Nemzetközi Skoda Találkozó 2010

Egy év nagy idő, 365 nap, 8760 óra, 525600 perc, 31536000 másodperc (és fogadni mernék, hogy ennek mindjárt utánaszámol valaki). Pont ennyi telt el a tavalyi nemzetközi találkozó óta, vagy ha nem is pont ennyi, legalább sikerült bevezetőt írnom. Ezúttal Szeged adott otthont a győri Skoda találkozónak, amelyet Szolnokon rendeztek meg. Pénteken délután fél 1-kor találkoztunk volna az M5 Tecsónál a többiekkel, ehhez képest fél 4 környékén már sikerült is elindulni Szeged irányába. A késlekedés oka azonnal nyilvánvalóvá vált számomra, amikor megpillantottam Kese barátom legújabb szerzeményét egy Rapid ülésgarnitúra formájában. Mint később kiderült, jó választásnak bizonyultak, mert az egyébként nem rövid út alatt sem fájdult meg jobban a derekunk, mint amennyire alapban fáj.

(Rendőr szexuális örömszerzési akciót végez a feleségével. A hölgy igencsak sikongat, mire a rendőr megkérdezi:
- Mi a baj, fáj?
- Nem, épp fordítva!
- JÁF???)

Érdekes jelenség egyébként, hogy ha az ember normális tempóban megy egy 120-assal a pályán (nem 120-al), mindenki versenyezni akar. Volt, aki csak odalépett neki egy kicsit, amikor előztünk, de akadt olyan is, aki végig kergetett minket 3-4 kilométeren át. Gondolom azt akarták jelezni, hogy szimpatikus nekik az autó, és ők is szeretnének ilyet, most azonnal... A pályáról lehajtás benézése után végül összefutottunk a többiekkel is, így egyesített erőkkel rontottunk be a kemping bejáratán.


Érkezésünk utáni pillanatokban lámpászati kutatásokba kezdtünk Pusival, melynek szenvedő alanya hosszas töprengés után Danaskull autója lett. Először szemtelen volt szegény jármű, aztán beleoktojáltunk egy olyan lámpát, hogy csak na. Képeken még jól is néz ki. Ha ez nem clear, akkor mi az?

Pusinak azonban támadt egy ötlete, (1.5 lett-e?), és a sátáni szigszalag segítségével feltalálta a 105-ös lámpát.


Ezt meg is ünnepeltük néhány pár előző napi virslivel, amely szemtanúk elmondása alapján idős emberek egykor szebb időket megélt testrészére emlékeztetett. Igen, a fülükre. Nagy ünneplésünk közepette előkerült a sör is, majd az éltető nedűvel megtámogatva folytattuk utunkat a kempingben, ahol erőteljes deja vu fogott el. Hogy miért?

A válasz itt keresendő.

Tíz derégláttalak és három teisittvagy között megtudtam, hogy a lila Rapid/GLS ülések eredetileg feketék, csak lilára szívta őket a nap. Hát igen, előfordul, hogy valakit lilára szívnak. Meghallgattunk néhány "gyári 120-as motorral ment 180-at, csak azért nem többet, mert hengerfejes volt" történetet, persze negyedikben (általánosban?), majd megcsodáltuk Kisstyan autóját, ami nem kis változásokon esett át az elmúlt időszakban. Színkód wanted, már látom Kázmért lelki szemeim előtt újra pirosban pompázni...


Idő közben lassan ránk esteledett (estelle that, hehe), a hangulat tetőfokára hágott, Dozsóra sütött a holdsugár, ZJ kétpercenként befonta a szemöldökét, előkerültek a kötelező mennyitkönnyítsekhogyjólegyen-milyenszívócsonkkellaháromszázastengelyhez témák, láttunk nyelvnyújtogatóst, és kitárgyaltuk a szlovákokkal, hogy ők is ismerik a bearpigment, alias medvedisznóembert.

Másnap auchan ébredtek sokan (gyk. másnap osan), mi mondjuk pont nem, dehát mi kemények vagyunk, mint az eszkimószar. Danáékkal elugrottunk egy közeli kisboltba, ahol vételeztünk családi kiszerelésű energiaitalt, dörmögő sajtot, meg mindent, mi szem-szájnak ingere, majd a kempingbe való visszatérés után a beszerzőkörút szerzeményeit kulturált módon elfogyasztottuk a személygépjárművek tetején megterítve. Dél körül sorakoztunk fel a vonuláshoz fel, majd kiburjánzottunk a kempingből, Szeged irányába bele.


A felvonulás tökéletesen úgy zajlott, ahogy azt már sejteni lehetett. Megpróbálom egy hétköznapi átlagautós szemszögéből leírni a látottakat, elsődleges élményeket:

- Mi ez a nagy forgalom? Meg mifaszt dudálnak? Nemár, mi ez, lagzi? Ez itt füstöl, az meg átmegy a piroson, mit képzelnek ezek??? Na jól van, velem nem csesznek ki, besorolok közéjük, csakazértis, engem nem érdekel, hogy ezek most itt hova mennek lagzizni. Na most miért nem mész, miéééért nem méééééééééész??? Piros a lámpa? Na akkor már beugatok neki. Hallod hülyegyerek, mit képzelsz magadról, hogy itt állsz, az ÉN utamon, amikor sietnék éppen a mamához, már kész az ebéd, hee?
- Nemzetközi Skoda Találkozó van, ez itt a felvonulás.
- Milyen találkozó???
- Skoda. Nézzen már körül!
- Úúúúúúúúúúúristen, itt egy 120-as. Meg ott is. Meg mindenütt. Ezek hogy kerültek ide??? Olyan nincs, hogy nem vettem észre, hogy 50 egyforma autó között próbálok előretörni, amik dudálnak, és integetnek belőlük az emberek! Ennyire baromállat nem vagyok. Ez lehetetlen! Na jó, ha már itt vagyok, akkor kiosztom azt a kis buzit is, meg ledudálom a miazt, nézdmár, szar 120-asnak nincs teteje, de szánalmas... Elrohadt, mi? Köcsögök, vigyétek bontóba ezt a sok szart!

(a beszélgetés a fantázia szüleménye, minden egybeesés a valósággal csak a véletlen műve)


Ehun meg egy videó E!



Visszaérkezés után konstatáltuk, hogy jó pár autónak leért az alja a felvonulás alatt, majd lelkiekben felkészültünk a georally nevű kulturális tájékozódási verseny megemésztésére. Az emésztésben sokat segített Pusi parenyicája is. A nagy csapat a következőképpen nézett ki: Papa a volánnál, Mackos a jobbegyen, remegő térdekkel nem féltve az autóját, Papa mögött Pusi kapott elhelyezést, míg a maradék jobb hátsó ülésen szerény személyem keresett menedéket a bevándorló medvedisznóemberek és hódkeselyűk ellen. A verseny folyamán megtapasztaltuk, hogy a Póver Tuning bizony nem gáz cégnévnek, valamint, hogy a szegedi csajállomány igen jelentős részben tartalmaz dekoratív egyedeket. Talán ennek köszönhető, talán a namenjünkmégháromkörtakörforgalomban hozzáállásnak, hogy a tervezett 2.5 órás szintidő ellenére röpke 4 óra múlva sikerült is bevágódnunk (szó szerint) a kempingbe. Egyébként egészen hihetetlen volt, mennyire jól megy Mackos autója, 3.9-es difivel, csont széria 120-as motorral, nagy kerékkel, 4 személlyel meglepően fürgén közlekedett, egyáltalán nem volt mackós a mozgása (höhö).

A kempingben vacsora gyanánt elfogyasztott elég combos adag gulaschsuppe után páran rászabadultak Pozor2-re, ennek eredménye alant látható.


Idő közben a tónál/medencénél/pocsolyánál hastáncos bemutató zajlott, majd gyors tombolázás után kezdetét vette a világvége, zenés mulatság formájában. Mivel erről sem képet, sem videót nem találtam, annak ellenére, hogy legalább 5 embernél láttam kamerát, nem írok róla semmit. Most érezzétek magatokat lecseszve. Egyébként sem sokat láttam bentről, csak azt tapasztaltam, hogy mindenki lerakja a sörét a keverő mellé, merthogy ott biztonságban van - szerinte. Szerintem nem volt biztonságban, de legalább jó helyre került.

Hogy a hajnali 2 órai befejezésből hogy lett reggel 6-os lefekvés (na azért túlzásokba ne essünk), azt nem részletezném, mindenesetre mindenki borzalmasan kipihente magát.

Vasárnap reggel gyönyörűen néztek ki az arcok, pont optimális volt mindenki ábrázata egy Tecsóhoz akKorához kivonuláshoz, és az ott megrendezett szlalomhoz. A vállalkozó kedvűek bizonyíthatták Palik László kedvelt mondását, miszerint egy formula 1-es pilóta bekötött szemmel is végig tudna mennyi a pályán. Bár Nürburgring nem volt, bekötött szem annál inkább, itt éppen Mackos tekergeti a volánt Papa navigálásával:



A "rendes" szlalomon először Kika mutatta meg a családi Formannal, hogy mit is kéne csinálni, majd jöttek az elmebetegebbnél elmebetegebb jelentkezők.



A belsőkre visszatérve, itt látható ismét Papa, Danaskull, valamint a kutya, meg a mája:




További videók megtekinthetőek itt.
Keséét direkt nem tettem be, mert bár szerintem jól tolta, szerinte nem. Ha nem, hát nem. Mindenesetre egy apró hibától eltekintve elég lett volna az abszolút időre, biztosan nagyon szar lehetett.

Szlalom után újra goto kemping, eredményhirdetés, díjátadó, ilyenek, aztán szépen lassan elindultunk hazafelé. Már majdnem 50 kilométert haladtunk, amikor folyadékvételezési célzattal megálltunk a változatosság kedvéért egy Tecsónál. Ezt a galád tervünket Zsolti kocsija is megérezte, és egy vízcső kerti slag elolvadásával a tudtunkra hozta, hogy vizelettartási problémákkal küzd.

A probléma orvoslása után meg sem álltunk a következő Tecsóig (azért nagyon választékos a társaság, nem?), ahol néhányan táplálkoztak, mások pedig Skodát fotóztak a lemenő nap sugarai által megtámogatott romantikus környezetben.



Ezek a fantasztikus képek telefonnal készültek, sőt, vezetés közben a lábam alá esett a telefó, mire ijedtemben ráálltam, pedig vezetés közben telefón állni tilos.

Este 10 körül értünk végül haza, fáradtan, de boldogan. Jövőre Csillebérc vagy mi, bár nem tudom, mi az, mert vasércről márhallottam, csillebről még nem.

További képek megtekinthetőek itt.

Ja, olvassatok Pusit is, merazjó!

Skoda Racing Day

Elkezdtem hirtelen felindulásból egy verset írni a rendezvényről, de annyira ergya lett, hogy inkább hagytam a dagadt ruhát másra, engem vittek el a Skoda Rácsing Dájra.

Reggel 8 körül indultunk Józsival, Imikével, és a gyönyörű Super Estellával hódító utunkra. A sárga szépségről sok dolgot nem írnék, aki látta élőben, úgyis rácsorgatta már az összes nyálát, aki meg esetleg nem, annál az így járás esete áll fenn.

Egy elég velős postot terveztem erről a rendezvényről, de végül idő hiányában inkább alkotok egy borzalmasan hosszú, összetett mondatot, aminek se füle, se farka (kicsi far?), de legalább bele tudom ágyazni, hogy nagyon jó volt a rendezvény, és hogy mennyire hiányzott Kázmér, mert újra rájöttem, hogy vezetni jó, főleg versenytempóban, főleg faros Skodát, valamint realizálódott bennem, hogy Kázmérnak tényleg a difijével lehet gond, mert szinte bármilyen autót szépen keresztbe tudok rakni, csak a sajátomat nem, ennek biztosan más oka van, mondjuk még a futómű is lehet, de szerintem inkább difi, de Gabi szerint inkább futómű, a lényeg, hogy szépen közlekedett kilinccsel előre a bérautó, és a mosolyfaktor az egekbe szökött, bár a másik jobban ment, de annak nem az én méretemre lett igazítva az ülése, állítási lehetőség pedig nem volt sajnos, ettől függetlenül a gyengébbik autó is nagyon fílnges volt, ja egyébként készült Pusiról megint rohanós kép, mert azt minden Kukucsos versenyen muszáj,


egyébként majd kérek a bérautóba kézifék visszajelzőt, de ha nem lesz, akkor sem baj, ez a hülyegyerek meg nem tudom, mit bámul a nagy semmibe itt a jobb szélen,


mármint így szemből nézve a jobb szélen, de valaminek nagyon örült, bár a képen nem látszik, szóval jövőre is megyünk, kellenek ezek a napok ahhoz, hogy az ember újra és újra rájöjjön, mi hiányzik neki, mindenesetre holnap délelőtt indulunk Szegedre, Nemzetközi Skoda Találkozóra, amiről majd bővebben írok, és megpróbálok néha pontot is alkalmazni vessző helyett, bár ezt nem ígérem, de holnap este találkozok megint jópár érdekes arccal, meg lehet, hogy még csöcsök is lesznek a tükörben, bár ez még a jövő zenéje, mint a Kraftwerk volt a '60-as években, mondjuk még addig kezdenem kell valamit a keverőmmel is, mert mikor menne szarni, ha nem akkor, amikor évente egyszer másnap használnom kell, addig is itt van Danaskull videója, amelynek második feléből tökéletesen leszűrhető a Skoda Racing Day hangulata, valamint a társaság komolysági szintje.



Ja, még annyit, hogy követnünk kell a világ fejlődését és a trendeket, ennek megfelelően elhelyezésre került itt (és az összes többi bejegyzésnél) egy fészbúk lájk bátön, ami majdnem olyan, mint a Dzsenszön Bátön, csak ez nem forma 1-es pilóta, hanem a közösségi oldalon található ismerősök zaklatására alkalmas neopszichológiai létforma addiktív gyümölcse.