Bár a csapat honlapján még 130 LA MTX Rallye néven emlegetik az autót, úgy látszik, közben LR-é avanzsálódott. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy hogy terelgeti a vasat. Valahogy így...
Olyan régen nem írtam már ide (akkor is minek), hogy szépen lassan újra kell tanulnom a blogger keze lő, felül, e tét. Írásom apropója nem más, mint az e hét végén megrendezésre kerülő Skoda-Lada néhány probléma, vagyis párbaj. Plakátja is van nekije, ehun van e:
Kattra nagyobb lesz a kép, bár így is minden látszik, aminek látszania kell. Kakucsring, Skoda, Lada, párbaj, 2011. 04. 17. Az meg most hétvégén lesz ugyebár, bár ezt már szerintem mondtam, vagyis írtam. Az ilyen rendezvények arról nevezetesek, hogy még egy ilyenen sem voltam. Bár már jó 3 éve rágom Kika fülét, hogy ugyanmá' legyenmá' ilyen, direkt megvárta, hogy ne legyen autóm, és esélyem sem indulni a Ladákok ellen. Amúgy Kázmér (vagyis ami megmaradt belőle) eladó, úgyhogy ha valakit érdekel, írjon. Hihetetlen, hogy két reklámot is sikerült már csempésznem ebbe a blogpostba feltűnésmentesen.
A rendezvényen történő megjelenésem egyébként viszonylag csekély mértékben garantálható a suckdolgozattal való intenzív orális szex miatt, mindazonáltal meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy jelenlétemmel rontsam a találkozó színvonalát. Ráadásul a vörseny után össze fog gyűlni a köz, és olyan döntések fognak napvilágra kerülni, hogy arról még nem tudok semmit. Pusival egyébként tegnap beszéltük, hogy kéne már valami háztáji rohadófélben lévő Skoda alkatrész, mert anélkül nem lehet csajozni, pedig itt a tavasz, rügyeznek a fák, csiripelnek a Mubarak. Úgyhogy Kukucson megpróbálok majd beújítani valami hámozott sárvédődarabot, duplakörfűrésszel.
Egyébként az elmúlt Kázmérmentes időszakban újra rá kellett jönnöm, hogy a skodás világ életében skodás marad. Vehet helyette BMW-t, Alekot, nagy levegőt, a múltját nem tudja megtagadni. Olyan ez, mint amikor valaki 5 évet ül emberölésért, és feltételesen szabadlábra kerül egy rövid időre. Tudja, hogy egészen apró dolgok kellenek csak ahhoz, hogy újra bekerüljön. Aki érti, hogy miről írok itt most, az érti, aki nem, az meg mióta eszi a borzpürét kétállású fakormánnyal? Szóval a lényeg, hogy Skoda nélkül nincs élet, ez tény. Ilyen depressziós bejegyzés meg rég volt már a blogban.
Na, akkor itt az ideje, hogy feldobjam valamivel a hangulatot.
Egy napon, mikor néhány skodásnak semmi dolga nem akadt,
Eszükbe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
Elmentek hát Kázmérkához, hogy meglessék, hol rohad,
De Kázmér alján éppen akkor nem nőtt ki a zöld moszat.
In medias res, már régen tervbe volt véve, hogy meglátogatjuk a szegény elhagyatott kölyökmackót személygépjárművet, mert Erzsike néninek minden kedvessége ellenére kezdett frusztráló lenni, hogy egy piros-szürke (igen Dana, NARANCSSÁRGA) vörsenygép rontja a garázsban a levegőt. Kézenfekvő megoldásként, a rendőri elfogó hadjáratot megelőzendő az Erzsike nénitől 312 méterre lakó nagymamám telkén lévő garázs lett az új hadicélpont, mondván ilyen távon talán még meg lehet spórolni az útvonalengedély költségeit. Ezen felbuzdulva jelent meg vasárnap reggel 8 körül a házunk mögött Bence, Dana és Zsolti az új fekete szerzeménnyel. Kötelező Tecsós körutunk és kakaófétisünk kielégítése után viszonylag zökkenőmentesen lejutottunk a tett helyszínére, ahol az előző postban már említett látvány fogadott minket.
Megpakolva (pak-pak-pak)
...a mérőeszköz szabványos működése közben K betűket rajzol mindenhová?
Káz, mér.
Aki élt, él, és élni fog. Jól emlékeztem, bal oldalon van benne a kormány.
Bár ráférne egy alapos fürdetés.
Ha a gyári kék légszűrőház lenne rajta, akkor az alábbi képről eszembe juthatna egy régi Tanksapka szám.
Igen, a kettőszáztizennyolc. Emlékeim abban sem csaltak, hogy elől is van kereke.
Kicsit szomorúan, de reménykedve várja a jövőt.
To be continued...
...avagy minden csak nézőpont kérdése.
Kese a földön ülve magára borította Zsolti autóját, mert így kényelmesebben hozzáfér a kereszttartóhoz.
Zsolti minden erejét bevetve a plafonon tartja a kocsiját (jobb felső sarok), hogy Kese a kivágott padlólemezen keresztül kényelmesen elérje a tetőkárpitot, lógó cipőfűzővel.
Kese a plafonon ülve törli fel a lecsöppenő váltóolaj-cseppeket a hajával Zsolti falra szögelt autójáról.
Kese a falon ülve, felfelé lógó cipőzüfőkkel kaparja az oposszumhordákat a kocsiról, miközben Zsolti rámutat, miért nincs otthon alufólia.
Vajon melyik lehet az igazi?...
Egy év nagy idő, 365 nap, 8760 óra, 525600 perc, 31536000 másodperc (és fogadni mernék, hogy ennek mindjárt utánaszámol valaki). Pont ennyi telt el a tavalyi nemzetközi találkozó óta, vagy ha nem is pont ennyi, legalább sikerült bevezetőt írnom. Ezúttal Szeged adott otthont a győri Skoda találkozónak, amelyet Szolnokon rendeztek meg. Pénteken délután fél 1-kor találkoztunk volna az M5 Tecsónál a többiekkel, ehhez képest fél 4 környékén már sikerült is elindulni Szeged irányába. A késlekedés oka azonnal nyilvánvalóvá vált számomra, amikor megpillantottam Kese barátom legújabb szerzeményét egy Rapid ülésgarnitúra formájában. Mint később kiderült, jó választásnak bizonyultak, mert az egyébként nem rövid út alatt sem fájdult meg jobban a derekunk, mint amennyire alapban fáj.
(Rendőr szexuális örömszerzési akciót végez a feleségével. A hölgy igencsak sikongat, mire a rendőr megkérdezi:
- Mi a baj, fáj?
- Nem, épp fordítva!
- JÁF???)
Érdekes jelenség egyébként, hogy ha az ember normális tempóban megy egy 120-assal a pályán (nem 120-al), mindenki versenyezni akar. Volt, aki csak odalépett neki egy kicsit, amikor előztünk, de akadt olyan is, aki végig kergetett minket 3-4 kilométeren át. Gondolom azt akarták jelezni, hogy szimpatikus nekik az autó, és ők is szeretnének ilyet, most azonnal... A pályáról lehajtás benézése után végül összefutottunk a többiekkel is, így egyesített erőkkel rontottunk be a kemping bejáratán.
Érkezésünk utáni pillanatokban lámpászati kutatásokba kezdtünk Pusival, melynek szenvedő alanya hosszas töprengés után Danaskull autója lett. Először szemtelen volt szegény jármű, aztán beleoktojáltunk egy olyan lámpát, hogy csak na. Képeken még jól is néz ki. Ha ez nem clear, akkor mi az?
Pusinak azonban támadt egy ötlete, (1.5 lett-e?), és a sátáni szigszalag segítségével feltalálta a 105-ös lámpát.
Ezt meg is ünnepeltük néhány pár előző napi virslivel, amely szemtanúk elmondása alapján idős emberek egykor szebb időket megélt testrészére emlékeztetett. Igen, a fülükre. Nagy ünneplésünk közepette előkerült a sör is, majd az éltető nedűvel megtámogatva folytattuk utunkat a kempingben, ahol erőteljes deja vu fogott el. Hogy miért?
A válasz itt keresendő.
Tíz derégláttalak és három teisittvagy között megtudtam, hogy a lila Rapid/GLS ülések eredetileg feketék, csak lilára szívta őket a nap. Hát igen, előfordul, hogy valakit lilára szívnak. Meghallgattunk néhány "gyári 120-as motorral ment 180-at, csak azért nem többet, mert hengerfejes volt" történetet, persze negyedikben (általánosban?), majd megcsodáltuk Kisstyan autóját, ami nem kis változásokon esett át az elmúlt időszakban. Színkód wanted, már látom Kázmért lelki szemeim előtt újra pirosban pompázni...
Idő közben lassan ránk esteledett (estelle that, hehe), a hangulat tetőfokára hágott, Dozsóra sütött a holdsugár, ZJ kétpercenként befonta a szemöldökét, előkerültek a kötelező mennyitkönnyítsekhogyjólegyen-milyenszívócsonkkellaháromszázastengelyhez témák, láttunk nyelvnyújtogatóst, és kitárgyaltuk a szlovákokkal, hogy ők is ismerik a bearpigment, alias medvedisznóembert.
Másnap auchan ébredtek sokan (gyk. másnap osan), mi mondjuk pont nem, dehát mi kemények vagyunk, mint az eszkimószar. Danáékkal elugrottunk egy közeli kisboltba, ahol vételeztünk családi kiszerelésű energiaitalt, dörmögő sajtot, meg mindent, mi szem-szájnak ingere, majd a kempingbe való visszatérés után a beszerzőkörút szerzeményeit kulturált módon elfogyasztottuk a személygépjárművek tetején megterítve. Dél körül sorakoztunk fel a vonuláshoz fel, majd kiburjánzottunk a kempingből, Szeged irányába bele.
A felvonulás tökéletesen úgy zajlott, ahogy azt már sejteni lehetett. Megpróbálom egy hétköznapi átlagautós szemszögéből leírni a látottakat, elsődleges élményeket:
- Mi ez a nagy forgalom? Meg mifaszt dudálnak? Nemár, mi ez, lagzi? Ez itt füstöl, az meg átmegy a piroson, mit képzelnek ezek??? Na jól van, velem nem csesznek ki, besorolok közéjük, csakazértis, engem nem érdekel, hogy ezek most itt hova mennek lagzizni. Na most miért nem mész, miéééért nem méééééééééész??? Piros a lámpa? Na akkor már beugatok neki. Hallod hülyegyerek, mit képzelsz magadról, hogy itt állsz, az ÉN utamon, amikor sietnék éppen a mamához, már kész az ebéd, hee?
- Nemzetközi Skoda Találkozó van, ez itt a felvonulás.
- Milyen találkozó???
- Skoda. Nézzen már körül!
- Úúúúúúúúúúúristen, itt egy 120-as. Meg ott is. Meg mindenütt. Ezek hogy kerültek ide??? Olyan nincs, hogy nem vettem észre, hogy 50 egyforma autó között próbálok előretörni, amik dudálnak, és integetnek belőlük az emberek! Ennyire baromállat nem vagyok. Ez lehetetlen! Na jó, ha már itt vagyok, akkor kiosztom azt a kis buzit is, meg ledudálom a miazt, nézdmár, szar 120-asnak nincs teteje, de szánalmas... Elrohadt, mi? Köcsögök, vigyétek bontóba ezt a sok szart!
(a beszélgetés a fantázia szüleménye, minden egybeesés a valósággal csak a véletlen műve)
Ehun meg egy videó E!
A probléma orvoslása után meg sem álltunk a következő Tecsóig (azért nagyon választékos a társaság, nem?), ahol néhányan táplálkoztak, mások pedig Skodát fotóztak a lemenő nap sugarai által megtámogatott romantikus környezetben.
Elkezdtem hirtelen felindulásból egy verset írni a rendezvényről, de annyira ergya lett, hogy inkább hagytam a dagadt ruhát másra, engem vittek el a Skoda Rácsing Dájra.
Reggel 8 körül indultunk Józsival, Imikével, és a gyönyörű Super Estellával hódító utunkra. A sárga szépségről sok dolgot nem írnék, aki látta élőben, úgyis rácsorgatta már az összes nyálát, aki meg esetleg nem, annál az így járás esete áll fenn.
Egy elég velős postot terveztem erről a rendezvényről, de végül idő hiányában inkább alkotok egy borzalmasan hosszú, összetett mondatot, aminek se füle, se farka (kicsi far?), de legalább bele tudom ágyazni, hogy nagyon jó volt a rendezvény, és hogy mennyire hiányzott Kázmér, mert újra rájöttem, hogy vezetni jó, főleg versenytempóban, főleg faros Skodát, valamint realizálódott bennem, hogy Kázmérnak tényleg a difijével lehet gond, mert szinte bármilyen autót szépen keresztbe tudok rakni, csak a sajátomat nem, ennek biztosan más oka van, mondjuk még a futómű is lehet, de szerintem inkább difi, de Gabi szerint inkább futómű, a lényeg, hogy szépen közlekedett kilinccsel előre a bérautó, és a mosolyfaktor az egekbe szökött, bár a másik jobban ment, de annak nem az én méretemre lett igazítva az ülése, állítási lehetőség pedig nem volt sajnos, ettől függetlenül a gyengébbik autó is nagyon fílnges volt, ja egyébként készült Pusiról megint rohanós kép, mert azt minden Kukucsos versenyen muszáj,
egyébként majd kérek a bérautóba kézifék visszajelzőt, de ha nem lesz, akkor sem baj, ez a hülyegyerek meg nem tudom, mit bámul a nagy semmibe itt a jobb szélen,
mármint így szemből nézve a jobb szélen, de valaminek nagyon örült, bár a képen nem látszik, szóval jövőre is megyünk, kellenek ezek a napok ahhoz, hogy az ember újra és újra rájöjjön, mi hiányzik neki, mindenesetre holnap délelőtt indulunk Szegedre, Nemzetközi Skoda Találkozóra, amiről majd bővebben írok, és megpróbálok néha pontot is alkalmazni vessző helyett, bár ezt nem ígérem, de holnap este találkozok megint jópár érdekes arccal, meg lehet, hogy még csöcsök is lesznek a tükörben, bár ez még a jövő zenéje, mint a Kraftwerk volt a '60-as években, mondjuk még addig kezdenem kell valamit a keverőmmel is, mert mikor menne szarni, ha nem akkor, amikor évente egyszer másnap használnom kell, addig is itt van Danaskull videója, amelynek második feléből tökéletesen leszűrhető a Skoda Racing Day hangulata, valamint a társaság komolysági szintje.
Újra itt a nyár, gyönyörű az idő, a Balatonban elszaporodtak a hangyák, ennél tökéletesebb körülmények nem is kellenek ahhoz, hogy eltöltsünk 3 gyönyörű napot néhány elme- és kaszniroggyant Skodás között.
Csütörtökön Kesével elugrottunk Tecsóba, megvettük az alapvető élelmiszereket: sör, ásványvíz, sör. Az már egészen mellékes, hogy normális szúnyogriasztót nem lehet kapni, de kutyakajából 19 féle van. Nem baj, végül lett az is, hamar este lett, majd reggel fél 7, amikor Kese megérkezett... volna, ha nem 3/4 8-kor érkezett volna meg. Megértem, ki kellett takarítania az autót, matt műszerfallal nem lehet csajozni. Pesten találkoztunk BG-vel, Zsoltival és Bacsiékkal, majd elindultunk a magyar tengerhez vezető hosszú úton. Nem siettünk, időnk volt bőven, nyugodt 80-90-es utazóval battyogtunk végig a lankás lankákon (lanka = fiatalkorú helyi hálózat) mígnem Kese gondolt egyet, hogy ugyan ki kéne már égetni a gyertyákat, meg kéne hajtani a gépet úgy 150-ig, nem sok az esélye, hogy pont azon a fél kilométeres szakaszon állnak a fényképész bácsik. De pont azon a fél kilométeres szakaszon álltak. Ha készült fotó, érdekes lesz, mert éppen erre a nagyon szolid, kedves, nyugodt muzsikára végeztünk végtelenített táncmozdulatokat, véletlenül sem vicsorogva.
Nonfiguratív dekor 
Kéne 
Kese épp önfeláldoz, és levegőcsavart ás elő
Tudom, jó régen nem írtam már, még lógok egy Kázméros poszttal, de remélhetőleg hétvégén újra láthatom, és tudok majd igazán aktuális információkkal is szolgálni arról, hogy a réti málnapók mekkora hálót szőtt már az első szélvédő és a hátsó lökhárító közötti illesztési hézagba.
Addig is egy kis offtopic. Van egy bogaras (mindenképpen az, de Bogara is van) jóbarátom, aki szeretne már egy másik autót venni, és ehhez igénybe vette az én segítségemet, többszáz éves szakmai tapasztalatomat is. A Bogit is együtt vettük anno, 300-ért nagyon jó vételnek számított már akkor is, ráadásul az elmúlt 3 évben apróbb hibáktól eltekintve tökéletesen üzemelt a szárnyas gépegység. Mostanra azonban kinövődött (de szép ez a magyar nyelv) az autó, kéne mellé (semmiképpen sem helyette) valami igásló, ami bírja a gyűrődést, és nem mutat rajta olyan szarul a tetőcsomagtartó és az utánfutó, mint Ferdinand Porsche leghíresebb formáján.
Az elvárások eleinte a következők voltak: '96 utáni, rohadásmentes, megbízható, alacsony fenntartású, relatíve erős, üthető-vágható, vonóhorgos autó 200-250e ft környékén. Első blikkre javasoltam egy pickupot, de az nem volt jó, mert négyen nem férnek el benne. Kisbusz túl nagy, Suzuki túl kicsi. Opel Astra túl Opel Astra, meg azok már a végüket járják mind ebben az árkategóriában. Nyilvánvaló volt, hogy ennyiért hibátlan autót nem osztogatnak, nem is ez volt az elsődleges cél. A Gellért által első körben kinézett autó egy '96-os 1.6-os Escort volt, törésmentes, ennilehetróla, jajdezsír, garázsban tartott, 80.000 km-t futott, szokásosszövegetismerjük.
A kép sajnos csak illusztráció 
A kép még mindig csak illusztráció .jpg)
Nem, ez sem a valóság 
Ilyen lehetett új korában 
