Életem versenye

Belefirkált: Maybe / dátum: hétfő, október 12, 2009 / /

Hát ez is megvolt. Elég nehéz megfogalmazni, amit érzek. Ami biztos, hogy az elmúlt évek legeslegjobb Speed kupája zajlott a hétvégén, az eddigi legtempósabb pályán.
A 6 órai tervezett indulásból végül majdnem 7 lett, de ezt már megszoktuk, mint állatkerti pingvin a műjégpályát. Fél 9 körül már ott is voltunk, Dávid kivitt a VörsenyFavorittal a hangárokhoz. Kázmér még félálomban volt, de szerencsére nem szarták össze éjjel a denevérek. Gyors kipakolás (köszi Kese), olajbetöltés (köszi Sandra), kipufogótömítő alkalmazása a szívócsonkon (köszi ZJ és Cipó), 4 pontos öv beszerelése (köszi Pusi). aztán vettünk G-pát. A G-pa egyébként gépátvételen kapható. Ööööizééé, rá kéne nézni a vízszintre. Ránéztem. Nem volt vízszint. Függőleg se volt. Már másfél éve megy ez a motor, és még soha egy deci vizet meg nem evett. Most meg kb. 2 litert, 100 km alatt. Olaj kicsit habos, de rendben. Olyan nincs, hogy hengerfejes. Utánatöltöttünk (köszi Papa), indulás az első edzőkörre. BiGBeni installálta a Go-Pro kamerát, melynek gyümölcse itt tekinthető meg:

A TeCső már ugat, hogy ez a zene már pwn3d or licensed by a Nagy és Gonosz kiadó, szóval valószínűleg nem lesz sokáig hang hozzá. Egyébként gyönyörű napsütésben rajtoltunk, gyönyörű szakadó esőben értünk célba. Nem baj, legalább szépen dobálta a seggét. Motor nem melegszik, hurrá, újabb kör, ez egy fokkal jobban sikerült, aztán edzés vége. Vízszint megint nincs. Hmm... Bejött, amitől féltem. A repedt szívócsonk miatt a 3-as hengernél borzalmasan elszegényedett a keverék, nem volt rendes hűtés, valószínűleg elköszönt a hengerfejtömítés. Ok, még élünk, remélhetőleg a dugattyú kibírja. Ha meg nem, akkor olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó. Anna (akinek hamarosan lesz saját honlapja is itt) csinált rólunk ilyen nagyonszép képeket:





Egyszercsak mellém gördül egy Volga, benne egy kagylóüléssel és egy Papával. Hogyakkormimost menjünk. Fel. A pályára. Hát menjünk. A 3 tonna szovjet vas és acél olyan elemi erővel megy át bármin, hogy az valami egészen félelmetes. Bója, gumik, kiskutyák, bölénycsalád nem akadály. Papa bemutatta, hogy kell dísztárcsán kanyarodni. Hozzávalók: 600 kilós motor, csutkára alászedett kormány, 165/5000-es gumik, és egy kis lelkesedés. Köszönöm a lehetőséget, örök élmény marad.


Ez is megvolt, menjünk el tankolni. A benzinszintmérő szerint még volt kb. 5 liter. Az AC pumpa szerint meg fél deci. Se. Ezen úgy összevesztek, hogy megállt az autó. Imike calling, már jött is a segítség, jó volt összespanolni Papával, pont volt nála egy kanna benya.
Félve ugyan, de felraktam hátra a slickeket. Várható volt, hogy orrtolós lesz a gép, de hogy ennyire, az engem is meglepett. Viszont az időnk nem lett rossz, pont elég volt a kategória 4. helyére. 4-ből, igen. Jah, kb. a pálya felénél elfogyott a fék, és azóta sem jött vissza. Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem... Merre jár, hol lehet most a fékrendszerem...


Második körben jobbat mentünk volna, ha rendesen rögzítve van a váltó, és beveszi a kettest. A jelenség a következőképp zajlott: lassító után bal3 tempóra nagyfék, nagygumifüst, visszakettőőőőőő, mondom ketőőőőőő, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem baj, egyenesen is van út, csak nem arra kéne venni. Majd bekamuzom, hogy nem láttam a turistajelzést. Nem hitték el, pedig abszolút időt mentünk. Csak 200 métert hagytunk ki a pályából.
3. körre bepróbálkoztam a régimódi Skodás módszerrel, bedobáltam egy fél focipályányi kereket a csomagtartóba. Az autó ugyan nehezebb lett, "D+E" jogsi nélkül nem mertem volna vele elindulni közúton, de valamelyest sikerült ellensúlyozni az orrtolási hajlamot, ez az időnkön is meglátszott, több, mint 2 másodpercet javultunk.


Persze előrébb nem tudtunk lépni, úgyhogy bejött a papírforma. Sulyok Gabi az első helyen, Sziklai Peti a második, Török Miki a harmadik. Ezt borítékolni tudtam volna már a verseny előtt. Gratulálok nekik, nagyon szépen mentek.
Idén több versenyen már nem indulunk, ennyi volt. Kázmérral is kellene már foglalkozni, pénz sincs, meg ilyen gumikkal nem sok értelme van az egésznek. Tanulóévnek jó volt az idei, nagyjából kiismertem az autót, tudom már a saját határaimat, innentől viszont jó lenne rágyúrni a pontszerzésre. Majd talán jövőre...
A segítséget ezúton is köszönöm Sandrának, valamint azt is, hogy kibírt mellettem majdnem egy teljes évet. Nem lehetett egyszerű...
Hamarosan jönnek még onboard videók, és elvileg külsők is, szóval keep on smilin', meg ilyenek. Mára búcsúzom, a világ legjobb seggével: