Az önálló autó

Imikétől kaptam a következő linket úgy 20 perccel ezelőtt, és még most is törölgetem a könnyeimet a röhögéstől. Tehát a link. Ha esetleg eltűnne a hirdetés, vagy találna rá vevőt a tulaj, akkor sincs gáz, a lényeget megörökítettem az utókor számára.


Idézem: "Az auto jön megy megál ha fékezel motor válto jo nem rohad sehol".
Tehát. Adott egy autó, amelyik önálló életet él. Jön-megy, megáll. Magától. Ráadásul ha benne ülsz, és fékezel, akkor a motor és a váltó nem rohad sehol. Egy másik értelmezés szerint az autó fékezésre jön-megy-megáll. A folyamat ebben az esetben a következőképpen zajlik a gyalogos szemszögéből: A sofőr fékez, az autó jön. Átmegy rajtam, utána megy még egy kicsit, majd megáll. Így jön ki a jön-megy-megáll. Amikor alatta vagyok, akkor láthatom, hogy a motor és a váltó jó, mert nem rohadnak sehol. Ha figyelembe vesszük a fenti helyesírási hibákat, akkor az sem kizárt, hogy a gyümölcsöt szólította meg az illető, egy gy-vel. Tehát az autó jön, a meggy megáll, de ha fékezel, motorkerékpárrá változik, a váltó pedig jó, mert nem rohad sehol. Mindegy, hagyjuk is. Sírok.

Aki egyedül énekel

Vagyis a szólista. Szavak lesznek itt felsorolva alant, amelyek így már egy listát képeznek vala. Jövő héten lejár imádott Kázmérom zöldkártyája, 2 hét múlva a műszaki is, a lottón meg azóta sem nyertem, úgyhogy le kell raknom egy időre. Hogy mennyi időre, az még kérdéses, de nem egy hetes lesz az akció, mint a Tecsóban a Tuborg 160-ért, az is biztos. Rengeteg fontos dolgot, és még több apróságot meg kéne csinálni rajta, hogy átmenjen a kápéem vizsgán, majd valamikor tavasszal. Vagy nyáron. Vagy ősszel. Vagy már soha... Tehát a tennivalók:

Bajuszkapcsoló: Már lassan 1 éve eltört a farkasfognak nevezett alkatrész a bajuszkapcsolóban. Skoda betegség, egyszer mindegyikben eltörik, ha nem, akkor szállj ki a Tavriából, és verd a falba a fejed, téged csúnyán átvertek. Kezdetben még működött a papírzsepi tuning, bár refit nem tudtam használni, de indexelni még lehetett. Aztán teltek-múltak a hónapok, leesett a hó, leesett a benzin ára is, és egyre szarabb lett az egész. Most úgy néz ki a dolog, hogy vagy indexelek, és közben villogok a szembejövőkre, vagy nem indexelek, és nem villogok a szembejövőkre. Mindkét helyzet vicces tud lenni, főleg ha a kedves autóstárs úgy értékeli ki magában a villogást, mint az elsőbbségről való lemondás egyik nemzetközi szinten elfogadott formáját. Tehát leegyszerűsítve a dolgot, lehetek paraszt, aki nem indexel, meg lehetek a világ legelőzékenyebb autósa is. Egyik sem gyerebe.

Generátor: Miután kicseréltük a vízpumpát, és még mindig fütyült a turbo, az összes agysejtem megdolgoztatása után rájöttem, hogy a generátor csapágya szól. Így néz ki egyébként a generátorcsapágy:


(gy.k. Gene, rá tor, csapágy)

Futómű: A futóigazi után következik a sorban. Még pár alkatrész hiányzik belőle, sasszegek, vércseszegek, keszegek. Aztán ki is kéne hézagolni újra a lengőkarokat, mert elég furcsa így a kerékdőlésem. Jah, ha már lengőkar:


Ez is lengőkar. Vagyis a képen éppen áll, de ha gif lenne, akkor még az is lehet, hogy lengene. Mindenféle politikai hovatartozástól elhatárolódom egyébként. Tehát én politikailag nem tartozom hova. Mindegy. Utána kell egy futóműállítás, a hátulját kicsit meg akarom terpeszteni, a rugók sem teljesen egyformák, lesz vele munka bőven, az a lényeg.

Váltótartó bak: Őt nagyon szeretem, mert ugyanaz a csillagjegyünk. Nem, nem ökör. Ő nem kerül pénzbe hálistennek, mert valahol megvan, de nem tudom, hogy hol. Search in progress.

Szívócsonk: Namámegin'. De tényleg. Kéne már egy másik. Végülis használható a mostani is, de nem vagyok vele megelégedve. Kértem is a Jézuskától, de azt mondta, hogy idén nem fér bele a keretbe, mert a szomszéd gyerek anyahajót kért karácsonyra, arra elmegy az idei felhasználható fémmennyiség nagy része. Viszont felajánlotta, hogy műanyagból kérhetek. Nem kértem.

Kipufogódob: Vele sincs különösebb gond, szépen pufog, meg ki, csak 2 helyen. Meg nem tetszik a hangja sem, alacsony fordulaton nincs benne elég fojtás, magas fordulaton viszont túl sok. Egyébként is, elerhangotakarok.

Ékszíjtárcsa: Hó nimmó e, ho voloki hozzaamágyen a éjkszíího, akko oz lesz a éjkszíí tórcsá. Csak fossa az olajat. Mármint nem ő, hanem a motor, ő csak engedi. Szintén megvan az új, csak nem tudom, hogy hol, plusz még bele kéne vágni a szíj profilját is, mert ez hosszbordáshoz készült. Beeboynak azóta is lógok egy csokival érte, ezúton is kismackó. Izé, bocs.

Jobb első ajtónyitó mechanika: Milyen kicsi lehet egy ajtónyi tó, nem? Mechanika pedig Mechan néven látta meg a napvilágot, aztán elkezdték becézni. Így lett először Mechani, majd Mechanika. De nem mukod. Nem nyit ajtót. Belőle is van cseredarab, de orbitális szopás lesz kicserélni, előre látom. Tudom, másnál egyszerűen menne, de itt Kázmérról van szó.

Gumikéderek: Ahogy az előző bejegyzésekben is emítettem, Kázmér néha úgy csinál, mint Győzike, vagyis Beázik. A kéderek megadták már magukat, vagy ahol nem, ott én adtam meg őket. Mindenesetre cserélni kéne mindet. Az ajtóknál még egyszerű is lenne a folyamat, de a szélvédőket nem merem bevállalni. Oda mindenképpen új kéne, az meg megintcsak pééééééééénz.

Fűtésmotor: Szintén Skoda betegség, hibátlanul végzi a dolgát, csak közben olyan hangokat ad ki, mint egy orrszarvú párzás közben. Ezúton is elnézést kérek minden olyan olvasónktól, akinek szar az orra, és vú, hogy egy fűtésmotorhoz hasonlítom a néhány, vagyis pár zási hangeffektusaikat. Csere.

Levegőszűrő: Kéne új. Ennyi. A jelenlegi annyira koszos, hogy átkereszteltem levegőmegállítónak.

Gumik: Kéne gumi is, lehetőleg valami minőségi, mert a mostaniakkal életveszély közlekedni. Nem mondom, szeretem ha dobálja a seggét, csak nem harmadikban, fél gázzal.

Fék vákuumcső: As known as fék vákuum szevasz! Nyugdíjazni kéne. Nemhogy a vákuumot, de még a bilincseket is nehezen tartja meg.

Féknyeregtartó: Nem merem leírni, hogy mi a baj vele, de nagy. Nagyon nagy.

Kesztyűtartó nyitója: Lustaság fél, egész, ség. Egy éve nem kerestem meg a garázsban a tartalékot. Mert van. Végülis nyitható/zárható most is, de csak akkor, ha ő akarja.

Padlólemez: Hiába jó állapotú szeretett Kázmérom alja, a Győzikézés már megtette a hatását. Olyan rozsda van rajta, ami fekvő helyzetből felfelé történő mozgást végez, aztán Péter becézve kezdőbetű nélkül. Felül Eti. Addig jó, amíg csak ilyen, mert egy kis csiszolás és alvázvédőzés megoldja a problémát. Viszont nagyon gyorsan meg kéne csinálni.

Hátsó fék: Vagyis kincs, ami nincs. Shut the new up, vagyis az új pofa be. Kerül. Majd. Ha lesz rá pénzem. Remélhetőleg a dobok még jó áll a pót, Ú, AK, ha nem, akkor abból is kell új. Mondjuk valami ilyesmi:


Erre aztán olyan tehermentesítőt csinálok, amilyet nem szégyellek.

Tengeri élőlény: Kéne kagyló is, bizony. Ha már átalakítási engedély, akkor beíratunk minden szart. Erre kell szinte a legnagyobb összeg. Jó lenne, ha kettő lenne, de már akkor is a földhöz verném a seggem, ha egy normálisat meg tudnék venni. Meg hozzá az övet is. Ami négy precíz, izé, vagyis pontos.

Kárpitok: Hát elég kár, hogy pitok ditnó, de nem tehetek róla. Viccen kívül, ha már kap kagylót a gép, akkor szeretnék valami igényes belsőt is faragni bele. Tervek már vannak, pénz még nincs. De szép lesz, ha elkészül, azt megígérhetem. A neonzöld alapon rózsaszín szívecskés ötletet meg szabadalmaztatom.

Mire iszik a magyar? Hát a búra. Vagyis helyesen bura, csak az emberek 99%-a rosszul írja. Pedig tessék ráguglizni, tényleg rövid U. Kéne a jobb első indexre, meg kéne két hátsó is. Piros-fehér ofkorsz, merazúgyamenő. Aminek az ellentéte a jövő. Tehát aki menő, annak nincs jövője?

Szóval ennyi. Aztán még kéne pénz az átalakítási engedélyre, a vizsgára, kéne 4 normális hamuban sült nyomtávszélesítő, új forgalmi, törzskönyv, blabla. A fenti felsorolásban legalább 300.000 Forintot rejtettem el. Aki megtalálja, az adhat. Többet is.

Weber Art

Voltam megint Kesénél. Az ilyen látogatások az esetek 99%-ában sírva röhögéssel végződnek, nem volt ez másképp ma sem. A történet háttere, hogy Kese szerzett egy szatyor Wéreb karbit, és gondolta, milyen jó lesz ezekből összelegózni valami használhatót. Ehhez pedig emberünk néha szerszámot is használ, ha tót. Én meg mentem drukkolni neki. Úgy is mondhatnám, szurkolni, de abban az egri nők jobbak. Persze hülyegyerek gyorsan megunja a szurkolást, főleg a tizedik "jé, ebben sincs menet" mondat után, és elkezd alkotni. Az ülőalkalmatosság pedig Made In Turkey, úgyhogy törökülésben megalkottam a magyar tanárok álmát, az Irodalmi Lépegetőt.



Kese el is nevezte Darth Webernek. Mondjuk lépegetni nem tud, de ez legyen a legnagyobb baja. Ez kérem művészet, nem igazi vészet. A szépség pedig a részletekben rejlik.



Ezen a képen kifejezetten dragsteres kiállása van az alkotásnak, már csak a slickek hiányoznak róla. Nem csodálkoznék rajta, ha hamarosan elkészülne egy mod a Star Wars Episode 1: Racer c. játékhoz is.




A lövegtorony (vagy miaszar) kivitelezése külön dícséretet érdemel, megveregetem a vállamat.


Kese karbija egyébként elkészült, leszámítva az úszószint problémákat (neugassábele, jóleszezígy) egész jól sikerült, újabb fél lóerő előkerült a fehér szörnyből. Már csak a hűtőmaszkot kéne rá visszarakni, dehát Kese barátom éppen fényszórót állít. Úgy 3 hete folyamatosan.

Az év...

Ha már mi kaptunk ilyen nagyon szép köcsögöt, akkor én is kiosztanék néhány díjat így az év vége felé, persze szigorúan szubjektív szempontok (érzed az alliterációt, nem?) alapján vezérelve, indoklással, síppal, dobbal, nádi rozsomákkal.

Tehát...

(dobpergés)



Az év szerelője: Kese

Igen, ő az, akinek az idén talán a legtöbbet köszönhetek. Köszönök is, sokat. Üdv, hali, csőváz, kezicsókolom, hellosziaszevasz, van nálatok terasz?
Mostmár sokat köszöntem neki. Viccet félretéve, az összes versenyre elkísért, állandóan segített Kázmér felkészítésében, a kipakolásokban, kerékcserékben, egyszóval mindenben. Mindemellett egy nagyon jó barátot ismerhettem meg benne, ami manapság hatalmas érték. Ő az, akivel ha összeugat az ember, akkor sem tud rá 10 percnél tovább haragudni. Úgy tud gányolni, hogy az eredmény tartósabb lesz, mint a gyári megoldások. Született Skodás.


Az év navigátora: Sandra

Bár volt néhány nézeteltérésünk, de végig kitartott mellettem, és Kázmér mellett. Ezen kívül olyan, nem egészen navigátori feladatokat is ellát, mint például a sisak- és kamerahurcolászás. Nélküle nem indulhattunk volna ennyi versenyen. Köszönöm.


Az év tanácsadója: Gabi

Na ő az, akinek néha ugyan nehezen hiszek, de aztán az esetek többségében bebizonyosodik, hogy igaza van. Jópár év tapasztalat és sokszáz versenykilométer van a kezében, mégsem csinál titkot semmiből, mint néhány, magát nagy tudósnak valló úriember. Emellett néha órákon át tudom fárasztani a hülyeségeimmel, nem küld el a Pecsába, sokszor bíztat, és állandóan megpróbálja velem elhitetni, hogy tudok vezetni, pedig nem is. Ezen meg majd úgyis felhúzza magát, ha olvassa.


Az év rohangálója: Pusi

Most nem olvasok vissza, hogy hányszor jött már le meló után azonnal, hogy kihúzzon a szarból, de nem egyszer, az biztos. A benzinpénzt (vagyis pálinkapénzt) persze nem engedi kifizetni, de legalább sokszor hoz magával kakaót is. Úgy röhög, ahogy senki más nem tud ebben az univerzumban. Mellesleg jövőre, ha sikerül slickeket szereznie, asszem meg fog izzasztani egy párszor.


Az év TrabantosSkodása: Bence

A futóműves/fékes akciónál segített rengeteget, pedig a saját feketéjével is kellett volna foglalkoznia. Később az is elkészült, állítólag nem is akárhogy. Majd szépen lenézem róla a fényezést (mármint a kocsiról), ha egyszer sikerül végre meglátnom élőben is. Dobogós helyen állt az "év eltűnése" címért is, de végül nem ő kapta meg.


Az év házigazdája: Ricsi

2 hétig tároltam nála szegény Kázmért (és a mai napig néhány futóműalkatrészt), kerülgette, mint macska a forró kutyát (hot dog?), néha belekötött ezt-azt, használhattuk a szerszátegnapit... ööö... szerszámait, segített féltengelyezni, és még azt is elmondta, hogy lehet bejutni hozzájuk, amikor épp senki nincs otthon. Persze ez lehetetlen, valaki mindig van otthon, 6 milliárd ember lakik a Földön, ennyien nem lehetnek úton egyszerre.


Az év tuningműhelye: Berze művek

Sokat nem lehet ehhez hozzáfűzni. Kevés manapság az olyan szerelő, akihez gondolkodás nélkül le merem vinni az autót, de ők ilyenek. Gyors és korrekt munkát végeznek, és ugyanolyan elmebetegek, mint én. Az megvan, hogy mond az ember valami fárasztó poént, és reflexből érkezik rá a kontra? Naigen. A fejfájásnak meg nem mindig a front az oka.


Az év matricása: Imike

Imikéről meg mit írjak már? Áh, őt ismerni kell. Szerencsekerék, tritititititititiiiii... Dóra forgatja a készülékeket. Kész vagyok. Mondtam már, hogy nem normális? Meg mintha a matricázáshoz is értene, bár rugdosni kell néha, de ez a legkevesebb. Nagyon bírom a hülye fejét.


Az év fotósa: Anna

As known as ImikeAnnája. Imikével küzdöttek ezért a címért, de végül Imre barátom alulmaradt, mert már lassan fél éve nincs KázmérÉsDömeANaplementében kép. Anna viszont csinált rólunk rengeteget, nagyon komoly minőségben. Ja, és immunissá vált Imike hülyeségeivel szemben. Respekt.


Az év eltűnése: Ádám

Annyira nem tűnt el, csak kicsit. Mindenesetre nekem nagyon hiányzik a versenypályákról. Na majd jövőre...


Az év szervezője: Kika

Versenyt rendezni sokan tudnak. Tempós pályát felrakni sokan tudnak. Önzetlenül segíteni már kevesebben. Mindent megtenni a versenyzőért, hogy indulhasson, még kevesebben. Ő képes rá.


Az év meglepetése: a Skoda2 kategória, en bloc

Idén nagyot fordult a világ. Kiemelni nem szeretnék senkit, mindenki rengeteget fejlődött, épülnek az egyre komolyabb technikák, iszonyatos küzdelmek vannak, mindez többnyire barátok között, családias hangulatban. A tavalyi első Kakucsringhez képest ég és föld a különbség. Tegyetek rá hajat. Vagyis hajrá!


Az év pályája: Kiskunlacháza

Na nem azért, mert ott voltam a felrakásnál. Egyszerűen csak tökéletesen el lett találva minden. Volt tempó, voltak technikás részek, voltak iszonyatos féktávok, sodrós kanyarok, percenkénti indítás, minden, mi szem-szájnak inge. Re. Mélem, jövőre is eljutunk.


Az év szövegei:

- Ez nem gumi, ez bakelit!

- Imi b*meg, a Favorit nem hátsókerekes!

- Könnyítsük már le a vizet...

- De elfért, akkor meg nem mindegy?

- Ez mit keres 1.3-ban?

- Hallod ezt a hangot Pusi hátsó kereke felől?

- Biztos a vízpumpa szól.

- Méjbi, nem akarsz dísztárcsát rakni az alufelnikre?

- Na mi van a szaroddal?

- A bukócsövet szerinted tudom kárpitnak álcázni?

- Ha nagy a sisak, majd kihézagoljuk.

- Milyen támadó hangja van a Skodának...

És végül:

szomszed ladas team egyik tagja jon oda, miutan a csapagyaknal omlik ki a viz a vizpumpa alatt, hogy ejnye mi van ezzel a bojlerrel, megforrt? nehogy szetessen itt, nezzunk mar ra. nem szoltam vissza semmit, de tiz perccel kesobb a lada beallt a depoba, dol a goz a motorhazteto alol, kapjak ki a hutot egybol, vakarjak a fejuket. van isten.

By Pusi

A kerti növény gyilkol

Vagyis Tököl. Megvolt a mostmárténylegazévutolsóversenye. Többre tuti nem megyünk már idén, hacsak rám nem szakad az OTP, vagy én nem szakadok rá, végülis alattam van 7 emelettel.
A tökök amúgy nagyon veszélyes bűnözők, gondoljunk csak a lopótökre. Ezek után nem csodálkozom, hogy ölnek is. Legdurvább, hogy az egyik alfajuk (nem Alfájuk) Patrícia fia is egyben (Pati's son). Neki olyan élete van, mint egy töknek. Úgy is mondhatnám: tökéletes.

Töketlenkedést félretéve, eléggé kedvtelenül indultam vasárnap hajnalban a parkoló felé. Ez egyrészt azért volt, mert már megint nem aludtam semmit az éjjel (az a rohadt adrenalin, ami minden verseny előtt bennem van), másrészt előző nap derült ki, hogy egyedül leszünk a kategóriában. Senki nem ért rá, nem volt jó az autó, szültek a lajhárok, stbstb. Miki hiányzását persze maximálisan meg tudom érteni, de azért szerettem volna vele egy kicsit csatázni így év vége felé. Mondjuk úgyis elvert volna, mint Lars Ulrich a pergőt. Ugyebár még mindig nem tudok vezetni. Meg a Felicia is jó kis gép. Apropó, hogy mondjuk másképp, hogy rozsdás stílusban tuningolt Felicia? FeliRatos... A pontverseny állása alapján annyi volt a dolgunk, hogy végigguruljunk a pályán, és miénk a bajnoki cím. Hát ezt valahogy nem így képzeltem el... Biztos, ami biztos, azért bedobtam a hátsó ülésre a slickeket, hátha szükség lesz rájuk, de várható volt, hogy egész nap szakadni fog az eső.

Egész gyorsan megtaláltuk a pályát, szétkaptuk Kázmér belsejét, mint etióp gyerek a segélycsomagot, neveztünk, eláztunk. Elá elá! Kate Ryan is elázik néha, figyeljük csak a refrént:



Kázmér meg Beázik, mint Győzike. Mire kilapátoltam belőle az összes vizet, 3 centivel megemelkedett a Balaton vízszintje. Egyébként megint bebizonyosodott, hogy 3 tonna fölösleges cuccal rohangálok mindenfelé a nagyvilágban.


Najó, első edzőkör, sikerült olyan piruetteket bemutatnunk a pályán, hogy még a műjégkorcsolyázók is elismerően bólogattak. Hát még az igaziak. Csak hatszor forogtunk meg, ebből 3 nem volt direkt, 3 pedig véletlenül történt. Második próbálkozásunk alkalmával ez a szám leredukálódott négyre. Rájöttem, hogy a szarrákopott PVC gumik nem pont arra lettek kitalálva, hogy olajos halakon és vödör taknyokon keresztül próbáljunk meg úton maradni. Hogy egy kedves hölgy ismerősöm szavait idézzem: kissé természetellenes volt az autó mozgása.


Nem baj, gondoltam, legalább lesznek jó kis látványos millióval lapjával menős fotók. Aha. Lettek. Orrtolósak. Pedig Ricsi igazán kitett magáért, még sorozatképeket is csinált rólunk. Hát így jártam, that's all folks. A történelemkönyvekbe majd úgy kerülök bele, hogy volt egy hülye Skodás, aki folyamatosan azt hitte, hogy látványosan megy, közben meg fotel.

Első gyorsnak mondott körünkre indulván Sandra Kesére bízta a kamera életét, ennek gyümölcse alant tekinthető meg.




Ebben a körben már csak egyszer forogtunk meg, de az nem volt gyenge. Az eső szakadt, és hiába kerestem sírós kiskutyaszemekkel a bégetést, csak nem változtak a felhők báránnyá.

A második kör előtti szünetben kiszemeltem magamnak A Volgát. Papáé volt természetesen, mondta, hogy próbáljam ki nyugodtan, ha akarom. Vahhh, hogyne akarnám, még soha nem ültem ilyen nyers szovjet driftgép pilótaülésében. Kese behuppant mellém, motorindítás, egyes, padló. Mentünk párszáz métert vakon, mire Papa megmutatta, hogyan is kell használni az ablaktörlőt. Addig néha hallottam koppanásokat az autó orra felől, remélem az erdészet nem kéri számon rajtam a hiénaállomány megcsappanását.


Egyébként viccen kívül, ilyen pontos váltóval még nem nagyon találkoztam, mint a Volgáé. Gyakorlatilag a kapcsolóvillákat tologatja az ember, mindenféle rudazat és egyéb fölösleges szirszar nélkül, mindennek van súlya, határozottan klattyan a fokozatokba, már-már üti a prémiumautós szintet. Papának megköszöntem a lehetőséget, majd ő is elvitte egy körre Kázmért. Tök fura volt, az anyósülésről egészen úgy tűnt, mintha nem is lenne egy határ szar az egész. Sőt, meglepően nagyot fordult, még kapaszkodnom is kellett volna, ha lett volna kapaszkodó. Dehát Kázmér nem a négyes metró, még akkor sem, ha nagyjából ugyanannyira vannak kész.

Közelgett a második megmérettetés, jajdenagyonjótkénemenni. Kikától loptam téli gumit, ami sajnos csak hátra ment fel, oda is neccesen. Érdekesen néz ki Favorit felnivel a 120-as, még azt is mondhatnám, hogy nem rossz, ha nem lenne rossz.


Csak kéne alá még vagy 3 centi pogi. A 3 centire. A mai napig nem értem, hogy egy rohadt sárvédőív hogy szélesíthet ennyit. Pedig ha nagy vihar van, és rossz helyen tároljuk a sporteszközeinket, akkor könnyen elfújhatja a szél e sít. További érdekesség, hogy a jobb hátsó kerek tárgyban sikerült 0.5 bar nyomást regisztrálni levétel után. Lassú defekt vagy mi, reggel még tele volt levegővel. Persze biztosan ezért forogtunk meg annyiszor, nem azért, mert béna szar vagyok.
H. Bóna Márta megint nem volt kegyes hozzánk, és további esőt jósolt. Neki mindig igaza van. Ha ő mond valamit, akkor az egészen biztosan mártás.

Elindultunk. Hát ez a gumi sem tapadt jobban (hogy lehet H-t tapadni?), mint a bakelit, de legalább kiszámíthatóbb volt. Hoztunk is az időnkön vagy 8 másodpercet.



Még így is benne maradt egy csomó. Meg egy görcs. A kezemben. Életemben először használtam autómegcsúsztatási célokra a k(r)éziféket, és kicsit túl izmosra sikerült a dolog. Aztán mittudoménmitörténtmég. Ne rágjátok már ennyien a fülemet, hogy postoljak, mert így kimaradnak a legjobb részek. Most miattatok nem fogok írni a lazuló kerékanyákról, a pumpáról, de még a vákuumos génkezelt lilahagymatermesztési szokásaimról sem. Itt meg épp kilinccsel előre közlekedünk, csak belenőtt a képbe egy fa. De komolyan ám, ez tök látványos lehetett...


...mármint a fa kinövése ennyi idő alatt.

Harmadik körben már bennem volt az ideg rendesen, mint céges Transitban a biodízel. Alapban majdnem elkéstünk a rajtról, hülye voltam, amatőr hiba. Őriztem az amatot, ezért lettem amatőr. Sió, az amatos gyümölcslé. Aztán jéghideg motorral kellett elrajtolnunk, úgy sajnáltam szegény Kázmért, szinte sírt, hogy ne kínozzam. Ez még jobban idegesített. Aztán a harmadik kanyar után e-e-e-lkezdee-e-tt dado-o-o-gni az au-t-ó-ó-ó. Kurvaélet, elfogyott a benzin megint. Na, ennek meg is lett az eredménye. A második balos ráfordítónál olyat forogtunk, hogy öröm volt nézni. Lebontottuk a fél pályát. Innentől már csak azon imádkoztam, hogy valahogy eljussunk a célig. Kázmér 2 hengerrel még elvonszolta magát a fotocelláig, aztán elhallgatott.


A vicc az egészben, hogy bőven volt még benzin a tankban, de az AC megint nem tudta felszívni. Hát ez van. Díjkiosztó, kaptunk köcsögöt. Nem érdemeltük meg. Vagyis Sandra és Kázmér megérdemelte volna, én biztosan nem. Jövőre sokkal összeszedettebben kéne csinálni mindent, előszöris kéne gumi. Meg pénz. Soksok pénz. Hamarosan én is kiosztok néhány díjat, de még nem mondom meg, hogy milyeneket, és kiknek. Igen, pótdíj fizetése kötelező.

Ismételten köszönöm szépen Sandrának és Kesének a segítséget, Kikának a gummákat, Papának a tankvezetést, Ricsinek a képeket, Skad Rocket kollégának a pumpát, meg valakit biztosan kihagytam megint.

Ja, itt a köcsög nagyban:



Speed címszavakban

Szakadó eső, taknyos út, semmi tapadás, benzinkifogyás, szar AC, kölcsön gumik, idegeskedés, rengeteg megforgás, és az év legtechnikásabb pályája. Röviden ennyi. Hamarosan jönnek a képek/videók. Egyébként bajnokok lettünk, de nem igazán tudok örülni neki. Valahogy nem így akartam...

Kázmér, a rugóevő

Nakéremszépen, szerdán újra legurultunk Jászfényszarura, a Berze Tuning Művekhez. Az odaút meglepően unalmasra sikeredett, se egy törött gázpedál, se egy parasztfelkelés, de még egy részeg kakadu sem állta az utunkat. Perceken belül Jani in eksön, én meg mondtam neki, hogy milyen virágot tartó macifej formájúra hegessze a szívócsonkot. Virág nem lett, de a macifejet enyhe csalással és szemtengelyferdüléssel bele lehet hazudni a történetbe. Perceken belül elkészült a megerősített, brutál szívócsonk, ami ha ezek után falsot fog szívni, én komolyan mondom elgörbítem a teret. Hegesztés közben párszor kigyulladt a műhely a folydogáló benzintől, dehát kell az adrenalin, anélkül nem ér semmit az egész.


A megerősített erősítés alá került egy megerősített erősítés, kazánlemez ofkorsz, ezzel együtt bukócső helyett is simán lehet használni a csonkot.


Ezek után gyors gyertyacsere egy Corsában, majd indulás. Na itt kezdődtek az érdekességek. A magyar közlekedés, az intelligencia, és a biztonság még soha nem hangzott el egy mondatban, nem is értem, miért. Első körben elkezdett szakadni a havas eső, vagy az esős hav, vagy az evas haső, mittudomén. Látásiviszony túltengésben nem szenvedtünk. Egyszercsak egy piros pötty tűnt fel a távolban. Tuti biciklis. A lóphaszt. Kombájn. Egy darab 5 wattos izzóval kivilágítva, az út közepén, éjszaka, hóban. Merész, merész. Kilométerek múlva meg is tudtuk előzni. Ám újra lecsapott a sors keze, és letépte a vezetőoldali ablaktörlőt. A sors keze egyébként mindenben benne van, még a húslevesben is, karikára vágva. Nyílászáró tisztító alkalmatosság nélkül sokat nem lát az ember, úgyhogy félreállás, anyós (anyós vagyok?) oldali ablaktörlő átszerel, go tovább.
Gödöllőre beérés, utolsó fillérjeimből zsömlét vevés, majd a magyar közlekedőkön magunkat összeszarás, sírva röhögés. Egy hülye százat sikál, tartja a mondás, ezt élőben is sikerült megtapasztalnunk. Történt ugyanis, hogy egy terelőtáblákkal megáldott, forgalom elől elzárt terület elé leparkolt egy rendkívül intelligens úriember, ezzel félig eltakarva a táblát. Ezen felbuzdulva egy T betűvel optikailag feljavított személygépjárművel rendelkező, feltehetően tanuló hölgy be is esett a felmart útra, majd miután felakadt a kiálló csatornafedeleken, a vele utazó, rendkívül szimpatikus úr segítségével némi gumifüst kíséretében elviharzott. Ekkor jött egy kisbusz, hasonló lendülettel. Majd még pár autó. Majd egy egész kocsisor. Mindenki szépen lepusziltatta az autó aljával a csatornafedeleket, majd ment tovább dolgára. Bővebb story hamarosan olvasható lesz az autozz.blog.hu-n, már előre várom az anyázást, mert perszehogymivagyunkaköcsögök.
Pár kép ízelítőül:




A mai napon Kese ébresztett, hogy szeretne már Kázmért szerelni. Ilyenkor nagyon tudom őt szeretni. Mire lebattyogtam a parkolóba, már meg is alkotta a tömítéseket a vízpumpához.
Kesének régi vágya, hogy körömvágó ollóval szétvágjon egy női fejet, majd összeszorítsa a maradékot egy vízpumpával. Ezek a gyilkos, perverz gondolatok ma hozták meg jótékony hatásukat. Figyelem emberek, Kese tuning vízpumpatömítés következik:


A történet háttere, hogy nem akartunk gányolni, de egész rohadt Gödöllőn nem lehet kapni Skodához való vízpumpatömítést. Kértünk 120-ashoz. Ahhoz nincs, mert régi szar. Kértünk Favorithoz, ahhoz sincs, mert az is régi szar. A Felicia is régi szar. A Fabia is. Nem baj, hogy még 2 éve is gyártottak Fabiákat ezzel a blokkal és vízpumpával, akkorisrégiszar, nincs, nem is lesz, és különben is, dögöljünk már meg, hogy mi autóalkatrészt keresünk egy autósboltban. Viszont fagyálló volt, szép babarózsaszín.


Ez majd úgy megsimogatja a vízpumpát, mint hülyegyerek a nagyfesz kábelt. Amíg töltögettem, Kese meghúzgálta az utolsó csavarokat is, majd kimentünk arra a helyre, ahol néha sok rapper összegyűlik. Igen, a rap-térre. Út közben kiderült, hogy tökjó, hogy kicseréltük a vízpumpát, az egyetlen gond csak az, hogy a generátor csapágya szólt. Nem baj, ezt is megtudtuk. Jó pap holtig Vazul.
Légtelenítés, próbakör. Egyes padló, kettes padló, harmadikban már a fék lenyomására is gyorsult az autó. Ez még rímelt is. Mondom vadafak? Hatalmas durranás, gyújtás levevés, elsápadás, miaszarezezés. Hát azaszar, hogy Kázmérka megette a gázvisszahúzó rugót. Néha felettébb érdekes dolgokat zabál benzin helyett, 2 éve a mogyoródi emelkedőn a levegőszűrőt ette meg, azért akadt fel a gáz. Álltam a féken, a hülyéje meg gyorsult fölfelé az emelkedőn. A rugó valószínűleg kisebb falat volt, mert utána simán vissza tudtuk tekerni a karbikat egyenes állásba.


Kesénél mindig minden van, úgyhogy felkerült egy új rugó, származási helye ismeretlen, még az is lehet, hogy ez a rock & roll rugója volt előző életében.



Újabb próbakör, ezúttal nem szállt el semmi, úgyhogy Kázmért rajtra kész állapotúnak minősítettem, ugyanis vasárnap újra Speed-Proex Kupa, ezúttal a tököli reptéren, az idei év utolsó megmérettetése. Persze csóróság van, de Kurinszki Gábor segítségével valószínűleg el tudunk indulni, úgyhogy bizakodva tekintek a jövőbe. A jövő is bizakodva tekint belém. A szponzorációt pedig ezúton is köszönöm.
Mint ahogy köszönöm Kese barátomnak és a Berze műveknek is a segítséget, megint rengeteget tettek Kázmér felépüléséért. Vasárnap minden kiderül.

Wasserpumpe vs. szívj, ó, csonk!

Ahogy már korábban is említettem, újabb két alkotóelem került halálközeli állapotba Kázmér szervezetében, név szerint a vízpumpa (a későbbiekben: Jolán), és a szívócsonk (a későbbiekben: Jolán). Múlt héten Kese elhatározta, hogy leugrik Jászfényszarura gázpedált tuningolni, én meg kitaláltam, hogy akkor már csináljunk valamit Kázmérral is. Jolánt és Jolánt vittük magunkkal. Jolán amúgy érdekesen jött le, jó, hogy beraktunk a vízcsövek alá egy kannát, majdnem 2 deci víz bele is ment. A föld meg majd beszívja a maradék 5 litert.
Elindultunk, aztán megálltunk lefotózni az útszéli gnúkat, egyúttal pisiltünk is. Kesének állandóan sír a szája, hogy nem ül eléggé az autó eleje. Ez a kép akkor készült.


Tényleg nem ül. Fekszik. FÁÁÁKSZEEEEL?



Go tovább, Kese szerint negyed gázokkal, ahogy azt már megszokhattuk tőle. A padlólemezt meg egy kiskutya horpasztotta be a pedál mögött... Mire Szarura értünk, el is hagyta magát szerencsétlen pedáltartó.


Kese nagyapja, ismervén kisunokája vezetési szokásait, eredetileg egy 8-as kazánlemezt ajánlott fel a nemes célra a gyári 2-es alu helyett, az egyetlen problémát csak az jelentette, hogy balra dőlt volna az autó, ha ebből készül el a mestermű. De azért komolyan nézett volna ki, valljuk be.

Végül 3-as kazánlemezből készült el a cucc, 2 hetet csak kibír. Megszólalásig hasonlít az eredetire, de mivel nem szólal meg, ezért még tovább is. Be is szarnék, ha megszólalna.


Ezek után kezelésbe vettük Jolánt. Béla nagyon jól viselte Kese tartalék Jolánjáról az Ödönleszedési akciót, Ödön pedig örömmel vágódott le a földre. Nem úgy az én Jolánom... Hiába fenyegettük Bözsit, nem értett a szóból. Aztán Kese elővette az ipari Gerzsont, és addig Gerzsonolta szegény Bözsit, amíg egyszercsak elengedte Jolánt.
Na, ez is megvan. Most jön a dolog nehezebbik része, Bözsit rá kéne cuppantani Jolánra. Leszbishow rulz, de megint Gerzson került a képbe, megzavarván a hölgyek komótos játékát. Kese Gerzsonolt, én pedig ráTiboroztam Bözsit Jolánra. De túl sok lett a Tibor, Bözsi beleszorult Jolánba, aminek hosszú távon Ede látta volna kárát, így hát újra előkerült Béla, és addig Bélultunk, amíg Ede meg nem könnyebbült. Képek nincsenek, mert Kese ugyan csinált, de azóta sem küldte át őket.
Jolánt pedig ott hagytam Janinak, hogy majd hegeszt rá Ubulokat, és akkor nem fog többé elrepedni. De ez már a jövő zenéje...


Credits:
Jolán - Kázmérszívócsonk
Jolán - Kázmérvízpumpa
TartalékJolán - Kesetartalékvízpumpa
Béla - lehúzó speciális célszerszám
Bözsi - ékszíjtárcsa from Jolán
Ödön - ékszíjtárcsa from TartalékJolán
Gerzson - láng
Tibor - kalapács
Ede - Joláncsapágy
Ubul - Jolánon lévő, háromszög alakú kitámasztó izé