Nakéremszépen az van, hogy muszáj offolnom egy kicsit. Megfogadtam ugyan, hogy most egy darabig nem megyek Tecsóba, főleg nem BG-vel, de volt annyira barom, hogy elhozta a múltkor kiszemelt krumplit, úgyhogy csak neki, csak most, csak norrisz, kiblogolom. Mert megígértem.
A kerettörténet röviden annyi, hogy a múltkori bevásárlókörút során néztünk krumplit. Találtunk nagyon krumplit, nagyon egykilósat, nagyon víziló-szerűt. Viccen kívül, így néz ki egy kiló krumpli:
Továbbfejlesztett változatban, az az állat, amelyik angolul nagyon alacsonyan úszik, az a vizilow.
Vagy éppen waterloo, bár az kicsit máshol van, meg lejárt szar poén ez is, még ha csillagszemű, akkor is. Meg néha agresszív as well.
Meg még sok másra is hasonlít ez a magic krumpli, de annyira perverzek mi nem vagyunk ugyebár. Ja, ezmiez? Annyit segítek, hogy volt itt verseny.
Igen, kis Q-n Lac háza látható. Mára ennyit. Hogy ne csak offolás legyen, tájékoztató jelleggel leírom, hogy Kázmérom vízpumpája tegnap végleg elhalálozott. Béka poraire. Pedig simán jó volt, ahogy vonyított, csak néztek az emberek, hogy eeeeeeee, turbós Skodaaaaaaaaa... Naigen, alapjáraton is 3 bar nyomással. Nem baj, ott rohad meg, ahol van.
Elmeomlás
Kiskunlacháza belsők + szpárkó tuning sport
Nah, először is köszönetet szeretnék mondani Sandrának, hogy ilyen gyorsan ideért az onboard felvételekkel. Igazából már kedden itt volt, csak egy lusta disznó vagyok, és most jutottam el odáig, hogy kiblogoljam őket. Tehát nagyjából így nézett ki az első csapatós körünk, utcai gumikkal, esőben-szélben-fagyban-virágágyásban-kombájnfestésben:
Aktuális nyereményjátékunk: aki megtalálja azt a képkockát, amin épp elütünk egy antilopot, megmondjuk, hogy melyik bolt volt az, amelyikben Anti lopott. Egyébként jó srác az Anti, csak néha kikel magából, ilyenkor gyakran nem találja önmagát, aztán észreveszi, hogy maga alatt van. Ilyenkor Anti depresszánsokat szed.
Voltunk ma Tecsóban. Fényképeztem sportpedálokat.
Nem tűnik kamunak a Sparco matrica, az a lényeg. Ha valakinek ismerős a cucc a konyhából, az nem a véletlen műve. Így nézett ki a kompozíció, ami megihletett:
Elnézést kérek mindazoktól, akikben most felötlött a gondolat, hogy valóban meg kéne csinálni. Anyagilag mindenképp megérné. A kanálnak (vagy mi a szar ez) 499 Ft volt akciósan darabja, ugye 3 kell belőle, az összesen ezeöccá'. A leggagyibb sportpedál szett pedig 2500 környékén indul. Flex mindenkinél van kéznél, de Kese akár el is harapja a megfelelő ponton a konyhai eszközt egy sör ellenében. Imike meg csinál rá szpárkó matrinyát. Innentől kezdve már csak egy ilyen felirat hiányzik az első szélvédőre:
Beindítottam az agyam, továbbgondoltam. Tecsóba szerintem most egy darabig nem megyünk...
Életem versenye
Hát ez is megvolt. Elég nehéz megfogalmazni, amit érzek. Ami biztos, hogy az elmúlt évek legeslegjobb Speed kupája zajlott a hétvégén, az eddigi legtempósabb pályán.
A 6 órai tervezett indulásból végül majdnem 7 lett, de ezt már megszoktuk, mint állatkerti pingvin a műjégpályát. Fél 9 körül már ott is voltunk, Dávid kivitt a VörsenyFavorittal a hangárokhoz. Kázmér még félálomban volt, de szerencsére nem szarták össze éjjel a denevérek. Gyors kipakolás (köszi Kese), olajbetöltés (köszi Sandra), kipufogótömítő alkalmazása a szívócsonkon (köszi ZJ és Cipó), 4 pontos öv beszerelése (köszi Pusi). aztán vettünk G-pát. A G-pa egyébként gépátvételen kapható. Ööööizééé, rá kéne nézni a vízszintre. Ránéztem. Nem volt vízszint. Függőleg se volt. Már másfél éve megy ez a motor, és még soha egy deci vizet meg nem evett. Most meg kb. 2 litert, 100 km alatt. Olaj kicsit habos, de rendben. Olyan nincs, hogy hengerfejes. Utánatöltöttünk (köszi Papa), indulás az első edzőkörre. BiGBeni installálta a Go-Pro kamerát, melynek gyümölcse itt tekinthető meg:
Egyszercsak mellém gördül egy Volga, benne egy kagylóüléssel és egy Papával. Hogyakkormimost menjünk. Fel. A pályára. Hát menjünk. A 3 tonna szovjet vas és acél olyan elemi erővel megy át bármin, hogy az valami egészen félelmetes. Bója, gumik, kiskutyák, bölénycsalád nem akadály. Papa bemutatta, hogy kell dísztárcsán kanyarodni. Hozzávalók: 600 kilós motor, csutkára alászedett kormány, 165/5000-es gumik, és egy kis lelkesedés. Köszönöm a lehetőséget, örök élmény marad.
Ez is megvolt, menjünk el tankolni. A benzinszintmérő szerint még volt kb. 5 liter. Az AC pumpa szerint meg fél deci. Se. Ezen úgy összevesztek, hogy megállt az autó. Imike calling, már jött is a segítség, jó volt összespanolni Papával, pont volt nála egy kanna benya.
Félve ugyan, de felraktam hátra a slickeket. Várható volt, hogy orrtolós lesz a gép, de hogy ennyire, az engem is meglepett. Viszont az időnk nem lett rossz, pont elég volt a kategória 4. helyére. 4-ből, igen. Jah, kb. a pálya felénél elfogyott a fék, és azóta sem jött vissza. Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem... Merre jár, hol lehet most a fékrendszerem...
Második körben jobbat mentünk volna, ha rendesen rögzítve van a váltó, és beveszi a kettest. A jelenség a következőképp zajlott: lassító után bal3 tempóra nagyfék, nagygumifüst, visszakettőőőőőő, mondom ketőőőőőő, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem baj, egyenesen is van út, csak nem arra kéne venni. Majd bekamuzom, hogy nem láttam a turistajelzést. Nem hitték el, pedig abszolút időt mentünk. Csak 200 métert hagytunk ki a pályából.3. körre bepróbálkoztam a régimódi Skodás módszerrel, bedobáltam egy fél focipályányi kereket a csomagtartóba. Az autó ugyan nehezebb lett, "D+E" jogsi nélkül nem mertem volna vele elindulni közúton, de valamelyest sikerült ellensúlyozni az orrtolási hajlamot, ez az időnkön is meglátszott, több, mint 2 másodpercet javultunk.
Persze előrébb nem tudtunk lépni, úgyhogy bejött a papírforma. Sulyok Gabi az első helyen, Sziklai Peti a második, Török Miki a harmadik. Ezt borítékolni tudtam volna már a verseny előtt. Gratulálok nekik, nagyon szépen mentek.
Idén több versenyen már nem indulunk, ennyi volt. Kázmérral is kellene már foglalkozni, pénz sincs, meg ilyen gumikkal nem sok értelme van az egésznek. Tanulóévnek jó volt az idei, nagyjából kiismertem az autót, tudom már a saját határaimat, innentől viszont jó lenne rágyúrni a pontszerzésre. Majd talán jövőre...
A segítséget ezúton is köszönöm Sandrának, valamint azt is, hogy kibírt mellettem majdnem egy teljes évet. Nem lehetett egyszerű...
Hamarosan jönnek még onboard videók, és elvileg külsők is, szóval keep on smilin', meg ilyenek. Mára búcsúzom, a világ legjobb seggével:
Speed - 4. (f)elvonás
Sikerült feltűnésmentesen kirabolni az OTP-t, úgyhogy holnap hajnalban indulunk abba a házba, amiről tudjuk, hogy kicsi, kun, és Lacc barátomé. Izé, Kiskunlacháza, megint Speed-Proex kupa, megint nem állt össze az autó, ahogy azt már megszokhattuk.
Tegnap Kesével megszenvedtünk kicsit... Mivel is? Jaaaa, a gyújtással, jobb ugyan nem lett, de legalább rosszabb sem. Csináltunk vandálkodós videókat is, amiket most nem mutatok meg, mert rohadék vagyok.
A mai nap folyamán kiugrottunk segíteni a pályaépítésben Kikáéknak, Kázmér ott is alszik ma éjjel az egyik hangárban, néhány denevér és egyéb detektorokkal tájékozódó harci légy társaságában.
Az odaút gyönyörű volt, leszámítva a tudatot, hogy megint kezd végigrepedni a szívócsonkom. Szerintem a kisterenyei kiruccanás tett be neki, amit ott kapott, azt nevezhetnénk állatkínzásnak is, de mivel tudjuk, hogy a szívócsonk nem állat, hanem a gombák csoportjába tartozik, így szerencsére nem sértettünk törvényt. Meg állatot. Kiskunlacházán gyönyörű idő várt ránk, Kika, Hajni, és Józsi barátunk már felpakolták a platós Ifára a szajrét. Ja, náluk így néz ki egy platós Ifa:
Kika kicsit Ace Ventura stílusban terelgette a gépjárművet, melynek helykihasználása közelítette a 300%-ot. Méghogy kicsi a 120-as csomagtartója, haha. Azért az ablakon kikönyöklős fíling kötelező jellegűen befigyelt.
Elkezdtük pakolni a gumikat, aztán gurítani, aztán rugdosni, aztán lőttűnk rájuk tankkal is. Már akkor éreztük, hogy nagyon vészesen fogynak a kaucsuktermékek.
Később befutott Miki is a törökmozgóval, jól kiakasztottam, aztán csináltam pár közös képet a két vörsenyparipáról.
Akik megtalálják a 793 különbséget a két kép között, azok között kisorsolom Baljós Ödön: "Ma éjjel agyonvertem a szomszédomat egy wc ülőkével, mégsem sikerült kiirtanom a svábbogarakat a villanyrezsójából" című kazettáját.
Telt-múlt az idő, a Nap ment lefelé, a gumik meg fogytak elfelé. De úgy igazán ipari mennyiségben. Még kb. 150 darab kellett volna, amikor hanyatt vágott minket a felismerés: nincs több. Nem is volt, nem is lesz. Úgyhogy Kikáék elindultak, hogy szanaszét rombolják az álmainkat, és az eddig felépített lassítókat is. Sikerült kimenteni kb. 30 db kerek izét, ami pont elég volt a hiányzó 150 db helyére. A polgár hivatalba, a Jenő úrhoz.
Itt jött az élvezetesebb része a munkának, ki kellett próbálni a pályát, hogy meg-e lehet-e halni-e rajta-e. Végülis meg lehet, de nagyon bénának kell lenni hozzá. Mondjuk le kell fejelni egy atombombát a célegyenesben. Egyébként komolyan mondom, ennyire tempós pálya még nem nagyon volt Speed kupán, simán látványos lesz a verseny. 6 óra múlva kelés, aztán meglátjuk, mit hoz a jócseresznye. A kategória első 3 helyét már most, előre ki merném osztani, úgyhogy az esélytelenek nyugalmával indulunk. Valószínűleg látványra autózás lesz ebből, akkor is, ha nem szeretném. Bár az eső még sokmindent megkavarhat...
Ja, majd' elfelejtettem, BiGBeni elkészült végre a Kukucsi videoval. Szerinte valahogy így nézett ki a verseny:
Szerk: Közben már megint ébren vagyok, sikerült nem egész másfél órát aludni. Apakezdődiiiiik!
A szarse, a birsalma, és a köcsög
Na. Végre volt pár történés. Egyre többen cseszegettetek, hogy írjak már valamit, de nem volt miről. Az elmúlt 2-3 hétben nagy vonalakban szar se történt, de megpróbálom élvezetesen leírni azt a szart se.
Például szedtem birsalmát. Fáról. Kezemmel. Meg speciális haditechnikai eszközökkel is. Meg szedtem körtét is.
Jaaaaaaah, megint itt járt Imike. Hozott fekete csíkot, ami helyenként pont 3 centi széles volt, ez felkerült a küszöbre, így messziről már tökre bele lehet magyarázni a dizájnba a Skoda Motorsport V betűjének az alját. Mer' ugye az így néz ki:
Kázmér oldala meg így:
Időközben megérkezett a köcsög is, amit a múltkor nyerészkedtünk. Kimentem fotózni, tökéletes volt az idő és a környezet. A lemenő nap sugarai simogatták a rothadó füvet, a halk vidéki szellő gyengéden dörgölte az orrom alá a sugárzó szeméttelep mennyei illatát. Azt hittem, ebből jó képek lesznek. Aha, persze, hogyne, telefonnal. Aztán amikor beizzítottam a KékFogat, és átlapátoltam a személyi számítógépem merevlemezére a pixelháború eredményét, egy parányi könnycsepp hagyta el körteszedéstől megfáradt látószerveim sarkát, majd hullott alá a végtelenbe.
Hát ez nagyon alja. Se színe, se szaga. Ami meg van, az meg nem ilyen. Mármint élőben. Lehet effektezni, szórakozni a kontraszttal, akkor is szar lesz.
Ez meg főleg. Pedig szerintem simán átjön a képen, mennyire tökéletes volt a beállítás, fotós tehetségem csak úgy szárnyalt, mint amikor a virág gyökér feletti, és szirom alatti része elkezd enni egy fagylaltot. Akkor is szár nyal. Ez van. Azért azt az oszlopot ki lehetne fotosoppolni, akkor szebb lenne a kép.
A szombati napon ellátogattam a kisterenyei körgyorsra, a legendás Salgó Rallyk egyik pályájára. Ez volt az a pálya, ami anno talán '94-ben megfertőzött, azóta vagyok ilyen hülye, hogy üvöltő motorhang az ébresztőm, és égett gumiszag nélkül nem vagyok képes elaludni. Na jó, ha sok babot eszek, az azért rásegít a fílingre. '97-ben ez a pálya így nézett ki.
Hát ma nagyon nem így néz ki. Nem is néz ki. Bámul. A rengeteg vérszomjas kátyú lesben áll, hogy mikor téphetik szét végre szegény Kázmérom védtelen futóművét. Ha lassan megy az ember, olyan mint a szántóföld, még a Dutra D4K traktorok önbizalomhiányos alapjáratát is egész élethűen utánozza a lengőkarok csattogása. 150 fölött kisimul az út, de akkor már a karter és a váltókereszttartó csókolgatja az aszfaltot a dobbantós részeknél. 160-nál tovább nem mertem neki nyomni, pedig amúgy egész széles az út, két roller még simán elfért volna mellettem.
Ettől függetlenül hatalmas fíling égett gumi-és fékszaggal végigveretni a pályán, szinte láttam a sebességtől elmosódó nézők tízezreit, hallottam a hangjukat, egy óriási időutazás volt az egész. Fantasztikus. Na igen, akkoriban még ennyi embert érdekelt a rally.
Szerintem ma is nagyobb lenne az érdeklődés, ha nem a Jenőke show-t nyomatnák mindenütt, és nem azzal kezdődne a híradó, hogy Hónalj Margitnak új melle van, Csonka Pici meg elütött egy fácánt betonkeverővel. De ha erre van igény...
Vasárnap meglátogattam Gabit, futári kötelességeim teljesítése után nekiestünk egy szelephézag- ill. gyújtásállításnak. Igen, már megint a gyújtás a téma. Lassan annyit írok róla, hogy a google beleőrül a metaadatokba. A szelephézagok teljesen rendben voltak, a legtöbb helyen megvolt az előírt 0.3-as érték. Egyedül a mértékegységgel volt gond, ugyanis ez eredetileg miliméterben van megadva, mi viszont centiben mértük a nullahármat. Csak jól hallottam, hogy mintha szelephangja lenne Kázmérnak... Ám Gabi nem ismer lehetetlent, 10 perc múlva már tökéletes volt minden.
Az alapelőgyújtás megérkezésem pillanatában 17 fokon volt. Ez pont egy szobahőmérsékleten tárolt villanyrezsó hőmérsékletével vetekszik. Feltéve, ha a szoba hőmérséklete is 17 fok. Mivel nagyon melegünk volt, meg a bundás kenyér is elkészült már, hosszas állítgatás után 12 fokon állapodtunk meg. Az eredmény meglepőbb, mint Baumgartner Zsolti pontszerző helye. Hatodikban még érezhetően húz az autó. Ötös váltóval. Na ezt csinálja utána valaki...
Szombaton meg újra Speed-Proex kupa, ezúttal Kiskunlacházán. Kocsi van, slick nincs, pénz nincs. Ha valaki kirabolná esetleg a Szabadság téren lévő OTP-t, akkor nem én voltam.
Arculatváltás
Gabi múlt héten megemlítette, hogy talán le kéne már cserélni a régi fejlécet, ha már úgyis új Kázmér van laza 2 hónapja. Igazat adtam neki, az egyetlen gond csak az, hogy az új dekorral még nincs kétszázzallapjávalmenős kép, ami feldobná az amúgy dögunalmas dizájnt. Aztán megtaláltam ezt a képet. Bele lehet hazudni, hogy valamelyik trópusi esőerdőben készült, és bele is hazudom. Ha már fejléccsere, akkor komplett arculatváltás, hát ez lett a maybe130 2.0. Lehet ámulni, bámulni, bénulni, cénulni. A fejléc alá nagyon diszkréten sikerült elrejteni a szponzori reklámokat, bár Imike honlapja még nem él, de élni fog. Addig is menjetek vezetni tanulni Kurinszki Gáborhoz.
A szegény ember, a szamár, és a kocsmáros
Rohadtul nem lesz szó itt semmilyen szegény emberről, szamárról se, a kocsmárosokat meg hagyjuk. De már annyiszor dizájnoltuk szénné szegény Kázmért, hogy elfogyott az összes kreatív bejegyzéscím. Pedig tegnap éjjel megint itt járt Imike. Mivel 2 hónapja megígérte, hogy holnap befejezzük Kázmér összevissza ragasztgatását, ezért tegnap már meg is történt a holnap, ráadásul már ma fejeztük be. Tehát holnapután lett kész a 2 hónappal ezelőtthöz képest. Imi szerint. Lényeg, hogy ide volt orientálódva végre.
Hogy a folyamatot megkönnyítsük, Kesével leharaptuk az ablaktörlőket. 26 éve bontatlan ablaktörlőt bontani jó dolog. Apróbb nehezítés, hogy este 10 körül már nem szabad hangosan káromkodni, mert felébrednek az oposszumok. Mondjuk alapban nem nézett minket hülyének senki, hogy az éjszaka kellős közepén ragasztgatunk mindenfélét egy jajdeöreg márrégenbontóbanlenneahelyeennekaszarnak autóra, előtte pedig szexi piros vödröcskével és szivacsocskával készítjük elő a felületet.
Kese elektronikai műszarász lévén alkotott egy instant bányászlámpát, amely egy MADZAGból és egy izzóból állt. A madzag szakkifejezést nyelvújító Kese barátunk használta. A szakkifejezés másképp mondva pedig szakszó. Így néz ki egy szakszó:
Nekem meg Sachs kuplungom van, amiből ha sok lenne, és körberaknám őket, akkor pont kiadna az is egy Sachs O-t. Hihetetlen.
Nagyon hasznosnak bizonyult ez a megoldás, egész jól lehetett látni vele, amikor Kese épp nem csinált zárlatot, vagy nem vágta földhöz, stb. Holnap megyek új izzókészletért. Az akksi egész jól bírta a gyűrődést, pedig nagyobb terhelést kapott, mint a paksi, vagy ahogy Imike mondaná: Kaksi atomerőmű. A Tom erő mű, a Jerry erő az igazi.
Képet az éjszaka folyamán nem csináltam, de ha csináltam volna, akkor nagyjából így nézett volna ki:
Mint tudjuk, sötétben minden tehén remete. Közben egész jól haladtunk, csak a küszöb segített lelkes csapatunk idegrendszerének leépülésében, Imi barátnője pedig rájött, hogy mégis zavarja, ha valaki birizgálja a haját, és közben sípol. Hajnali 1 körül el is készült a remekmű, és kiderítettük, hogy hol játszódhatott Joseph Heller A 22-es csapdája c. regénye.
Jaigen, Kázmér meg ilyen lett:
Még hiányzik a küszöbről egy fekete csík, de ez már részletkérdés. Ha az egésszel tisztában vagyunk, akkor szintén a rész lett kérdés.
Köszönöm Imikének a kemény munkát, Kesének az elektronikai segédletet, és Annának, hogy nem robbant fel az agya a hülyeségeinktől. Tanultunk a nehézségekből, legközelebb ilyen pozícióban fóliázunk küszöböt:
Szpíd - A 2-3-4. hely, és a különdíj története
Na. Végre. Másodikak lettünk. Meg harmadikak. Sőt, negyedik helyen is végeztünk. Mégsem álltunk dobogóra. Hogy is van ez?
Hajnali 5 körül ébresztett a tavi rinocéroszom, hogy ideje lenne felkelni. Kinéztem az ablakon, szakadó eső, de a Taft még mindig tart. Persze előző nap mostam le Kázmért, úgy csillogott, mint béka segge a vazelines vödörben. Zsír, akkor ennek is sok értelme volt. Kese és Sandra 6 körül érkezett a negyedik vágányra, addigra nagyjából elkészültem, levittem a 2 slicket a szépségdíjas felnikkel, amiktől még mindig öklendezési rohamaim vannak. Kázmért kitoltuk a lakótelep széléig, mondván ne ébredjen fel mind a 600 ember az indításra, csak 583. Pöccröff, na akkor csak fasza lett a gyújtás, indulhatunk Kukucsra. Egész úton odafelé azon gondolkodám, hogy mondjam el anyámnak, tuningolt a Skodám. Meg azon is, hogy mi a szarért megyünk még, amikor már rég ott kéne lenni. A Debrecen táblánál már kezdtem sejteni, hogy eltévedtünk. Salzburgnál már erősödött bennem a sejtés. Párizsban volt egy szép kereszteződés, ott picit elrúgtam neki, mire kedvenc kisautóm 2 puffanással, és egy leállással válaszolt. Na, végülis már majdnem 100 km-t kibírt gyújtáscsere nélkül, épp ideje volt összeszarni magát. Félreáll, parkolóig kocsittol, fél falu kiröhög, motorháztetőt felnyit, áhá. Megint átugrott 90 fokot. Kese közben közölte, hogy eltévedtünk. Nemá, tényleg? Az is kiderült, hogy hiába raktuk rendbe a vezérlést, a gyújtás alja szét van verve, azért ugrál át, ha olyan kedve van. Na jó, Kese tuning megtörtént, Kázmér újra jár, csak nem nagyon kéne 3000 fölé forgatni. Végülis versenyre megyünk, sima ügy lesz. Pár nappal később meg is érkeztünk, csodaszép szar idő várt Kakucson is.
Volt vagy 1 óra az edzőkörök teljesítésére, addig rendbe kellett rakni a gyújtást, felrakni a kerekeket, lerakodni a tüzifát, miegymás. Sandra elment nevezni, én meg megbuktattam az autót gépátvételen. Aztán végül csak átment.
Ezalatt össznépi rohangálás, Bacsi hozta a múltkor véletlenül hazavitt Favi gyújtás tetejét, Tominál meg volt épp egy alja. Sőt, nála még emelő is volt, Perkonál pumpa, Gabinál nyomásmérő, Kese meg újra instant szerelőgárda lett. Csak összekukáztam a fél skodaklubtól az autót megint.
Elindultunk Sandrával az edzőkörére. A pálya már kezdett felszáradni, ennek ellenére még élt a takonnyal felöntött fíling. Orrtolás kötelező, de Sandra nagyon ügyesen megoldotta a feladatot. A Fabia meg meglepően keveset imbolygott kanyarban, egész jól fogja az utat. Azt hittem, olyan lesz, mint Ödön néni kocsmázás után. Meglepődtem.
10 óra előtt 2 perccel el is készült a gépjármű. Na, akkor gyorsan fel a pályára, amíg meg nem döglik újra a gyújtás. Háháááá, a "kilinccsel előre" alapelvet felváltotta a "csutkára alászedett kormánnyal egyenesen" szlogen. Hátul a Yokohamák, elől meg ezek a fisfos háború előtti Continentalok. Azért néha sikerült megindítani a fenekét is, természetesen erről nem készült kép. Meg úgy általában megint kevés kép van Kázmérról, gondolom a nyugalom megzavarására alkalmas hátsó felni miatt. Nem is baj annyira.
Lejöttünk, elbőgtem magam, hogy ennyire orrtolós szarban még sosem ültem. Gabi hozott nekem zsebkendőt, hatalmas rózsaszín szívecskés plüssmacit, és azt mondta, hogy ha megszárad a pálya, jobb lesz ez. Mint utólag kiderült, igaza volt.
Aztán kezdetét vette a küzdelem. A gladiátorok felsorakoztak a küzdőtéren, Sandra 4-essel a pályán. Már majdnem teljesen száraz volt az aszfalt, úgyhogy nála is csökkent az orrtolási hajlam, élvezte is rendesen, és még az ideje se lett rossz.
Kicsivel később Sandra újra a pályán, de immár Kázmér színeiben (igen Pusi, mekgájverszalag-narancs kombó), én meg ott találtam magam a bal1-en. Rajt-cél győzelem, annak ellenére, hogy egyedül voltunk a pályán, senki nem előzött meg a 3 kör alatt. Hallelujah.
Az orrtolás még mindig megmaradt, de már sokkal élvezetesebb lett a gépjármű viselkedése. Konkrétan beszartam, hogy mekkorát fordul, és mennyire stabil. Libabőr a kézen és a szőrszálak a háton, körülbelül úgy állnak, ahogy a lábam áll a gázon - mondta anno Sub Bass Monster. Hát ezt teljesen át tudtam élni. Ezúton is köszönöm a futóműves brigádnak, hogy sikerült végre olyan autót összerakni, amilyet mindig is szerettem volna. A motor is gyönyörűen szólt, a váltó is pontos volt, mintha még a fék is fogna, hihetetlen. Ez nem is Kázmér, ez valami ufó.
Pályáról le, go az időmérő szobához (open air intézmény), 2'41 95. Rajtam kívül még 826-an mentek 2' 41-es időt, Skodálatos Dani például 2'41 92-t. Akkor azt hittem, hogy a 3 század különbség szorosabb, mint a rés Kelemen Anna lábai között, de később rá kellett jönnöm, hogy egyik sem szoros. Sajnos ez utóbbit nem személyes tapasztalat alapján írom, de ami késik, az a MÁV.
Megcsillant a szememben a remény, és a közeledő villamos lámpája is. Ebből akár még jó eredmény is lehet. Na, akkor pakoljuk ki a személygépjárművet. Hátsó ülések ki, hifi ki, kárpitok ki, Orbánvi Ki. A csomagtartóból is eltávolítottunk minden fölösleges egységet, a motortérből meg kiköltöztettük az oposszumcsaládot.
Ez csak a kipakolt cucc fele. Ekkor jöttem rá, hogy eddig illegálisan hajtottam át a 4 tonnás korlázotással megáldott útszakaszokon.
Pusi közben szenvedett a racsnisopos tűszelepekkel, Papa pedig bebizonyította, hogy a kombi Volga igenis vérbeli DTM autó. Legközelebb tényleg ki kéne vinni egy Zilt, rohadjak meg.
Utána táplálkozás, Gabi meghívott egy lavór pálinkára, vagyis inkább kávéra, fíl dö szánsájn, megint jól leégett a nyakunk, néztük a versenyt, egyszercsak újra Sandra volt a pályán. Még ügyesebb volt, mint előzőleg, majdnem 10 másodpercet javult, ezzel be is biztosította magának a női kategória 2. helyét.
22-es rajtszám lévén Kázmér már izgett-mozgott, odabaktattunk a bejárathoz, aztán a rajthoz. Gabi javasolta, próbáljak meg picit finomabban rajtolni, mint az előbb, mert nincs sok kedve végáttételt cserélni. Nekem sem volt, meg hülye is vagyok hozzá, úgyhogy finoman rajtoltunk.
A video talán nem adja át a fílinget, de belülről eszméletlen jó volt. Kicsit még így is tolta az orrát, hiányzik előre a slick, mint Terry Blacknek a fitymacsattogás. Volt 2 nagy hibám, leginkább a fejemben, ugyanis benne élt még a tavalyi pálya, és rendszerint elvettem a célegyenes után a gázt, pedig simán át lehetett volna tolni a kanyaron, ami most majdnem egyenes volt.
2'39 27, ez pont elég volt a kategória 2, 3, és 4. helyére is. De melyik kategória? A versenyen úgy nézett ki, hogy nem volt elég induló a kategóriánkban, ezért egyel feljebb raktak minket. Túra3-ban negyedikek lettünk volna, aztán egyel lejjebb, Sk2-be kerültünk, ott szintén negyedikek. Ha lett volna Sk3, akkor az ottani állás szerint 2. hely. Aztán úgy volt, hogy különdíj. Ma meg Kika hívott, hogy mégis volt Sk3 kategória, mert egy Fabiát véletlenül lejjebb soroltak. Megnéztem az idejét, na itt jön elő az a szűk különbség, amit Kelemen Annánál nem értettem.
Tehát a kategória végeredménye:
1. Sziklai Péter 2'28 47
2. Fekete János 2'39 26
3. Nemmondommeghogyki 2'39 27
Éreztem én, hogy el kell menni a második futam előtt kakilni. Nagyjából ekkora súlycsökkentés elég is lett volna. Hát még ha reggel borotválkozok...
Úgyhogy hivatalosan 3. hely, de nem is ez a lényeg. Eszméletlenül jól éreztük magunkat újra, Sandra kapott egy gyönyörű kupát, elvileg az enyém is megérkezik majd valamikor. Kázmér végre úgy szól, mint a sivatagi veréb párzási időszakban, el lett találva a futómű is, bár ez már nem futómű, ez már lassan futóigazi.
Ez meg egy jó kép. Sandra örül, van minek. Én meg köszönöm neki ismét a segítséget. Meg mindenki másnak is. Legközelebb már 4 slickel támadunk, remélem... Meg ideje lenne már megtanulni vezetni is.
Ja, majd' elfelejtettem. Kázmérral hazafelé semmi gond nem volt. Bekanyarodtunk a parkolóba, egyetlen üres hely volt. Kázmér meglátta, puffant kettőt, megállt. Még 5 métert kellett tolni rajta. Nem is indult be már aznap többé. Ez kb. a tizedik eset, hogy egész nap állja a sarat, erején felül teljesít, hazahoz, és a parkolóban megáll. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy nincs lelke... Hát nem tudom.
Vasárnap délután egyébként újra beindult, pedig gyakorlatilag semmit nem csináltunk vele. Elfáradt szegény, megdolgozott rendesen.
Kázmér, köszönöm Neked is, azt hiszem, rád is igaz a mondás: k.rvából lesz a legjobb feleség. A kérdés már csak az, hogy Te jelenleg melyik vagy...