Gabi múlt héten megemlítette, hogy talán le kéne már cserélni a régi fejlécet, ha már úgyis új Kázmér van laza 2 hónapja. Igazat adtam neki, az egyetlen gond csak az, hogy az új dekorral még nincs kétszázzallapjávalmenős kép, ami feldobná az amúgy dögunalmas dizájnt. Aztán megtaláltam ezt a képet. Bele lehet hazudni, hogy valamelyik trópusi esőerdőben készült, és bele is hazudom. Ha már fejléccsere, akkor komplett arculatváltás, hát ez lett a maybe130 2.0. Lehet ámulni, bámulni, bénulni, cénulni. A fejléc alá nagyon diszkréten sikerült elrejteni a szponzori reklámokat, bár Imike honlapja még nem él, de élni fog. Addig is menjetek vezetni tanulni Kurinszki Gáborhoz.
A szegény ember, a szamár, és a kocsmáros
Rohadtul nem lesz szó itt semmilyen szegény emberről, szamárról se, a kocsmárosokat meg hagyjuk. De már annyiszor dizájnoltuk szénné szegény Kázmért, hogy elfogyott az összes kreatív bejegyzéscím. Pedig tegnap éjjel megint itt járt Imike. Mivel 2 hónapja megígérte, hogy holnap befejezzük Kázmér összevissza ragasztgatását, ezért tegnap már meg is történt a holnap, ráadásul már ma fejeztük be. Tehát holnapután lett kész a 2 hónappal ezelőtthöz képest. Imi szerint. Lényeg, hogy ide volt orientálódva végre.
Hogy a folyamatot megkönnyítsük, Kesével leharaptuk az ablaktörlőket. 26 éve bontatlan ablaktörlőt bontani jó dolog. Apróbb nehezítés, hogy este 10 körül már nem szabad hangosan káromkodni, mert felébrednek az oposszumok. Mondjuk alapban nem nézett minket hülyének senki, hogy az éjszaka kellős közepén ragasztgatunk mindenfélét egy jajdeöreg márrégenbontóbanlenneahelyeennekaszarnak autóra, előtte pedig szexi piros vödröcskével és szivacsocskával készítjük elő a felületet.
Kese elektronikai műszarász lévén alkotott egy instant bányászlámpát, amely egy MADZAGból és egy izzóból állt. A madzag szakkifejezést nyelvújító Kese barátunk használta. A szakkifejezés másképp mondva pedig szakszó. Így néz ki egy szakszó:
Nekem meg Sachs kuplungom van, amiből ha sok lenne, és körberaknám őket, akkor pont kiadna az is egy Sachs O-t. Hihetetlen.
Nagyon hasznosnak bizonyult ez a megoldás, egész jól lehetett látni vele, amikor Kese épp nem csinált zárlatot, vagy nem vágta földhöz, stb. Holnap megyek új izzókészletért. Az akksi egész jól bírta a gyűrődést, pedig nagyobb terhelést kapott, mint a paksi, vagy ahogy Imike mondaná: Kaksi atomerőmű. A Tom erő mű, a Jerry erő az igazi.
Képet az éjszaka folyamán nem csináltam, de ha csináltam volna, akkor nagyjából így nézett volna ki:
Mint tudjuk, sötétben minden tehén remete. Közben egész jól haladtunk, csak a küszöb segített lelkes csapatunk idegrendszerének leépülésében, Imi barátnője pedig rájött, hogy mégis zavarja, ha valaki birizgálja a haját, és közben sípol. Hajnali 1 körül el is készült a remekmű, és kiderítettük, hogy hol játszódhatott Joseph Heller A 22-es csapdája c. regénye.
Jaigen, Kázmér meg ilyen lett:
Még hiányzik a küszöbről egy fekete csík, de ez már részletkérdés. Ha az egésszel tisztában vagyunk, akkor szintén a rész lett kérdés.
Köszönöm Imikének a kemény munkát, Kesének az elektronikai segédletet, és Annának, hogy nem robbant fel az agya a hülyeségeinktől. Tanultunk a nehézségekből, legközelebb ilyen pozícióban fóliázunk küszöböt:
Szpíd - A 2-3-4. hely, és a különdíj története
Na. Végre. Másodikak lettünk. Meg harmadikak. Sőt, negyedik helyen is végeztünk. Mégsem álltunk dobogóra. Hogy is van ez?
Hajnali 5 körül ébresztett a tavi rinocéroszom, hogy ideje lenne felkelni. Kinéztem az ablakon, szakadó eső, de a Taft még mindig tart. Persze előző nap mostam le Kázmért, úgy csillogott, mint béka segge a vazelines vödörben. Zsír, akkor ennek is sok értelme volt. Kese és Sandra 6 körül érkezett a negyedik vágányra, addigra nagyjából elkészültem, levittem a 2 slicket a szépségdíjas felnikkel, amiktől még mindig öklendezési rohamaim vannak. Kázmért kitoltuk a lakótelep széléig, mondván ne ébredjen fel mind a 600 ember az indításra, csak 583. Pöccröff, na akkor csak fasza lett a gyújtás, indulhatunk Kukucsra. Egész úton odafelé azon gondolkodám, hogy mondjam el anyámnak, tuningolt a Skodám. Meg azon is, hogy mi a szarért megyünk még, amikor már rég ott kéne lenni. A Debrecen táblánál már kezdtem sejteni, hogy eltévedtünk. Salzburgnál már erősödött bennem a sejtés. Párizsban volt egy szép kereszteződés, ott picit elrúgtam neki, mire kedvenc kisautóm 2 puffanással, és egy leállással válaszolt. Na, végülis már majdnem 100 km-t kibírt gyújtáscsere nélkül, épp ideje volt összeszarni magát. Félreáll, parkolóig kocsittol, fél falu kiröhög, motorháztetőt felnyit, áhá. Megint átugrott 90 fokot. Kese közben közölte, hogy eltévedtünk. Nemá, tényleg? Az is kiderült, hogy hiába raktuk rendbe a vezérlést, a gyújtás alja szét van verve, azért ugrál át, ha olyan kedve van. Na jó, Kese tuning megtörtént, Kázmér újra jár, csak nem nagyon kéne 3000 fölé forgatni. Végülis versenyre megyünk, sima ügy lesz. Pár nappal később meg is érkeztünk, csodaszép szar idő várt Kakucson is.
Volt vagy 1 óra az edzőkörök teljesítésére, addig rendbe kellett rakni a gyújtást, felrakni a kerekeket, lerakodni a tüzifát, miegymás. Sandra elment nevezni, én meg megbuktattam az autót gépátvételen. Aztán végül csak átment.
Ezalatt össznépi rohangálás, Bacsi hozta a múltkor véletlenül hazavitt Favi gyújtás tetejét, Tominál meg volt épp egy alja. Sőt, nála még emelő is volt, Perkonál pumpa, Gabinál nyomásmérő, Kese meg újra instant szerelőgárda lett. Csak összekukáztam a fél skodaklubtól az autót megint.
Elindultunk Sandrával az edzőkörére. A pálya már kezdett felszáradni, ennek ellenére még élt a takonnyal felöntött fíling. Orrtolás kötelező, de Sandra nagyon ügyesen megoldotta a feladatot. A Fabia meg meglepően keveset imbolygott kanyarban, egész jól fogja az utat. Azt hittem, olyan lesz, mint Ödön néni kocsmázás után. Meglepődtem.
10 óra előtt 2 perccel el is készült a gépjármű. Na, akkor gyorsan fel a pályára, amíg meg nem döglik újra a gyújtás. Háháááá, a "kilinccsel előre" alapelvet felváltotta a "csutkára alászedett kormánnyal egyenesen" szlogen. Hátul a Yokohamák, elől meg ezek a fisfos háború előtti Continentalok. Azért néha sikerült megindítani a fenekét is, természetesen erről nem készült kép. Meg úgy általában megint kevés kép van Kázmérról, gondolom a nyugalom megzavarására alkalmas hátsó felni miatt. Nem is baj annyira.
Lejöttünk, elbőgtem magam, hogy ennyire orrtolós szarban még sosem ültem. Gabi hozott nekem zsebkendőt, hatalmas rózsaszín szívecskés plüssmacit, és azt mondta, hogy ha megszárad a pálya, jobb lesz ez. Mint utólag kiderült, igaza volt.
Aztán kezdetét vette a küzdelem. A gladiátorok felsorakoztak a küzdőtéren, Sandra 4-essel a pályán. Már majdnem teljesen száraz volt az aszfalt, úgyhogy nála is csökkent az orrtolási hajlam, élvezte is rendesen, és még az ideje se lett rossz.
Kicsivel később Sandra újra a pályán, de immár Kázmér színeiben (igen Pusi, mekgájverszalag-narancs kombó), én meg ott találtam magam a bal1-en. Rajt-cél győzelem, annak ellenére, hogy egyedül voltunk a pályán, senki nem előzött meg a 3 kör alatt. Hallelujah.
Az orrtolás még mindig megmaradt, de már sokkal élvezetesebb lett a gépjármű viselkedése. Konkrétan beszartam, hogy mekkorát fordul, és mennyire stabil. Libabőr a kézen és a szőrszálak a háton, körülbelül úgy állnak, ahogy a lábam áll a gázon - mondta anno Sub Bass Monster. Hát ezt teljesen át tudtam élni. Ezúton is köszönöm a futóműves brigádnak, hogy sikerült végre olyan autót összerakni, amilyet mindig is szerettem volna. A motor is gyönyörűen szólt, a váltó is pontos volt, mintha még a fék is fogna, hihetetlen. Ez nem is Kázmér, ez valami ufó.
Pályáról le, go az időmérő szobához (open air intézmény), 2'41 95. Rajtam kívül még 826-an mentek 2' 41-es időt, Skodálatos Dani például 2'41 92-t. Akkor azt hittem, hogy a 3 század különbség szorosabb, mint a rés Kelemen Anna lábai között, de később rá kellett jönnöm, hogy egyik sem szoros. Sajnos ez utóbbit nem személyes tapasztalat alapján írom, de ami késik, az a MÁV.
Megcsillant a szememben a remény, és a közeledő villamos lámpája is. Ebből akár még jó eredmény is lehet. Na, akkor pakoljuk ki a személygépjárművet. Hátsó ülések ki, hifi ki, kárpitok ki, Orbánvi Ki. A csomagtartóból is eltávolítottunk minden fölösleges egységet, a motortérből meg kiköltöztettük az oposszumcsaládot.
Ez csak a kipakolt cucc fele. Ekkor jöttem rá, hogy eddig illegálisan hajtottam át a 4 tonnás korlázotással megáldott útszakaszokon.
Pusi közben szenvedett a racsnisopos tűszelepekkel, Papa pedig bebizonyította, hogy a kombi Volga igenis vérbeli DTM autó. Legközelebb tényleg ki kéne vinni egy Zilt, rohadjak meg.
Utána táplálkozás, Gabi meghívott egy lavór pálinkára, vagyis inkább kávéra, fíl dö szánsájn, megint jól leégett a nyakunk, néztük a versenyt, egyszercsak újra Sandra volt a pályán. Még ügyesebb volt, mint előzőleg, majdnem 10 másodpercet javult, ezzel be is biztosította magának a női kategória 2. helyét.
22-es rajtszám lévén Kázmér már izgett-mozgott, odabaktattunk a bejárathoz, aztán a rajthoz. Gabi javasolta, próbáljak meg picit finomabban rajtolni, mint az előbb, mert nincs sok kedve végáttételt cserélni. Nekem sem volt, meg hülye is vagyok hozzá, úgyhogy finoman rajtoltunk.
A video talán nem adja át a fílinget, de belülről eszméletlen jó volt. Kicsit még így is tolta az orrát, hiányzik előre a slick, mint Terry Blacknek a fitymacsattogás. Volt 2 nagy hibám, leginkább a fejemben, ugyanis benne élt még a tavalyi pálya, és rendszerint elvettem a célegyenes után a gázt, pedig simán át lehetett volna tolni a kanyaron, ami most majdnem egyenes volt.
2'39 27, ez pont elég volt a kategória 2, 3, és 4. helyére is. De melyik kategória? A versenyen úgy nézett ki, hogy nem volt elég induló a kategóriánkban, ezért egyel feljebb raktak minket. Túra3-ban negyedikek lettünk volna, aztán egyel lejjebb, Sk2-be kerültünk, ott szintén negyedikek. Ha lett volna Sk3, akkor az ottani állás szerint 2. hely. Aztán úgy volt, hogy különdíj. Ma meg Kika hívott, hogy mégis volt Sk3 kategória, mert egy Fabiát véletlenül lejjebb soroltak. Megnéztem az idejét, na itt jön elő az a szűk különbség, amit Kelemen Annánál nem értettem.
Tehát a kategória végeredménye:
1. Sziklai Péter 2'28 47
2. Fekete János 2'39 26
3. Nemmondommeghogyki 2'39 27
Éreztem én, hogy el kell menni a második futam előtt kakilni. Nagyjából ekkora súlycsökkentés elég is lett volna. Hát még ha reggel borotválkozok...
Úgyhogy hivatalosan 3. hely, de nem is ez a lényeg. Eszméletlenül jól éreztük magunkat újra, Sandra kapott egy gyönyörű kupát, elvileg az enyém is megérkezik majd valamikor. Kázmér végre úgy szól, mint a sivatagi veréb párzási időszakban, el lett találva a futómű is, bár ez már nem futómű, ez már lassan futóigazi.
Ez meg egy jó kép. Sandra örül, van minek. Én meg köszönöm neki ismét a segítséget. Meg mindenki másnak is. Legközelebb már 4 slickel támadunk, remélem... Meg ideje lenne már megtanulni vezetni is.
Ja, majd' elfelejtettem. Kázmérral hazafelé semmi gond nem volt. Bekanyarodtunk a parkolóba, egyetlen üres hely volt. Kázmér meglátta, puffant kettőt, megállt. Még 5 métert kellett tolni rajta. Nem is indult be már aznap többé. Ez kb. a tizedik eset, hogy egész nap állja a sarat, erején felül teljesít, hazahoz, és a parkolóban megáll. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy nincs lelke... Hát nem tudom.
Vasárnap délután egyébként újra beindult, pedig gyakorlatilag semmit nem csináltunk vele. Elfáradt szegény, megdolgozott rendesen.
Kázmér, köszönöm Neked is, azt hiszem, rád is igaz a mondás: k.rvából lesz a legjobb feleség. A kérdés már csak az, hogy Te jelenleg melyik vagy...
I got a need for speed - vezérmalac
Ööö... Vezérműlánc. Holnap újra dílertalálkozó a Speed-Por-Ex Kupán, Kakucson. Mi is készülünk nagy erőkkel, ami egy éjszakába nyúló vezérműlánc-cserével teljesedett ki, főszerepben Kesével, Pusival, Kázmérral, és szerény személyemmel. Kázmér gyújtása újra elhalálozott, béke poraira, hogy a Jóisten dobálná meg őszi szüret után megmaradt helikopterfejű földigiliszták tetemeivel. De legalább megvan a diagnózis. Több, mint egy éve szenvedek már a gyújtással, eddig a rekord 400 km volt, amit kibírt. A negatív rekord 2 gázfröccs. Már nézegettük régebben is a vezérlést, hátha ott a gond, de nem találtunk semmi mutációt, hiába rángattuk, téptük, rajzoltunk rá zsírkrétával. Aztán egy szép nyári napon, az őszi hó halk csobogása közben, a benzinkút ölelésében két diszkrét robbanás hagyta el kedvenc Kázmérunk kipufogóját. Lángcsóva powa', de olyan, hogy még a streetracinges gyerekekben is megállt a szar, a vizilovak pedig felböfögték az előző éjjel elfogyasztott diófát ijedtükben. Ok, akkor ma se megyünk dolgozni. Másnap Bacsi lejött, kivette az elosztót, és mély együttérzéssel tudatta velem, hogy bizony az alja 180 fokkal el van fordulva. De vajon miért? A vezérlés rendben... vagyis... öööööö... Ennek a meghajtókeréknek mennyire üzemszerű a közel fél centis lógása? Na, forgassuk meg a motort... Most jó. Csak bizonyos szögben lóg, de akkor nagyon. A vezérműláncon Jimi Hendrix bármikor eljátszaná a Hey Joe szólóját, ha még élne. Nem volt laza, az a lényeg.
Első gondolat: fel van lazulva a lánckerék végén lévő anya, azért lóg. Tudunk vele valamit kezdeni? Egyelőre nem nagyon. Ok, felgyújtottam az autót, közben Bacsival lájtos sztorizgatás a lángok mellett, Kese is beugrott kicsit szalonnát sütni, aztán go home. Kázmér meg pihenjen csak pár napot, ráfér, majdnem 15 km-t mentem már ezzel a gyújtással, elég kimerítő lehetett ez számára. Mindez múlt hét szombaton történt.
Tegnap délelőtt Kesével nekiestünk az állapotmentésnek, mint hülyegyerek az ajtófélfának. Első körben le kellett engedni az olajat, ezt a gödöllői Shell kutasok szponzorációjának köszönhetően egy üres kannával megoldottuk. A kanna fűrészelése közben szem előtt kellett tartani mind a funkcionalitást, mind a dizájnt, így született meg a végleges forma.
Szerintem gyönyörű lett, Walter da Silva is megnyalná utána mind a 10 lábujját. Érdemes megfigyelni az olaj áramlását elősegítő lehelletfinom bevágásokat, amelyek felrejlenek a kanna alján. Természetesen a természet a legtermészetesebb formák alkotója, ezt is egy cápáról lestük el:
Lökös le, hátfal le, vezérdekni le, karter le. Közben nem fújt a szél, nem ment tele a pofám porral, meg az olaj sem. Nem baj, majd átszűrjük harisnyával. Kesének el kellett ugrania, aztán gyorsan vissza is ugrott. Nekem meg a szívem, ki a helyéről. A vezérműtengelyen lévő anya jól meg volt húzva, nem az volt a gond. De mintha hiányozna valami hézagoló alátét a lánckerék mögül...
Gyors telefonálás, Gabizaklatás, elvileg minden ott van, aminek ott kell lennie. Nagy buta fejjel feldobtuk az új láncot, há némá, ezzel meg jó.
És ekkor ugrott be: Anno, amikor a motor épült, Kikával megbeszéltük, hogy a Fabia főtengelyhez Fabia lánc kell. Logikusan hangzik. Pedig nem az kell, hanem Favorit, ha a blokk és a vezérműtengely is az. Hát ez volt az a csattogó hang a kezdetek óta, és ez verte szét állandóan a gyújtáselosztót. Átmérőre, hosszra megegyezik a két féle lánc és a kerekek, de a vezérműtengelyre felcsusszanó lánckerék a Fabiánál 4 mm-el vékonyabb. Ha az ember nem figyeli, az életben nem veszi észre, abszolút nem feltűnő. Na jó, lánc a helyén, de az ékszíjtárcsát már nem tudjuk a helyére rakni, mert nincs 24-es kulcs*, meg kéne a harisnya is, a karterban pedig annyi a fémreszelék, mintha a Terminátor verte volna bele a... haját.
*akkor hogy vettük le? Megint kiderült, hogy Kese erős. Két ujjal lecsavarta...
Pusi calling, majd meló után leugrik, hoz 120-as kartert, hozzá való szívókosarat, miegymást. Gyorsan bebugyolálam a motor alját, hogy a nem létező szél ne fújja tele a nem létező porral.
Igazán szép lett a bugyola, anno egészségügyi tanfolyamon valahogy így tanították a nyomókötést is.
Telt-múlt az idő, Kese visszaért, Pusi is hívott, hogy úton van, irány a Teszkó, a minőségi harisnyák mekkája. 250 Ft-os egységáron dobálták a cuccot, megvettem a legnagyobbat, mellé egy kis tégely zsírt, 2 sört, Kese még elhelyezett egy kisebb fajta kerti kombájnt is a bevásárlókocsiban. Nem néztek ránk érdekesen a pénztárnál, az a lényeg. Mondjuk a pénztáros néninek nem nagyon volt ideje ilyenekkel foglalkozni, jobb pillanataiban akár percenként is lehúzott egy vonalkódot. Vagyis vonalkódat. Vagy neked nincs vonalkód?
Irány vissza Kázmérhoz, égett a kezünk alatt a munka. Vezérdekni fel, szívókosár fel, karter fel, csak egy csavart sikerült érintőre beletépnem. Nem baj, nem csöpög egyelőre. Közben Ricsi is megérkezett, és szurkolt nekünk vadul, Kese meg elkezdte szétbombázni a generátoromat. Már régebben is gyanús volt, hogy mintha kicsit keresztben közlekedne az ékszíj, de mostmár bizonyossá vált a dolog. Ki volt alátétezve a generátor ékszíjtárcsája. Az alkotó lelki világát nem sikerült megértenünk, ugyanis alátét nélkül pont jó lett volna, így meg pont szar volt. Jobban belegondolva, az az alátét nagyjából kihézagolta volna a vezérműlánc kerekét... Tehát végülis jó, hogy volt, csak rossz helyen.
Generátor kész, ékszíj fel, fel, FEEEEL... Nem baj, Pusinál volt tartalék. Újabb fél órás tologatás után Kázmér életre kelt. Sokkal halkabb, mint volt, alapjárattól gyönyörűen húz, nem rángat, mint döglött verebet a macska, nem csörög, nem csattog, csak egy kis szelephangja van, de azon egy beállítás segíthet. Már-már olyan, amilyennek egy autónak lennie kell.
Holnap Kukucsring, majd meglátjuk, hogy mit sikerül így összehozni. A futómű még teljesen ismeretlen számomra, a fékek is, a kormányművel sem volt még időm barátkozni, ezek után pedig már a motor is másképp reagál a gázadásokra, mint eddig. Érdekes lesz, az biztos.
A segítséget pedig újra köszönöm Kesének, Pusinak, Bacsinak és Ricsinek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)