Ítéletnap

Location: Kakucsring
Date: 2010. 03. 21.
Time: 09:00 Zulu
Description: Autocross - Rallyecross és Drift Gála
Mission: Keep the Skodas alive
Mission failed.
Contraction: Hmmm...


Kese barátom már régen rágta a fülem, hogy másszunk le erre a Kukucsi balhéra, mert annyira hiányzik már neki a versenyzés, mint szódás a lovát. Legyen, egye fene, lemegyek vele, de meredek lesz, ezt megneszeltem. Kese lelkesen vezetne, kell ez nekem?

Vasárnap 7 körül már itt is volt, elkezdtük az orientálódást Pusi lakhelye felé. Út közben még megjegyeztem neki, hogy a váltó eléggé halálán van, még az sem kizárt, hogy a benne lötyögő fél liter olaj - szerintem az sem olaj, hanem a váltó vére - talán nem biztosít elegendő kenést, de jóvanaz, bírjaaz, nemleszbajaannak. Oké.

Pusit út közben hívogattam, nagyon nem akarta felvenni a telefont. Megérkezvén, egészségkárosító füstpálcánkat eldurrantván arra az elhatározásra jutottunk, hogy felmegyünk, és ha még alszik, agyonverjük. Közben Zsoltika is befutott, ő lent maradt vigyázni a két foltos Skodára, mi pedig elindultunk a lépcsőház irányába ajtót rugdosni. Nem használt. Egy rozmárt ráültettünk a csengőre, vertük az ablakokat, csörgettük a telefont, semmi. Atomtámadás ellen nem véd. Amikor már a fél lakótelep kijött volt a csatazajra, jobbnak láttuk hagyni a dolgot. A ház előtt még azért sikerült végigtrampolnom egy aknamezőn, hogy rohadna meg, aki odaszaratja a kutyáját a lábam alá...

Elindultunk hát Kakucsra. Az utazás problémamentesen zajlott, leszámítva a négyszámjegyű főútnak nevezett szántóföldön történő átkelést, valahol Ökoszentgerzson környékén. Láttunk néhány Skoda alkatrészt is az árokban legelni, már akkor gyanússá vált, hogy ez nem a mi napunk lesz.


Megérkeztünk, Kese benevezett, közben spanolás a többiekkel, konstatáltuk, hogy Kika is kihozta Beját, aki jelen esetben nem egy hölgy, hanem egy Skoda 105 típusú versenyszemélygépjármű, de ha esetleg mégis nőnemű lenne, akkor is a mocskos ribanc jelző illene rá leginkább. Bejában már akkor el volt fogyva a harmadik fokozat. Hm...

Közben Büki Tomi nyúzta a piros gyönyörűséget az aszfaltcsíkon, majd negyedik fokozat nélkül kullogott le a pályáról. Hmm...


Kesének már égett a valaga, menni kellett. Első körben én ültem be a jobbegybe. A parkolóban végiggurulván kiderült, kik az igazi barátok, sokan néztek rám "hiányozni fogsz" arccal, ez nagyon jól esett, komolyan. Pályára fel, toljuk neki. Kese tolta. Halálfélelmem nem volt, mert az ő véleményével ellentétben tökéletesen kiszámítható az autó mozgása, de azért néha felszisszentem a rohamsisak alatt. Na nem a durva kanyarok miatt, azt nagyon jól érezte, sokkal inkább a váltások miatt. Tudjátok, milyen hangja van a Skoda váltónak, amikor 100 fölötti sebességnél, fék nélkül visszavágják 2-be? És ugyanezt, olaj nélkül? Én már tudom. Alienek párzási időszakában lehet hasonló hangokat hallani, az a tipikus nyüszítő-kerregő, csattogó, szóval na, mindenki hallott már alient párzás közben, remélem.

A pályáról legurulván megemlítettem neki, hogy elég messze vagyunk Gödöllőtől, és bár mindenkinek jót tesz a testmozgás, mégsem szeretnék annyira sétálni, remélem megérti. Szóval ha lehet, maradjon már egyben az a váltó, meg talán még a motor is, ha van rá egy mód. "Haggyámáafasságaiddal".

Na, akkor nézzük kicsit a vörsenyt is. Skodálatos Dani a pályán, a kilinccsel előre történő közlekedés rejtelmeibe vezette be éppen a bámészkodókat. A hátsó célegyenes utáni bal4-ben nagy csattanás, motorfelbőgés, majd pályáról lecsattogás következett. Hmmm... Féltengely - gondolta Stirlitz. Fékdob - gondolta a féltengely. Dani feltalálta a spinneres fékdobot.


Remélem, azért nem lesz belőle divat, mindenesetre elég egyedi hibával állunk szemben, az emberek nagy része csak nézett wtf fejjel.

Dani után Kese nem bírt magával, Zsoltit beültette a jobbegybe, majd elindultak a pályára. Nem sokkal később jöttek is lefelé, grzmgrzmgrzmgrzm effektekkel megtámogatva. Sírásra görbült a szám, sírósra görbült a váltó is. Kese jól megfogalmazta, hogy miért történt mindez. Azért, mert nekem mindig igazam van. Hmmmm...

Innentől felgyorsultak az események, szóval előre is elnézést kérek, ha az időrendiség nem lesz teljesen valós, de annyira gyorsan történt minden, mint szódás a lovát.

Kika Bejája gyönyörűen szólt, amíg ment, aztán leesett valami, ami nem az állunk volt. Olajbetöltő sapka a becsületes neve, rendeltetése pedig az olaj kifröcsögésének meggátolása lenne. Mivel a gyár által megálmodott pozícióját elveszítette, ezért az olaj szabad utat kapott a külvilág felé, ezzel a lehetőségével élt is. Hmmmmm....


Crix a célegyenesre ráfordító kanyarban kicsit besokallt, majd hirtelen megtapadt az autó segge, és lepuszilta a Rapid jobb elejével a gumifalat. Hmmmmmm... Nagyobb volt az ijedtség, mint a valódi baj (bár a közönségből elhangzott egy mondat: a motor vajon megúszta? Epic fail...), jobb első sárvédő, köténylemez, indexbura, ilyen apróságok lesznek majd cserések. Ez a kép még az eksön előtt készült, most legalább szimmetrikus lesz az autó színezése.


Kesével és Zsoltival gyorsan lakatoltunk egyet, szebb lett, mint új Corában.

2 körül elkezdődött az éles viadukt viadal as known as üldözéses körverseny. Kika a rajtnál, nagygáz, nincsgáz, gázvan... Gázbowden meg valahol máshol. Hmmmmmm. Itt már kezdtem unni a hümmögést. Patonai Laciék autója is kezdett érdekes hangokat hallatni, és egyre kevésbé forgott, majd az egyik gyorskörön megállt. Hmmmmmmm. Lelövöm a poént, újra beindult, és végig tudták csinálni a versenyt, bár ha emlékeim nem csalnak, később még egy defekt is megkönnyítette a napjukat.


Ezek után Kika újra meghajszolta kicsit Beját, de sajnos ezúttal is túl olajozottan ment minden. Főleg a motor kapott jelentős külső kenést, amikor eldurrant az olajhűtő. Tominak szétszakadt az egyik hátsó gumija, biztos könnyű lesz találni 175/50R13 méretben hasonló mintázatút. Már csak Asztiban és Crixben bíztunk, de Crix is megadta az autónak a kegyelemdöfést, amikor elrajtolt... volna, ha nem szakadt volna darabokra a difi. HÜMMMMM!!!

Aszti legjobb tudomásom szerint problémamentesen abszolválta a napot, de ha tévednék esetleg, akkor majd szól.


Maga a rendezvény egyébként jó lett volna, ha nem hullanak darabokra a Skodák körülöttünk. Hazafelé stabil 40-50, ötödik nem volt, harmadik is csak érdekes hanghatások kíséretében. Út közben rájöttünk, hogy Kese autója nem huzatos, csak átfúj rajta az ŰRSZÉL. Aki érti, érti, aki nem, az meg ne nézzen több Maunika sót. Folyt. köv. hamarosan, mert közben megejtettünk egy váltókerítő expedíciót is Kese barátommal, ahol váltó ugyan nem került, de legalább a maradék is megadta magát, mint szódás a lovát.

A képek kopirájtosak by Perko.

Az anyaméh csodálatos világa, avagy hogyan gányoljunk mesterfokon?

Nem kell megijedni, nem tartunk biológia órát, csak Kese barátom csütörtök délután kapott egy fülest (nem olyat - meg nem is olyat), hogy az egyik közeli méh telepre behoztak egy jajdenagyonpatika, ennilehetróla, úristenmennyirezsír 120-ast. Persze ezt a szöveget már ismerjük elég jól, de bíztunk benne, hogy még használhatóak lesznek rajta a sárvédők, a köténylemez, illetve a csomagtértető, amely karosszériaelemek Kese személygépjárművén a vezetési stílusának eddig kiaknázatlan területeiről történő tapasztalatgyűjtés során nonfiguratív formát öltöttek. Magyarul kicsit megroggyant a gép orra.

Pénteken reggel hatalmas lelkesedéssel vágtunk neki a méhecskébe vezető útnak. Az autó messziről tényleg nagyon patent volt, még közelről is pár másodpercig. Aztán jött a feketelaci feketeleves. Az ülések gyönyörűek, legalábbis a rajtuk lévő 3 réteg huzat tényleg nem volt szar, csak az alatta lévő ülésnek nevezett leprás sámlik kiáltottak gyufáért. A tetőkárpit gyönyörű bagósárga színben pompázott, amelynek okát hamar meg is találtuk a hamutartóban.


Már lassan 7 éve dohányzom, mégis majdnem nikotinmérgezést kaptam a kocsiban, nyitott ajtókkal. Na ez a kemény, nem a faláb. Konkrétan rá lehetett könyökölni a szagra. Éles szemű olvasóink észrevehetik a képen, hogy ott figyel egy ablaktörlő intervallumkapcsoló (meg egy nem rendeltetésszerűen felhelyezett fűtéscső) is, rá még később visszatérünk.

Az autó egyébként garázsban tartott női tulajdonostól származik, az ilyen dolgok azonban soha nem múlnak el nyomtalanul. Hopp, egy törött lökhárító, egy meghúzás itt, még egy ott, jé, ennek nincs teteje, stb. Egészen biztosan törve volt, mert csak a bal első és a jobb oldalsó indexbura új, de jajdeszépencsillog, vegyükcsakle.


Na mi a furcsa a képen? Hány csavar fogja a burát? Egy sem. Akkor mi fogja? Sziloplaszt. Ipari mennyiségben. Próbáltuk gyengéden levenni, nem ment. Szar érzés egy ilyen szép burát törötten látni, ráadásul eredeti Made in Czechoslovakia cucc volt... Nade nézzük akkor az oldalindexet. Könnyedén lejött, ez is szép, a tömítés is új, de valami ezen is furcsa.


Bár a képen nem látszik rendesen, de azért a fehér folt árulkodó. Igen, ez gyárilag fehér bura volt, amit átfújtak sárgára. Taps. Azért elhoztuk, jó lesz még tartaléknak.

A jobb oldali tükör is menthető volt (a balos sajnos törött, pedig egyformák voltak), nehezítésként Liaz hengerfejcsavarokkal volt felfogatva. Ezt is elhoztuk.

Kázmérban már régóta szar a bajuszkapcsolóban lévő farkasfog, ebben viszont hibátlan volt, úgyhogy elkezdtem a kormánymű borításának szétbombázását a bajuszkapcsolóhoz való akadálymentes hozzáférés megteremtése érdekében. Destruktivitásom gyümölcseként hamar lekerült a kormánypárna, ami alatt újabb meglepetés várt.


Nekem valamiért úgy rémlik, a csehek nem így hegesztették fel a kormányt. Na nem baj, könnyeimmel küszködve tovább ástam a bajuszkapcsoló felé, hamar le is került a kormányoszlopról, csak néhány ismeretlen funkciójú kábel nem engedte a további eltávolítást. Az egyik a már fent említett intervallumkapcsoló kábelezése volt, beszarásmód bekötve.


Balról jobbra haladva: menetes szár, kis anya, nagy alátét, nagy anya, biztosíték, sarura másik kábel ráforrasztva, harmadik kábel rátekerve. Bravo.

Amíg én a beltérrel küszködtem, Kese bontotta az autó elejét. Vagyis bontotta volna, ha a magát lakatosnak képzelő brontoszaurusz hülyeségéhez nem párosult volna ennyi lelkesedés. Erős a gyanúnk, hogy a sárvédőcseréhez nem vette le az úriember a lökhárítót, erre utaló jel a lökös természetellenes csavarodása, valamint a tartókonzolba beleszakadó összes csavar feltűnő jelenléte volt. Mondtam Kesének, hogy tépje le a lökösről a műanyagot, utána már könnyebb lesz hozzáférni a vashoz, hátha lejön valahogy. A műanyag lepattintásához viszont előbb le kellett volna műteni a rendszámkeretet, ami újabb problémákat vetett fel.


A rendszámot ugyanis felszögelték a keretre, ahogy a mellékelt ábrán is látható. Ilyen fejhez persze nem 30-as szár tartozik, úgyhogy nagyjából a tűzfalig be volt verve a szög. Kese viszont erős, fél óra múlva már lent figyelt a lökös a földön. Nem mondta el, hogy csinálta, bár a rombolást elnézve nem is akarom annyira tudni.

A sárvédők levételéhez az ajtókat is le kellett varázsolni, itt könnyű dolgunk volt, ugyanis 2 csavar fogta az jobb első ajtót, azok is jól körberohadva. Könnyítés rulz. Közben elkezdett róla potyogni a gitt, meg egyébként is gyanús volt, hogy jó 5 kilóval könnyebb, mint a bal első. Biztosan szétrágta egy antilop. Nem baj, nem a miénk.

A motor egyébként a méhész szerint kiváló állapotú volt, ezt kevésbé annyira támasztotta alá az olajbetöltő sapkán lévő "2 hete 40 fokos lázzal fekszik a gyerek otthon" állagú, 3 centi vastag takonyréteg, amit anno a gyárban még külön olajnak és víznek képzeltek el. Nem volt hengerfejes, dehogy. A fékszervó csöve elég egyedi módon megtoldalékolva lógott a kocsi alatt/mellett/fölött, a fékhatás bizonyára kielégítő volt így is a hölgy számára. A motorháztető támasztója elhajolva, aki lecsukta, bizonyára erősebb volt, mint okosabb, az első lámpák viszont makulátlan (ellentéte a makulás - a Téli berekben is volt egy Makula bácsi, ha jól tévedek) állapotban kémlelték a történéseket, 500 forintos darabáron vétek (nem Vtec) lett volna otthagyni őket.


Kimentettünk még egy szivargyújtót, egy kéziféket és egy tökéletes váltókulisszát - Kikának végre vissza tudom adni a másfél éve (egy hétre) kölcsönkért kilós kulisszáját - , valami VW-féle automata övek voltak a kocsiban, azok is a kezünkben maradtak, meg még kismillió apróság. Kese elhozta a jobb első sárvédőt, a köténylemezt, a hűtőt, a csomagtérfedelet. Mindezért a felhasználható alkatrészmennyiségért a pofátlanság határát súroló 9000 forintot csengettünk ki hirtelen felindulásból. Úgy érzem, megéri néha megbolygatni a méhkirálynőt.

Bréking nyúz: új fejléc van, a régit már untam. Várom a feedbackeket, mennyire jön be Nektek, vagy éppen megy ki.

A jobbhárom, ami balhárom

Egy vírus beoralizálásának, majd kedvenc gépem elhalálozásának köszönhetően kissé megkésve bár, de azért mindent elsöprő lelkesedéssel számolok befelé a Keksztrém kupáról ezekben a késő esti órákban Nektek.

As always, sikerült elképesztő mértékben kialudnom magam szombat reggelre. Mondjuk ebben a kontextusban a reggel nem kicsit túlzásnak tűnik, ugyanis Imikével előző nap arra az egyezségre jutottunk, hogy amikor Hatvanba ér, addig csörget, amíg fel nem veszem a telefont, és el nem éneklem neki a szuahéli himnusz első két sorát románul, mert az "ébren vagyok" kezdetű monológ már álmomban is megy. Imike Hatvanba érkezését olyan 5 és negyed 6 közé helyeztem el gondolatban. 3 körül sikerült felvenni az alvópozíciót is, gondoltam, majd alszok én addig problémamentesen. Aha. 4:11-kor csörgött a telefon, Imike elképesztő nyugalommal a tudomásomra hozta, hogy felébredt. Megköszöntem neki az információt, igazán hasznos volt. Persze visszaaludni már nem tudtam, úgyhogy elkezdtem stílusosan belevarázsolni az arcomba egy vödör kakaót.
Közben Kese is befutott, a Fehér Lovat leraktuk a nagyanyjáéknál, majd Imike frissen felmatricázott Fókájával folytattuk utunkat Budapest hajnali forgatagába. Pesten Pusival és Crix-szel míting, de persze már késésben voltunk, úgyhogy a pályázás mellett voksolt a többség, a kisebbség meg szerencsére távol maradt.
Az odaút problémamentesen zajlott, csak egy Volvóst előztünk meg ötször, aki minden alkalommal kitörő lelkesedéssel vissza is előzött minket. A végén már integettem is neki, meg mutattam, hogy a nemjóját! Egyébként érdekelne annak az embernek a lelkivilága, aki 80-al tötymörög a pályán, aztán hirtelen gondol egyet, 160-al végigelőz egy sort, majd visszaáll 80-ra. Bár jobban belegondolva... nem, mégsem érdekelne.

Közben Kika hívott, hogy kicsit késni fognak, mert a személygépjármű hűtőrendszerének jegesedése gátolja őket az üzemszerű tovahaladásban. Fagyállót persze ilyenkor sehol nem lehet kapni, úgyhogy lenyomott 2 liter szilvapálinkát a kiegyenlítőtartály torkán. Jó gyerek ez a Kika, mindig mond vicces dolgokat, csak akkor szakadt le az arcunk, amikor befutottak, és tényleg alkoholmérgezést kaptunk a fortyogó hűtőrendszer szagolgatása közben. Akkor már meg sem lepődtünk, amikor a szomjazó kuplungot megtámogatta egy liter minőségi kólával. Most már értem, miért jár az alelnök úr is Pepsis autóval, a szponzor mindig szívesen látott vendég a háznál.

Gyorsan körbejártuk a pályát, majd miután elfogyasztottam a Dzsotól kapott Rumba csokit (köszi) és a Pusi által felajánlott kakaót (eztisköszi), molesztáltam egy kicsit Dzso bociját, ami egyébként kutya, és mágneses.


Jöhetett az első kör, amivel beírtuk magunkat a magyar autóversenyzés történelemkönyvébe. Továbbá kiderült, hogy itinert írni nem tudunk, de amikor igen, akkor is B3-nak írjuk a J3-at. Ja, mutattam már, hogy néz ki egy itiner? Így.


Az ujjával éppen azt mutatja, milyen szép tiszta még a Botond 20.000 km Holdon biciklizés után is.
A lényeg, hogy bejött a papírforma, csak lassítottam Pusit, de legalább jól szórakoztunk, meg néha ásítoztam is a kocsiban, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.


Edzésnek jó volt ez, bár azt még nem mondhatom el, hogy mire edzünk, mert lerágja a fejemet egy nejlontacskó. Egyébként brutális volt a mezőny, volt pár omfg kategóriájú autók is, mint például ez a Volkswagen LT.


Nem kamu a kép, tényleg elindult a versenyen, ráadásul nem is tolta rosszul, bár azért egy kis ültetés még ráférne a tehergépjárműre. Úgy platóig le lehetne rakni. Egyébként általánosságban elmondható a versenyről, hogy fakezű pilótát nem nagyon láttam, kellemes meglepetés volt. Azért az elgondolkodtató, hogy akkor mi a szart keresnek a Rally1-ben full tehetségtelen, amatőr hülyegyerekek, de a válasz sajnos megint túl egyértelmű: a pénz beszél, a kutya fáját meg nem látjuk az erdőtől.

Szünetben Kika próbálta megmutatni, hogy hogyan is kéne normális itinert írni, de az idő hiányára való tekintettel ezt a továbbképzést egy későbbi időpontban fogjuk végrehajtani. Viszont kaptunk tőle itineríró filctollat, amit nagyon szépen köszönünk szépen köszönünk szépen ezúton is köszönünk. Egyébként az elkövetkező köröket is sikerült professzionális szinten elszexuálni, de a végére már egész jól ráéreztünk a dolog ritmusára, néha már teljesen Luis Moyának éreztem magam.



Persze ilyen tempóban szerintem fél raklap speed után sem tudnám kikommunikálni magamból a várható útkanyarulatokat és domborzati viszonyokat.

Dzso és Kika közben ádáz küzdelmet vívott az N4 kategória első helyéért (a többiek a közelükbe se tudtak szagolni - pedig tényleg nem büdösek...), Pusi pedig elhatározta, hogy megpróbálja az utolsó 2 kört nélkülem abszolválni, mert az a 100 kiló súly sokat számít, meg persze az is, hogy nem mesélem el neki menet közben, mennyire jó volt tegnap a Jolánka show. Ennek meg is lett az eredménye, szépen beterelgette a Rapidot az A4 kategória 3. helyére.


Dzso és Kika harcából végül Dzso került ki győztesen, Kika pedig a dobogó második fokán állva prezentálta a közönségnek a legújabb sapkadivatot.


Eredményhirdetés után visszakullogtunk Budapestre, ahol végre átvehettem a tavalyi Speed-Proex kupa SK3 kategória bajnokának járó köcsögöt, amit nem érdemeltem meg, amit Pusi őrzött, dédelgetett atyai odaadással az elmúlt hetekben. Pusi szerint pont olyan, mint én. Egy jó nagy köcsög.


A képen a legnagyobb, legezüstösebb köcsögöt kell nézni. Bár én nem csillogok ilyen szépen, de azért nagyon örülök magamnak, és köszönöm szépen magamat.

A nap végén egyébként Imike feltette a pontyot a mire, amikor a nap fénypontjaként (na az milyen? Az egész Nap világít b...) "visszaugrunk Pestre, 20 perc alatt megjárjuk" jeligével lábtörlőkommandót hirdetett. De ez már egy másik történet...

Holnap Extrém

Hát ezt is megéltük. Holnap végre megtudhatom, milyen érzés Sandrának lenni. Nem, nem kell semmi rosszra gondolni, nem műtetem (= nem igazi hulla) át magam, csak elhelyezem az ülőszervemet egy versenyszemélygépjármű jobb első ülésén, ahogy Sandra is tette ezt a tavalyi év folyamán hihetetlen gyakorisággal. A pilóta Pusi lesz, a helyszín pedig Szentkirályszabadja, ahol megrendezésre kerül az idei első Extrém kupa.
A pályarajz valahogy így néz ki:


Pusi már írt egy itiner-szerű skiccet, de nem lesz ez ilyen egyszerű. Majd a pályabejárásnál kiderül, hogy a J2 valójában J2-e, vagy inkább J3, és a balos lassító miért jobbos... Szóval bonyolult na, nehezítés képpen Pusi felrakta a nyári gumikat, pedig havat mondanak. Megyek is aludni, 3 óra múlva már kelhetek fel, mint Standup Johnny...