Kázmér, aki 26 éves, aki 25 éves

A napokban a skodaklub fórumán volt egy érdekes beszélgetés alvázszámokról, évjáratokról, hasonló érdekességekről. Van egy kedves klubtagunk, aki még a jereváni titkosszolgálati aktákhoz is simán hozzáfér, mellesleg fejből vágja alvázszám alapján, hogy a Skoda gyárban aznap melyik munkás hány kilót kakilt. Tőle kérdeztem, hogy vajon Kázmér duplakörlámpás volt-e előző életében. A forgalmi szerint az első nyilvántartásba vétel időpontja 1983. 02. 15, tehát az ezt megelőző hónapokban gördült le a gyártósorról. Akkoriban meg így néztek ki a 120 GLS-ek:


A krómlökhárító ekkor már nem volt divat, a helyét átvette a jó kis mattulós plasztik, hátul már trapézlámpa volt a puncilámpa helyett, kis fekete hátsó spoiler, díszcsík oldalt, és krómcsík az ablakkereteken. Elől viszont megmaradt a duplakörlámpa, ami egyrészt kuriózum, másrészt nagyon jól áll a gépnek. Tehát elvileg így nézett ki Kázmér, amikor kigördült a gyárból 1983 elején. Elvileg...
Robi szerint viszont nem. Alvázszám alapján ez az autó már az 1984-es modellévben készült, a váltás viszont előző évben volt, tehát 1983. októberében születhetett. Az első nyilvántartásba vétel időpontja pedig valószínűleg 1983. 12. hó, csak el lett írva. De nem ez az egyedüli érdekesség a forgalmiban.
Az átalakítási engedély motorkód alapján 130-as motorra szól, ez ki van emelve a forgalmi hátulján. Elől viszont már a mostani 135-ös motorszám szerepel, teljesen legálisan, már legalább 5 éve. A hengerűrtartalom mindkét motor esetében stimmel. Eredetvizsgán simán átment az autó, a kutya nem szólt hozzám. A macska sem, sőt, még a vadászgörény is csak halk hápogással figyelte az eseményeket. Ocsmányirodában lazán kiállították a forgalmit, sőt, azóta még egyszer kaptam új forgalmit a rendszámcsere miatt, akkor se szóltak egy szót sem. Magyarország, én így szeretlek. Lényeg a lényeg, öregember nem vénasszony, Kázmér sincs még 26 éves. Pedig a 26. szülinapjára kapta a 15-ös alukat, még február végén. Már csak az a kérdés, hogy mikor ünnepeljem a következő 26. születésnapját, illetve hány lesz még az idén. Ha így haladunk, még vagy 5 biztosan. De legalább megtudtam, hogy születése óta ilyen bután néz az emberekre szép nagy kockabociszemeivel.
Ma este meg elkezdjük újra szétbombázni őt, de ez már egy másik post lesz...

Megint postás + kommentek szabadlábon

Tegnap délután megnéztem a postaládát, és a szokásos "gyere-velünk-termékbemutatót-nézni-jól-megtáplálkozol-és-még-az-orángután-hegesztő-3000-XL-készüléket-is-megveheted" típusú szórólapok mellett találtam egy értesítést is. Nem, nem az elmegyógyintézettől jött, standard postai értesítő, ajánlott levél érkezéséről. Titkon reméltem, hogy nem a rendőrség által kiküldött, gyorshajtókra kiszabott wanted dead or alive felhívás landolt a postafiókban, hanem BiGBeni küldte el végre a kakucsi-visontai DVD-ket. És lőn, valóban az érkezett meg. Egy kis adalékinformáció: voltunk olyan gyökerek, hogy Kakucson nem vettük észre szegény Benit, úgyhogy utólag kellett őt terrorizálnom, hogy ha mégis akad rólunk felvétel, akkor azt valami teleporton keresztül juttassa már el hozzánk. Akadt. Nem sok, de akadt. Szóval Kakucson nagyjából így néztünk ki kívülről:



Több tanulság is levonható a videoból. Az egyik, amit már régóta rebesgetnek a napilapok, hogy nem tudok vezetni. A másik, ami szintén CNN-szalagcím volt pár hete, hogy Kakucson borzalmasan hulladék volt Kázmér futóműve. Valami ilyesmit gondolhatott: "blehh, hagyjatok már békén, forduljon itt el, akinek két anyja van, inkább kitolom az orrom, meg a seggem is, aztán szedj össze, ha tudsz". Azóta már keményítettünk rajta, állítható Koni rulz. Visontáról nem lesz itt video, nem árulom el, hogy miért. Nem, kivételesen nem estünk le a pályáról. Csak úgy nem lesz, és kész.

Ja igen, a kommentek. Nézegetem én néha ezt a gúgöl ánálitiksz szolgáltatást, és látom, hogy jó sokan látogatjátok a blogot, ennek szívből örülök. Tudjátok, az artéria a legszebb ajándék, mert az szívből jön. Ennek ellenére még egy kósza komment sem született a blog csaknem 2 hónapos fennállása alatt. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy utáltok, mint a szart, csak nem akartok megbántani. Ezesetben köszönöm az emberséges hozzáállást, de a negatív kritika is lehet építő jellegű, pont olyan, mint a Lego, úgyhogy tessék szépen nyomkodni a klaviatúrát, lehet fikázni, véleményt mondani, stb., maximum kimoderálom. A másik lehetséges ok, hogy billentyűzet nélkül olvassátok a bejegyzéseket, neadj' Isten valami klaviatúra-killer vírus szedi az áldozatait. Ennek elég kicsi ugyan az esélye, de mégsem zárhatjuk ki. A harmadik lehetőség tegnap jutott eszembe. Az, hogy nem lehet kommentelni. És tényleg, eddig nem lehetett kommentelni. De már ezt is megoldottam. Hát igen, jó pap holtig tanul. Kinek a pap, kinek a paplan. Pap a papot nem dézsmálja. Vannak ilyen közmondások, a fentiek közül keressük meg a szövegkörnyezetbe leginkább illőt.

Változások part 3

Tegnap megint itt járt Imike. Lassan happy hardcoreba, ööö... ravebe érünk ezzel az autóelrondítás dologgal, már tényleg nincs sok hátra. Az A oszlop, az előtte lévő lemez, és a küszöb jön legközelebb, felkerül a küszöbre egy dekorcsík is, aztán jöhet a többi szponzori matrica... Jaigen, ha már szponzor:
Dobpergés, hatásszünet, még a hátsó sorban ülő oposszumok is visszafojtják a lélegzetüket...
Trrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr...

És igen! Igenigenigen! Kurinszki Gábor volt az a kedves ember, aki végre látott bennünk fantáziát, és egy kicsit előrébb tudta lendíteni magasan ívelő karrierünket. Menjetek hozzá bizalommal, ha meg akartok tanulni vezetni, hivatkozzatok rám nyugodtan. Örülni fog neki, én meg még jobban. Az autósiskola honlapja itt található, nem kell megijedni tőle, sok fakezűből faragott már jó sofőrt. Ja, egyébként Gödöllőn van ő. Ezt csak azért írom, mert mostanában megszaporodtak a finn látogatók a blogon, amit egyrészt nem értek, másrészt ők azért mégse hívják fel. Mondjuk ezt a szöveget úgysem értik, de ha lefordítják, akkor már nem fogják felhívni. 06 30 466 0 466 a száma, nem emelt díjas.

Van még egy ember, akinek köszönettel tartozom, ő pedig nem más, mint Imike. Megszenvedett az autóval, de kihozta belőle a maximumot, úgy érzem. Persze még nincs minden teljesen kész, de azt hiszem, az igényes munka már szemmel látható.


Tehát ha valaki bepötyögte a googleba az autódekor, matricázás, dekor, design, stb. kulcsszavakat, és most itt van az oldalamon, az hívja nyugodtan Pataki Imrét, a JD Dekor & Design frontemberét a 06 20 255 4486 számon, készséggel segít bárkinek ebben a témában.

Jah, a képek. Először is, ígértem én ilyen tengerpartos-naplementés-malájkurvás fotósorozatot, ebből sajnos csak egy kép maradt meg, a többi valamilyen oknál fogva elveszett a gépemről.


A lányok nagyon aranyosak voltak, jól bírták a fotózást a gödöllői reptér tengerpartján, még strandlabdát is dobáltak egymásnak, annyira jól érezték magukat. Kérdeztem tőlük, hogy ikrek-e, mert nagyon egyformának tűntek, de nem igazán értettem a választ. A maláj nyelvvizsgámat a józsefvárosi piacon vettem, két ütvefúrót és egy Hónalj Margit kazettát adtam érte cserébe.
Közben a lányoknak indult a gépük, érzékeny búcsút vettünk egymástól, Imike meg tovább fotózta Kázmért.




Kattra szép nagyok lesznek a képek. Készültek ilyen idiótaságok is:


Aztán művészkedtem egy sort:




Folytatás jövő héten, remélhetőleg addigra sikerül megküzdenem a hátsó lökhárítóval is.

Változások part 2

Elkezdődött Kázmér átöltöztetése. Kicsit még szoknia kell a szememnek az új dizájnt, de az echte Kázméros tekintet megmaradt. Nem tudom, hogy csinálja, de teljesen másképp néz az emberre, mint bármelyik nemkázmér 120-as. Ezt más is mondta már. Lehet, hogy tud valamit, amit én nem? Bután nézni én is tudok. Mondjuk képtelen lennék 20 liter benzint benyakalni fél óra alatt, neki meg simán megy.
Szerdán este 7-től 11-ig folyamatosan mostam, fényesítettem, polírozgattam, simogattam, szerintem ennyi törődést még életében nem kapott. Hát persze, hogy a csütörtök egy rohadt nagy esővel indult. Fél óra múlva el is állt, pont arra volt elég, hogy sárosak legyenek az utak. Én meg boldog. Nem baj, legalább jobban csúszott. Fél 10 körül elindultam Imikéhez, fél 11 körül már úton is voltunk a bűntény helyszínére. 50 fok plusz áfa, kerülgetni kellett kiszáradt tevetetemeket, teljesen ideális volt az idő a fóliázásra. Nekiestünk, csiszolgattunk. Itt most nyomdafestéket nem tűrő, trágár kifejezések következnek: Rézangyal fütyül a rézfán, a kutya meg a mája, ejnye, teringettét. Ekkora blowjobra nem számítottunk. Az első sárvédők a csiszolópapír látványától úgy összeszarták magukat, hogy levedlették magukról az összes létező festéket, és kimutatták a foguk fehérjét. Vagyis a fémük rozsdáját. Nem kis mennyiségben. Aztán csak sikerült megküzdeni az oxidáció gócpontjával, Imike csillagos ötössel ment át a karosszérialakatos mestervizsgán. Elkezdtünk hát fóliázni. Aki azt mondja, hogy a 120-asnak kocka formája van, annak őszintén kívánom, hogy élete végéig csak első-hátsó sárvédőket kelljen fóliáznia. Ennyi él és ív Freddy Krueger arcán nincs, pedig ő aztán igazán kitett magáért.


Egész jól haladtunk, már a jobb hátsó sárvédőnél tartott a folyamat, amikor egy váratlan háborús jelenet szakította félbe békés tevékenységünket. Szőnyegbombázás - gondolta Stirlitz. Le vagytok ti szarva - gondolta a madár. Hát apám, ekkora szart még életemben nem láttam. Nem vagyok képes felfogni, hogy egy ennyire kicsi madárból hogyan képes kidörrenni ekkora szardömping, ráadásul ilyen elemi erővel. A kocsi hátulján lévő fólia teliberottyantva, Imike szintén, a tetőn lévő cserepek beleremegtek a becsapódásba, az első szélvédőn 20x40 cm-es nonfiguratív alakzat, nagyon durva volt. Ez még hagyján, de nem merek belegondolni, hogy mit ehetett szerencsétlen madár, mert 10 perccel később a szélvédőről nitrohígítóval is alig akart lejönni a kikristályosodott fos. Közelebbről vizsgálva mamutok maradványait fedeztem fel az ürülékben. Brutális volt.
Lájtos tisztálkodás után folytattuk a dolgunkat, majd kis kitérők és 8 liter ásványvíz elfogyasztása után egyszercsak este lett. Aztán éjfél. Aztán hajnali 1. Ekkorra Imike már teljesen kész volt idegileg, én nem kevésbé, úgyhogy úgy döntöttünk, majd jövő héten befejezzük. Na jó, hátfal fel, öhmmmm... Testkábel darabokban, izzók össze-vissza, csavarok fele nincs meg, zsír. Kb. 1 óra szenvedés után sikerült összehoznunk egy bal hátsó helyzetjelzőt, ennyi, viszontlátás. Se index, se fék, se semmi. Nem baj, elől világít valami 2 fehér folt, az csak elég lesz, ilyenkor rendőr úgysem nagyon jár semerre, a forgalom meg nulla. Még beültünk egyet táplálkozni egy helyi elegáns étterembe, na jó, útszéli kajáldába, ahol nagyon megijedtem. Hulla fáradt voltam már, elbambultam, meredtem néztem egy emberszobrot. Aztán a szobor megmozdult. Jaigen, ez a raklappakoló bácsi. De azért megijesztett. Ha már 10 percig ott állt mozdulatlanul, miért pont akkor kellett megmozdulnia, amikor elmentem előtte? Áhh, mindegy.
A hazaút is érdekes volt. Hatvan és Aszód között jövök kényelmesen 50-60 körül, már nem kell sietni, szól a zene, fíldöszánsájn... ööö, múnsájn, egyszercsak placcs. Átmentem valamin. Kis nedvességet éreztem a kezemen, bejött az ablakon valami lötty abból a valamiből. Nézem, nézem, vér. Gyors eszmefuttatás: az ember síkit ha elütik, ez meg nem sikított, tehát lecsukni nem fognak miatta. A rinocérosz nagyobbat koppant volna, a tatu nem fröcsköli szét a vérét ilyen gyorsan, a zsiráf meg ritka errefelé, amióta megépült az autópálya. Akkor ez csak pocok lehetett. Épphogy eljutott idáig az agyam, máris egy újabb placcs. Na, ennek a fele se tréfa, maximum az 1/3-a, úgyhogy felhúztam az ablakot, nem volt sok kedvem vért mosogatni magamról. Kicsit lassítottam, és mind a 3 szememmel elkezdtem figyelni az utat. Pocoktetemhegyek voltak az úton, én nem tudom, mi a szar volt, de ha nem láttam 200 kinyúvadt szerencsétlen állatkát ezen a 2 km-es szakaszon, akkor egyet sem. Biztos rajzás volt, vagy hogy hívják ezeknél. Sajnáltam a kis emlősöket, végülis ők is emberek, de már nem volt lelki erőm elbeszélgetni mindegyikkel, hogy gyerekek, ne menjetek át az úton, mert veszélyes. Fél 4 körül már itthon is voltam. Kázmér meg így néz ki jelenleg:


Szerencsére a vért lerázta magáról az éjjel, vagy nem tudom. Lehet, hogy a pocok direkt a kezemre összpontosított. Egyébként ha valaki tudja, mi volt ez a pocokrajzás éjjel, leírhatná egy komment formájában. Úgyse nagyon kapok kommentet.

Itt a piros, hol a piros

Elméletileg már csak 2 nap, és elbúcsúzom Kázmér jelenlegi állapotától, de úgy gondolom, megérdemel egy megemlékezést a pirosan együtt töltött 3 év...
Amikor a fehéremet összetörtem (róla is lesz majd írás hamarosan), és a rendberakás után rájöttem, hogy merészebb dolog vele mászkálni, mint rántott babra tejes fókaturmixot inni, szóval akkor elkezdtem nézegetni a hirdetéseket. Ezek voltak a feltételek: lehetőleg újkasznis 120-as, rohadások nélkül, lehetőleg papíros Favorit motorral, minimum 1 év műszakival, 130-as futóval, és NE LEGYEN PIROS. Mert nagyon utáltam a piros Skodákat. Nem tudom miért, de szívem szerint előbb hoztam volna el egy babakék-rózsaszín flipflop fényezéssel megáldott förtelmet, mint egy pirosat. Pedig eeeeez, a piros, már régóta ott figyelt a duenen, hónapok óta hirdették. Nem írták le részletesen, hogy mi van benne, de az feltűnt, hogy az ára 400 ezerről folyamatosan vándorolt lefelé, a végén valami 250 körül járt az összeg, amikor nagy levegőt vettem, és felhívtam a számot.
"Hááátttttööö, eladó a Skoda, igen, de már sok hülyegyerek járt itt, mindegyiknek tetszett, aztán utána nem hívott fel egyik sem. Ja, egyébként valami 130-as futómű van alatta, meg pogácsázva van. A motor, öööö, azt nem tudom, hogy papíros-e, mindjárt megnézem a forgalmit. Jaigen, 1289 ccm, akkor valószínűleg az. A motorban valami 300-as Gaál tengely van (amiről később kiderült, hogy 315-ös nemgaál), meg négyleömlő, meg dupla solex. Ha komolyabban érdekel, gyere le, megbeszélünk mindent."

Komolyabban érdekelt, csak előtte még kértem több képet emailben. Kaptam.







Hmmm... Törve volt. Többször is. Az elején a felemás lökös borzalmas, de kicsit meg van nyomva a sárvédő is, tehát nem kellett kompletten új elejét rakni rá. Ez jó. A ködlámpás hűtőmaszk kicsit Gobbi Hildás arcot ad neki, de ez ritkaság, valakinek biztos kelleni fog a klubról. Ricsi le is csapott rá azonnal. A segge meg van húzva, igen, ezt mintha mondta volna telefonban is, de csak felületi, horpadás nincs. Jobb első kilincs és tükör letörve, belseje lelakva, motor csupa dzsuva. Tuti csapatós verda volt. De a küszöbökön nincs egy deka rozsda sem, a csomagtartó is nagyon patent, mintha még nem pakoltak volna bele soha. És a színe... Piros. Sőt... Répapiros. Egy sor öklendezés és 3 napi jóga után elég erőt éreztem magamban, hogy felhívjam: megnézném.
2 nappal később megnéztem. Alkudoztam. Újabb 3 nappal később elhoztam. Mindenki cseszegetett a rendszám miatt, hogy vettem egy bevásárlóskodát. Még a szín is stimmel, jogos. Hát piros, mi más. Igazából tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert sokkal merészebben le volt ültetve, mint ahogy azt a józan ész diktálta volna, ennek később meg is lett az eredménye, viszont rohadt jól nézett ki. De nem tetszett, mert ronda volt. És piros.
Úgyhogy fogtam magam, és elkezdtem polírozni. Feldobtam a fehéremről maradt felniket, és a hátsó lámpákat. Ledobtam a ronda hűtőmaszkot, kicseréltem a bemattult indexburákat, normális első lököst kapott, Ricsivel befaragtuk a Felicia üléseket, kapott 2 manta tükröt, visszaemeltük picit az orrát... Na, így már tetszett. Nagyon tetszett. Egy PIROS Skoda, ami tetszik. És az enyém.




Borzalmasan jó kiállása volt kipogizva, szélesített felnikkel. A rendőrök szerint is, csak szóltak, hogy ezt így nem kéne. Elkezdődött az alufelni spotting, de ezt most hagyjuk, mert több felni fordult meg nálam 1 év alatt, mint a legforgalmasabb gumisnál. Egyik se volt jó. Vagy kilógott, vagy belógott, vagy ütött, vagy rúgott, vagy harapott. Vagy szimplán csak nem tetszett. Kázmér meg még mindig piros volt....
Aztán egy gyönyörű tavaszi éjszakán, amikor a Hold aranyló sugarai bevilágították a szocreál lakótelepet, alakok jelentek meg a parkolóban. Kázmér nagyon félt, annyira kicsire húzta össze magát, amennyire csak tudta. Az alakok kiabáltak, ugráltak, szemmel láthatóan jól érezték magukat. Kázmér visszatartotta a lélegzetét, ahogy közeledtek hozzá. Szinte már-már reszketett.

- Nézmáááá, tuning Skoda, hahahahaha! - kiáltott fel az egyik sötét alak.

Kázmér összerezzent, és egy hatalmas rúgást érzett a bal elején. Aztán a tetején puffant valami puha, de nagyon fájdalmas dolog. Ugrálni kezdtek rajta. Huppogott, nyikorgott a 26 éves lemez, hajlott minden, reccsent a merevítés. Aztán csönd lett. Kázmér üveges tekintetén egy könnycsepp csillant meg. Elmentek...

Másnap csak annyira voltam idegbeteg, amennyire ilyen helyzetben illik, szét tudtam volna verni egy komplett hadsereget sajtreszelővel. Rendőrségre be, hát sajnos nem tudunk semmit tenni, blablabla. Ok...
Kázmér sebei lassan gyógyultak, amennyire csak tudtam, kikalapáltam a csomitetőt, a tetejével viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni. Aztán jött egy újabb éjjel, egy újabb ugrálás... Rendőrség kihív, az egyébként nagyon szimpatikus rendőrbácsi elmondta, hogy máshol is történtek mostanában ilyen dolgok a városban, nem nagyon tudnak mit tenni, csak figyelnek. Figyeljek én is. Figyeltem. Nem találtam semmit...

Nade nagyon elkanyarodtam a lényegtől. Kázmér még mindig piros volt, sőt, a polírozgatásnak köszönhetően egyre pirosabb. Csakhát egyre csúnyább volt a húzásnyom a jobb hátulján, meg a tető is horpadt volt, a rúgások, ugrálások nyomai nagyon elcsúfították szegényt. Érett már a lakatolás gondolata, de akkor már telifény is kéne. Hát akkor legyen sárga. Mert a sárga autó már látványra is 10 lóerővel erősebb. Vagy... legyen újra piros? Mivan? Hát én megszerettem ezt a színt, basszus! 3 év alatt annyira beleégett a retinámba, ahogy ott figyel a parkolóban, néz rám a nagy bociszemeivel, pirosan... Erre most kezdek rájönni, amikor már nincs visszaút. Remélhetőleg szép lesz az új dizájnnal is, de Kázmér nekem már örökre piros marad... Ezekkel a felnikkel, ezekkel a lámpákkal, kicsit meghúzva, kicsit megtörve, kicsit behorpadva. Olyan Kázmérosan...







A videókért köszönet Gyulának!

Változások in progress

Eléggé untam már, hogy Kázmér túl szép, úgyhogy ideje volt már egy kicsit elrondítani. Persze nem bíztuk a véletlenre, minden eszközt bevetettünk az esztétikai pusztulás érdekében, a flextől a drótkefén át egészen a pogácsaszaggatóig.

A reggel teljesen átlagosan indult, felkelt a Nap, felkeltem én is, go Keséért, aztán egy kis kitérő után irány Jászfényszaru, Kese nagyapjának birodalma. Nagyon jó arc az öreg, Kese nagybátyjával egyetemben, nem hajtanak el élből, ha egy 26 éves csillaggarázsos Skodát kell lakatolni. Persze ők még nem tudták, hogy milyen fába vágták a fejszéjüket, sőt, a fa sem tudta, hogy milyen fejsze fog lesújtani rá. Még durvább, hogy a fejsze sem tudta, hogy aznap favágás lesz. Na hagyjuk.

Elkezdtünk hát rombolni.


Ültetés rulz, csak nem a magyar utakra. Ez a látvány fogadja a lökhárító levétele után a szerencsétlen Skodást:


Áhh, nem ért le sokszor, csak úgy nagyjából mindenütt. Aztán leugrottak az ajtók is. Nem gondoltam volna, hogy üveggel-kárpittal-minden tartozékával együtt ilyen könnyű egy 120-as ajtó, csak háromszor szartuk össze magunkat, főleg a felrakásnál. Nade ne szaladjunk még ennyire előre. Simán jól néz ki így ajtók nélkül a gép, kicsit Trabant Tramp fílingje van, de nekem nagyon bejön.


Végül leugrottak az első sárvédők és a kötény is. Áldom az előző tulaj kasznisát, nagyon alapos munkát végzett. Gyönyörűek a doblemezek, egy deka rozsdát nem találtunk sehol.


Megkezdődött a cserekötény tisztítása és kalapálása, Kese szenvedett vele egy sort, mire nagyjából úgy nézett ki a dolog, ahogy azt Mlada Boleslavban megálmodták. 83 réteg festék, 2 réteg rücsi, és még ki tudja milyen radioaktív anyagok kerültek eltávolításra a felületről. Akinek nagyon jó szeme van, felfedezheti az alábbi képen a Skodaklub elnökét is szatyornak álcázva:


Végül csak sikerült eltávolítani az utolsó réteg rinocéroszfaggyút is a lemezről, Kese nagybátyja nekiesett az alapozásnak.


Én közben lecsiszolgattam a húzásnyomot Kázmér seggén. Végre kiderült, hogy előző életében is piros volt drága kisautóm. Már csak az a kérdés, hogy a bal hátulja volt törve, és az lett egy mattabb színnel átfújva, vagy a bal hátulját leszámítva az egész autó volt törve, de csak azt fújták rajta, amit muszáj volt. Ez valószínűleg már soha nem derül ki...


Kese meg alapozott.


Ugorjunk vagy 4 órát, ennyi ideig tartott ugyanis a sárvédők és a köténylemez összehozása a gyári Skoda formával. Mindenütt volt lyuk mindenen, csak ott nem, ahol csavar volt. Meg néha csavar se volt, elnyelte őket a föld. Vagy felszedtem őket kiállásnál a kerekekkel, ebbe inkább nem akarok belegondolni... Végül többé-kevésbé csak sikerült mindent felfaragni a helyére, bár az indexeknél az illesztési hézag kicsit kínai licenszes lett, de már sajnáltuk a 10 kilós kalapácsot, nagyon elfáradt szegény a végére. Elkezdődött a köténylemez színre fújása, 3 réteg festék, 3 réteg lakk felállásban. Legalábbis ez volt az eredeti terv, végül a lakk második körben elfogyott. Jó volt látni, ahogy a metálkályhaezüst átalakul igazi ezüstmetállá. Mondjuk az aládolgozásra nem sok idő maradt, úgyhogy jól áll neki a távolság, de a célnak tökéletesen megfelel. Aki meg mikroszkóppal vizsgálja a köténylemezemet, az szarjon sünt.


Közben javítgattunk itt-ott a küszöbökön és a sárvédőíveken is, de ez inkább megelőzés volt, mint javítás, szerencsére nem kellett sokat szenvedni vele. Este 10 körül állt össze teljesen a technika, amit hatalmas tapsviharral ünnepelt minden jelenlévő.

Végülis nem volt annyira húzós, bár elpattant néhány idegszál a hosszú nap alatt, de ez mindig benne van a pakliban. Köszönöm szépen ezúton is Kesének és rokonságának a segítségét, nélkülük nem sikerült volna. Jövő héten remélhetőleg folytatódik az átalakulás...

Balatonakali featuring Kese, az állat

Megvolt az idei Balatonakaliban megrendezett skodás-mindenes összeröffenés is, fogyasztásversennyel, éjszakai vízbeugrálással, Becherovkával, és a szokásos összetevőkkel (cukor, növényi zsírok, szójalecitin, E476, aromák, stb...). Szép volt, jó volt, rövid volt.
Nem sokkal azután, hogy odaértünk, elindult a felvonulás. Ennyi wtf fejet még az életben nem láttam embereken, mint ezen a röpke 20 kilométeren, de azért élmény volt. Kese meg akrobatikázott is egy sort:



Persze a háttérmunkások soha nem kerülnek reflektorfénybe, így már le sem írom, hogy nekem kellett kordában tartanom a 68 dühöngő lovat az anyósülésről, amíg a kolléga kiszellőztette a fejét.

Jah, még odafelé vettünk ilyen rohadt nagy borsót, aminek egy részét sikerült megetetnem a Balaton melletti gyeppel:


Ez azért volt, mert először ketten fűrészeltük szanaszét a tököt, aztán Kese megnyitotta a call-girl szolgálatát, és a fontos telefonhívások közepette egyedül kellett megküzdenem a csíkos kerek növénnyel.


Közben Kikáék leszívták az összes környékbeli autóból a benzint, és elindultunk versenyezni a fogyasztással. Keséről tudni kell, hogy nála eddig ON/OFF kapcsolóként működött a gázpedál, Gyuri szavaival élve billentyűzettel vezetett. Ez meg ugye annyira nem pénztárcabarát megoldás, úgyhogy az út első fele azzal telt, hogy "nenyomjadmárbazzeg, deneugassábele, kuss, csináldamitmondok, holvagyunk???"... Szóval az alaphangulat megvolt. Végül beértünk a célba, csak előbb megtapasztaltuk a Balaton mellett lakó emberek rendkívül nyugodt természetét. Ahol 50-el lehet menni, ott néhol már 18 km/h-ra is felgyorsult a forgalom, az Északi-sarkról most induló jegesmedvecsordát is békésen átengedve. Namindegy. Maradék benzin leenged, még jön, még jön, még jön, huhh, azigen... 4.1 litert evett a fehér ló óra szerint 111 kilométeren. Kese szerint szar ez, meg sokat zabál. Ja, végülis 170 fölött van a vége, és 4.1-et eszik, ezek igazán borzalmas adatok egy 120-as Skodától. Ennél borzalmasabb már csak az lenne, ha benzint termelne, miközben áthalad a térkapun.

Közben este lett, Pusi is befutott, elmentünk kajáért:


Miután majdnem mindent megettünk, már kellőképp bátrak voltunk ahhoz, hogy belefulladjunk az éjszakai Balatonba, így is tettünk. Ezek után hangulatos beszélgetés következett a Hotel Rozsnál, majd aludni tértünk. Mármint tértünk volna, csak felébredtem kb. fél óra szunyókálás után, gondoltam elsétálok levegőzni (na jó, pisilni voltam, de ilyet mégsem írunk le). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Kese gépjárművében aludtunk, nem kell semmi rosszra gondolni... Aztán amíg én sétáltam, valahogy bezáródtak az ajtók, ezzel elzárva előlem a fedett helyen nyugovóra térés utolsó gondolatát is. Úgyhogy fogtam magam, kifeküdtem a dombtetőre, onnan néztem szerteszét, s hallgattam a tuning skodák duruzsoló lágy neszét. Meg sikerült belefeküdni egy hangyabolyba is, de rögtön egyezségre jutottam a hangyákkal: ők nem csípnek, cserébe én nem viszketek. Másnap nem történt semmi különleges, azt leszámítva, hogy ültem egy felchippelt Octavia RS-ben, amit ezúton is köszönök szépen a tulajnak, egy élmény volt. Készült rólunk sok csúnya kép, ahogy lenni szokott, de azokat már nem rakom fel. Na jó, egyet mégis.


Kese közben előkészült a kerékcserére, mert sikerült a jobb hátsó gumijával összeszedni egy törött Trabant valamelyik kevésbé fontos alkatrészét. A szép cementes pótkerékről sajnos most nem áll rendelkezésemre kép. Szóval ez volt. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor, remélhetőleg már Kázmérral. A képekért és a videóért köszönet Gabinak és Chain-Q-nak!

Sponsored by... (?)

A jó emberek a mennybe jutnak, a rosszak meg szponzort keresnek. Mennybe jutni már nem fogunk, egyrészt mert lapjával esnénk be a kapuján, Szent Péter meg nem biztos, hogy szeretné feltakarítani a guminyomokat, másrészt mert drága a nevezési díj. Szóval az elmúlt időszakban bekopogtattam pár nyitott ajtón. Volt, aki nagy lelkesedéssel fogadott, és volt, aki nagy lelkesedéssel nem fogadott. De szerencsére még vannak a világon olyan emberek, akik fel tudják fogni, hogy egy nagy hanggal közlekedő (még) piros nagyfelnis-kipogizott-felmatricázott Skoda van olyan feltűnő, mint egy telefonfülkére ragasztott fecni. Tehát kvázi a reklámértéke jóval nagyobb, mint a sofőr vezetési tudása. Akadt azonban egy kedves ember, aki rögtön felismerte a bennünk rejtőző világhírt, és mellénk állt. A dizájn lassan készülőben, egy cenzúrázott preview-t már most a nagyközönség elé tudok tárni soxeretettel:


Még tárgyalás alatt állunk, de közelítenek egymáshoz a háborúzó felek. Demokrácia rulz. Amint elkészült, természetesen rakok majd fel jobbnál jobb eksünfotókat. Lesznek naplementés-malájkurvás-tengerpartos sorozatok is. Na jó, mégsem.
Már megkezdődtek az előkészületek, szereztem Pusitól 2 gyönyörű zastavapiros első sárvédőt és egy köténylemezt a félhalott Rapid kabriójáról, hamarosan lakatolás, aztán jöhet a dekor. Persze nagy kasznimunkára szerencsére nincs szükség, de az apróbb hibákat illik kijavítani. Szarul mutat a rozsdán a matrica. Mondjuk ha rozsdából vésném ki a rajtszámot, akkor az már ratszám lenne. Ennyire gyenge poén meg rég volt a blogon.