Az a nagy igazság, hogy el vagyok maradva, mint a borravaló, de próbálom behozni a lemaradást két villámposzttal, ami aztán lehet, hogy kanalamposzt lesz végül.
Ahogy az előző bejegyzésben is említettem, Kese barátom váltója elindult az örök vadászmezők felé vezető kikövezett, harmadrangú főútvonalon, de a fehér ló jó Skoda lévén vérfürdőt rendezve még hazahozott minket Kukucsról. A fokozatmentes automata már nem menő, nyelvújításunk gyümölcseként behoztuk a köztudatba a fokozatmentes manuális váltó fogalmát. Egyértelmű volt tehát, hogy szerezni kell valahonnan egy normális váltót, as soon as possible.
A következő hétfőn Kese be is dübörgött a házunk mögé, elindultunk a váltókerítő expedícióra, melynek első állomása a gödöllői anyaméh volt, ahol már sok kincset találtunk a közelmúltban. A barna 120-as még bent ácsorgott, dögkeselyűk keringtek a feje fölött, néha le-lecsapva, és kitépve pár vasoxidot a szívéből. A méhtelep vezetője pont kint állt az udvaron, gyorsan felvázoltuk neki a helyzetet, miszerint nekünk jó lenne egy váltó, neki meg jól jönne egy kis pénz, mire a következő párbeszéd zajlott le a felkelő Nap sugarai által bevilágított rozsdakupacok árnyékában:
- A váltót már eladtuk.
- Naneeeee. Mennyiért?
- 8000 forintért.
- AZT A SZART????
- Igen, miért, sok?
- LOÁL, na neeee, hátezkész, kösziviszlát.
Kevésbé képben lévő (tehát keret által nem határolt) olvasóink számára egy kis felvilágosítás: Jó állapotú 5 sebességes váltóért szoktak olyan 15000-et kérni, ismeretlen állapotú max. egy 10-es, a jó állapotú 4-es váltó jelenlegi piaci értéke olyan 4000 ft körül van, a szaré meg pont annyi, tehát ha az ember odakakkant valahová, már ki is van fizetve. Mindez sok esetben rudazattal együtt. Ehhez képest a 8000 forint polgári perre adhat okot, a vád: rablás, és naiv csóró Skodás személy elleni lelki erőszak megalapozott gyanúja.
Oké, ez nem jött össze, folytattuk utunkat Kerepes felé, ott is van egy szép nagy bontó, informátoraink szerint nem rég még állt bent 2 db 120-as is. A bontós forma készségesen bevezetett minket. Az egyiket már elvitték, de itt van még a másik, nézzétek, mennyire jó állapotú... Előttünk állt minden Skodás rémálma, a 870 kilónyi instant trágya. Kulissza alapján 4-es váltó, de a kulissza is lóg, mint részeg punk az iskolából, meg úgy általában az egész autó gatya. Párbeszéd:
- Akkor kéne a váltó belőle. Mennyi?
- 12000.
- 5 sebességes?
- Nem, 4.
- Nyeeeeeeeehehehehehehe bruhahahahaha, naneeeeeeee, báázzeg, fuuhhhhh.
- Kevesebbért neki sem állok a kiszedésnek.
- Kivesszük mi mindjárt. Akkor mennyi?
Hatásszünet, vártunk valami 8000 ft körüli összeget, amennyiért úgysem visszük el, de legalább jót röhögünk rajta.
- Akkor is 12000. De most vigyétek, mert hamarosan viszem az autót bezúzatni.
- Hát akkor sajnos ez a kalap szar ez a szép kis váltó is 8 napon túl gyógyuló sérüléseket fog szenvedni...
ilyen egy válltóEgy fillért nem engedett. Viszont volt az autón egy viszonylag tűrhető állapotú első lökhárító, ami Kese barátomnak igen jól jönne, amióta elé ugrottak az oszlopok. Piaci értéke nagyjából a "vidd el ingyen" és a "hozz egy doboz cigit" között található skodaklubos körökben.
- A lökös mennyi?
- 2000.
- Mennnyiiiii? Dehát ezért még vasáron sem kap 200 forintot sem, ennyiért a kutya nem fogja elvinni. A macska sem. A pávián meg konkrétan hülyének nézi majd. Adunk érte egy ezrest.
- Nem.
- Akkor itt rohad meg. Kösziviszlát.
A kocsiba beülve röhögőgörcsünket pár pillanatra felváltotta a Kese rves sírás, ugyanis szépen lassan megértettük, miért adják le még a gyönyörű állapotú 120-asokat is bontóba. Ilyen árak mellett tényleg nem olcsóbb fenntartani, mint egy újabb autót. Meg azért erő is kell a fenntartásához, nem is kicsi. Ki tud egyáltalán felemelni egy 120-ast? Chuck Norris, kérem tegye le a kezét. NE, ne tőből! Az már megint egy másik dolog, hogy mi járhat annak a bontósnak a fejében, aki abban bízik, hogy másnap úgyis bejön valami baromállat, és pont 120-as első lökös kell neki indokolatlan hirtelenséggel, 2000 forintért. Ennek az esélye úgy 0 és -1 között van, de lelke rajta, pedig kereshetett volna egy ezrest anélkül, hogy a kisujját mozdította volna. Igazából nem kívánok neki semmi rosszat, de na...
Következő állomás a csömöri Ósün mögött lévő, Skoda bontó néven elhíresült aranybánya volt, ahol biztosan tudtuk, hogy lesz váltó, csak azt nem, hogy mennyiért.
A csömöri ÓSÜN! A bejárat mellett szép sorjában (sorja = Kovácsoláskor, stb.: a megmunkált anyag szélének az alakítás során kitüremlő része) álltak a szebbnél szebb állapotú gépjárművek, amelyek szemmel láthatóan szebbnél szebb állapotúak voltak. Nem gondoltad volna a mondat elején, hogy ez lesz a vége, ugye? Na mindegy, lényeg, hogy volt ott egy egész patika állapotú Felicia is, 300-ért, friss vizsgával, zöldkártyával, majom fején áthidaló duplazáras ágyneműreszelékkel. Egy pillanatra meginogtam, mert ennyiért tényleg nem rossz, mászkálósnak simán elfogadnám. A vásárlástól már csak 296.000 ft választott el. 4000 forintra pofátlanság lett volna lealkudni?
Amíg nézegettem a Felit, kijött a bontós arc is, vázoltuk neki a problémát, miszerint kéne váltó, de izibe, jajdesürgős, mennyiazannyi. Mire kinyögte, hogy tízezer, Kesének megcsörrent a telefonja. Buboka alias Kocclacc volt a vonal másik végén, akinek nagyonnagyonszépenköszönjük, hogy felajánlott egy váltót teljesen ingyen és bérmálva, izé, bérmentve. Elmentette a bért, bizony. Elment, ette a bért. Mivel a váltógondunk megoldódott, volt időnk kicsit körbenézni, és beszélgetni a bontó tulajával. Bár tipikus bontós forma, de látszik rajta, hogy szereti a Skodákat, és eléggé képben van, hogy mi az érték, és mi nem. Volt bent legalább 3-4 versenyautó alapnak való kaszni, szinte rozsdamentesen, elég baráti áron. Máshol ezeket már rég szétvágták volna körömvágó ollóval.
köröm Vágó, ól lóval. 
Másnap reggel elindultunk a Fastrával Bubokához, majd fél óra múlva már robogtunk is hazafelé a friss, ropogós (de remélhetőleg nem recsegős) váltóval felszerelkezve. Kese nagyanyjáék udvarán a következő kép fogadott:
Kese szépen előkészítette a terepet, kipakoltuk az új váltót, aztán megszemléltük az előző tányérkerék maradványait.
Ezen a jó kis telefonos képen nem sok minden látszik, a fogak például szinte egyáltalán nem, ám ennek oka nem csak a képminőségben keresendő, sokkal inkább a fogak számának ijesztő mértékű csökkenésében.
Az új bundás kenyeret, ami váltónak volt álcázva, 10 perc alatt a helyére tuszmákoltuk, újabb 40 perc elteltével már a féltengelyek és a lengőtokok is ott voltak, ahová az Isten is teremtette őket. Gyors ebéd után úgy éreztük, semmi nem gátolhat minket a motor berakásában. Fél óra szenvedés, rugdosás, sérvkapás után még mindig a földről bámult minket az a rohadt alutömb, sehogyan sem akart rácsusszanni a váltóra, aztán megvilágosodtunk: Az autó '89-es, tehát már 10-es furatok voltak a gyári váltóban, ami problémamentesen házasítható volt a Felicia motorral. Az új váltó viszont ismeretlen eredetű, valószínűleg régebbi, 8-as furatokkal. Kese már vette is elő a gyilkos szerszámot, ami a Szellemirtók c. filmből lehet ismerős többeknek.
Kisebb fúró nem volt, na. A tűzereje viszont elég meggyőző volt a cuccnak, 2 perc múlva már készen is álltak a feltágított lyukak (rossz, aki rosszra gondol). Az akció olyan jól sikerült, hogy a motort a kert másik végéből szinte rádobtuk a váltóra. Két pörgőrúgás, és minden a helyén. Nekem idő közben el kellett jönnöm, de azért még volt időm megcsodálni Kese fantasztikus, abszolút méretpontos csavarját, amin csak három kilométert kellett tekerni az anyát, hogy már majdnem a feléig elérjen.
Távozásomkor Kese még azon törte a fejét, hogy hogyan fogja megoldani a négyes és az ötös váltó rudazata közötti hosszbéli különbséget, de amikor este befutott a működő autóval, újra bizonyítást nyert az elmélet, miszerint a laposvas mindenre jó.
Kívánok a váltónak jó egészséget, és sok szerencsét! Holnap ha lesz időm, írok pár sort Kázmérról is, most végre van mit.
