az új pofa be. Kerül. Majd. Ha lesz rá pénzem. Remélhetőleg a dobok még jó áll a pót, Ú, AK, ha nem, akkor abból is kell új. Mondjuk valami ilyesmi:

Erre aztán olyan tehermentesítőt csinálok, amilyet nem szégyellek.

Tengeri élőlény: Kéne kagyló is, bizony. Ha már átalakítási engedély, akkor beíratunk minden szart. Erre kell szinte a legnagyobb összeg. Jó lenne, ha kettő lenne, de már akkor is a földhöz verném a seggem, ha egy normálisat meg tudnék venni. Meg hozzá az övet is. Ami négy precíz, izé, vagyis pontos.

Kárpitok: Hát elég kár, hogy pitok ditnó, de nem tehetek róla. Viccen kívül, ha már kap kagylót a gép, akkor szeretnék valami igényes belsőt is faragni bele. Tervek már vannak, pénz még nincs. De szép lesz, ha elkészül, azt megígérhetem. A neonzöld alapon rózsaszín szívecskés ötletet meg szabadalmaztatom.

Mire iszik a magyar? Hát a búra. Vagyis helyesen bura, csak az emberek 99%-a rosszul írja. Pedig tessék ráguglizni, tényleg rövid U. Kéne a jobb első indexre, meg kéne két hátsó is. Piros-fehér ofkorsz, merazúgyamenő. Aminek az ellentéte a jövő. Tehát aki menő, annak nincs jövője?

Szóval ennyi. Aztán még kéne pénz az átalakítási engedélyre, a vizsgára, kéne 4 normális hamuban sült nyomtávszélesítő, új forgalmi, törzskönyv, blabla. A fenti felsorolásban legalább 300.000 Forintot rejtettem el. Aki megtalálja, az adhat. Többet is.

Weber Art

2009-11-19T18:59:00.013+01:00

Voltam megint Kesénél. Az ilyen látogatások az esetek 99%-ában sírva röhögéssel végződnek, nem volt ez másképp ma sem. A történet háttere, hogy Kese szerzett egy szatyor Wéreb karbit, és gondolta, milyen jó lesz ezekből összelegózni valami használhatót. Ehhez pedig emberünk néha szerszámot is használ, ha tót. Én meg mentem drukkolni neki. Úgy is mondhatnám, szurkolni, de abban az egri nők jobbak. Persze hülyegyerek gyorsan megunja a szurkolást, főleg a tizedik "jé, ebben sincs menet" mondat után, és elkezd alkotni. Az ülőalkalmatosság pedig Made In Turkey, úgyhogy törökülésben megalkottam a magyar tanárok álmát, az Irodalmi Lépegetőt.

Kese el is nevezte Darth Webernek. Mondjuk lépegetni nem tud, de ez legyen a legnagyobb baja. Ez kérem művészet, nem igazi vészet. A szépség pedig a részletekben rejlik.

Ezen a képen kifejezetten dragsteres kiállása van az alkotásnak, már csak a slickek hiányoznak róla. Nem csodálkoznék rajta, ha hamarosan elkészülne egy mod a Star Wars Episode 1: Racer c. játékhoz is.

A lövegtorony (vagy miaszar) kivitelezése külön dícséretet érdemel, megveregetem a vállamat.

Kese karbija egyébként elkészült, leszámítva az úszószint problémákat (neugassábele, jóleszezígy) egész jól sikerült, újabb fél lóerő előkerült a fehér szörnyből. Már csak a hűtőmaszkot kéne rá visszarakni, dehát Kese barátom éppen fényszórót állít. Úgy 3 hete folyamatosan.

Az év...

2009-11-16T17:57:00.039+01:00

Ha már mi kaptunk ilyen nagyon szép köcsögöt, akkor én is kiosztanék néhány díjat így az év vége felé, persze szigorúan szubjektív szempontok (érzed az alliterációt, nem?) alapján vezérelve, indoklással, síppal, dobbal, nádi rozsomákkal.

Tehát...

(dobpergés)

Az év szerelője: Kese

Igen, ő az, akinek az idén talán a legtöbbet köszönhetek. Köszönök is, sokat. Üdv, hali, csőváz, kezicsókolom, hellosziaszevasz, van nálatok terasz?
Mostmár sokat köszöntem neki. Viccet félretéve, az összes versenyre elkísért, állandóan segített Kázmér felkészítésében, a kipakolásokban, kerékcserékben, egyszóval mindenben. Mindemellett egy nagyon jó barátot ismerhettem meg benne, ami manapság hatalmas érték. Ő az, akivel ha összeugat az ember, akkor sem tud rá 10 percnél tovább haragudni. Úgy tud gányolni, hogy az eredmény tartósabb lesz, mint a gyári megoldások. Született Skodás.

Az év navigátora: Sandra

Bár volt néhány nézeteltérésünk, de végig kitartott mellettem, és Kázmér mellett. Ezen kívül olyan, nem egészen navigátori feladatokat is ellát, mint például a sisak- és kamerahurcolászás. Nélküle nem indulhattunk volna ennyi versenyen. Köszönöm.

Az év tanácsadója: Gabi

Na ő az, akinek néha ugyan nehezen hiszek, de aztán az esetek többségében bebizonyosodik, hogy igaza van. Jópár év tapasztalat és sokszáz versenykilométer van a kezében, mégsem csinál titkot semmiből, mint néhány, magát nagy tudósnak valló úriember. Emellett néha órákon át tudom fárasztani a hülyeségeimmel, nem küld el a Pecsába, sokszor bíztat, és állandóan megpróbálja velem elhitetni, hogy tudok vezetni, pedig nem is. Ezen meg majd úgyis felhúzza magát, ha olvassa.

Az év rohangálója: Pusi

Most nem olvasok vissza, hogy hányszor jött már le meló után azonnal, hogy kihúzzon a szarból, de nem egyszer, az biztos. A benzinpénzt (vagyis pálinkapénzt) persze nem engedi kifizetni, de legalább sokszor hoz magával kakaót is. Úgy röhög, ahogy senki más nem tud ebben az univerzumban. Mellesleg jövőre, ha sikerül slickeket szereznie, asszem meg fog izzasztani egy párszor.

Az év TrabantosSkodása: Bence

A futóműves/fékes akciónál segített rengeteget, pedig a saját feketéjével is kellett volna foglalkoznia. Később az is elkészült, állítólag nem is akárhogy. Majd szépen lenézem róla a fényezést (mármint a kocsiról), ha egyszer sikerül végre meglátnom élőben is. Dobogós helyen állt az "év eltűnése" címért is, de végül nem ő kapta meg.

Az év házigazdája: Ricsi

2 hétig tároltam nála szegény Kázmért (és a mai napig néhány futóműalkatrészt), kerülgette, mint macska a forró kutyát (hot dog?), néha belekötött ezt-azt, használhattuk a szerszátegnapit... ööö... szerszámait, segített féltengelyezni, és még azt is elmondta, hogy lehet bejutni hozzájuk, amikor épp senki nincs otthon. Persze ez lehetetlen, valaki mindig van otthon, 6 milliárd ember lakik a Földön, ennyien nem lehetnek úton egyszerre.

Az év tuningműhelye: Berze művek

Sokat nem lehet ehhez hozzáfűzni. Kevés manapság az olyan szerelő, akihez gondolkodás nélkül le merem vinni az autót, de ők ilyenek. Gyors és korrekt munkát végeznek, és ugyanolyan elmebetegek, mint én. Az megvan, hogy mond az ember valami fárasztó poént, és reflexből érkezik rá a kontra? Naigen. A fejfájásnak meg nem mindig a front az oka.

Az év matricása: Imike

Imikéről meg mit írjak már? Áh, őt ismerni kell. Szerencsekerék, tritititititititiiiii... Dóra forgatja a készülékeket. Kész vagyok. Mondtam már, hogy nem normális? Meg mintha a matricázáshoz is értene, bár rugdosni kell néha, de ez a legkevesebb. Nagyon bírom a hülye fejét.

Az év fotósa: Anna

As known as ImikeAnnája. Imikével küzdöttek ezért a címért, de végül Imre barátom alulmaradt, mert már lassan fél éve nincs KázmérÉsDömeANaplementében kép. Anna viszont csinált rólunk rengeteget, nagyon komoly minőségben. Ja, és immunissá vált Imike hülyeségeivel szemben. Respekt.

Az év eltűnése: Ádám

Annyira nem tűnt el, csak kicsit. Mindenesetre nekem nagyon hiányzik a versenypályákról. Na majd jövőre...

Az év szervezője: Kika

Versenyt rendezni sokan tudnak. Tempós pályát felrakni sokan tudnak. Önzetlenül segíteni már kevesebben. Mindent megtenni a versenyzőért, hogy indulhasson, még kevesebben. Ő képes rá.

Az év meglepetése: a Skoda2 kategória, en bloc

Idén nagyot fordult a világ. Kiemelni nem szeretnék senkit, mindenki rengeteget fejlődött, épülnek az egyre komolyabb technikák, iszonyatos küzdelmek vannak, mindez többnyire barátok között, családias hangulatban. A tavalyi első Kakucsringhez képest ég és föld a különbség. Tegyetek rá hajat. Vagyis hajrá!

Az év pályája: Kiskunlacháza

Na nem azért, mert ott voltam a felrakásnál. Egyszerűen csak tökéletesen el lett találva minden. Volt tempó, voltak technikás részek, voltak iszonyatos féktávok, sodrós kanyarok, percenkénti indítás, minden, mi szem-szájnak inge. Re. Mélem, jövőre is eljutunk.

Az év szövegei:

- Ez nem gumi, ez bakelit!

- Imi b*meg, a Favorit nem hátsókerekes!

- Könnyítsük már le a vizet...

- De elfért, akkor meg nem mindegy?

- Ez mit keres 1.3-ban?

- Hallod ezt a hangot Pusi hátsó kereke felől?

- Biztos a vízpumpa szól.

- Méjbi, nem akarsz dísztárcsát rakni az alufelnikre?

- Na mi van a szaroddal?

- A bukócsövet szerinted tudom kárpitnak álcázni?

- Ha nagy a sisak, majd kihézagoljuk.

- Milyen támadó hangja van a Skodának...

És végül:

szomszed ladas team egyik tagja jon oda, miutan a csapagyaknal omlik ki a viz a vizpumpa alatt, hogy ejnye mi van ezzel a bojlerrel, megforrt? nehogy szetessen itt, nezzunk mar ra. nem szoltam vissza semmit, de tiz perccel kesobb a lada beallt a depoba, dol a goz a motorhazteto alol, kapjak ki a hutot egybol, vakarjak a fejuket. van isten.

By Pusi

A kerti növény gyilkol

2009-11-12T13:25:00.035+01:00

Vagyis Tököl. Megvolt a mostmárténylegazévutolsóversenye. Többre tuti nem megyünk már idén, hacsak rám nem szakad az OTP, vagy én nem szakadok rá, végülis alattam van 7 emelettel.
A tökök amúgy nagyon veszélyes bűnözők, gondoljunk csak a lopótökre. Ezek után nem csodálkozom, hogy ölnek is. Legdurvább, hogy az egyik alfajuk (nem Alfájuk) Patrícia fia is egyben (Pati's son). Neki olyan élete van, mint egy töknek. Úgy is mondhatnám: tökéletes.

Töketlenkedést félretéve, eléggé kedvtelenül indultam vasárnap hajnalban a parkoló felé. Ez egyrészt azért volt, mert már megint nem aludtam semmit az éjjel (az a rohadt adrenalin, ami minden verseny előtt bennem van), másrészt előző nap derült ki, hogy egyedül leszünk a kategóriában. Senki nem ért rá, nem volt jó az autó, szültek a lajhárok, stbstb. Miki hiányzását persze maximálisan meg tudom érteni, de azért szerettem volna vele egy kicsit csatázni így év vége felé. Mondjuk úgyis elvert volna, mint Lars Ulrich a pergőt. Ugyebár még mindig nem tudok vezetni. Meg a Felicia is jó kis gép. Apropó, hogy mondjuk másképp, hogy rozsdás stílusban tuningolt Felicia? FeliRatos... A pontverseny állása alapján annyi volt a dolgunk, hogy végigguruljunk a pályán, és miénk a bajnoki cím. Hát ezt valahogy nem így képzeltem el... Biztos, ami biztos, azért bedobtam a hátsó ülésre a slickeket, hátha szükség lesz rájuk, de várható volt, hogy egész nap szakadni fog az eső.

Egész gyorsan megtaláltuk a pályát, szétkaptuk Kázmér belsejét, mint etióp gyerek a segélycsomagot, neveztünk, eláztunk. Elá elá! Kate Ryan is elázik néha, figyeljük csak a refrént:

Kázmér meg Beázik, mint Győzike. Mire kilapátoltam belőle az összes vizet, 3 centivel megemelkedett a Balaton vízszintje. Egyébként megint bebizonyosodott, hogy 3 tonna fölösleges cuccal rohangálok mindenfelé a nagyvilágban.

Najó, első edzőkör, sikerült olyan piruetteket bemutatnunk a pályán, hogy még a műjégkorcsolyázók is elismerően bólogattak. Hát még az igaziak. Csak hatszor forogtunk meg, ebből 3 nem volt direkt, 3 pedig véletlenül történt. Második próbálkozásunk alkalmával ez a szám leredukálódott négyre. Rájöttem, hogy a szarrákopott PVC gumik nem pont arra lettek kitalálva, hogy olajos halakon és vödör taknyokon keresztül próbáljunk meg úton maradni. Hogy egy kedves hölgy ismerősöm szavait idézzem: kissé természetellenes volt az autó mozgása.

Nem baj, gondoltam, legalább lesznek jó kis látványos millióval lapjával menős fotók. Aha. Lettek. Orrtolósak. Pedig Ricsi igazán kitett magáért, még sorozatképeket is csinált rólunk. Hát így jártam, that's all folks. A történelemkönyvekbe majd úgy kerülök bele, hogy volt egy hülye Skodás, aki folyamatosan azt hitte, hogy látványosan megy, közben meg fotel.

Első gyorsnak mondott körünkre indulván Sandra Kesére bízta a kamera életét, ennek gyümölcse alant tekinthető meg.

Ebben a körben már csak egyszer forogtunk meg, de az nem volt gyenge. Az eső szakadt, és hiába kerestem sírós kiskutyaszemekkel a bégetést, csak nem változtak a felhők báránnyá.

A második kör előtti szünetben kiszemeltem magamnak A Volgát. Papáé volt természetesen, mondta, hogy próbáljam ki nyugodtan, ha akarom. Vahhh, hogyne akarnám, még soha nem ültem ilyen nyers szovjet driftgép pilótaülésében. Kese behuppant mellém, motorindítás, egyes, padló. Mentünk párszáz métert vakon, mire Papa megmutatta, hogyan is kell használni az ablaktörlőt. Addig néha hallottam koppanásokat az autó orra felől, remélem az erdészet nem kéri számon rajtam a hiénaállomány megcsappanását.

Egyébként viccen kívül, ilyen pontos váltóval még nem nagyon találkoztam, mint a Volgáé. Gyakorlatilag a kapcsolóvillákat tologatja az ember, mindenféle rudazat és egyéb fölösleges szirszar nélkül, mindennek van súlya, határozottan klattyan a fokozatokba, már-már üti a prémiumautós szintet. Papának megköszöntem a lehetőséget, majd ő is elvitte egy körre Kázmért. Tök fura volt, az anyósülésről egészen úgy tűnt, mintha nem is lenne egy határ szar az egész. Sőt, meglepően nagyot fordult, még kapaszkodnom is kellett volna, ha lett volna kapaszkodó. Dehát Kázmér nem a négyes metró, még akkor sem, ha nagyjából ugyanannyira vannak kész.

Közelgett a második megmérettetés, jajdenagyonjótkénemenni. Kikától loptam téli gumit, ami sajnos csak hátra ment fel, oda is neccesen. Érdekesen néz ki Favorit felnivel a 120-as, még azt is mondhatnám, hogy nem rossz, ha nem lenne rossz.

Csak kéne alá még vagy 3 centi pogi. A 3 centire. A mai napig nem értem, hogy egy rohadt sárvédőív hogy szélesíthet ennyit. Pedig ha nagy vihar van, és rossz helyen tároljuk a sporteszközeinket, akkor könnyen elfújhatja a szél e sít. További érdekesség, hogy a jobb hátsó kerek tárgyban sikerült 0.5 bar nyomást regisztrálni levétel után. Lassú defekt vagy mi, reggel még tele volt levegővel. Persze biztosan ezért forogtunk meg annyiszor, nem azért, mert béna szar vagyok.
H. Bóna Márta megint nem volt kegyes hozzánk, és további esőt jósolt. Neki mindig igaza van. Ha ő mond valamit, akkor az egészen biztosan mártás.

Elindultunk. Hát ez a gumi sem tapadt jobban (hogy lehet H-t tapadni?), mint a bakelit, de legalább kiszámíthatóbb volt. Hoztunk is az időnkön vagy 8 másodpercet.

Még így is benne maradt egy csomó. Meg egy görcs. A kezemben. Életemben először használtam autómegcsúsztatási célokra a k(r)éziféket, és kicsit túl izmosra sikerült a dolog. Aztán mittudoménmitörténtmég. Ne rágjátok már ennyien a fülemet, hogy postoljak, mert így kimaradnak a legjobb részek. Most miattatok nem fogok írni a lazuló kerékanyákról, a pumpáról, de még a vákuumos génkezelt lilahagymatermesztési szokásaimról sem. Itt meg épp kilinccsel előre közlekedünk, csak belenőtt a képbe egy fa. De komolyan ám, ez tök látványos lehetett...

...mármint a fa kinövése ennyi idő alatt.

Harmadik körben már bennem volt az ideg rendesen, mint céges Transitban a biodízel. Alapban majdnem elkéstünk a rajtról, hülye voltam, amatőr hiba. Őriztem az amatot, ezért lettem amatőr. Sió, az amatos gyümölcslé. Aztán jéghideg motorral kellett elrajtolnunk, úgy sajnáltam szegény Kázmért, szinte sírt, hogy ne kínozzam. Ez még jobban idegesített. Aztán a harmadik kanyar után e-e-e-lkezdee-e-tt dado-o-o-gni az au-t-ó-ó-ó. Kurvaélet, elfogyott a benzin megint. Na, ennek meg is lett az eredménye. A második balos ráfordítónál olyat forogtunk, hogy öröm volt nézni. Lebontottuk a fél pályát. Innentől már csak azon imádkoztam, hogy valahogy eljussunk a célig. Kázmér 2 hengerrel még elvonszolta magát a fotocelláig, aztán elhallgatott.

A vicc az egészben, hogy bőven volt még benzin a tankban, de az AC megint nem tudta felszívni. Hát ez van. Díjkiosztó, kaptunk köcsögöt. Nem érdemeltük meg. Vagyis Sandra és Kázmér megérdemelte volna, én biztosan nem. Jövőre sokkal összeszedettebben kéne csinálni mindent, előszöris kéne gumi. Meg pénz. Soksok pénz. Hamarosan én is kiosztok néhány díjat, de még nem mondom meg, hogy milyeneket, és kiknek. Igen, pótdíj fizetése kötelező.

Ismételten köszönöm szépen Sandrának és Kesének a segítséget, Kikának a gummákat, Papának a tankvezetést, Ricsinek a képeket, Skad Rocket kollégának a pumpát, meg valakit biztosan kihagytam megint.

Ja, itt a köcsög nagyban:

Speed címszavakban

2009-11-09T11:28:00.003+01:00

Szakadó eső, taknyos út, semmi tapadás, benzinkifogyás, szar AC, kölcsön gumik, idegeskedés, rengeteg megforgás, és az év legtechnikásabb pályája. Röviden ennyi. Hamarosan jönnek a képek/videók. Egyébként bajnokok lettünk, de nem igazán tudok örülni neki. Valahogy nem így akartam...

Kázmér, a rugóevő

2009-11-06T13:28:00.011+01:00

Nakéremszépen, szerdán újra legurultunk Jászfényszarura, a Berze Tuning Művekhez. Az odaút meglepően unalmasra sikeredett, se egy törött gázpedál, se egy parasztfelkelés, de még egy részeg kakadu sem állta az utunkat. Perceken belül Jani in eksön, én meg mondtam neki, hogy milyen virágot tartó macifej formájúra hegessze a szívócsonkot. Virág nem lett, de a macifejet enyhe csalással és szemtengelyferdüléssel bele lehet hazudni a történetbe. Perceken belül elkészült a megerősített, brutál szívócsonk, ami ha ezek után falsot fog szívni, én komolyan mondom elgörbítem a teret. Hegesztés közben párszor kigyulladt a műhely a folydogáló benzintől, dehát kell az adrenalin, anélkül nem ér semmit az egész.

A megerősített erősítés alá került egy megerősített erősítés, kazánlemez ofkorsz, ezzel együtt bukócső helyett is simán lehet használni a csonkot.

Ezek után gyors gyertyacsere egy Corsában, majd indulás. Na itt kezdődtek az érdekességek. A magyar közlekedés, az intelligencia, és a biztonság még soha nem hangzott el egy mondatban, nem is értem, miért. Első körben elkezdett szakadni a havas eső, vagy az esős hav, vagy az evas haső, mittudomén. Látásiviszony túltengésben nem szenvedtünk. Egyszercsak egy piros pötty tűnt fel a távolban. Tuti biciklis. A lóphaszt. Kombájn. Egy darab 5 wattos izzóval kivilágítva, az út közepén, éjszaka, hóban. Merész, merész. Kilométerek múlva meg is tudtuk előzni. Ám újra lecsapott a sors keze, és letépte a vezetőoldali ablaktörlőt. A sors keze egyébként mindenben benne van, még a húslevesben is, karikára vágva. Nyílászáró tisztító alkalmatosság nélkül sokat nem lát az ember, úgyhogy félreállás, anyós (anyós vagyok?) oldali ablaktörlő átszerel, go tovább.
Gödöllőre beérés, utolsó fillérjeimből zsömlét vevés, majd a magyar közlekedőkön magunkat összeszarás, sírva röhögés. Egy hülye százat sikál, tartja a mondás, ezt élőben is sikerült megtapasztalnunk. Történt ugyanis, hogy egy terelőtáblákkal megáldott, forgalom elől elzárt terület elé leparkolt egy rendkívül intelligens úriember, ezzel félig eltakarva a táblát. Ezen felbuzdulva egy T betűvel optikailag feljavított személygépjárművel rendelkező, feltehetően tanuló hölgy be is esett a felmart útra, majd miután felakadt a kiálló csatornafedeleken, a vele utazó, rendkívül szimpatikus úr segítségével némi gumifüst kíséretében elviharzott. Ekkor jött egy kisbusz, hasonló lendülettel. Majd még pár autó. Majd egy egész kocsisor. Mindenki szépen lepusziltatta az autó aljával a csatornafedeleket, majd ment tovább dolgára. Bővebb story hamarosan olvasható lesz az autozz.blog.hu-n, már előre várom az anyázást, mert perszehogymivagyunkaköcsögök.
Pár kép ízelítőül:

A mai napon Kese ébresztett, hogy szeretne már Kázmért szerelni. Ilyenkor nagyon tudom őt szeretni. Mire lebattyogtam a parkolóba, már meg is alkotta a tömítéseket a vízpumpához.
Kesének régi vágya, hogy körömvágó ollóval szétvágjon egy női fejet, majd összeszorítsa a maradékot egy vízpumpával. Ezek a gyilkos, perverz gondolatok ma hozták meg jótékony hatásukat. Figyelem emberek, Kese tuning vízpumpatömítés következik:

A történet háttere, hogy nem akartunk gányolni, de egész rohadt Gödöllőn nem lehet kapni Skodához való vízpumpatömítést. Kértünk 120-ashoz. Ahhoz nincs, mert régi szar. Kértünk Favorithoz, ahhoz sincs, mert az is régi szar. A Felicia is régi szar. A Fabia is. Nem baj, hogy még 2 éve is gyártottak Fabiákat ezzel a blokkal és vízpumpával, akkorisrégiszar, nincs, nem is lesz, és különben is, dögöljünk már meg, hogy mi autóalkatrészt keresünk egy autósboltban. Viszont fagyálló volt, szép babarózsaszín.

Ez majd úgy megsimogatja a vízpumpát, mint hülyegyerek a nagyfesz kábelt. Amíg töltögettem, Kese meghúzgálta az utolsó csavarokat is, majd kimentünk arra a helyre, ahol néha sok rapper összegyűlik. Igen, a rap-térre. Út közben kiderült, hogy tökjó, hogy kicseréltük a vízpumpát, az egyetlen gond csak az, hogy a generátor csapágya szólt. Nem baj, ezt is megtudtuk. Jó pap holtig Vazul.
Légtelenítés, próbakör. Egyes padló, kettes padló, harmadikban már a fék lenyomására is gyorsult az autó. Ez még rímelt is. Mondom vadafak? Hatalmas durranás, gyújtás levevés, elsápadás, miaszarezezés. Hát azaszar, hogy Kázmérka megette a gázvisszahúzó rugót. Néha felettébb érdekes dolgokat zabál benzin helyett, 2 éve a mogyoródi emelkedőn a levegőszűrőt ette meg, azért akadt fel a gáz. Álltam a féken, a hülyéje meg gyorsult fölfelé az emelkedőn. A rugó valószínűleg kisebb falat volt, mert utána simán vissza tudtuk tekerni a karbikat egyenes állásba.

Kesénél mindig minden van, úgyhogy felkerült egy új rugó, származási helye ismeretlen, még az is lehet, hogy ez a rock & roll rugója volt előző életében.

Újabb próbakör, ezúttal nem szállt el semmi, úgyhogy Kázmért rajtra kész állapotúnak minősítettem, ugyanis vasárnap újra Speed-Proex Kupa, ezúttal a tököli reptéren, az idei év utolsó megmérettetése. Persze csóróság van, de Kurinszki Gábor segítségével valószínűleg el tudunk indulni, úgyhogy bizakodva tekintek a jövőbe. A jövő is bizakodva tekint belém. A szponzorációt pedig ezúton is köszönöm.
Mint ahogy köszönöm Kese barátomnak és a Berze műveknek is a segítséget, megint rengeteget tettek Kázmér felépüléséért. Vasárnap minden kiderül.

Wasserpumpe vs. szívj, ó, csonk!

2009-11-02T17:37:00.008+01:00

Ahogy már korábban is említettem, újabb két alkotóelem került halálközeli állapotba Kázmér szervezetében, név szerint a vízpumpa (a későbbiekben: Jolán), és a szívócsonk (a későbbiekben: Jolán). Múlt héten Kese elhatározta, hogy leugrik Jászfényszarura gázpedált tuningolni, én meg kitaláltam, hogy akkor már csináljunk valamit Kázmérral is. Jolánt és Jolánt vittük magunkkal. Jolán amúgy érdekesen jött le, jó, hogy beraktunk a vízcsövek alá egy kannát, majdnem 2 deci víz bele is ment. A föld meg majd beszívja a maradék 5 litert.
Elindultunk, aztán megálltunk lefotózni az útszéli gnúkat, egyúttal pisiltünk is. Kesének állandóan sír a szája, hogy nem ül eléggé az autó eleje. Ez a kép akkor készült.

Tényleg nem ül. Fekszik. FÁÁÁKSZEEEEL?

Go tovább, Kese szerint negyed gázokkal, ahogy azt már megszokhattuk tőle. A padlólemezt meg egy kiskutya horpasztotta be a pedál mögött... Mire Szarura értünk, el is hagyta magát szerencsétlen pedáltartó.

Kese nagyapja, ismervén kisunokája vezetési szokásait, eredetileg egy 8-as kazánlemezt ajánlott fel a nemes célra a gyári 2-es alu helyett, az egyetlen problémát csak az jelentette, hogy balra dőlt volna az autó, ha ebből készül el a mestermű. De azért komolyan nézett volna ki, valljuk be.

Végül 3-as kazánlemezből készült el a cucc, 2 hetet csak kibír. Megszólalásig hasonlít az eredetire, de mivel nem szólal meg, ezért még tovább is. Be is szarnék, ha megszólalna.

Ezek után kezelésbe vettük Jolánt. Béla nagyon jól viselte Kese tartalék Jolánjáról az Ödönleszedési akciót, Ödön pedig örömmel vágódott le a földre. Nem úgy az én Jolánom... Hiába fenyegettük Bözsit, nem értett a szóból. Aztán Kese elővette az ipari Gerzsont, és addig Gerzsonolta szegény Bözsit, amíg egyszercsak elengedte Jolánt.
Na, ez is megvan. Most jön a dolog nehezebbik része, Bözsit rá kéne cuppantani Jolánra. Leszbishow rulz, de megint Gerzson került a képbe, megzavarván a hölgyek komótos játékát. Kese Gerzsonolt, én pedig ráTiboroztam Bözsit Jolánra. De túl sok lett a Tibor, Bözsi beleszorult Jolánba, aminek hosszú távon Ede látta volna kárát, így hát újra előkerült Béla, és addig Bélultunk, amíg Ede meg nem könnyebbült. Képek nincsenek, mert Kese ugyan csinált, de azóta sem küldte át őket.
Jolánt pedig ott hagytam Janinak, hogy majd hegeszt rá Ubulokat, és akkor nem fog többé elrepedni. De ez már a jövő zenéje...

Credits:
Jolán - Kázmérszívócsonk
Jolán - Kázmérvízpumpa
TartalékJolán - Kesetartalékvízpumpa
Béla - lehúzó speciális célszerszám
Bözsi - ékszíjtárcsa from Jolán
Ödön - ékszíjtárcsa from TartalékJolán
Gerzson - láng
Tibor - kalapács
Ede - Joláncsapágy
Ubul - Jolánon lévő, háromszög alakú kitámasztó izé

Elmeomlás

2009-10-20T14:10:00.006+02:00

Nakéremszépen az van, hogy muszáj offolnom egy kicsit. Megfogadtam ugyan, hogy most egy darabig nem megyek Tecsóba, főleg nem BG-vel, de volt annyira barom, hogy elhozta a múltkor kiszemelt krumplit, úgyhogy csak neki, csak most, csak norrisz, kiblogolom. Mert megígértem.
A kerettörténet röviden annyi, hogy a múltkori bevásárlókörút során néztünk krumplit. Találtunk nagyon krumplit, nagyon egykilósat, nagyon víziló-szerűt. Viccen kívül, így néz ki egy kiló krumpli:

Továbbfejlesztett változatban, az az állat, amelyik angolul nagyon alacsonyan úszik, az a vizilow.

Vagy éppen waterloo, bár az kicsit máshol van, meg lejárt szar poén ez is, még ha csillagszemű, akkor is. Meg néha agresszív as well.

Meg még sok másra is hasonlít ez a magic krumpli, de annyira perverzek mi nem vagyunk ugyebár. Ja, ezmiez? Annyit segítek, hogy volt itt verseny.

Igen, kis Q-n Lac háza látható. Mára ennyit. Hogy ne csak offolás legyen, tájékoztató jelleggel leírom, hogy Kázmérom vízpumpája tegnap végleg elhalálozott. Béka poraire. Pedig simán jó volt, ahogy vonyított, csak néztek az emberek, hogy eeeeeeee, turbós Skodaaaaaaaaa... Naigen, alapjáraton is 3 bar nyomással. Nem baj, ott rohad meg, ahol van.

Kiskunlacháza belsők + szpárkó tuning sport

2009-10-15T22:20:00.005+02:00

Nah, először is köszönetet szeretnék mondani Sandrának, hogy ilyen gyorsan ideért az onboard felvételekkel. Igazából már kedden itt volt, csak egy lusta disznó vagyok, és most jutottam el odáig, hogy kiblogoljam őket. Tehát nagyjából így nézett ki az első csapatós körünk, utcai gumikkal, esőben-szélben-fagyban-virágágyásban-kombájnfestésben:

Így meg a harmadik, gyorsnak mondott körünk, orrtolósan-slickesen-keservesen-deazértélvezetesen:

Aktuális nyereményjátékunk: aki megtalálja azt a képkockát, amin épp elütünk egy antilopot, megmondjuk, hogy melyik bolt volt az, amelyikben Anti lopott. Egyébként jó srác az Anti, csak néha kikel magából, ilyenkor gyakran nem találja önmagát, aztán észreveszi, hogy maga alatt van. Ilyenkor Anti depresszánsokat szed.

Voltunk ma Tecsóban. Fényképeztem sportpedálokat.

Nem tűnik kamunak a Sparco matrica, az a lényeg. Ha valakinek ismerős a cucc a konyhából, az nem a véletlen műve. Így nézett ki a kompozíció, ami megihletett:

Elnézést kérek mindazoktól, akikben most felötlött a gondolat, hogy valóban meg kéne csinálni. Anyagilag mindenképp megérné. A kanálnak (vagy mi a szar ez) 499 Ft volt akciósan darabja, ugye 3 kell belőle, az összesen ezeöccá'. A leggagyibb sportpedál szett pedig 2500 környékén indul. Flex mindenkinél van kéznél, de Kese akár el is harapja a megfelelő ponton a konyhai eszközt egy sör ellenében. Imike meg csinál rá szpárkó matrinyát. Innentől kezdve már csak egy ilyen felirat hiányzik az első szélvédőre:

Beindítottam az agyam, továbbgondoltam. Tecsóba szerintem most egy darabig nem megyünk...

Életem versenye

2009-10-12T16:32:00.012+02:00

Hát ez is megvolt. Elég nehéz megfogalmazni, amit érzek. Ami biztos, hogy az elmúlt évek legeslegjobb Speed kupája zajlott a hétvégén, az eddigi legtempósabb pályán.
A 6 órai tervezett indulásból végül majdnem 7 lett, de ezt már megszoktuk, mint állatkerti pingvin a műjégpályát. Fél 9 körül már ott is voltunk, Dávid kivitt a VörsenyFavorittal a hangárokhoz. Kázmér még félálomban volt, de szerencsére nem szarták össze éjjel a denevérek. Gyors kipakolás (köszi Kese), olajbetöltés (köszi Sandra), kipufogótömítő alkalmazása a szívócsonkon (köszi ZJ és Cipó), 4 pontos öv beszerelése (köszi Pusi). aztán vettünk G-pát. A G-pa egyébként gépátvételen kapható. Ööööizééé, rá kéne nézni a vízszintre. Ránéztem. Nem volt vízszint. Függőleg se volt. Már másfél éve megy ez a motor, és még soha egy deci vizet meg nem evett. Most meg kb. 2 litert, 100 km alatt. Olaj kicsit habos, de rendben. Olyan nincs, hogy hengerfejes. Utánatöltöttünk (köszi Papa), indulás az első edzőkörre. BiGBeni installálta a Go-Pro kamerát, melynek gyümölcse itt tekinthető meg:

A TeCső már ugat, hogy ez a zene már pwn3d or licensed by a Nagy és Gonosz kiadó, szóval valószínűleg nem lesz sokáig hang hozzá. Egyébként gyönyörű napsütésben rajtoltunk, gyönyörű szakadó esőben értünk célba. Nem baj, legalább szépen dobálta a seggét. Motor nem melegszik, hurrá, újabb kör, ez egy fokkal jobban sikerült, aztán edzés vége. Vízszint megint nincs. Hmm... Bejött, amitől féltem. A repedt szívócsonk miatt a 3-as hengernél borzalmasan elszegényedett a keverék, nem volt rendes hűtés, valószínűleg elköszönt a hengerfejtömítés. Ok, még élünk, remélhetőleg a dugattyú kibírja. Ha meg nem, akkor olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó. Anna (akinek hamarosan lesz saját honlapja is itt) csinált rólunk ilyen nagyonszép képeket:

Egyszercsak mellém gördül egy Volga, benne egy kagylóüléssel és egy Papával. Hogyakkormimost menjünk. Fel. A pályára. Hát menjünk. A 3 tonna szovjet vas és acél olyan elemi erővel megy át bármin, hogy az valami egészen félelmetes. Bója, gumik, kiskutyák, bölénycsalád nem akadály. Papa bemutatta, hogy kell dísztárcsán kanyarodni. Hozzávalók: 600 kilós motor, csutkára alászedett kormány, 165/5000-es gumik, és egy kis lelkesedés. Köszönöm a lehetőséget, örök élmény marad.

Ez is megvolt, menjünk el tankolni. A benzinszintmérő szerint még volt kb. 5 liter. Az AC pumpa szerint meg fél deci. Se. Ezen úgy összevesztek, hogy megállt az autó. Imike calling, már jött is a segítség, jó volt összespanolni Papával, pont volt nála egy kanna benya.
Félve ugyan, de felraktam hátra a slickeket. Várható volt, hogy orrtolós lesz a gép, de hogy ennyire, az engem is meglepett. Viszont az időnk nem lett rossz, pont elég volt a kategória 4. helyére. 4-ből, igen. Jah, kb. a pálya felénél elfogyott a fék, és azóta sem jött vissza. Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem... Merre jár, hol lehet most a fékrendszerem...

Második körben jobbat mentünk volna, ha rendesen rögzítve van a váltó, és beveszi a kettest. A jelenség a következőképp zajlott: lassító után bal3 tempóra nagyfék, nagygumifüst, visszakettőőőőőő, mondom ketőőőőőő, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem baj, egyenesen is van út, csak nem arra kéne venni. Majd bekamuzom, hogy nem láttam a turistajelzést. Nem hitték el, pedig abszolút időt mentünk. Csak 200 métert hagytunk ki a pályából.
3. körre bepróbálkoztam a régimódi Skodás módszerrel, bedobáltam egy fél focipályányi kereket a csomagtartóba. Az autó ugyan nehezebb lett, "D+E" jogsi nélkül nem mertem volna vele elindulni közúton, de valamelyest sikerült ellensúlyozni az orrtolási hajlamot, ez az időnkön is meglátszott, több, mint 2 másodpercet javultunk.

Persze előrébb nem tudtunk lépni, úgyhogy bejött a papírforma. Sulyok Gabi az első helyen, Sziklai Peti a második, Török Miki a harmadik. Ezt borítékolni tudtam volna már a verseny előtt. Gratulálok nekik, nagyon szépen mentek.
Idén több versenyen már nem indulunk, ennyi volt. Kázmérral is kellene már foglalkozni, pénz sincs, meg ilyen gumikkal nem sok értelme van az egésznek. Tanulóévnek jó volt az idei, nagyjából kiismertem az autót, tudom már a saját határaimat, innentől viszont jó lenne rágyúrni a pontszerzésre. Majd talán jövőre...
A segítséget ezúton is köszönöm Sandrának, valamint azt is, hogy kibírt mellettem majdnem egy teljes évet. Nem lehetett egyszerű...
Hamarosan jönnek még onboard videók, és elvileg külsők is, szóval keep on smilin', meg ilyenek. Mára búcsúzom, a világ legjobb seggével:

Speed - 4. (f)elvonás

2009-10-09T10:44:00.008+02:00

Sikerült feltűnésmentesen kirabolni az OTP-t, úgyhogy holnap hajnalban indulunk abba a házba, amiről tudjuk, hogy kicsi, kun, és Lacc barátomé. Izé, Kiskunlacháza, megint Speed-Proex kupa, megint nem állt össze az autó, ahogy azt már megszokhattuk.
Tegnap Kesével megszenvedtünk kicsit... Mivel is? Jaaaa, a gyújtással, jobb ugyan nem lett, de legalább rosszabb sem. Csináltunk vandálkodós videókat is, amiket most nem mutatok meg, mert rohadék vagyok.
A mai nap folyamán kiugrottunk segíteni a pályaépítésben Kikáéknak, Kázmér ott is alszik ma éjjel az egyik hangárban, néhány denevér és egyéb detektorokkal tájékozódó harci légy társaságában.
Az odaút gyönyörű volt, leszámítva a tudatot, hogy megint kezd végigrepedni a szívócsonkom. Szerintem a kisterenyei kiruccanás tett be neki, amit ott kapott, azt nevezhetnénk állatkínzásnak is, de mivel tudjuk, hogy a szívócsonk nem állat, hanem a gombák csoportjába tartozik, így szerencsére nem sértettünk törvényt. Meg állatot. Kiskunlacházán gyönyörű idő várt ránk, Kika, Hajni, és Józsi barátunk már felpakolták a platós Ifára a szajrét. Ja, náluk így néz ki egy platós Ifa:

Kika kicsit Ace Ventura stílusban terelgette a gépjárművet, melynek helykihasználása közelítette a 300%-ot. Méghogy kicsi a 120-as csomagtartója, haha. Azért az ablakon kikönyöklős fíling kötelező jellegűen befigyelt.
Elkezdtük pakolni a gumikat, aztán gurítani, aztán rugdosni, aztán lőttűnk rájuk tankkal is. Már akkor éreztük, hogy nagyon vészesen fogynak a kaucsuktermékek.
Később befutott Miki is a törökmozgóval, jól kiakasztottam, aztán csináltam pár közös képet a két vörsenyparipáról.

Akik megtalálják a 793 különbséget a két kép között, azok között kisorsolom Baljós Ödön: "Ma éjjel agyonvertem a szomszédomat egy wc ülőkével, mégsem sikerült kiirtanom a svábbogarakat a villanyrezsójából" című kazettáját.
Telt-múlt az idő, a Nap ment lefelé, a gumik meg fogytak elfelé. De úgy igazán ipari mennyiségben. Még kb. 150 darab kellett volna, amikor hanyatt vágott minket a felismerés: nincs több. Nem is volt, nem is lesz. Úgyhogy Kikáék elindultak, hogy szanaszét rombolják az álmainkat, és az eddig felépített lassítókat is. Sikerült kimenteni kb. 30 db kerek izét, ami pont elég volt a hiányzó 150 db helyére. A polgár hivatalba, a Jenő úrhoz.
Itt jött az élvezetesebb része a munkának, ki kellett próbálni a pályát, hogy meg-e lehet-e halni-e rajta-e. Végülis meg lehet, de nagyon bénának kell lenni hozzá. Mondjuk le kell fejelni egy atombombát a célegyenesben. Egyébként komolyan mondom, ennyire tempós pálya még nem nagyon volt Speed kupán, simán látványos lesz a verseny. 6 óra múlva kelés, aztán meglátjuk, mit hoz a jócseresznye. A kategória első 3 helyét már most, előre ki merném osztani, úgyhogy az esélytelenek nyugalmával indulunk. Valószínűleg látványra autózás lesz ebből, akkor is, ha nem szeretném. Bár az eső még sokmindent megkavarhat...

Ja, majd' elfelejtettem, BiGBeni elkészült végre a Kukucsi videoval. Szerinte valahogy így nézett ki a verseny:

1:54-től vagyunk láthatóak, majd Papa következik a Volgás jelenettel. Hát igen, ez már történelem. Érdemes külön figyelmet fordítani a zenei világra, amelyre egyelőre nem találok szavakat.

Szerk: Közben már megint ébren vagyok, sikerült nem egész másfél órát aludni. Apakezdődiiiiik!

A szarse, a birsalma, és a köcsög

2009-10-05T13:49:00.011+02:00

Na. Végre volt pár történés. Egyre többen cseszegettetek, hogy írjak már valamit, de nem volt miről. Az elmúlt 2-3 hétben nagy vonalakban szar se történt, de megpróbálom élvezetesen leírni azt a szart se.
Például szedtem birsalmát. Fáról. Kezemmel. Meg speciális haditechnikai eszközökkel is. Meg szedtem körtét is.
Jaaaaaaah, megint itt járt Imike. Hozott fekete csíkot, ami helyenként pont 3 centi széles volt, ez felkerült a küszöbre, így messziről már tökre bele lehet magyarázni a dizájnba a Skoda Motorsport V betűjének az alját. Mer' ugye az így néz ki:

Kázmér oldala meg így:

Időközben megérkezett a köcsög is, amit a múltkor nyerészkedtünk. Kimentem fotózni, tökéletes volt az idő és a környezet. A lemenő nap sugarai simogatták a rothadó füvet, a halk vidéki szellő gyengéden dörgölte az orrom alá a sugárzó szeméttelep mennyei illatát. Azt hittem, ebből jó képek lesznek. Aha, persze, hogyne, telefonnal. Aztán amikor beizzítottam a KékFogat, és átlapátoltam a személyi számítógépem merevlemezére a pixelháború eredményét, egy parányi könnycsepp hagyta el körteszedéstől megfáradt látószerveim sarkát, majd hullott alá a végtelenbe.

Hát ez nagyon alja. Se színe, se szaga. Ami meg van, az meg nem ilyen. Mármint élőben. Lehet effektezni, szórakozni a kontraszttal, akkor is szar lesz.

Ez meg főleg. Pedig szerintem simán átjön a képen, mennyire tökéletes volt a beállítás, fotós tehetségem csak úgy szárnyalt, mint amikor a virág gyökér feletti, és szirom alatti része elkezd enni egy fagylaltot. Akkor is szár nyal. Ez van. Azért azt az oszlopot ki lehetne fotosoppolni, akkor szebb lenne a kép.

A szombati napon ellátogattam a kisterenyei körgyorsra, a legendás Salgó Rallyk egyik pályájára. Ez volt az a pálya, ami anno talán '94-ben megfertőzött, azóta vagyok ilyen hülye, hogy üvöltő motorhang az ébresztőm, és égett gumiszag nélkül nem vagyok képes elaludni. Na jó, ha sok babot eszek, az azért rásegít a fílingre. '97-ben ez a pálya így nézett ki.

Hát ma nagyon nem így néz ki. Nem is néz ki. Bámul. A rengeteg vérszomjas kátyú lesben áll, hogy mikor téphetik szét végre szegény Kázmérom védtelen futóművét. Ha lassan megy az ember, olyan mint a szántóföld, még a Dutra D4K traktorok önbizalomhiányos alapjáratát is egész élethűen utánozza a lengőkarok csattogása. 150 fölött kisimul az út, de akkor már a karter és a váltókereszttartó csókolgatja az aszfaltot a dobbantós részeknél. 160-nál tovább nem mertem neki nyomni, pedig amúgy egész széles az út, két roller még simán elfért volna mellettem.
Ettől függetlenül hatalmas fíling égett gumi-és fékszaggal végigveretni a pályán, szinte láttam a sebességtől elmosódó nézők tízezreit, hallottam a hangjukat, egy óriási időutazás volt az egész. Fantasztikus. Na igen, akkoriban még ennyi embert érdekelt a rally.

Szerintem ma is nagyobb lenne az érdeklődés, ha nem a Jenőke show-t nyomatnák mindenütt, és nem azzal kezdődne a híradó, hogy Hónalj Margitnak új melle van, Csonka Pici meg elütött egy fácánt betonkeverővel. De ha erre van igény...

Vasárnap meglátogattam Gabit, futári kötelességeim teljesítése után nekiestünk egy szelephézag- ill. gyújtásállításnak. Igen, már megint a gyújtás a téma. Lassan annyit írok róla, hogy a google beleőrül a metaadatokba. A szelephézagok teljesen rendben voltak, a legtöbb helyen megvolt az előírt 0.3-as érték. Egyedül a mértékegységgel volt gond, ugyanis ez eredetileg miliméterben van megadva, mi viszont centiben mértük a nullahármat. Csak jól hallottam, hogy mintha szelephangja lenne Kázmérnak... Ám Gabi nem ismer lehetetlent, 10 perc múlva már tökéletes volt minden.
Az alapelőgyújtás megérkezésem pillanatában 17 fokon volt. Ez pont egy szobahőmérsékleten tárolt villanyrezsó hőmérsékletével vetekszik. Feltéve, ha a szoba hőmérséklete is 17 fok. Mivel nagyon melegünk volt, meg a bundás kenyér is elkészült már, hosszas állítgatás után 12 fokon állapodtunk meg. Az eredmény meglepőbb, mint Baumgartner Zsolti pontszerző helye. Hatodikban még érezhetően húz az autó. Ötös váltóval. Na ezt csinálja utána valaki...

Szombaton meg újra Speed-Proex kupa, ezúttal Kiskunlacházán. Kocsi van, slick nincs, pénz nincs. Ha valaki kirabolná esetleg a Szabadság téren lévő OTP-t, akkor nem én voltam.

Arculatváltás

2009-09-17T19:16:00.003+02:00

Gabi múlt héten megemlítette, hogy talán le kéne már cserélni a régi fejlécet, ha már úgyis új Kázmér van laza 2 hónapja. Igazat adtam neki, az egyetlen gond csak az, hogy az új dekorral még nincs kétszázzallapjávalmenős kép, ami feldobná az amúgy dögunalmas dizájnt. Aztán megtaláltam ezt a képet. Bele lehet hazudni, hogy valamelyik trópusi esőerdőben készült, és bele is hazudom. Ha már fejléccsere, akkor komplett arculatváltás, hát ez lett a maybe130 2.0. Lehet ámulni, bámulni, bénulni, cénulni. A fejléc alá nagyon diszkréten sikerült elrejteni a szponzori reklámokat, bár Imike honlapja még nem él, de élni fog. Addig is menjetek vezetni tanulni Kurinszki Gáborhoz.

A szegény ember, a szamár, és a kocsmáros

2009-09-17T16:27:00.013+02:00

Rohadtul nem lesz szó itt semmilyen szegény emberről, szamárról se, a kocsmárosokat meg hagyjuk. De már annyiszor dizájnoltuk szénné szegény Kázmért, hogy elfogyott az összes kreatív bejegyzéscím. Pedig tegnap éjjel megint itt járt Imike. Mivel 2 hónapja megígérte, hogy holnap befejezzük Kázmér összevissza ragasztgatását, ezért tegnap már meg is történt a holnap, ráadásul már ma fejeztük be. Tehát holnapután lett kész a 2 hónappal ezelőtthöz képest. Imi szerint. Lényeg, hogy ide volt orientálódva végre.
Hogy a folyamatot megkönnyítsük, Kesével leharaptuk az ablaktörlőket. 26 éve bontatlan ablaktörlőt bontani jó dolog. Apróbb nehezítés, hogy este 10 körül már nem szabad hangosan káromkodni, mert felébrednek az oposszumok. Mondjuk alapban nem nézett minket hülyének senki, hogy az éjszaka kellős közepén ragasztgatunk mindenfélét egy jajdeöreg márrégenbontóbanlenneahelyeennekaszarnak autóra, előtte pedig szexi piros vödröcskével és szivacsocskával készítjük elő a felületet.
Kese elektronikai műszarász lévén alkotott egy instant bányászlámpát, amely egy MADZAGból és egy izzóból állt. A madzag szakkifejezést nyelvújító Kese barátunk használta. A szakkifejezés másképp mondva pedig szakszó. Így néz ki egy szakszó:

Nekem meg Sachs kuplungom van, amiből ha sok lenne, és körberaknám őket, akkor pont kiadna az is egy Sachs O-t. Hihetetlen.
Nagyon hasznosnak bizonyult ez a megoldás, egész jól lehetett látni vele, amikor Kese épp nem csinált zárlatot, vagy nem vágta földhöz, stb. Holnap megyek új izzókészletért. Az akksi egész jól bírta a gyűrődést, pedig nagyobb terhelést kapott, mint a paksi, vagy ahogy Imike mondaná: Kaksi atomerőmű. A Tom erő mű, a Jerry erő az igazi.
Képet az éjszaka folyamán nem csináltam, de ha csináltam volna, akkor nagyjából így nézett volna ki:

Mint tudjuk, sötétben minden tehén remete. Közben egész jól haladtunk, csak a küszöb segített lelkes csapatunk idegrendszerének leépülésében, Imi barátnője pedig rájött, hogy mégis zavarja, ha valaki birizgálja a haját, és közben sípol. Hajnali 1 körül el is készült a remekmű, és kiderítettük, hogy hol játszódhatott Joseph Heller A 22-es csapdája c. regénye.

Jaigen, Kázmér meg ilyen lett:

Még hiányzik a küszöbről egy fekete csík, de ez már részletkérdés. Ha az egésszel tisztában vagyunk, akkor szintén a rész lett kérdés.
Köszönöm Imikének a kemény munkát, Kesének az elektronikai segédletet, és Annának, hogy nem robbant fel az agya a hülyeségeinktől. Tanultunk a nehézségekből, legközelebb ilyen pozícióban fóliázunk küszöböt:

Szpíd - A 2-3-4. hely, és a különdíj története

2009-09-08T19:02:00.014+02:00

Na. Végre. Másodikak lettünk. Meg harmadikak. Sőt, negyedik helyen is végeztünk. Mégsem álltunk dobogóra. Hogy is van ez?

Hajnali 5 körül ébresztett a tavi rinocéroszom, hogy ideje lenne felkelni. Kinéztem az ablakon, szakadó eső, de a Taft még mindig tart. Persze előző nap mostam le Kázmért, úgy csillogott, mint béka segge a vazelines vödörben. Zsír, akkor ennek is sok értelme volt. Kese és Sandra 6 körül érkezett a negyedik vágányra, addigra nagyjából elkészültem, levittem a 2 slicket a szépségdíjas felnikkel, amiktől még mindig öklendezési rohamaim vannak. Kázmért kitoltuk a lakótelep széléig, mondván ne ébredjen fel mind a 600 ember az indításra, csak 583. Pöccröff, na akkor csak fasza lett a gyújtás, indulhatunk Kukucsra. Egész úton odafelé azon gondolkodám, hogy mondjam el anyámnak, tuningolt a Skodám. Meg azon is, hogy mi a szarért megyünk még, amikor már rég ott kéne lenni. A Debrecen táblánál már kezdtem sejteni, hogy eltévedtünk. Salzburgnál már erősödött bennem a sejtés. Párizsban volt egy szép kereszteződés, ott picit elrúgtam neki, mire kedvenc kisautóm 2 puffanással, és egy leállással válaszolt. Na, végülis már majdnem 100 km-t kibírt gyújtáscsere nélkül, épp ideje volt összeszarni magát. Félreáll, parkolóig kocsittol, fél falu kiröhög, motorháztetőt felnyit, áhá. Megint átugrott 90 fokot. Kese közben közölte, hogy eltévedtünk. Nemá, tényleg? Az is kiderült, hogy hiába raktuk rendbe a vezérlést, a gyújtás alja szét van verve, azért ugrál át, ha olyan kedve van. Na jó, Kese tuning megtörtént, Kázmér újra jár, csak nem nagyon kéne 3000 fölé forgatni. Végülis versenyre megyünk, sima ügy lesz. Pár nappal később meg is érkeztünk, csodaszép szar idő várt Kakucson is.
Volt vagy 1 óra az edzőkörök teljesítésére, addig rendbe kellett rakni a gyújtást, felrakni a kerekeket, lerakodni a tüzifát, miegymás. Sandra elment nevezni, én meg megbuktattam az autót gépátvételen. Aztán végül csak átment.
Ezalatt össznépi rohangálás, Bacsi hozta a múltkor véletlenül hazavitt Favi gyújtás tetejét, Tominál meg volt épp egy alja. Sőt, nála még emelő is volt, Perkonál pumpa, Gabinál nyomásmérő, Kese meg újra instant szerelőgárda lett. Csak összekukáztam a fél skodaklubtól az autót megint.

Elindultunk Sandrával az edzőkörére. A pálya már kezdett felszáradni, ennek ellenére még élt a takonnyal felöntött fíling. Orrtolás kötelező, de Sandra nagyon ügyesen megoldotta a feladatot. A Fabia meg meglepően keveset imbolygott kanyarban, egész jól fogja az utat. Azt hittem, olyan lesz, mint Ödön néni kocsmázás után. Meglepődtem.

10 óra előtt 2 perccel el is készült a gépjármű. Na, akkor gyorsan fel a pályára, amíg meg nem döglik újra a gyújtás. Háháááá, a "kilinccsel előre" alapelvet felváltotta a "csutkára alászedett kormánnyal egyenesen" szlogen. Hátul a Yokohamák, elől meg ezek a fisfos háború előtti Continentalok. Azért néha sikerült megindítani a fenekét is, természetesen erről nem készült kép. Meg úgy általában megint kevés kép van Kázmérról, gondolom a nyugalom megzavarására alkalmas hátsó felni miatt. Nem is baj annyira.
Lejöttünk, elbőgtem magam, hogy ennyire orrtolós szarban még sosem ültem. Gabi hozott nekem zsebkendőt, hatalmas rózsaszín szívecskés plüssmacit, és azt mondta, hogy ha megszárad a pálya, jobb lesz ez. Mint utólag kiderült, igaza volt.
Aztán kezdetét vette a küzdelem. A gladiátorok felsorakoztak a küzdőtéren, Sandra 4-essel a pályán. Már majdnem teljesen száraz volt az aszfalt, úgyhogy nála is csökkent az orrtolási hajlam, élvezte is rendesen, és még az ideje se lett rossz.

Kicsivel később Sandra újra a pályán, de immár Kázmér színeiben (igen Pusi, mekgájverszalag-narancs kombó), én meg ott találtam magam a bal1-en. Rajt-cél győzelem, annak ellenére, hogy egyedül voltunk a pályán, senki nem előzött meg a 3 kör alatt. Hallelujah.

Az orrtolás még mindig megmaradt, de már sokkal élvezetesebb lett a gépjármű viselkedése. Konkrétan beszartam, hogy mekkorát fordul, és mennyire stabil. Libabőr a kézen és a szőrszálak a háton, körülbelül úgy állnak, ahogy a lábam áll a gázon - mondta anno Sub Bass Monster. Hát ezt teljesen át tudtam élni. Ezúton is köszönöm a futóműves brigádnak, hogy sikerült végre olyan autót összerakni, amilyet mindig is szerettem volna. A motor is gyönyörűen szólt, a váltó is pontos volt, mintha még a fék is fogna, hihetetlen. Ez nem is Kázmér, ez valami ufó.

Pályáról le, go az időmérő szobához (open air intézmény), 2'41 95. Rajtam kívül még 826-an mentek 2' 41-es időt, Skodálatos Dani például 2'41 92-t. Akkor azt hittem, hogy a 3 század különbség szorosabb, mint a rés Kelemen Anna lábai között, de később rá kellett jönnöm, hogy egyik sem szoros. Sajnos ez utóbbit nem személyes tapasztalat alapján írom, de ami késik, az a MÁV.
Megcsillant a szememben a remény, és a közeledő villamos lámpája is. Ebből akár még jó eredmény is lehet. Na, akkor pakoljuk ki a személygépjárművet. Hátsó ülések ki, hifi ki, kárpitok ki, Orbánvi Ki. A csomagtartóból is eltávolítottunk minden fölösleges egységet, a motortérből meg kiköltöztettük az oposszumcsaládot.

Ez csak a kipakolt cucc fele. Ekkor jöttem rá, hogy eddig illegálisan hajtottam át a 4 tonnás korlázotással megáldott útszakaszokon.

Pusi közben szenvedett a racsnisopos tűszelepekkel, Papa pedig bebizonyította, hogy a kombi Volga igenis vérbeli DTM autó. Legközelebb tényleg ki kéne vinni egy Zilt, rohadjak meg.
Utána táplálkozás, Gabi meghívott egy lavór pálinkára, vagyis inkább kávéra, fíl dö szánsájn, megint jól leégett a nyakunk, néztük a versenyt, egyszercsak újra Sandra volt a pályán. Még ügyesebb volt, mint előzőleg, majdnem 10 másodpercet javult, ezzel be is biztosította magának a női kategória 2. helyét.
22-es rajtszám lévén Kázmér már izgett-mozgott, odabaktattunk a bejárathoz, aztán a rajthoz. Gabi javasolta, próbáljak meg picit finomabban rajtolni, mint az előbb, mert nincs sok kedve végáttételt cserélni. Nekem sem volt, meg hülye is vagyok hozzá, úgyhogy finoman rajtoltunk.

A video talán nem adja át a fílinget, de belülről eszméletlen jó volt. Kicsit még így is tolta az orrát, hiányzik előre a slick, mint Terry Blacknek a fitymacsattogás. Volt 2 nagy hibám, leginkább a fejemben, ugyanis benne élt még a tavalyi pálya, és rendszerint elvettem a célegyenes után a gázt, pedig simán át lehetett volna tolni a kanyaron, ami most majdnem egyenes volt.

2'39 27, ez pont elég volt a kategória 2, 3, és 4. helyére is. De melyik kategória? A versenyen úgy nézett ki, hogy nem volt elég induló a kategóriánkban, ezért egyel feljebb raktak minket. Túra3-ban negyedikek lettünk volna, aztán egyel lejjebb, Sk2-be kerültünk, ott szintén negyedikek. Ha lett volna Sk3, akkor az ottani állás szerint 2. hely. Aztán úgy volt, hogy különdíj. Ma meg Kika hívott, hogy mégis volt Sk3 kategória, mert egy Fabiát véletlenül lejjebb soroltak. Megnéztem az idejét, na itt jön elő az a szűk különbség, amit Kelemen Annánál nem értettem.

Tehát a kategória végeredménye:

1. Sziklai Péter 2'28 47
2. Fekete János 2'39 26
3. Nemmondommeghogyki 2'39 27

Éreztem én, hogy el kell menni a második futam előtt kakilni. Nagyjából ekkora súlycsökkentés elég is lett volna. Hát még ha reggel borotválkozok...
Úgyhogy hivatalosan 3. hely, de nem is ez a lényeg. Eszméletlenül jól éreztük magunkat újra, Sandra kapott egy gyönyörű kupát, elvileg az enyém is megérkezik majd valamikor. Kázmér végre úgy szól, mint a sivatagi veréb párzási időszakban, el lett találva a futómű is, bár ez már nem futómű, ez már lassan futóigazi.

Ez meg egy jó kép. Sandra örül, van minek. Én meg köszönöm neki ismét a segítséget. Meg mindenki másnak is. Legközelebb már 4 slickel támadunk, remélem... Meg ideje lenne már megtanulni vezetni is.

Ja, majd' elfelejtettem. Kázmérral hazafelé semmi gond nem volt. Bekanyarodtunk a parkolóba, egyetlen üres hely volt. Kázmér meglátta, puffant kettőt, megállt. Még 5 métert kellett tolni rajta. Nem is indult be már aznap többé. Ez kb. a tizedik eset, hogy egész nap állja a sarat, erején felül teljesít, hazahoz, és a parkolóban megáll. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy nincs lelke... Hát nem tudom.
Vasárnap délután egyébként újra beindult, pedig gyakorlatilag semmit nem csináltunk vele. Elfáradt szegény, megdolgozott rendesen.
Kázmér, köszönöm Neked is, azt hiszem, rád is igaz a mondás: k.rvából lesz a legjobb feleség. A kérdés már csak az, hogy Te jelenleg melyik vagy...

I got a need for speed - vezérmalac

2009-09-04T14:47:00.010+02:00

Ööö... Vezérműlánc. Holnap újra dílertalálkozó a Speed-Por-Ex Kupán, Kakucson. Mi is készülünk nagy erőkkel, ami egy éjszakába nyúló vezérműlánc-cserével teljesedett ki, főszerepben Kesével, Pusival, Kázmérral, és szerény személyemmel. Kázmér gyújtása újra elhalálozott, béke poraira, hogy a Jóisten dobálná meg őszi szüret után megmaradt helikopterfejű földigiliszták tetemeivel. De legalább megvan a diagnózis. Több, mint egy éve szenvedek már a gyújtással, eddig a rekord 400 km volt, amit kibírt. A negatív rekord 2 gázfröccs. Már nézegettük régebben is a vezérlést, hátha ott a gond, de nem találtunk semmi mutációt, hiába rángattuk, téptük, rajzoltunk rá zsírkrétával. Aztán egy szép nyári napon, az őszi hó halk csobogása közben, a benzinkút ölelésében két diszkrét robbanás hagyta el kedvenc Kázmérunk kipufogóját. Lángcsóva powa', de olyan, hogy még a streetracinges gyerekekben is megállt a szar, a vizilovak pedig felböfögték az előző éjjel elfogyasztott diófát ijedtükben. Ok, akkor ma se megyünk dolgozni. Másnap Bacsi lejött, kivette az elosztót, és mély együttérzéssel tudatta velem, hogy bizony az alja 180 fokkal el van fordulva. De vajon miért? A vezérlés rendben... vagyis... öööööö... Ennek a meghajtókeréknek mennyire üzemszerű a közel fél centis lógása? Na, forgassuk meg a motort... Most jó. Csak bizonyos szögben lóg, de akkor nagyon. A vezérműláncon Jimi Hendrix bármikor eljátszaná a Hey Joe szólóját, ha még élne. Nem volt laza, az a lényeg.

Első gondolat: fel van lazulva a lánckerék végén lévő anya, azért lóg. Tudunk vele valamit kezdeni? Egyelőre nem nagyon. Ok, felgyújtottam az autót, közben Bacsival lájtos sztorizgatás a lángok mellett, Kese is beugrott kicsit szalonnát sütni, aztán go home. Kázmér meg pihenjen csak pár napot, ráfér, majdnem 15 km-t mentem már ezzel a gyújtással, elég kimerítő lehetett ez számára. Mindez múlt hét szombaton történt.

Tegnap délelőtt Kesével nekiestünk az állapotmentésnek, mint hülyegyerek az ajtófélfának. Első körben le kellett engedni az olajat, ezt a gödöllői Shell kutasok szponzorációjának köszönhetően egy üres kannával megoldottuk. A kanna fűrészelése közben szem előtt kellett tartani mind a funkcionalitást, mind a dizájnt, így született meg a végleges forma.

Szerintem gyönyörű lett, Walter da Silva is megnyalná utána mind a 10 lábujját. Érdemes megfigyelni az olaj áramlását elősegítő lehelletfinom bevágásokat, amelyek felrejlenek a kanna alján. Természetesen a természet a legtermészetesebb formák alkotója, ezt is egy cápáról lestük el:

Lökös le, hátfal le, vezérdekni le, karter le. Közben nem fújt a szél, nem ment tele a pofám porral, meg az olaj sem. Nem baj, majd átszűrjük harisnyával. Kesének el kellett ugrania, aztán gyorsan vissza is ugrott. Nekem meg a szívem, ki a helyéről. A vezérműtengelyen lévő anya jól meg volt húzva, nem az volt a gond. De mintha hiányozna valami hézagoló alátét a lánckerék mögül...

Gyors telefonálás, Gabizaklatás, elvileg minden ott van, aminek ott kell lennie. Nagy buta fejjel feldobtuk az új láncot, há némá, ezzel meg jó.

És ekkor ugrott be: Anno, amikor a motor épült, Kikával megbeszéltük, hogy a Fabia főtengelyhez Fabia lánc kell. Logikusan hangzik. Pedig nem az kell, hanem Favorit, ha a blokk és a vezérműtengely is az. Hát ez volt az a csattogó hang a kezdetek óta, és ez verte szét állandóan a gyújtáselosztót. Átmérőre, hosszra megegyezik a két féle lánc és a kerekek, de a vezérműtengelyre felcsusszanó lánckerék a Fabiánál 4 mm-el vékonyabb. Ha az ember nem figyeli, az életben nem veszi észre, abszolút nem feltűnő. Na jó, lánc a helyén, de az ékszíjtárcsát már nem tudjuk a helyére rakni, mert nincs 24-es kulcs*, meg kéne a harisnya is, a karterban pedig annyi a fémreszelék, mintha a Terminátor verte volna bele a... haját.

*akkor hogy vettük le? Megint kiderült, hogy Kese erős. Két ujjal lecsavarta...

Pusi calling, majd meló után leugrik, hoz 120-as kartert, hozzá való szívókosarat, miegymást. Gyorsan bebugyolálam a motor alját, hogy a nem létező szél ne fújja tele a nem létező porral.

Igazán szép lett a bugyola, anno egészségügyi tanfolyamon valahogy így tanították a nyomókötést is.

Telt-múlt az idő, Kese visszaért, Pusi is hívott, hogy úton van, irány a Teszkó, a minőségi harisnyák mekkája. 250 Ft-os egységáron dobálták a cuccot, megvettem a legnagyobbat, mellé egy kis tégely zsírt, 2 sört, Kese még elhelyezett egy kisebb fajta kerti kombájnt is a bevásárlókocsiban. Nem néztek ránk érdekesen a pénztárnál, az a lényeg. Mondjuk a pénztáros néninek nem nagyon volt ideje ilyenekkel foglalkozni, jobb pillanataiban akár percenként is lehúzott egy vonalkódot. Vagyis vonalkódat. Vagy neked nincs vonalkód?

Irány vissza Kázmérhoz, égett a kezünk alatt a munka. Vezérdekni fel, szívókosár fel, karter fel, csak egy csavart sikerült érintőre beletépnem. Nem baj, nem csöpög egyelőre. Közben Ricsi is megérkezett, és szurkolt nekünk vadul, Kese meg elkezdte szétbombázni a generátoromat. Már régebben is gyanús volt, hogy mintha kicsit keresztben közlekedne az ékszíj, de mostmár bizonyossá vált a dolog. Ki volt alátétezve a generátor ékszíjtárcsája. Az alkotó lelki világát nem sikerült megértenünk, ugyanis alátét nélkül pont jó lett volna, így meg pont szar volt. Jobban belegondolva, az az alátét nagyjából kihézagolta volna a vezérműlánc kerekét... Tehát végülis jó, hogy volt, csak rossz helyen.

Generátor kész, ékszíj fel, fel, FEEEEL... Nem baj, Pusinál volt tartalék. Újabb fél órás tologatás után Kázmér életre kelt. Sokkal halkabb, mint volt, alapjárattól gyönyörűen húz, nem rángat, mint döglött verebet a macska, nem csörög, nem csattog, csak egy kis szelephangja van, de azon egy beállítás segíthet. Már-már olyan, amilyennek egy autónak lennie kell.

Holnap Kukucsring, majd meglátjuk, hogy mit sikerül így összehozni. A futómű még teljesen ismeretlen számomra, a fékek is, a kormányművel sem volt még időm barátkozni, ezek után pedig már a motor is másképp reagál a gázadásokra, mint eddig. Érdekes lesz, az biztos.

A segítséget pedig újra köszönöm Kesének, Pusinak, Bacsinak és Ricsinek.

Orrszőr

2009-08-28T10:14:00.019+02:00

Vagyis Orfű. Skodatali. Nemzetközi. Huh.
Azt sem tudom, hol kezdjem, annyi minden történt. Mondjuk az elején... Végülis Kese gépével mentünk le, szegény Kázmért meg alig tudtam megnyugtatni pénteken reggel a parkolóban. Nagyon sírt, egész évben erre készültünk. Így jár, aki nem nyer a lottón.
Bepakoltuk a fehér lóba a laptopot (Bacsi után szabadon), a kaját, a best of Jenna Jameson DVD-t, és a Barkas sperrdifit. Megtankoltunk, találkoztunk 3 skodás kollégával, egész szépen haladtunk. Kesének egyre jobb a töltése, ráadásul már beépített DJ is van a kocsiban. Ha fékezett, indexelt, vagy egyéb módszerekkel világításra bírta valamelyik izzót, akkor a zene elhallgatott, a lámpa kialvását követően pedig újraindult. Hát igen, a XXI. század technológiája már itt tart, vészhelyzet esetén kikapcsolja a zenét, hogy ne vonja el a figyelmet az útról. Kíváncsi vagyok, mikor lesz a kötelező felszerelések része a döglött generátor.
Dél után pár perccel már a bejáratnál voltunk. Bent már nagyban zajlott a TC forgatás, egész sok autó volt, bár sokan csak a szombati napon érkeztek. Az első 2 óra a köszöngetésekkel telt, aztán körbenéztünk kicsit. Ekkor ért az első sokk: Kb. minden második autón ott figyel már a metálfény, vagy ha nem, akkor minimum egy gyönyörű akril króm/polír felnikkel. Kagylóülés, 4 pontos öv mintha a széria felszereltség része lenne. A farosok 95%-ában minimum Favorit motor, általában nagytengellyel, duplakarbival, négyleömlővel megtámogatva. Ha ezt látnák a Mlada Boleslavi mérnökök...

Le vagyunk maradva, mint a borravaló, az az igazság. Ha jövőre a sperr lesz a divat, én komolyan fejbe lövöm magam. Na de térjünk vissza a lényegre.
Éjszakai kalandtúra. Megyünk? Egyértelmű. Jó dolog éjjel, nulla forgalomban a Mecsekben száguldozni, főleg, ha igazoltató rendőrök álcázzák Kikának magukat. Meg Nojbikának. A forgalmi megmaradt, de azért a zabszemet csak plazmavágóval lehetett volna bedugni a seggünkbe. Következő állomás, ami elvileg poén lett volna, a többiek röhögtek is, csak...

...én hasonló pózban láttam meghalni egy embert alig egy hete... Mondjuk akkor nem ugrott elő senki a bokorból, és nem villantott az orcánkba az ipari reflektorral megtámogatott fényképezőgéppel. Szívroham rulz, innen már csak vissza kellett találni a kempingbe, Bacsiék után toltuk neki rendesen. Bent a társaság nagy része már jól érezte magát, ment a karaoke, folyt a sör, ment a dinoszauruszom-északi népem, akarom mondani dínóm-dánom. Hajnali 6 körül sikerült is elaludnom, egészen kipihentem magam a fél 8-as ébresztőig. Asszem akkor készült ez a kép is, ahol Bacsi éppen Technovikinget alakít, és fenyít.

Szombat délelőtt felvonulás. Én komolyan nem értem az embereket. Jön 100 db Skoda, szépen libasorban, dudálva, integetve, rendőri felvezetéssel. Ez pár embernek nem volt elég feltűnő, simán besoroltak közénk, aztán mutogattak, hogy miért nem haladunk... Legközelebb egy ufóval kéne leszállni a kereszteződésekbe, az talán feltűnne valakinek.
Délután ügyességi verseny, ahol én alakítottam Kese jobb oldali tükrét, meraz nemvan neki már ősidők óta e. Nem azért, mert letörték, csak nem raktak rá a gyárban. Pedig ha letörték volna, akkor meg tudtuk volna bosszulni.

Ezzel egy időben folyt a "recycling car" vezetés. Ő egy 105-ös Skoda volt, a kormányműben egy Polski difivel, ennek eredménye képpen ha jobbra tekerte a nagy kerek izét a földi halandó, akkor balra fordult a vas, és ugyanígy fordítva is. Ha ez nem lett volna elég, az anyósülésnél került elhelyezésre a fék és kuplungpedál, természetesen ott is megfordítva. Mentünk vele. Örök élmény marad.

Érdemes megfigyelni, mennyire szépen harmonizál az ecsetmetál fényezéssel a krómozott szelepfedél és a két gumipó. Többes számban gumipók. Szerencsétlen autó a 43 beépített hűtő ellenére is forrongós kedvében volt, aztán Kika feldriftelt vele a padkára, ezzel vége is lett a bemutatónak. Azért látványos volt.
Este hangtechnika összerakása, tombola, aztán party. Közben jött a telefon, hogy Pécsett már vihar van, 3 borjút hozzávágott a szél az újkapuhoz, azóta csak néznek, mint. Gyorsan átpakoltunk a büféhez, ezalatt az emberek elszivárogtak aludni, a csehek meg elindultak haza. Szerencsére nem kellett nagyon könyörögni nekik, hogy visszajöjjenek, 20 perces warmup után Stonyi és Fafa elkezdhették a koncertet. Persze előttük még stílszerűen felraktam Orsi és Ganxsta Zolee Jött egy felhő c. szerzeményét, hátha odaér a vihar, de nem.
Ésssssss... Hát na, mit mondjak, Stonyi és Fafa tényleg igazi állatok. Minőségi partyhiphop, káromkodásmentesen, igényes zenei alapokkal, nagyon komoly szövegekkel, maximum respect. Megcsinálták a hangulatot rendesen.

Utánuk következtem én, szarabbnál-szarabb zenékkel, de a közönség olyan fantasztikus volt, hogy még ennek ellenére is hatalmasat tomboltak. Köszönet nekik. Közben folyamatosan üvöltözött egy nyomorék, hogy ő szeretné kérni a káeftétől a zafrikát. Miután 15x közöltem vele, hogy nincs meg, aztán a Kese Security is közbeavatkozott, elkezdte csinálni a balhét, fogdosta a csajokat, beszólogatott, közben üvöltözött, hogy AAAAFRIKAAAAAA. Hajnali 1 körül aztán egy nevét elhallgatni kérő személy beleafrikázta úgy a kerítésbe, hogy újra kellett építeni az egészet. Szép, nonfiguratív formája lett a kerítésnek. Később visszajött pár haverjával, akik vasággyal sem érték el a 20 kilót, hogy mi most meg leszünk halva. Kár, hogy emberölés közben újra befostak, és elrohantak. Nem skodások voltak egyébként, csak valahogy odatévedtek a szomszédos erdőből. Ezek után már nem sok kedvük volt az embereknek a bulizáshoz, meg a büfés is elkezdett pakolni, úgyhogy 2 körül szépen elsomfordáltunk.

Vasárnap isteni volt felkelni újabb 2 óra alvás után. Szlalomverseny, padkázás, gumifüst, díjkiosztó, miegymás. Jó volt, na. Amikor elindultunk hazafelé, akkor jöttem rá, hogy milyen fantasztikus volt ez a 3 nap. Mintha egy nagy család lenne az egész társaság. Tudom, hogy elcsépelt, de tényleg olyan... 1 év nagyon sok idő, és rengeteg emberrel nem fogok találkozni most jövő augusztusig, már csak a távolság miatt sem. Hiányozni fogtok!

A találkozó lebonyolításáért köszönetet szeretnék mondani a szervezőknek, nagyon jó munkát végeztek. Köszönöm Kesének, hogy hurcolta a seggemet, köszönöm mindenkinek a beszélgetéseket, röhögéseket, segítséget, mindent.

A képeket a skodaklub.com galériájából loptam, továbbiak elérhetőek itt.

Internesönel Skoda Míting 2009

2009-08-18T18:48:00.003+02:00

Ezt is megéltük. Újra itt az augusztus, egyre rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák, drágul a benzin. Már ősapáink óta él a hagyomány, hogy az augusztus 20-i tűzijátékot sok-sok skodással együtt nem nézzük meg. A tavalyelőtti, szolnoki nemzetközi találkozó nagyon jól sikerült, de nem volt annyira komoly az autófelhozatal. Tavaly, Győrben már volt bőven nyálcsorgatnivaló, ezt tették a felhők is, jó kis szakadó eső volt majdnem végig. Idén meg... Naigen, szombatra esőt mondanak. Szombatra, amikor a legjobb programok lesznek, ráadásul este Stonyiék fellépése után lesz egy nagy party is, valami hülyegyerek csinálja a zenét, egy ismeretlen noname szar. Mondhatnám úgy is, hogy unknown artist. Nagyon sok zenéje van, elég beírni a google-ba, slsk-ba, dc++-ba a ezt a nevet.
Az idei találkozó már 4 napos lesz, igazi maraton az eddigi 3 naposokhoz képest. Hogy ne kapjon elviselhetetlen terhelést az agyunk, ezért Kesével csak pénteken indulunk útnak, a csütörtököt meghagyjuk az épelméjűeknek. Kérdés még, hogy hány kocsival megyünk, meg egyáltalán kiével megyünk... Kesének rendesen szét van esve a fehér lova, vagyis ahogy Seggi mondaná, a bombasztik romantik fantasztik lova. Nézd a lovat, lovat! Mmmm... Nézd a lovat, lovat!

Kázmérról meg ne is beszéljünk. Holnap elvileg Keséét nagyjából rendberakjuk Jászfényszarun, aztán meglátjuk, hogy mire lesz még idő csütörtökön. Ricsinek is illene segíteni a motor-váltó berakásban, ami szintén csütörtökre van betervezve. Unatkozni nem fogunk, az biztos. Közben unknown artistnak még ki kéne válogatnia egy csomó zenét a szombati partyra is.
A lényeg, hogy aki eddig nem tudott róla, az mindenképpen tegye szabaddá 2009. 08. 20-23-ig magát, és ugorjon le Pécsre. Bővebb infóért katt ide.
Jah, majd' elfelejtettem: Pénteken dél körül jönnek a totalcarosok is, arra az időre mindenki próbálja meg a legszebb arcát elővenni!

Gondolatok

2009-08-13T17:17:00.003+02:00

Ebben a postban most nem lesz semmi vicces. Kázmér elkészült végre, még egyszer köszönöm szépen a segítséget Bencének, Kesének, Pusinak, és Ricsinek (így ABC-rendben). Az utolsó napon is volt vele szívás bőven, de most nincs lelki erőm ezt végiggondolni, máson jár az agyam. A futómű olyan lett, amilyennek mindig is szerettem volna. Betonkemény, és rohadtul stabil. Persze még be kell majd állítani, mert kicsit kóválygós, de a munka lényegi része jól sikerült. Fék egyelőre nem sok van, még be kell kopnia, de többé-kevésbé egyenletesen fog, és nem húz semerre, jó lesz ez. Az ültetés is korrektül sikerült, nincs túlságosan lent, pont jól áll.

Amikor tegnap este elindultam hazafelé, még poénkodtam is egy sort, hogy ha kiszakad alólam a futómű, akkor úgyis benne leszek a kékfényben, nem kell engem félteni. Én nem lettem benne...
Folyamatosan rossz előérzetem volt, meg bejáratós fékkel sem illik száguldozni, úgyhogy nyugis 60-70-es tempóval mentem végig a 21-es úton. Egyszercsak a szurdokpüspöki elágazásnál előttem kb. 4-500 méterre egy fénycsóvát láttam. Először azt hittem, valaki driftel a kereszteződésben. Közelebb érve láttam, hogy a fénycsóva valójában szikra, és a szembejövő autó alól jön. Újabb gondolat: leszakadt a lökös, azt tolja maga előtt. Ekkor már rendesen lelassítottam. Aztán megállt, és megláttam a biciklit. És megláttam az embert... Megálltam, kiugrottam a kocsiból. Nyugodt arca volt, rám nézett. Mintha akart volna mondani valamit, vagy talán mondott is valamit, már nem tudom... A szemében nem láttam fájdalmat, csak segélykérést. Úgy nézett rám, mintha én lennék az egyetlen a világon, aki tud rajta segíteni. Nem tudtam. Közben többen is odaértek, de ő csak nézett rám, még élt, követett a szemeivel. Nyúltam a telefonomért, de meghallottam, hogy valaki már hívja a mentőket. Pár pillanattal később már csak a szemét láttam. A tekintetét nem... Tudtam, hogy elment. Engem nézett, amikor elment, nem volt egyedül. Tudom, hogy ez most hülyeségnek hangzik, de éreztem, hogy kell valaki, aki mellette van... Soha, soha nem fogom elfelejteni azt a tekintetet.
Ezután előrerohantam, hogy leállítsam az érkező autósokat, nehogy valaki rámenjen a biciklire, vagy RÁ... A többség megállt, persze volt pár rohadék, aki csak levillogott, és kikerült. Az egyik mintha át is ment volna a biciklin. Nem tudom, mit gondolhatott, nem akarok senkinek rosszat kívánni, de... Áhh, hagyjuk.
Ezek után felhívtam anyámat, hogy mit csináljak: megvárjam a mentőket, vagy elinduljak haza. Kázmér közben elakadásjelzővel állt az út szélén, tudtam, hogy az akksim halott, úgyhogy nincs túl sok időm. Körülnéztem, sokan voltak már. Segíteni senki nem tudott. Nem láttam semmi érdemlegeset a szikrázó biciklin kívül, azt is csak messziről, úgyhogy szemtanúként sem érnek velem sokat. Eljöttem.
Pár kilométerrel később eszembe jutott az ember arca, és elkapott a sírógörcs. Most is látom magam előtt, ahogy rám néz, és segítséget vár, de nem tudok rajta segíteni. A szemem előtt halt meg. Amikor hazaértem, még jódarabig nem tudtam kiszállni a kocsiból. Annyira rohadék ez a világ. Annyira sebezhetőek vagyunk...
Egy hatalmas tanulsága van az esetnek... Nem véletlenül tilos főútvonalon biciklizni. Ráadásul nem volt kivilágítva sem, sőt, fényvisszaverő mellény sem volt rajta. Ha nem az az autós üti el, akkor egy másik, vagy esetleg én... Lehet bűnbakot keresni, de nem érdemes. Őt is várta valaki otthon...

Nyugodj békében, ismeretlen biciklis!

Egyre nagyobb dolgok - 9. nap

2009-08-11T22:34:00.008+02:00

Hogy mennyire kivan már nekem a phaszom... A mai napon rájöttem két dologra. Az egyik, hogy amikor már úgy tűnik, látom a fényt az alagút végén, akkor kiderül, hogy csak egy részeg román vendégmunkás jön szembe zseblámpával, és lehúz cigivel. A másik, hogy Kázmér jobb oldala el van átkozva. Vegyük csak sorra a dolgokat... Amikor megvettem, a jobb hátulja volt meghúzva, jobb oldalon volt letörve a tükör, a jobb első kilincs hiányzott. Pár héttel később a jobb elejével akadtam fel, nemrég a jobb elejével fogtam meg a hóbuckát. A jobb oldalon szarakodik a hátsó hangszóró, most beraktunk előre is kettőt, persze, hogy a jobb oldali a szar. A jobb oldali kp zár sem akar mindig nyitni, meg úgy alapban egy hulladék az egész jobb első ajtó. Ma már szétakadt a nyitómechanika is, kinyitni sem lehet belülről. A futó berakásánál a jobb oldalon szívtunk egy órát, a jobb oldalon szakad szét állandóan a féltengely gumiharangja, jobb oldalon ég ki állandóan a helyzetjelző... Öööö, hirtelen ennyi jut eszembe. A bal oldalával meg... Hm... Asszem az emúlt 3 év alatt soha semmi gond nem volt. De tényleg nem. Na jó, a szívócsonk eltört, ami a motor bal oldalán van, de a tövénél, ami már inkább a kocsi mértani jobb oldala. Ööö, jah, az anyósülés szokott fellazulni, és mivel nem Angliában élünk, ez is a jobb oldal. Ez van, ezt kell szeretni.

Na de a lényeg, mi történt ma... Alapban elaludtunk, úgy volt, hogy 6 körül kelünk, ehhez képest 10-re sikerült is kikászálódnom az ágyból, és még volt pár elintéznivalóm as well. Fél 12 körül értünk le Ricsiékhez, Kese meg 3-ig ért rá, az eső szakadt, mintha dézsából Önt ennék, pedig Ön nem is finom. Pillanatok alatt szanaszét gyilkoltuk a gumibakokat.

Erre azért volt szükség, hogy ha már úgyis betonkemény a futómű, akkor legalább ne üssön fel, csak miután csattant egyet a kötény is. Így fel tudok készülni az ütésre, és pár pillanatra antigravitációs térbe helyezem a seggemet. A képen továbbá megtekinthető a csodálatos brand new gömbfej is. Nem, nem a Hamvai PG, ez egy futóműalkatrész. Ezek után fékcsövek újrahúz (kb. már 20-adszor), mehet be a futó a helyére. Na ja, aha, ha akar. Allah akbar maharadzsa, Lada Trabant labanc hat almafa. Nem akart. Jól leejtettük az emelőről párszor, ettől úgy beszart, hogy fél óra múlva már a helyére is ugrott. Bal oldalon. Jobb oldalon nyilván nem. Ekkor jött Chuck Norris, és bepörgőrúgta a helyére. Közben eltelt vagy 1 óra megint... Jöhettek a féknyergek, persze kiderült, hogy mindkét oldalon feszül a fékcső, de szerencsére volt kéznél kalapács, a tartókonzol meg rugalmas acélból van.

Na jó, futó nagyjából a helyén, Kesének mennie kell, egyedül maradtam Kázmérral. Olyan rég voltunk már kettesben, teljesen meghatódtam. Meghúzgáltam a futóművet, aztán a helyére raktam a stabilizátort, ami egy érdekes mutatvány volt. A 4 csavarból csak 3 volt meg. Elméletileg 6-os csavar kéne bele, gyakorlatilag viszont minden 6-os átesett rajta. Nem baj, erős gyerek vagyok, a 8-as meg úgyis jobban fogja. Persze a 13-as kulcs már nem fért oda rendesen a felfogatáshoz, úgyhogy szépen eljátszadoztam a 200 menettel hatodonként, döglöttmagzat pózban.
Ezek után jöhettek a gátlók. Imádom a cseheket, annyira kreatív emberek. Kitalálták, hogy a Skoda első lengéscsillapítóit ugyan fogassuk mán' fel 7-es csavarral, abból úgyis minden sarkon árulnak 2 marékkal. Ha meg nem, akkor így jártál, szarjál farfekvéses süncsaládot. Végül csak sikerült találni bele való csavarokat. Jöhetett a gátló teteje, ahol megint kiderült, hogy erős vagyok. Kese franciakulcsát úgy szaggattam szanaszét, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A gátlót meg Buddha se veszi ki most egy darabig...

Jah, majd' elfelejtettem, még Kese ott volt, amikor szintén a 10 kilós fejfedőt készítő fát megmunkáló emberrel (gyk. kalap áccsal) vettük rá a kormányművet, hogy rácsusszanjon a ricnis részre.

Ezt a folyamatot később egyedül kellett folytatnom. Nem. Ment. A. Helyére. Nem. Nem. Még most sincs a helyén, pedig már itthon vagyok. Ebből következik, hogy Kázmér ma SEM lett kész. Ha teeneti teret, ató valaévalaé ná nem?
Nem baj, akkor felrakom a kereket, ráengedem az autót, nagyjából beállítom az összetartást és a kerékdőlést, aztán meghúzgálom a féltengelyeket. De hol a kerékkulcs? Neeem, Kázmérkához nem jó sima kerékkulcs, hozzá mindenből extrém kell. A kerékkulcs például egy hosszított 17-es fej valami egészen extrém módon összehozva egy hajtószárral. Na, ezt keresse meg az ember (állat), idegbetegen, hulla fáradtan, egész nap nemtáplálkozás után. Nem is lett meg. Ekkor már kétségbeesve hívtam Pusit, de neki nincs most rendszáma (szarjon kombájnt, aki rendszámot lop), aztán Kesét, de ő meg lemerült. Ricsi dolgozik. Bencének más dolga van. Na akkor gondolkodjunk. Addig gondolkodtam, hogy egyszercsak elkészültem az első ajtók kárpitjaival, szépen rajtuk van a konzol, benne a hangszóró, tök ízléses lett. Kép nincs róla, annyira azért nem lett ízléses.
Amikor már minden lehetséges dolgot megcsináltam, amit ember ilyen eszközökkel képes, lerogytam, és vártam. Egyszercsak feltűnt a királyfi fehér lovon, vagyis Kese fehér Skodá(ba)n.

Persze 10 perc alatt megtalálta a kerékkulcsot, a csomagtartóban volt, amit mellesleg 34x pakoltam ki, be, szét, össze, le, fel, át. Gyorsan feldobtuk a kerekeket, leengedtük az autót, és elindultunk hazafelé. Itt még volt egy komoly akció, ugyanis Keséből kifogyott a benzin. Vagyis az autóból fogyott ki, mire Kese parkolás címén berántotta egy szakadékba. Strapabíró gép ez, egy kis kézisperr segítségével hamar kint is volt belőle, mosolyogva és reménykedve folytattuk az utunkat a kannában lévő 2 deci benzinnel, hátha elér még a kútig. Elért. Hazahozott. Itthon vagyok. Tele van a tököm...

Holnap folyt. köv... (nem unjátok még?)

Nagy dolgok - 7-8. nap

2009-08-09T13:00:00.012+02:00

És Kázmér még mindig nincs kész! Jejeje.

7. nap:

Kesével egész emberi időben odaértünk, még a nap is sütött, aztán neki át kellett ugrania Jászfényszarura, de visszajött, mert hiányoztam neki. Amíg házon kívül volt, kivettem a jobb hátsó féltengelyt, a bal hátsóban meg pótoltam a hiányzó csavarokat (sponsored by Ricsi), és meghúzgáltam, amelyiket meg kellett. Konkrétan mindet. Csoda, hogy nem esett ki szerencsétlen féltengely, alig fogta valami. A jobb hátsóban lévő megmaradt csavarok persze jól be voltak rohadva, hát persze, csak hogy könnyebb legyen. Ahhoz képest, hogy az első futó lógott, mint Bud Spencer aerobik edzésről, hátul meg alig fogta valami a féltengelyeket, egész jó úttartása volt szegény Kázmérnak. A jobb oldali egyébként simán jól viselte a zsírtalanított életmódot, nem találtam rajta semmi mutációt. Nem is kell rá gumiharang, úgyis szétszakad 200 km után.

Amíg ezzel szenvedtem, Kese visszaért, úgyhogy nekiestünk a hangszórókiemelő konzol legyártásának. Hogy szép dizájnos legyen, Ricsi fékdobját használtuk fel az íves részek megrajzolásához, aztán Kese kidekopírfűrészelte a formát. Ez annyira jól sikerült, hogy megismételtük még egyszer.

Kifúrtuk a lyukakat a csavaroknak, hangszóró felcsavarozva, zsír lett. Közben találtam egy krumpliárus szurikátát az udvaron. Annyira negatív energiákat sugárzott a lehetséges tolvajok felé, hogy még a képet is elmosta.

Elcseréltem vele a felnijeimet egy láda krumplira. Ennek úgy megörült, hogy megnyitotta a kaput egy párhuzamos világba, és alakváltó lett. Sikerült elkapnom a pillanatot, amikor a testének hátsó fele még szurikáta, az első fele viszont már elindult a varacskosdisznulás felé.

Néhány másodperccel később már így nézett ki:

Jól áll neki a varacsk, de innentől kezdve folyamatosan disznott, hiszen ő a disznó, és a nevükből adódóan a disznók egész nap disznak. Ha lenne a környéken Wal, akkor tuti szeretne Walt Diszni.
Ezek után még kalapáltunk kicsit itt-ott, aztán hirtelen hazaértünk.

8. nap:

Annyi minden történt, hogy már nem is emlékszem. Első körben Kesével felszenvedtük végre a hátsó lököst. Ez Kázmérnál nem olyan egyszerű feladat, mint más, normális autónál, ugyanis törve volt szegénynek a segge, és elég érdekesek benne a furatok. Végül csak sikerült. Ezek után Kese alkalmazta a szabadalmaztatott gázvisszahúzó rugó tuning technikáját.

Keséről annyit érdemes tudni, hogy ha valamit eltervez, akkor azt szereti örök életűre csinálni. Ehhez még hozzájön az, hogy erős is. Lényeg, hogy lett egy véglegesített rugóm, az Atyaúristen se tudja leszedni onnan, pedig próbáltam levenni, mert őszintén szólva nem jön be annyira a gázfröccsöknél a "GLANNNNNNN" hangeffektus. De nem lehet. Tényleg nem. Dr. Flex esetleg megoldást jelentene, de ahhoz nem nagyon van kedvem, úgyhogy így marad. Legalább beindítás nélkül is tudom imitálni a motortúráztatást, kicsit fűnyírós jelleggel.
Befaragtuk a helyükre a hangszórókonzolokat is, de nem lehetett letekerni tőlük az ablakot. Ezt Ricsi tanácsára 2 cm-es lejjebb helyezéssel orvosoltuk. Nem baj, lett újabb 8 fölösleges lyuk az autón, könnyítés rulz.

Így néz ki egyébként a cucc. Az íve azért lett ilyen, mert a fékdob sem volt kerek. Vagy elcsesztük a kivágást, már nem is tudom... Majd szépen lecsiszolom, aztán kap fekete műbőr borítást, hogy illeszkedjen az ajtókárpithoz. De ez még a jövő zenéje...
Ezután összeraktuk a féltengelyt, kapott egy kis zsírt is (sponsored by Ricsi as well), csak hogy érezze a törődést.

Persze a helyére nem ment be, amíg bakon állt az autó, úgyhogy meghúzgáltunk még egyszer minden fékcsőcsatlakozást, Kese lecsekkolta a légtelenítő csavarokat, és elkezdtünk légteleníteni. Egész gyorsan ment, bár Pusi és Bence telefonos segélyvonala azért izzott néha. Közben olyat fosott a szomszédban lévő velociraptor, hogy simán áthallatszott a fröccsenés. Gyönyörű volt. Halk röfögéssel nyugtázta a dolgot, mi meg majd' megdöglöttünk a szagtól.
Na jó, akkor engedjük le Kázmért, dobjuk fel a hátsó kerekeket. Ez normális esetben egy egyszerű dolog, de nála nem. Ez az állat még alábakolva is lapjával akar közlekedni. A jobb hátulja alól simán kijöttek a téglák, csak gyanús volt, hogy a levegőben lebeg az autó. A lebegést akkor unta meg, amikor bal hátul is eltávolítottuk az építési anyagokat, és Kese berakta alá az emelőt. Az emelőt kitolta maga alól, és megindult a segge jobbra. Zuhant, zuhant, zuhant, maga alá gyűrve mindent, ami körülötte volt. Bár kicsit szemcsés lett a kép, de azért jól látszik, hogy mennyit közlekedett oldalirányban a segge.

Eredetileg a kis ösvénnyel párhuzamosan állt... Szerencsére nem lett nagy baja semminek, az emelő is túlélte. Kirángatás után Kese beszenvedte a féltengelyt a helyére, aztán elindultunk haza. Már csak egy nap, már csak egy nap, már csak egy nap... Legalábbis nagyon remélem.