III. Visonta kupa - túléltük!

Belefirkált: Maybe / dátum: csütörtök, június 11, 2009 / /

Ezt is túléltük. Mindannyian. De előbb még oda kellett érni...
A péntek délutánunk Kesével arról szólt, hogy próbáltunk gyújtást varázsolni. A varázslás már jobban megy nekünk, mint Óznak, a skodák skodájának, de a nap mágusa címet mégis Kázmér kapta. Vagyis inkább Christine... Igen, alakváltó lett a lelkem újra, elővette azt az énjét, amit a pokolba kívánnék legszívesebben, ha ilyen csúnya dolgok fordulnának meg a fejemben. De nem fordulnak. Let's see the results:
Kb. 2 garnitúra gyújtásalja, 5 garnitúra gyújtásteteje, 3 elosztófedél, 3 gyújtókábel, 2 kondi, 5 km idegrendszer, és 40 liter benzin. És a gonosz elnyeri méltó büntetését. Jelen esetben mi lehettünk a gonoszok, mert a legtöbb, amit el tudtunk érni, hogy nap végére járt mind a 4 henger. Nem stabilan, nem szépen, de járt. Meg az autó húzott is, egészen 1500-tól 2000-ig. Elég tág hasznos fordulatszámtartomány, nem? Mindegy, szartam rá, de még lemostam azért, hátha az a baja, hogy 1 hete nem látott vizet... Valószínűleg ettől megnyugodott, mert hajnalban ismét Kázmér személyisége várt rám. Stabil alapjárattal, 4 hengerrel, és már 5000-ig lehetett forgatni. Nem tudom, mit álmodhatott éjjel, de jót tett neki. Sandráék megérkeztek, még BG is egész emberi tempóban kászálódott le a koliból, elindultunk, odaértünk, hallelujah.


Egész jól indult a nap. Gabi már várt rám, adott kölcsön 2 gumit, amit ezúton is köszönök. Aztán Pusi megérkezett a slickjeimmel... Addig még csak képen láttam azt a förtelmet, amit az ATS-nél felninek hívnak, de élőben teljesen letaglózott. Ez neeee, ezt így hogy, atyaég, hát ez borzalmas, ez hányinger, ez nem felni, ezt horrorfilmekben kéne mutogatni... A következő sokk akkor ért, amikor felraktuk az autóra, és hirtelen, mit sem sejtve ránéztem. A kakaó kiesett a kezemből, kihullott a maradék hajam is, majd halk sóhajtások közepette öklendeztem egy sort. Nade ne ragozzuk, majd a képek beszélnek helyettem... Amiből nem lesz sok, egyrészt azért, mert kevesen fotóztak, másrészt pedig a pofám leég, ha ránézek így az autóra. Komolyan mondom, ennél szebbet szarok. Itt még nem látszik a borzalom, de már felkerült egy új matrica a hátsó szélvédőre:


A lényeg, hogy Gabi segítségével állítottunk a gátlókon, Sandra belőtte a kamerát, és elindultunk pályabejárásra... Az eleje érezhetően stabilabb lett, de a segge úgy csúszkált össze-vissza, mint olajos hal egy vödör takonyban. Na zsír, gondoltam magamban, megint első osztályú gumikat sikerült vennem... Aztán ahogy szépen elkezdett lekopni a 7 éves kiszáradt felület a slickekről, kezdett felpuhulni az anyag, éreztem, hogy egyre jobban kapaszkodnak az aszfaltba. Megvolt a rajtszámosztás, indulás az első körre...
A köridőt inkább nem kommentálnám, legalább annyira vagyok rá büszke, mint a felnikre, de tanulásnak kétségkívül jó volt. Teljesen más vezetési stílust kívánnak a slickek, mint bármelyik utcai gumi.


Második körben már kezdtem ráérezni az ízére, tetszett is a dolog nagyon, de inkább a biztonságra mentem, nem mertem akkora tempót vállalni, amekkorával még elfért volna. A hátsó részen konkrétan végig lehetett volna tolni 3-ban, de nem mertem bevállalni. A gyújtás újra elkezdett szarakodni, érezhetően gyengébb lett az autó. Ettől függetlenül rengeteget hoztunk az előző időnkön, az előző versenyhez képest meg konkrétan majdnem 10 másodpercet javultunk, úgyhogy nem volt ez olyan rossz.

Sandrának is tetszett, Gabi szerint is sokkal összerakottabb kör volt, mint az első gyors. Én viszont éreztem, hogy nagyon sok van még az autóban és a gumikban, gondoltam majd a 3. körben megkeresem a határokat. Hát ez nem jött be. Az utolsó gyorskörünk előtt 5 perccel elkezdett szakadni az eső, mit szakadni, ömleni... Meglepetésemre a slickek még esőben is rohadt nagyot fogtak, nagyobbat, mint az elől lévő utcai gumik, úgyhogy kicsit orrtolósra vettük a figurát pár helyen, ennek megfelelően az időnk is közelítette a határ szar fogalmát. Bár a többiek esős idejét elnézve, annyira nem volt rossz ez sem.

Közben Ádám, Pusi és Imike hatalmas harcokat vívott, végül Imike vitte el a kategória 3. helyért járó trófeát, mögötte 7 tizeddel lemaradva Ádám a 4. helyen, és 1.2 mp-re Pusi a 7. helyen végzett. Gratulálok nekik. Mi szerényen befutottunk a 9. helyre, amire ugyan büszke soha nem leszek, de jól éreztük magunkat újra, és ez a lényeg. Ha a következő versenyre sikerült rendesen összerakni a technikát, és nem esik az eső sem, bőven tudok még 4-5 másodpercet javítani, úgy érzem. Díjkiosztó után bementünk még bohóckodni a pályára, mert lapjával közlekedés nélkül azért mégsem lehet hazamenni... A kezem majd' leszakadt, mire lejöttünk a pályáról, 20 kört minumum mentem egyhuzamban, kilinccsel előre.

Összességében jó kis nap volt ez. Köszönöm a segítséget Sandrának, Gabinak, Pusinak, Ádámnak, Imikének, Kesének, és mindenkinek aki szereti. Ja, ez nem a Juventus kívánságműsor?