Kázmér elköltözött

Egy napon, mikor néhány skodásnak semmi dolga nem akadt,
Eszükbe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
Elmentek hát Kázmérkához, hogy meglessék, hol rohad,
De Kázmér alján éppen akkor nem nőtt ki a zöld moszat.

In medias res, már régen tervbe volt véve, hogy meglátogatjuk a szegény elhagyatott kölyökmackót személygépjárművet, mert Erzsike néninek minden kedvessége ellenére kezdett frusztráló lenni, hogy egy piros-szürke (igen Dana, NARANCSSÁRGA) vörsenygép rontja a garázsban a levegőt. Kézenfekvő megoldásként, a rendőri elfogó hadjáratot megelőzendő az Erzsike nénitől 312 méterre lakó nagymamám telkén lévő garázs lett az új hadicélpont, mondván ilyen távon talán még meg lehet spórolni az útvonalengedély költségeit. Ezen felbuzdulva jelent meg vasárnap reggel 8 körül a házunk mögött Bence, Dana és Zsolti az új fekete szerzeménnyel. Kötelező Tecsós körutunk és kakaófétisünk kielégítése után viszonylag zökkenőmentesen lejutottunk a tett helyszínére, ahol az előző postban már említett látvány fogadott minket.


Erre mondják, hogy fellelési állapotban?

Kerekek offon, főleg a jobb hátsó, akksi over, főleg a jobb hátsó, az autón pedig olyan vastag porréteg, hogy rendesen ki kellett irtani a falusi por és Neolux gyümölcsén gyorsan cseperedő esőerdőt, főleg a jobb hátsó. Kázmért egyébként szeretik a macskák, főleg ha mászkálni kell rajta, ez még visszatérő motívum lesz a későbbiekben. A kertkaput feltéptük, a garázsajtót szétkaszaboltuk lézerkarddal, nálam jobb derékkal rendelkező segítőim felfújták a gumikat, majd kitoltuk Kázmért az udvarra.


Újra a szabadban


A kitolás alatt tapasztalhattuk, hogy bizony 1 év állás nem igazán tesz jót a fékeknek, konkrétan be voltak állva, mint Lenke bácsi a vasárnapi Mati felesége (Matiné) után. 1 év állás egyébként is sok idő, még ha nem is munkahely, legalább kiadhattam volna Kázmérnak a jótállási jegyet, bár azt nem mondta, hogy nem állna jót magáért, mondjuk soha nem is magázott...

Bedobtuk Bence akksiját, aztán megtekertem a motort, hogy magához térjen a fáradt olaj, miközben eljut olyan kevésbé fontos helyekre, mint pl. a hajtókarcsapágyak.


A hajtókarcsapágyak


Ezek után Zsolti asszisztálásával aktiválva lett a szívató is, majd pöccröff, bár ehhez kellett 3 db, egyenként 5 másodpercig tartó pöcc is. A lényeg, hogy röffent, hörrent, üvöltött, élt... Ez az autó élni akar, aki mást mond, az hazudik. A műveletről egyébként video is készült, de ezt Kázmér személyiségi jogaira való tekintettel eltitkolom az olvasóközönség elől.


Az indítás utáni telefonhadjárat egy megható pillanata


Nem volt más hátra, mint hátra, vagyis szúrni egy rükit, és kioktojálni a személygépjárművet az utcára. A rükiszúrás egyébként kicsit olyan volt, mint amikor az ember kanállal akar disznót ölni, ugyanis a váltóolaj még enyhén dermedt állapotban volt megtalálható rendeltetésszerű helyén. Ez a jelenség szerencsére a tolatás után megszűnt, problémamentesen sikerült abszolválni az új otthon felé tartó hosszú és fárasztó utat. Az egyetlen vicces jelenség az volt, amikor a gépjármű 10 km/h fölé gyorsult, ugyanis az egy év alatt lerakódott porréteg hirtelen felindulásból beterítette a környéket, a pilóta vigyorgó arcával karöltve (enyhe képzavar, vagy a dusty facepalm születése?) . Hiába, a boldogságért szenvedni kell. Danával még gurultunk pár métert az utcában, aztán az udvarba történő bepozicionálás után neki is estünk szegény mit sem sejtő autó szétbombázásának.


Zsolti szörnyülködik, Kázmér lábatlankodik

Pillanatok alatt leugrottak az első kerekek, majd Zsolti nekiesett az agyatlanításnak. A porvédő kupakban lévő húdezsír ettől annyira megijedt, hogy hanyatt-homlok eltört.


A törött zsír

A folyamat közben kiderült, hogy mégis van őrangyalom, volt pár érdekes elváltozás a futóműnél, de csak olyan apróságok, mint pl. az alátétek, sasszegek, meghúzási nyomatékok, lengőkarok, komplett hidak és viaduktok teljes hiánya. Eközben befutott Gabi is, aki sajnos a tervezettel ellentétben csak villámlátogatást tudott végrehajtani, ezúton is jobbulást kívánunk neki. Amíg a srácok futóztak, én nekiestem a fólia megsemmisítésének, a rohadási fokozatok belövésének.


Fájdalomküszöb


Jó hír, hogy nem kell küszöböt cserélni, rossz hír, hogy mégis kell küszöböt cserélni. Majd meglátjuk. Igazából csak felületi rozsdát találtunk mindenütt, de a felületi rozsdához sajnos gyakran kapcsolódik aluleti (alulati?) rozsda is, ami már egy kevésbé jó dolog.

Agycsere után irány a hátsó futó, kerék le, pogi le, fékdob le. A látvány nem volt túl Jolános Rózsás, sokkal inkább rozsdás, de legalább relatíve kevés alkatrész hiányzott a fékből. Ezt még nem tudták szétlopni a rozsomákok.


Fake


Az a kiszáradt kutyaszarra emlékeztető valami a fékmunkahenger, igen. Szakszerű javítására a "bal váll fölött nagy ívben" kezdetű módszert kell alkalmazni. Ami viszont jó hír, hogy a dobot csak szabályozni kell, a nem létező fékhatás nem tudta elkoptatni.


Még használ, ha tó.

Amíg Kázmér féktelenül örömködött, elkezdtük kipakolni a garázst is. Három autó bontási maradványtünetei kerültek a felszínre, illetve kiderült, hogy nagyanyám hordóin kívül a komplett Favorit motorbelsőmre is rátették a kezüket az eszkimók. Szeretem őket nagyon, éppen ezért csak úgy érzéssel hánynék bele a szívükbe.


Ezt így mind egy garázsba?

Miután a gátlovak is kiugrottak, installáltuk a boleslavi mérnökök által 120-as Skodára megálmodott felniket. Nagyon dekoratív lett velük Kázmérom, simán mehetne a múzeumba, a felirattal sem kéne sokat bajlódni, elég lenne ennyit ráírni: LOL.


Sőt, rofl...

Elől még hagyján, de a hátsó sárvédő és a kerék közötti laza 10 centis légrés visszataszító mivoltáról stílustanulmányok ezrei fröcsöghetnének éveken át.

Megpakolva (pak-pak-pak)

Miután leült bennünk Michael Hanyinger, elkezdtük feltölteni a rendelkezésre álló teret. Az elsőre esélytelennek látszó folyamat az idő előrehaladtával egyre hihetőbbé vált, Kázmér belseje úgy nyelte el a kaszni- és motoralkatrészeket, mint Gerzsont a cethal. Persze ebben segítségére volt Bence autója is, ami a tetőcsomagtartóra erősített 8 garnitúra kerékkel enyhe Dakar-fílinget produkált.


Kisterenye-Dakar 2010

A garázsajtó becsukásában hátráltatott minket Béla, a szomszéd néni macskája, aki egyébként lány, vagyis hölgy, mert perzsa-szerű valamilyen képződmény a lelkem. Olyan alattomosan osont be a garázsba, hogy alig vettük észre, aztán megindult ellene a hajtóvadászat (ide lehet képzelni a hajtókarcsapágyas képet egy vadásszal és egy @-al, csak most nincs kedvem megcsinálni). Béla végül kiszabadult, Kázmér pedig újra macskátlanul töltheti az éjszakákat.

Mivel nem vagyunk denevérek ( - Pistike, szaladj le a boltba, hozz egy kiló hurkát, de ne véreset! - Denevéreset???), az éjjellátó egységeink kímélése érdekében gyors uzsonna után a hazaindulás mellett döntöttünk. Út közben rájöttem, hogy nem hülyeség a kétdobos kipufogórendszer, Bence jól kitalálta ezt a hallójárat-kímélő megoldást. Nagyjából akkor értünk vissza Gödöllőre, amikor elindultunk (8 körül), vagyis elmondhatjuk, hogy nulla időbefektetéssel sikerült elköltöztetnünk Kázmért. A segítséget ezúton is köszönöm Bencének, Danának és Zsoltinak. Majd valamikor folyt. köv, remélem...

Mi történik, amikor...

...a mérőeszköz szabványos működése közben K betűket rajzol mindenhová?
Káz, mér.

Aki élt, él, és élni fog. Jól emlékeztem, bal oldalon van benne a kormány.


Bár ráférne egy alapos fürdetés.

Ha a gyári kék légszűrőház lenne rajta, akkor az alábbi képről eszembe juthatna egy régi Tanksapka szám.


Igen, a kettőszáztizennyolc. Emlékeim abban sem csaltak, hogy elől is van kereke.


Kicsit szomorúan, de reménykedve várja a jövőt.

To be continued...

A nap képe

...avagy minden csak nézőpont kérdése.

Kese a földön ülve magára borította Zsolti autóját, mert így kényelmesebben hozzáfér a kereszttartóhoz.


Zsolti minden erejét bevetve a plafonon tartja a kocsiját (jobb felső sarok), hogy Kese a kivágott padlólemezen keresztül kényelmesen elérje a tetőkárpitot, lógó cipőfűzővel.


Kese a plafonon ülve törli fel a lecsöppenő váltóolaj-cseppeket a hajával Zsolti falra szögelt autójáról.


Kese a falon ülve, felfelé lógó cipőzüfőkkel kaparja az oposszumhordákat a kocsiról, miközben Zsolti rámutat, miért nincs otthon alufólia.

Vajon melyik lehet az igazi?...

Visontai örömködés

A videoért köszi Gabinak, a hangulatért pedig mindenkinek, aki ott volt.


A legfílingesebb talis videó evör

Danaskullnak kopirájtos. Köszi, még sok ilyet!

Nemzetközi Skoda Találkozó 2010

Egy év nagy idő, 365 nap, 8760 óra, 525600 perc, 31536000 másodperc (és fogadni mernék, hogy ennek mindjárt utánaszámol valaki). Pont ennyi telt el a tavalyi nemzetközi találkozó óta, vagy ha nem is pont ennyi, legalább sikerült bevezetőt írnom. Ezúttal Szeged adott otthont a győri Skoda találkozónak, amelyet Szolnokon rendeztek meg. Pénteken délután fél 1-kor találkoztunk volna az M5 Tecsónál a többiekkel, ehhez képest fél 4 környékén már sikerült is elindulni Szeged irányába. A késlekedés oka azonnal nyilvánvalóvá vált számomra, amikor megpillantottam Kese barátom legújabb szerzeményét egy Rapid ülésgarnitúra formájában. Mint később kiderült, jó választásnak bizonyultak, mert az egyébként nem rövid út alatt sem fájdult meg jobban a derekunk, mint amennyire alapban fáj.

(Rendőr szexuális örömszerzési akciót végez a feleségével. A hölgy igencsak sikongat, mire a rendőr megkérdezi:
- Mi a baj, fáj?
- Nem, épp fordítva!
- JÁF???)

Érdekes jelenség egyébként, hogy ha az ember normális tempóban megy egy 120-assal a pályán (nem 120-al), mindenki versenyezni akar. Volt, aki csak odalépett neki egy kicsit, amikor előztünk, de akadt olyan is, aki végig kergetett minket 3-4 kilométeren át. Gondolom azt akarták jelezni, hogy szimpatikus nekik az autó, és ők is szeretnének ilyet, most azonnal... A pályáról lehajtás benézése után végül összefutottunk a többiekkel is, így egyesített erőkkel rontottunk be a kemping bejáratán.


Érkezésünk utáni pillanatokban lámpászati kutatásokba kezdtünk Pusival, melynek szenvedő alanya hosszas töprengés után Danaskull autója lett. Először szemtelen volt szegény jármű, aztán beleoktojáltunk egy olyan lámpát, hogy csak na. Képeken még jól is néz ki. Ha ez nem clear, akkor mi az?

Pusinak azonban támadt egy ötlete, (1.5 lett-e?), és a sátáni szigszalag segítségével feltalálta a 105-ös lámpát.


Ezt meg is ünnepeltük néhány pár előző napi virslivel, amely szemtanúk elmondása alapján idős emberek egykor szebb időket megélt testrészére emlékeztetett. Igen, a fülükre. Nagy ünneplésünk közepette előkerült a sör is, majd az éltető nedűvel megtámogatva folytattuk utunkat a kempingben, ahol erőteljes deja vu fogott el. Hogy miért?

A válasz itt keresendő.

Tíz derégláttalak és három teisittvagy között megtudtam, hogy a lila Rapid/GLS ülések eredetileg feketék, csak lilára szívta őket a nap. Hát igen, előfordul, hogy valakit lilára szívnak. Meghallgattunk néhány "gyári 120-as motorral ment 180-at, csak azért nem többet, mert hengerfejes volt" történetet, persze negyedikben (általánosban?), majd megcsodáltuk Kisstyan autóját, ami nem kis változásokon esett át az elmúlt időszakban. Színkód wanted, már látom Kázmért lelki szemeim előtt újra pirosban pompázni...


Idő közben lassan ránk esteledett (estelle that, hehe), a hangulat tetőfokára hágott, Dozsóra sütött a holdsugár, ZJ kétpercenként befonta a szemöldökét, előkerültek a kötelező mennyitkönnyítsekhogyjólegyen-milyenszívócsonkkellaháromszázastengelyhez témák, láttunk nyelvnyújtogatóst, és kitárgyaltuk a szlovákokkal, hogy ők is ismerik a bearpigment, alias medvedisznóembert.

Másnap auchan ébredtek sokan (gyk. másnap osan), mi mondjuk pont nem, dehát mi kemények vagyunk, mint az eszkimószar. Danáékkal elugrottunk egy közeli kisboltba, ahol vételeztünk családi kiszerelésű energiaitalt, dörmögő sajtot, meg mindent, mi szem-szájnak ingere, majd a kempingbe való visszatérés után a beszerzőkörút szerzeményeit kulturált módon elfogyasztottuk a személygépjárművek tetején megterítve. Dél körül sorakoztunk fel a vonuláshoz fel, majd kiburjánzottunk a kempingből, Szeged irányába bele.


A felvonulás tökéletesen úgy zajlott, ahogy azt már sejteni lehetett. Megpróbálom egy hétköznapi átlagautós szemszögéből leírni a látottakat, elsődleges élményeket:

- Mi ez a nagy forgalom? Meg mifaszt dudálnak? Nemár, mi ez, lagzi? Ez itt füstöl, az meg átmegy a piroson, mit képzelnek ezek??? Na jól van, velem nem csesznek ki, besorolok közéjük, csakazértis, engem nem érdekel, hogy ezek most itt hova mennek lagzizni. Na most miért nem mész, miéééért nem méééééééééész??? Piros a lámpa? Na akkor már beugatok neki. Hallod hülyegyerek, mit képzelsz magadról, hogy itt állsz, az ÉN utamon, amikor sietnék éppen a mamához, már kész az ebéd, hee?
- Nemzetközi Skoda Találkozó van, ez itt a felvonulás.
- Milyen találkozó???
- Skoda. Nézzen már körül!
- Úúúúúúúúúúúristen, itt egy 120-as. Meg ott is. Meg mindenütt. Ezek hogy kerültek ide??? Olyan nincs, hogy nem vettem észre, hogy 50 egyforma autó között próbálok előretörni, amik dudálnak, és integetnek belőlük az emberek! Ennyire baromállat nem vagyok. Ez lehetetlen! Na jó, ha már itt vagyok, akkor kiosztom azt a kis buzit is, meg ledudálom a miazt, nézdmár, szar 120-asnak nincs teteje, de szánalmas... Elrohadt, mi? Köcsögök, vigyétek bontóba ezt a sok szart!

(a beszélgetés a fantázia szüleménye, minden egybeesés a valósággal csak a véletlen műve)


Ehun meg egy videó E!



Visszaérkezés után konstatáltuk, hogy jó pár autónak leért az alja a felvonulás alatt, majd lelkiekben felkészültünk a georally nevű kulturális tájékozódási verseny megemésztésére. Az emésztésben sokat segített Pusi parenyicája is. A nagy csapat a következőképpen nézett ki: Papa a volánnál, Mackos a jobbegyen, remegő térdekkel nem féltve az autóját, Papa mögött Pusi kapott elhelyezést, míg a maradék jobb hátsó ülésen szerény személyem keresett menedéket a bevándorló medvedisznóemberek és hódkeselyűk ellen. A verseny folyamán megtapasztaltuk, hogy a Póver Tuning bizony nem gáz cégnévnek, valamint, hogy a szegedi csajállomány igen jelentős részben tartalmaz dekoratív egyedeket. Talán ennek köszönhető, talán a namenjünkmégháromkörtakörforgalomban hozzáállásnak, hogy a tervezett 2.5 órás szintidő ellenére röpke 4 óra múlva sikerült is bevágódnunk (szó szerint) a kempingbe. Egyébként egészen hihetetlen volt, mennyire jól megy Mackos autója, 3.9-es difivel, csont széria 120-as motorral, nagy kerékkel, 4 személlyel meglepően fürgén közlekedett, egyáltalán nem volt mackós a mozgása (höhö).

A kempingben vacsora gyanánt elfogyasztott elég combos adag gulaschsuppe után páran rászabadultak Pozor2-re, ennek eredménye alant látható.


Idő közben a tónál/medencénél/pocsolyánál hastáncos bemutató zajlott, majd gyors tombolázás után kezdetét vette a világvége, zenés mulatság formájában. Mivel erről sem képet, sem videót nem találtam, annak ellenére, hogy legalább 5 embernél láttam kamerát, nem írok róla semmit. Most érezzétek magatokat lecseszve. Egyébként sem sokat láttam bentről, csak azt tapasztaltam, hogy mindenki lerakja a sörét a keverő mellé, merthogy ott biztonságban van - szerinte. Szerintem nem volt biztonságban, de legalább jó helyre került.

Hogy a hajnali 2 órai befejezésből hogy lett reggel 6-os lefekvés (na azért túlzásokba ne essünk), azt nem részletezném, mindenesetre mindenki borzalmasan kipihente magát.

Vasárnap reggel gyönyörűen néztek ki az arcok, pont optimális volt mindenki ábrázata egy Tecsóhoz akKorához kivonuláshoz, és az ott megrendezett szlalomhoz. A vállalkozó kedvűek bizonyíthatták Palik László kedvelt mondását, miszerint egy formula 1-es pilóta bekötött szemmel is végig tudna mennyi a pályán. Bár Nürburgring nem volt, bekötött szem annál inkább, itt éppen Mackos tekergeti a volánt Papa navigálásával:



A "rendes" szlalomon először Kika mutatta meg a családi Formannal, hogy mit is kéne csinálni, majd jöttek az elmebetegebbnél elmebetegebb jelentkezők.



A belsőkre visszatérve, itt látható ismét Papa, Danaskull, valamint a kutya, meg a mája:




További videók megtekinthetőek itt.
Keséét direkt nem tettem be, mert bár szerintem jól tolta, szerinte nem. Ha nem, hát nem. Mindenesetre egy apró hibától eltekintve elég lett volna az abszolút időre, biztosan nagyon szar lehetett.

Szlalom után újra goto kemping, eredményhirdetés, díjátadó, ilyenek, aztán szépen lassan elindultunk hazafelé. Már majdnem 50 kilométert haladtunk, amikor folyadékvételezési célzattal megálltunk a változatosság kedvéért egy Tecsónál. Ezt a galád tervünket Zsolti kocsija is megérezte, és egy vízcső kerti slag elolvadásával a tudtunkra hozta, hogy vizelettartási problémákkal küzd.

A probléma orvoslása után meg sem álltunk a következő Tecsóig (azért nagyon választékos a társaság, nem?), ahol néhányan táplálkoztak, mások pedig Skodát fotóztak a lemenő nap sugarai által megtámogatott romantikus környezetben.



Ezek a fantasztikus képek telefonnal készültek, sőt, vezetés közben a lábam alá esett a telefó, mire ijedtemben ráálltam, pedig vezetés közben telefón állni tilos.

Este 10 körül értünk végül haza, fáradtan, de boldogan. Jövőre Csillebérc vagy mi, bár nem tudom, mi az, mert vasércről márhallottam, csillebről még nem.

További képek megtekinthetőek itt.

Ja, olvassatok Pusit is, merazjó!

Skoda Racing Day

Elkezdtem hirtelen felindulásból egy verset írni a rendezvényről, de annyira ergya lett, hogy inkább hagytam a dagadt ruhát másra, engem vittek el a Skoda Rácsing Dájra.

Reggel 8 körül indultunk Józsival, Imikével, és a gyönyörű Super Estellával hódító utunkra. A sárga szépségről sok dolgot nem írnék, aki látta élőben, úgyis rácsorgatta már az összes nyálát, aki meg esetleg nem, annál az így járás esete áll fenn.

Egy elég velős postot terveztem erről a rendezvényről, de végül idő hiányában inkább alkotok egy borzalmasan hosszú, összetett mondatot, aminek se füle, se farka (kicsi far?), de legalább bele tudom ágyazni, hogy nagyon jó volt a rendezvény, és hogy mennyire hiányzott Kázmér, mert újra rájöttem, hogy vezetni jó, főleg versenytempóban, főleg faros Skodát, valamint realizálódott bennem, hogy Kázmérnak tényleg a difijével lehet gond, mert szinte bármilyen autót szépen keresztbe tudok rakni, csak a sajátomat nem, ennek biztosan más oka van, mondjuk még a futómű is lehet, de szerintem inkább difi, de Gabi szerint inkább futómű, a lényeg, hogy szépen közlekedett kilinccsel előre a bérautó, és a mosolyfaktor az egekbe szökött, bár a másik jobban ment, de annak nem az én méretemre lett igazítva az ülése, állítási lehetőség pedig nem volt sajnos, ettől függetlenül a gyengébbik autó is nagyon fílnges volt, ja egyébként készült Pusiról megint rohanós kép, mert azt minden Kukucsos versenyen muszáj,


egyébként majd kérek a bérautóba kézifék visszajelzőt, de ha nem lesz, akkor sem baj, ez a hülyegyerek meg nem tudom, mit bámul a nagy semmibe itt a jobb szélen,


mármint így szemből nézve a jobb szélen, de valaminek nagyon örült, bár a képen nem látszik, szóval jövőre is megyünk, kellenek ezek a napok ahhoz, hogy az ember újra és újra rájöjjön, mi hiányzik neki, mindenesetre holnap délelőtt indulunk Szegedre, Nemzetközi Skoda Találkozóra, amiről majd bővebben írok, és megpróbálok néha pontot is alkalmazni vessző helyett, bár ezt nem ígérem, de holnap este találkozok megint jópár érdekes arccal, meg lehet, hogy még csöcsök is lesznek a tükörben, bár ez még a jövő zenéje, mint a Kraftwerk volt a '60-as években, mondjuk még addig kezdenem kell valamit a keverőmmel is, mert mikor menne szarni, ha nem akkor, amikor évente egyszer másnap használnom kell, addig is itt van Danaskull videója, amelynek második feléből tökéletesen leszűrhető a Skoda Racing Day hangulata, valamint a társaság komolysági szintje.



Ja, még annyit, hogy követnünk kell a világ fejlődését és a trendeket, ennek megfelelően elhelyezésre került itt (és az összes többi bejegyzésnél) egy fészbúk lájk bátön, ami majdnem olyan, mint a Dzsenszön Bátön, csak ez nem forma 1-es pilóta, hanem a közösségi oldalon található ismerősök zaklatására alkalmas neopszichológiai létforma addiktív gyümölcse.

Balatonakali 2010

Újra itt a nyár, gyönyörű az idő, a Balatonban elszaporodtak a hangyák, ennél tökéletesebb körülmények nem is kellenek ahhoz, hogy eltöltsünk 3 gyönyörű napot néhány elme- és kaszniroggyant Skodás között.

Csütörtökön Kesével elugrottunk Tecsóba, megvettük az alapvető élelmiszereket: sör, ásványvíz, sör. Az már egészen mellékes, hogy normális szúnyogriasztót nem lehet kapni, de kutyakajából 19 féle van. Nem baj, végül lett az is, hamar este lett, majd reggel fél 7, amikor Kese megérkezett... volna, ha nem 3/4 8-kor érkezett volna meg. Megértem, ki kellett takarítania az autót, matt műszerfallal nem lehet csajozni. Pesten találkoztunk BG-vel, Zsoltival és Bacsiékkal, majd elindultunk a magyar tengerhez vezető hosszú úton. Nem siettünk, időnk volt bőven, nyugodt 80-90-es utazóval battyogtunk végig a lankás lankákon (lanka = fiatalkorú helyi hálózat) mígnem Kese gondolt egyet, hogy ugyan ki kéne már égetni a gyertyákat, meg kéne hajtani a gépet úgy 150-ig, nem sok az esélye, hogy pont azon a fél kilométeres szakaszon állnak a fényképész bácsik. De pont azon a fél kilométeres szakaszon álltak. Ha készült fotó, érdekes lesz, mert éppen erre a nagyon szolid, kedves, nyugodt muzsikára végeztünk végtelenített táncmozdulatokat, véletlenül sem vicsorogva.




Majd kirakjuk a falra. Dél körül már lent is voltunk, köszöngettünk mindenkinek, aztán egy jó hideg sör társaságában ledőltünk a fűbe. Nyugalmunkat csak egy biciklis kisgyerek zavarta meg, aki olyan elemi erővel fejelte le az egyik táblát, hogy nagyobbat szólt, mint a debreceni nagytemplom harangja. Szerencsére a kicsinek semmi baja nem lett, Zsolti pedig feltalálta a Nekimenni Tilos táblát.

Bacsi eközben ádáz küzdelmet vívott a Lada pumpával, majd a Büki Tomiéktól kölcsönkapott ipari hurkatöltővel élte ki matracpumpálási perverzóiját.


Már emelkedik a sátor

A nagy munkában úgy megéhezett, hogy megkívánt egy doboz sóletet, amelyet az erre a célra kifejlesztett benzines rezsón hevített ehető hőmérsékletűre.


Mire jó a négyleömlő...

A konzerv nem azért ilyen homályos a képen, mert ennyire szar a telefonom, hanem azért, mert járó motornál forgott a blokkon. Besírtunk.

Közben konstans alkotóelemmé vált a sör a kezünkben, majd lassan ránk esteledett. Éppen az éjszakai fürdőzés szenvedélyének hódoltunk, amikor megjelent egy 14 éves lánycsapat egy 12 éves alfahímmel és egy vezérmilffel felszerelkezve. Kérdezték a partról, hogy hány évesek vagyunk, mire mi teljesen őszintén 64 és 72 közötti válaszokat adtunk nekik. Ezen az alfahím úgy kiakadt, hogy fejest ugrott a vízbe, de gyorsan rájött, hogy ettől vizes lesz, úgyhogy el is hagyta a területünket villámgyorsan, koherens energiákat rászabadítva a feltörekvő sakkválogatott nemzeti közgyűlésén megjelenő három vödör kék radiátorra.

Rozs Feriék életmentő gulyása után (nagyon finom volt, köszönjük!) 1 óra körül ledőltünk, a többiek aludtak, én pedig csendben hallgattam a szúnyogok vuvuzeláját. Hajlani fél 5 körül már egészen brutális volt a helyzet, szavakba nem önthető, mivel a szavak nem vödör. Aki látta Alfred Hitchcock Madarak c. méltán híres alkotását, az el tudja képzelni a látványt, csak itt csőrrel ellátott élőlények helyett szúnyogok gomolyogtak felhőkbe tömörülve, félelmetes hangorkánt generálva. 5 órára elcsendesedett a környék, így elaludtam, majd Kesére és a Dübörög a Házra ébredtem 6-kor.



Bár jelen esetben nem a ház dübörgött, hanem a fehér Skoda mellettem, de a lényegen nem változtat: tökéletesen sikerült kipihennem magam.

A kötelező fél liter kakaó elfogyasztása közben új dekorációs elemeket fedeztünk fel Zsolti autóján.

Nonfiguratív dekor

Hallottam én éjszaka, hogy valami csörömpöl, de azért ez mégiscsak durva. Valószínűleg az utolsó életben maradt turulmadár röttyinthette oda aktuális hangulatának megfelelő műalkotását.

Nem volt mit tenni, kis csapatunk elindult autómosót keresni, mert a trágya már rendesen marta a festéket. Nem is turul volt ez, inkább a Szent Kromofágmadár személyesen. A víz és az autósampon hatására először habzott az idegen anyag, majd a motorháztetőt átütve göröngyös maradukká változott, és elrohant.

Nem lennék a kefe helyében

Eközben Kese és BG megjárta a helyi Tecsót, majd visszatértünk a kempingbe. Nem sokkal később elindultunk felvonulni, ahol megint rájöhettünk, hogy melyik országban élünk. A külföldiek mosolyogtak, integettek, a magyarok meg vagy pofán röhögtek minket, vagy csak szimplán ergya nézést erőltetve kívántak minket a pokol legmélyebb bugyraiba. Ez van, ezt kell szeretni.





Felvonulás után kis séta a kempingben, Büki Tomi frissen vásárolt kilósát már régebben kinéztem magamnak. A kérdésre, miszerint elvinne-e egy körre, természetesen igen volt a válasz, csak előbb el kellett távolítani a szélvédőről Kisvakondot, nehogy véletlenül megadja magát a nagy hajtásban. A próbakörből három dolgot vontam le:

1. A 100-as Skoda nem is annyira lusta, mint gondoltam. Kis kerékkel meglepően fürgén szedi a lábát még a gyári motorral is.
2. A 100-as Skoda tényleg rohadt jól fordul, nem csak urban legend.
3. Kell. Nekem. Egy. 100-as. Skoda.

Kéne

Nagyapámnak is volt egy, tulajdonképpen abban az autóban nőttem fel, majd erről is írok, ha egyszer lesz időm... Szóval előjöttek a régi emlékek, megcsapott a tipikus 100-as illat, mert ez nem szag, ez ILLAT, előttem a majdnem függőleges szélvédő, hátul ordít a motor, süvít a hűtő, váhhhhh...

Kora este Danaskull is beesett egy fél 120-assal, a forgamiban a Skoda 60L típusjelzés állt. Rat style rulz, köténylemez meg azmiaz.


Rohadjak meg, nekem bejön.

Megvizsgáltuk, hogy miért nézett ki Casper a csomagtértetőn, aztán újra előkerült a sör, majd kicsit később Bacsi fenyőfapálinkája is. Innentől felgyorsultak az események, a szúnyogok pedig újra előbukkantak. Így nézett ki például a wc:


Kicsit közelebbről nézve pedig így:

Ennyi gnút egy csempén én még nem láttam

Ami ezek után történt, az mára már történelem. Volt minden az M63-tól a néniig, a tükörben lévő női keblektől az injektorig. Másnap reggeli arcszerkezetünkkel nyugodtan pályázhattunk volna az év Kiszel Tündéje címre, de szerencsére nem volt nálunk egy gramm Donatellácska sem. Kakaóért viszont el kellett menni, úgyhogy Dani kocsijával elgurultunk a közeli kisboltig. Szegény autó nem is sejtette, hogy ez az utolsó útja a végzet előtt, Kese ugyanis kitalálta, hogyakkormostőfélóraalatt összedob egy Wéreb karbit, amitől nagyon fog menni az autó, meg nagyon nem fog enni semennyit, de előbb még Mazsi elvitt minket egy körre a "kisegyöttel". Jól megy az az autó, na.

Kese épp önfeláldoz, és levegőcsavart ás elő

Ez volt 10 körül, majd Kese, Dani és Zsolti nekiestek a karbinak. 4 után nem sokkal már be is röffent a gép, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lelkes kis csapat ez idő alatt kicserélte a gyújtást is, a főtengelyről és a szelepekről nem is beszélve. Mi közben BG-vel ettünk dupla hamburgert 550-ért, meg láttunk egy kisgyereket, aki olyan szinten telerotyogtatta a pelenkát, hogy olyat még ember nem látott. És még volt benne... Jaaaa, BG pedig felfedezte Babi nénit. Csőőő!

Miután az összes gépjármű újra járóképessé avanzsálódott, búskomoran elindultunk hazafelé. Igazából innentől semmi érdekes dolog nem történt, csak álltunk a dugóban pár órát, meg Zsolti kezdte el rángatni a kéziféket a sünök orra előtt a Camponában. Mivel nem csuktak le minket, ezért gyorsan be is zárta a kulcsot a kocsiba, hogy aztán feltűnésmentesen kelljen feltörni a mozgó zöld objektumot a rendőrbácsik szeme láttára. Ezek után Zsolti megkérdezte, hogy megyünk-e be szarni. Nem mentünk beszarni.

Este 10 körül értünk haza, szép volt, jó volt, jövőre is megyünk, de akkor azért rá fogjuk borítani a kempinges vadőrre a biciklijét, mert arra volt esze, hogy végig razziázzon, de arra nem, hogy véletlenül a megbeszélt árfolyamon legyünk elszállásolva indokolatlan hirtelenséggel.

Kázmérról meg majdténylegírokmár, de mire összegyűlik annyi történés, hogy legyen értelme postolni, addigra elfelejtem a felét.

Gellért egyébként vett egy Vectrát.

Laci bácsi összejött Babi nénivel, Jolán pedig felkapta a vizet, mert megtudta, hogy Jose Armando terhes. Kloáka néni kétszer is végigsöpört az utcán, mire megtalálta a híres-nevezetes Kömburukszi Ambahurt, Esmeralda pedig újra látja a fától az erdőt, pedig a pszichológusa megtiltotta neki, hogy élő emberhúst egyen vacsorára nátriumszósszal.


Autóvásárlás 2010-ben - a nagy magyar valóság

Tudom, jó régen nem írtam már, még lógok egy Kázméros poszttal, de remélhetőleg hétvégén újra láthatom, és tudok majd igazán aktuális információkkal is szolgálni arról, hogy a réti málnapók mekkora hálót szőtt már az első szélvédő és a hátsó lökhárító közötti illesztési hézagba.
Addig is egy kis offtopic. Van egy bogaras (mindenképpen az, de Bogara is van) jóbarátom, aki szeretne már egy másik autót venni, és ehhez igénybe vette az én segítségemet, többszáz éves szakmai tapasztalatomat is. A Bogit is együtt vettük anno, 300-ért nagyon jó vételnek számított már akkor is, ráadásul az elmúlt 3 évben apróbb hibáktól eltekintve tökéletesen üzemelt a szárnyas gépegység. Mostanra azonban kinövődött (de szép ez a magyar nyelv) az autó, kéne mellé (semmiképpen sem helyette) valami igásló, ami bírja a gyűrődést, és nem mutat rajta olyan szarul a tetőcsomagtartó és az utánfutó, mint Ferdinand Porsche leghíresebb formáján.

Az elvárások eleinte a következők voltak: '96 utáni, rohadásmentes, megbízható, alacsony fenntartású, relatíve erős, üthető-vágható, vonóhorgos autó 200-250e ft környékén. Első blikkre javasoltam egy pickupot, de az nem volt jó, mert négyen nem férnek el benne. Kisbusz túl nagy, Suzuki túl kicsi. Opel Astra túl Opel Astra, meg azok már a végüket járják mind ebben az árkategóriában. Nyilvánvaló volt, hogy ennyiért hibátlan autót nem osztogatnak, nem is ez volt az elsődleges cél. A Gellért által első körben kinézett autó egy '96-os 1.6-os Escort volt, törésmentes, ennilehetróla, jajdezsír, garázsban tartott, 80.000 km-t futott, szokásosszövegetismerjük.

A kép sajnos csak illusztráció

Már a kertkapuból láttam, hogy rommá volt törve a kocsi eleje. Közelebb érve a jobb oldala is, de elég szépen megoldották, végighúzták a gittet a küszöbön át a hátsó sárvédő maradványáig, mer' ugye az ápol és eltakar. A tulajdonos arra a kérdésre, hogy mióta van nála az autó, először 3 hónapot, majd 1 hetet mondott. Jaaa, meg volt még nála néhány autó. Igen, a telephelyen. Egyébként én még nem láttam olyan 80.000 km-t futott autót, amiben elporladt volna a kormány, és az ülés helyén valami vályú tátongott volna. A váltó mint egy vödör takony, a csomagtartó szellőzését gnúsegg nagyságú lyukak biztosították. A gyertyakábelek összeszigszalagozva, a kipufogó megmaradt darabján büszkén díszelgett a TIGÁZ felirat. Na, akkor indítsuk be. Első körben közöltem, hogy elnézést a zavarásért, rossz helyen járunk, mi egy 1.6-os benzines autóért jöttünk, nem egy dízelért. Jáááááááááj dicsák, minden Fordnák iiilyen hángjá ván, ez üzemszerű! Ja, minden Fordnak ilyen hangja van, aminek nincs leömlője, hogy legalább kicsit is rejtegesse a csapágyhangot. 8 szelepes volt egyébként a drágám, még jó, hogy csak 8 szelepet kellett volna cserélni rajta. Próbakörre el se vittük, nem ért annyit az egész.

A következő jelenség szintén egy Escort volt, vagyis lett volna, ha a tulaj nem ugatja le a fejünket, hogy mit képzelünk mi, hogy felmegyünk Gödöllőről a halálfa szára autót nézni, és még késünk is. Őt ezek után már meg sem néztük, már öltem embert aznap, elég volt az.

Pár nappal később Gellért ismét megbombázott néhány linkkel, ezúttal javaslatomra volt benne pár Nexia is. Az egyik egész kulturáltan nézett ki, a bal első ajtón például fele annyi horpadás volt csak, mint az összes többin. Nembajaz, munkásautónakjóaz, nézzükmeg. Persze kereskedő, nem baj, kemények vagyunk, mint az eszkimószar, nem riadunk vissza semmitől.

A kép még mindig csak illusztráció

A "kereskedésben" szépen sorjában álltak a roncsok, először azt hittem, egy bontóban járunk. A kinézett Nexiának nyugodt szívvel adtam volna át a bontási papírt, igazából körbe sem néztük. Két autószerű autó volt bent összesen, egy '92-es Escort és egy '86-os Civic. Az Escortnak ugyan úgy rohadt a hátulja, mintha kötelező lenne, de legalább nagyjából egyben volt, és nem a gitt tartotta össze. Kerekek leeresztve, lámpák bepárásodva, ahogy kell. Na akkor kérjük el a kulcsot, nézzük meg...
Ööööö, hát a kulcs valami oknál fogva nagyon hasonlított egy csavarhúzóra, a biztosítéktábla sem volt túl bizalomgerjesztő, mint ahogy a műszerfal alól kilógó vezetékek sem. Nem mondom, hogy lopott volt az autó, mert ádehogy, csak furcsa volt egy kicsit a látvány. A motorháztető nem nyílt, viszont a motornak egészen egészséges hangja volt, már amennyit hallottunk belőle a leszakadt kipufogó mellett. Valamiért nem hoztuk el. Jaaa, a Civic frissen volt lakatolva, vagyis fel volt pontozva a küszöb helyére 3 négyzetméter kazánlemez.

Ekkorra már Gellértben is realizálódott, hogy nem lesz egyszerű ez az autóvásárlás. Végre elkezdte nézegetni a régebbi évjáratokat is, de '92 alá semmiképp nem akart menni, mert ugye tudjuk, hogy a régi autó MINDIG rossz autó (az urban legend meg olyan kis trendyke)...

A mai napi kiszemelt szintén Orion volt (valaki magyarázza már meg nekem ezt a Ford-fétist egy Trabant, egy Uno és egy Bogár után), '92-es, 1.4-es, rohadásmentes, cukormentes.

Nem, ez sem a valóság

Rohadás tényleg nem volt rajta, meg egyenesen futó illesztési hézagok sem. Ezt leszámítva kaszniügyileg még egészen egyben volt, az eddig megnézettek közül ez tűnt a legjobbnak. Az órában 89.000 km, bár ezt nem igazán támasztotta alá, hogy amikor levettem a kormányvédőt, a kezemben maradt a fél kormány is. A motornak viszonylag motor hangja volt, a kipufogó új, a lengéscsillapítók is csillapítottak valamit, legalább elől, ha már hátul nem is. A tulaj egyébként nagyon kedves volt, már majdnem 3 hete nála volt az autó, de az együtt töltött 30 km során még soha semmilyen problémája nem volt vele. Biztató...

Úgy éreztem, ez az első autó, ami megérdemli, hogy kipróbáljuk. Szúrom az egyest, kuplung lassan fel, lefulladok. Na nemár, ennyire elfelejtettem vezetni? Motor újraindít, nagygáz, kuplung fel, vö-hö-hö-höööö-hööööööööööööööööö, már 20-al robogunk, höööööööööööööööööööööööö, már 30, kettes, vihihiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Aham. Két dolog rögtön kiderült számomra. Az egyik az, hogy ebben a szerencsétlen dögben annyi erő is alig van, hogy megmozdítsa magát. Konkrétan a kilógó beleit húzta maga után. Valószínűleg a váltóolajat is húzhatta maga után sokáig, mert az nem volt benne, legalábbis a váltó vonyítása és a difi recsegése erősen erre utaló magatartást tanúsított. A kormányközép valahol Mohácsnál elveszett, a kormány elengedésére intenzív jobbra kanyarodással, majd árokba zuhanásra való felettébb erős hajlammal válaszolt az autó. Gondoltam, elég is volt a próbakörből, itt megállok, mielőtt megölök valakit. A megállás kivitelezésében viszont hátráltatott a fékek hiánya, konkrétan mintha a pedállal közvetlenül a kerékagyat simogattam volna.

Mielőtt elköszöntünk volna, megkérdeztem a tulajt, hogy ugyan nem tűnt-e fel neki, hogy egy életveszélyes szart árul, de erre csak szomorúan rázta a fejét.

Jó dolog a mobilnet, két sarokkal arrébb fel is pattantunk a hasznaltauto.hu-ra. '92 utáni, vonóhorgos, bármilyen állapotú, bármilyen felszereltségű bármit kerestünk 190-220 ezer között. A kezdeti 250-ből azért lett 220, hogy az olyan apróbb hibákat, mint pl. a nem létező padlólemez, vagy a tető hiánya, Gellért instant módon tudja orvosolni egy héten belül. A ránézésre is botrányszarok után már csak egy Vectra árválkodott a keresőben, 2 literes, matt piros, lakatolt állapotban. A hirdetésben külön ki volt emelve, hogy jó a futómű, jó a váltó, jó a kaszni, jó a fék. Tapasztalataim alapján arra jutottam, hogy amit nem emelt így ki, az mind szar lehet. Gyors telefon, ráér, jajdejó, Tesco parkoló fél óra múlva.

Ilyen lehetett új korában

A fél óra gyorsan eltelt, láttunk néhány vezérmilfet és guruló hűtőszekrénynek álcázott Wagyonőr +-t, majd feltűnt a távoli horizonton a Vectra. Motorháztető félig nyitva, eleje rommá törve, jól indul. Gellért már körbe sem akarta járni, én azért adtam neki egy esélyt, lévén 200 volt az irányár, ha csak ennyi a baja, 170-et simán megér. A "tulajról" szintén kiderült, hogy kereskedő (ki gondolta volna), viszont meglepően korrekt, és meglepően 170 kilós volt. Nem tagadta, hogy törve volt az orra (a kocsinak is), megmutogatta a lakatolt helyeket, a motort, a kocsi belsejét, elmesélte, hogy most cserélt hengerfejtömítést, termosztátot és vízpumpát, mert állandóan forralta a vizet, azóta hibátlan. A hőgomba ki van kötve, de a ventillátor vezetékét egy elegáns mozdulattal az akksihoz érintve már meg is van oldva a hűtés. Kaszniügyileg a törést leszámítva tényleg egyben volt, a lakatolás is igényes munkának tűnt, gitt szinte alig volt az autón. Padlólemezről enni lehet, km órában reálisnak tűnő 371.000 km, de mondta, hogy ez már a második motor a kocsiban. Nofene, végre egy autó a sok szar után?

Elindulás előtt még megjegyezte, hogy a bal első kerék lassúdefektes, azért húz balra az autó, de ha felfújjuk egy kútnál, megbizonyosodhatunk róla, hogy nem a futómű szar. Először Gellért vezetett, a hátsó ülésről három dolgot szűrtem le azonnal:
1. az autó tényleg egyben van, nem zörög, nem nyekereg, nem böfög benne semmi
2. vagy a kuplung dobál, vagy a motortartó bakok vannak meghalva, de váltások után mindig berángat valami egy kicsit
3. a motor egész jó erőben van, nyomatékból is szépen megindult a gép.

Már éppen álltunk volna be egy benzinkúthoz kereket fújni, amikor a motorból felcsapott a 424-es gőzmozdony szelleme. Vízhőfokmérő persze kikötve, motor forr. Ezaz. Amíg emberünk feltöltötte a rendszert, és rákötötte az akksira a ventillátort, mi felfújtuk a kereket. Lehűlés után eljött végre az én időm. Venti megy, mostmár biztosan nem fog forrni, gyerünk. A balra húzás tényleg megszűnt, egy kicsit kóválygott ugyan az autó az úton, de ez a "százhetvenért még belefér" típusú kóválygás volt. A kormány kicsit nehezen járt, viszont a váltó hibátlanul tette a dolgát, és a motor is mélyről húzott, mint a vízhordólány. 8 szelep rulez, nem is rossz ez az autó, 150-ért még talán belefér. Tesco parkolóba kanyarodás, újabb gőzfelhő. Hát őt sem vettük meg...

Egy csomó idegesítő apróságot még le sem írtam, például azt, hogy az első Fordos mennyire segghülyének nézett minket, vagy hogy a Nexián 4 különböző kerék volt. Ezek alap dolgok. Ami viszont ijesztő, és egyben elkeserítő, hogy ezeken az autókon mind volt érvényes vizsga, sőt, legtöbbjüket friss műszakival hirdették. Nem merek belegondolni, hogy milyen autók járnak minden nap az utakon...

Gellért még mindig nem talált autót, erősen gondolkodik rajta, hogy megtartja a Bogarat, az legalább gurul. Én pedig újra rájöttem, hogy inkább maradok a lenézett, leköpött 120-as Skodámnál, ami elindul, megáll, kanyarodik, és csak ott van rajta lyuk, ahol azt a gyárban megálmodták... Ja, és mindezt 3x jobban csinálja, mint a megnézett fostengerek bármelyike. Kázmér, én így szeretlek.