Autóvásárlás 2010-ben - a nagy magyar valóság

Tudom, jó régen nem írtam már, még lógok egy Kázméros poszttal, de remélhetőleg hétvégén újra láthatom, és tudok majd igazán aktuális információkkal is szolgálni arról, hogy a réti málnapók mekkora hálót szőtt már az első szélvédő és a hátsó lökhárító közötti illesztési hézagba.
Addig is egy kis offtopic. Van egy bogaras (mindenképpen az, de Bogara is van) jóbarátom, aki szeretne már egy másik autót venni, és ehhez igénybe vette az én segítségemet, többszáz éves szakmai tapasztalatomat is. A Bogit is együtt vettük anno, 300-ért nagyon jó vételnek számított már akkor is, ráadásul az elmúlt 3 évben apróbb hibáktól eltekintve tökéletesen üzemelt a szárnyas gépegység. Mostanra azonban kinövődött (de szép ez a magyar nyelv) az autó, kéne mellé (semmiképpen sem helyette) valami igásló, ami bírja a gyűrődést, és nem mutat rajta olyan szarul a tetőcsomagtartó és az utánfutó, mint Ferdinand Porsche leghíresebb formáján.

Az elvárások eleinte a következők voltak: '96 utáni, rohadásmentes, megbízható, alacsony fenntartású, relatíve erős, üthető-vágható, vonóhorgos autó 200-250e ft környékén. Első blikkre javasoltam egy pickupot, de az nem volt jó, mert négyen nem férnek el benne. Kisbusz túl nagy, Suzuki túl kicsi. Opel Astra túl Opel Astra, meg azok már a végüket járják mind ebben az árkategóriában. Nyilvánvaló volt, hogy ennyiért hibátlan autót nem osztogatnak, nem is ez volt az elsődleges cél. A Gellért által első körben kinézett autó egy '96-os 1.6-os Escort volt, törésmentes, ennilehetróla, jajdezsír, garázsban tartott, 80.000 km-t futott, szokásosszövegetismerjük.

A kép sajnos csak illusztráció

Már a kertkapuból láttam, hogy rommá volt törve a kocsi eleje. Közelebb érve a jobb oldala is, de elég szépen megoldották, végighúzták a gittet a küszöbön át a hátsó sárvédő maradványáig, mer' ugye az ápol és eltakar. A tulajdonos arra a kérdésre, hogy mióta van nála az autó, először 3 hónapot, majd 1 hetet mondott. Jaaa, meg volt még nála néhány autó. Igen, a telephelyen. Egyébként én még nem láttam olyan 80.000 km-t futott autót, amiben elporladt volna a kormány, és az ülés helyén valami vályú tátongott volna. A váltó mint egy vödör takony, a csomagtartó szellőzését gnúsegg nagyságú lyukak biztosították. A gyertyakábelek összeszigszalagozva, a kipufogó megmaradt darabján büszkén díszelgett a TIGÁZ felirat. Na, akkor indítsuk be. Első körben közöltem, hogy elnézést a zavarásért, rossz helyen járunk, mi egy 1.6-os benzines autóért jöttünk, nem egy dízelért. Jáááááááááj dicsák, minden Fordnák iiilyen hángjá ván, ez üzemszerű! Ja, minden Fordnak ilyen hangja van, aminek nincs leömlője, hogy legalább kicsit is rejtegesse a csapágyhangot. 8 szelepes volt egyébként a drágám, még jó, hogy csak 8 szelepet kellett volna cserélni rajta. Próbakörre el se vittük, nem ért annyit az egész.

A következő jelenség szintén egy Escort volt, vagyis lett volna, ha a tulaj nem ugatja le a fejünket, hogy mit képzelünk mi, hogy felmegyünk Gödöllőről a halálfa szára autót nézni, és még késünk is. Őt ezek után már meg sem néztük, már öltem embert aznap, elég volt az.

Pár nappal később Gellért ismét megbombázott néhány linkkel, ezúttal javaslatomra volt benne pár Nexia is. Az egyik egész kulturáltan nézett ki, a bal első ajtón például fele annyi horpadás volt csak, mint az összes többin. Nembajaz, munkásautónakjóaz, nézzükmeg. Persze kereskedő, nem baj, kemények vagyunk, mint az eszkimószar, nem riadunk vissza semmitől.

A kép még mindig csak illusztráció

A "kereskedésben" szépen sorjában álltak a roncsok, először azt hittem, egy bontóban járunk. A kinézett Nexiának nyugodt szívvel adtam volna át a bontási papírt, igazából körbe sem néztük. Két autószerű autó volt bent összesen, egy '92-es Escort és egy '86-os Civic. Az Escortnak ugyan úgy rohadt a hátulja, mintha kötelező lenne, de legalább nagyjából egyben volt, és nem a gitt tartotta össze. Kerekek leeresztve, lámpák bepárásodva, ahogy kell. Na akkor kérjük el a kulcsot, nézzük meg...
Ööööö, hát a kulcs valami oknál fogva nagyon hasonlított egy csavarhúzóra, a biztosítéktábla sem volt túl bizalomgerjesztő, mint ahogy a műszerfal alól kilógó vezetékek sem. Nem mondom, hogy lopott volt az autó, mert ádehogy, csak furcsa volt egy kicsit a látvány. A motorháztető nem nyílt, viszont a motornak egészen egészséges hangja volt, már amennyit hallottunk belőle a leszakadt kipufogó mellett. Valamiért nem hoztuk el. Jaaa, a Civic frissen volt lakatolva, vagyis fel volt pontozva a küszöb helyére 3 négyzetméter kazánlemez.

Ekkorra már Gellértben is realizálódott, hogy nem lesz egyszerű ez az autóvásárlás. Végre elkezdte nézegetni a régebbi évjáratokat is, de '92 alá semmiképp nem akart menni, mert ugye tudjuk, hogy a régi autó MINDIG rossz autó (az urban legend meg olyan kis trendyke)...

A mai napi kiszemelt szintén Orion volt (valaki magyarázza már meg nekem ezt a Ford-fétist egy Trabant, egy Uno és egy Bogár után), '92-es, 1.4-es, rohadásmentes, cukormentes.

Nem, ez sem a valóság

Rohadás tényleg nem volt rajta, meg egyenesen futó illesztési hézagok sem. Ezt leszámítva kaszniügyileg még egészen egyben volt, az eddig megnézettek közül ez tűnt a legjobbnak. Az órában 89.000 km, bár ezt nem igazán támasztotta alá, hogy amikor levettem a kormányvédőt, a kezemben maradt a fél kormány is. A motornak viszonylag motor hangja volt, a kipufogó új, a lengéscsillapítók is csillapítottak valamit, legalább elől, ha már hátul nem is. A tulaj egyébként nagyon kedves volt, már majdnem 3 hete nála volt az autó, de az együtt töltött 30 km során még soha semmilyen problémája nem volt vele. Biztató...

Úgy éreztem, ez az első autó, ami megérdemli, hogy kipróbáljuk. Szúrom az egyest, kuplung lassan fel, lefulladok. Na nemár, ennyire elfelejtettem vezetni? Motor újraindít, nagygáz, kuplung fel, vö-hö-hö-höööö-hööööööööööööööööö, már 20-al robogunk, höööööööööööööööööööööööö, már 30, kettes, vihihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Aham. Két dolog rögtön kiderült számomra. Az egyik az, hogy ebben a szerencsétlen dögben annyi erő is alig van, hogy megmozdítsa magát. Konkrétan a kilógó beleit húzta maga után. Valószínűleg a váltóolajat is húzhatta maga után sokáig, mert az nem volt benne, legalábbis a váltó vonyítása és a difi recsegése erősen erre utaló magatartást tanúsított. A kormányközép valahol Mohácsnál elveszett, a kormány elengedésére intenzív jobbra kanyarodással, majd árokba zuhanásra való felettébb erős hajlammal válaszolt az autó. Gondoltam, elég is volt a próbakörből, itt megállok, mielőtt megölök valakit. A megállás kivitelezésében viszont hátráltatott a fékek hiánya, konkrétan mintha a pedállal közvetlenül a kerékagyat simogattam volna.

Mielőtt elköszöntünk volna, megkérdeztem a tulajt, hogy ugyan nem tűnt-e fel neki, hogy egy életveszélyes szart árul, de erre csak szomorúan rázta a fejét.

Jó dolog a mobilnet, két sarokkal arrébb fel is pattantunk a hasznaltauto.hu-ra. '92 utáni, vonóhorgos, bármilyen állapotú, bármilyen felszereltségű bármit kerestünk 190-220 ezer között. A kezdeti 250-ből azért lett 220, hogy az olyan apróbb hibákat, mint pl. a nem létező padlólemez, vagy a tető hiánya, Gellért instant módon tudja orvosolni egy héten belül. A ránézésre is botrányszarok után már csak egy Vectra árválkodott a keresőben, 2 literes, matt piros, lakatolt állapotban. A hirdetésben külön ki volt emelve, hogy jó a futómű, jó a váltó, jó a kaszni, jó a fék. Tapasztalataim alapján arra jutottam, hogy amit nem emelt így ki, az mind szar lehet. Gyors telefon, ráér, jajdejó, Tesco parkoló fél óra múlva.

Ilyen lehetett új korában

A fél óra gyorsan eltelt, láttunk néhány vezérmilfet és guruló hűtőszekrénynek álcázott Wagyonőr +-t, majd feltűnt a távoli horizonton a Vectra. Motorháztető félig nyitva, eleje rommá törve, jól indul. Gellért már körbe sem akarta járni, én azért adtam neki egy esélyt, lévén 200 volt az irányár, ha csak ennyi a baja, 170-et simán megér. A "tulajról" szintén kiderült, hogy kereskedő (ki gondolta volna), viszont meglepően korrekt, és meglepően 170 kilós volt. Nem tagadta, hogy törve volt az orra (a kocsinak is), megmutogatta a lakatolt helyeket, a motort, a kocsi belsejét, elmesélte, hogy most cserélt hengerfejtömítést, termosztátot és vízpumpát, mert állandóan forralta a vizet, azóta hibátlan. A hőgomba ki van kötve, de a ventillátor vezetékét egy elegáns mozdulattal az akksihoz érintve már meg is van oldva a hűtés. Kaszniügyileg a törést leszámítva tényleg egyben volt, a lakatolás is igényes munkának tűnt, gitt szinte alig volt az autón. Padlólemezről enni lehet, km órában reálisnak tűnő 371.000 km, de mondta, hogy ez már a második motor a kocsiban. Nofene, végre egy autó a sok szar után?

Elindulás előtt még megjegyezte, hogy a bal első kerék lassúdefektes, azért húz balra az autó, de ha felfújjuk egy kútnál, megbizonyosodhatunk róla, hogy nem a futómű szar. Először Gellért vezetett, a hátsó ülésről három dolgot szűrtem le azonnal:
1. az autó tényleg egyben van, nem zörög, nem nyekereg, nem böfög benne semmi
2. vagy a kuplung dobál, vagy a motortartó bakok vannak meghalva, de váltások után mindig berángat valami egy kicsit
3. a motor egész jó erőben van, nyomatékból is szépen megindult a gép.

Már éppen álltunk volna be egy benzinkúthoz kereket fújni, amikor a motorból felcsapott a 424-es gőzmozdony szelleme. Vízhőfokmérő persze kikötve, motor forr. Ezaz. Amíg emberünk feltöltötte a rendszert, és rákötötte az akksira a ventillátort, mi felfújtuk a kereket. Lehűlés után eljött végre az én időm. Venti megy, mostmár biztosan nem fog forrni, gyerünk. A balra húzás tényleg megszűnt, egy kicsit kóválygott ugyan az autó az úton, de ez a "százhetvenért még belefér" típusú kóválygás volt. A kormány kicsit nehezen járt, viszont a váltó hibátlanul tette a dolgát, és a motor is mélyről húzott, mint a vízhordólány. 8 szelep rulez, nem is rossz ez az autó, 150-ért még talán belefér. Tesco parkolóba kanyarodás, újabb gőzfelhő. Hát őt sem vettük meg...

Egy csomó idegesítő apróságot még le sem írtam, például azt, hogy az első Fordos mennyire segghülyének nézett minket, vagy hogy a Nexián 4 különböző kerék volt. Ezek alap dolgok. Ami viszont ijesztő, és egyben elkeserítő, hogy ezeken az autókon mind volt érvényes vizsga, sőt, legtöbbjüket friss műszakival hirdették. Nem merek belegondolni, hogy milyen autók járnak minden nap az utakon...

Gellért még mindig nem talált autót, erősen gondolkodik rajta, hogy megtartja a Bogarat, az legalább gurul. Én pedig újra rájöttem, hogy inkább maradok a lenézett, leköpött 120-as Skodámnál, ami elindul, megáll, kanyarodik, és csak ott van rajta lyuk, ahol azt a gyárban megálmodták... Ja, és mindezt 3x jobban csinálja, mint a megnézett fostengerek bármelyike. Kázmér, én így szeretlek.

5 megjegyzés:

Kese írta... / 2010. május 22. 22:44  

Még jó hogy csak illusztrált képek vannak mertha felmerted volna rakni azokat a szarokat idehányok :D A vége azért meghatott :)

pusi írta... / 2010. május 24. 22:49  

mi az hogy megis megtartja a bogarat? az elejen azt irtad, hogy a bogar melle, nem helyett lenne. mese habbal :)

a rommatorve es botranyszar kifejezesek tulzott hasznalata kicsit hiteltelenne teszi, meg ha helye is lenne valahol. amugy jo poszt.

papa írta... / 2010. július 6. 18:23  

blogoljá má!

Maybe írta... / 2010. július 6. 18:56  

Most ííííííííííírom.

pusi írta... / 2010. július 7. 12:25  

eleg lassan irod.