Az ajánlott ajánlójának ajánlása

Az előző rész tartalmából:
Múltkor ugyebár jól megajánlottam Papa blogját, a Skodagyárat. Ő meg valahogy rátalált Darabos Miki blogjára, és jól megajánlotta aztatat. Rákattintottam, olvasgattam, kommenteltem. Hát mit ad Isten, ő meg megajánlott engem. Szövevényes történet, kivethetetlen szálakkal. Később Esmeralda rájött, hogy nem vakult meg, csak fordítva vette fel a hegesztőszemüveget, José Armando pedig megtanult késsel-villával befőttesüveget enni. Dominga végre összerakta a lamellás sperrt a Liazhoz, ám Graciela egy hajcsatot rejtett a lamellák közé, ezzel megakadályozván a gyors kanyarodást. A hétvégi versenyen Dominga megborította a Liazt, és ráesett Melesio bükkfarmeringjére, ettől Rodolfo szívrohamot kapott, és elvitte az AVH.

Lényeg a lényeg, itt egy újabb Skodás blog, ahol éppen egy kilósból varázsolnak versenygépet. Kommenteljetek Mikinek sokat, akkor frissít rendszeresen (remélem).

Karácsony

A faipari szakemberen van a mellső végtag, ipszilon. Vagyis kar ácson, y.
Aki meglepődött, hogy most írok, annak ellenére, hogy nem vagyok gépközelben már napok óta, annak elmondanám, hogy nem most írok. Már írtam. Vagyis életemben először megpróbáltam ütemezett bejegyzést létrehozni, remélem sikerült. Nem fogok itt nyáladzani, nem szeretem az ilyesmit, de azért szeretnék minden kedves olvasómnak csapatásban gazdag, békés Karácsonyt kívánni. Akinek mégsem jön össze, az már nem rajtam múlt, sorry.

Érdekes, hogy a különféle népcsoportok/vallási kultúrák mennyire eltérő karácsonyi élőlényeket kreáltak erre a napra. Néhány családban a Jézuska jön ilyenkor, más helyeken a Télapó, valakinél a Szent Rozsomák. Én úgy döntöttem, hogy jó Skodásként elküldöm Nektek a Szent Yetit.



Van zsákjában minden jó, Speedline felni, Dell'orto.

Boldog Yetit mindenkinek.

Téli álom

Pakolás a szobában, előkerül egy kabát. Anyám kérdezi: Téli? Á, lom.
Szombaton délután hazavittem Kázmért. Beálltam vele nagyanyám udvarára, megsimogattam, letakartam... Még az utolsó útján is hibátlanul teljesített, megérdemelten szenderül téli álomra. Remélem tényleg csak téli álom, és sikerül tavaszig elegendő pénzt összelapátolnom a kápéem vizsgára...


Nagyon, nagyon fog hiányozni...

HAHAHAHAHAAAAAAAAAAAAAAA

Álmodozás vége. Eredetileg ennyi lett volna ez a bejegyzés. Túl rövid? Túl hihetetlen? Mesébe illő? Nekem is az lenne. Ugyanis imádott Kázmérom megint elintézte, hogy 50000 karakteres blogpost legyen egy 80 kilométeres útból.

Már az indulásnál éreztem, hogy nincs jó medve, öööö kedve, alig akart magához térni, úgyhogy hozzám tért. Elég erőtlen volt, fáradtan vonszolta el magát a benzinkútig. Beálltunk a kútra, kapott jófajta evo neot, felfújtam a kerekeit, ettől kicsit jobb medve lett. 78 kilométer állt még előttünk, a gyújtás 3 hónapja rendben, vízszint rendben, mintha még olaj is lenne a karter alján, nagy baj nem lehet. A generátor ugyan csapágyas a little bit, de ha megszorul, akkor max összekötöm valami harisnyával a vízpumpát és a főtengely ékszíjtárcsát, simán eljutunk nagyanyámhoz akksirú'.

Hatvanig gond nélkül elgurultunk, ráfordulás a 21-esre, krúzolás kifelé a városból. Anyám a hátsó ülésen, beszorítva egy garnitúra Rapid ülés és 2 slick közé, egyszercsak megszólal: Mi ez a hang? Mondom ne idegesíts már, semmi rendellenes hang nincs, még a generátor is elhallgatott, minden rendben. Izé... Elhallgatott a generátor? Mivan? Ránéztem a műszeregységre, a töltésjelző lámpa halványan parázslott. Na mondom akkor most adta meg magát. Egy pillantás a vízhőfokmérőre, 100, 110, 120, ajjajjjjjajjj...
Gyors index, egykettedre arc alsó kitüremkedése kerti munkát végez. Vagyis félreáll ás. Már éppen keresgéltem az ékszíjnak minősített speciális madzagot, amikor hirtelen ötlettől vezérelve felnyitottam a motorháztetőt. Ékszíj oldalt ledobva, hibátlan. Mitől jött le? Megforgattam a generátort, nem szorul. De valami furcsa. Valami nagyon-nagyon furcsa.

Na mi a furcsa a képen?


Igen, az olajbetöltő kicsi sap (sapka) elhagyta magát, mint hülyegyerek a lakáskulcsot. De nem csak ez az érdekes. Segítek.


Az ott egy ékszíjtárcsa. Helye. A vízpumpáé. És persze nincs belőle olyan a kocsiban, ami a Tartal család összefoglaló néven. Vagyis nincsenek Tartalék. Na akkor gondolkozzunk. Addig gondolkoztam, amíg felhívtam Gabit. Felvázoltam neki a problémát, erre olyat mondott, ami bearanyozta az egész napomat: Iszonyat apró fekete magvas növényed van (mákod), épp nem dolgozok, mindjárt keresünk Sanyinál valami vízpumpát, és indulunk.
Fontos info: Sanyi = Vajvoda Sándor, a Skodások Skodása.
Zsír, meg vagyok mentve. Na akkor haladjunk egy kicsit, párszáz méterre van egy kajálda, annak a parkolójáig elevickélünk valahogy, mégse a főútvonalon álljunk már neki egy komplett motorgenerálnak. Pöccröff helyett pöccböff, 2 henger, semmi erő. Jajdejó. Nem baj, parkolóba beállás, k.rvaanyázás, várakozás. Motorháztető nyitva, ülök nagy nyugodtan 300-as vérnyomással (ez már nagytengelynek minősül?), egyszercsak beáll mellém egy dobozos izé. Mondom wtf. Emberünk lehúzza az ablakot, megszólal: Látom nyitva van a motorháztető, tudok valamit segíteni?
Némá, hát ilyen emberek is vannak még? Jól esett. Mondtam, hogy már úton van a segítség, de azért köszönöm szépen a nedvességét. Ok. Kitolat, kocsi seggénél megáll, motortérbe benéz, a tükörből pont láttam az arcát. Nagyjából így nézett ki:


Szerintem nem erre számított.

Közben volt vagy mínusz végtelen fok, én meg az őszi kabátomban indultam el, merminekatéli, úgyiskocsivalmegyünk. A szar belém fagyott konkrétan. Lehet, hogy még azt a betegséget is elkaptam, amikor egy hegyes rúdszerű valami szövöget, s a nagy teherautó ideges, ráadásul Gyuszi még jobban becézve egy orosz autóval rendelkezik. Vagyis tű sző, s MAN dúl, a Gyu Ladás.

Lassan megérkeztek Gabiék. Itt kezdődtek a problémák. 120-as vízpumpát találtak, nekem meg Favorit (Felicia) volt fent. Na ez így nem lesz jó. A Favorit blokk egyik tőcsavarján van egy stift, amire a 120-as vízpumpa nem megy rá. Vajvoda mester pillanatok alatt kiműtötte. Zsír. Viszont van még egy probléma: A 120-as pumpán van egy szevasz, izé, cső, ami a fűtéshez megy. Ez a Favoritnál totál másképp van megoldva. Le kéne dugózni. De mivel? Nézzünk szét a csomagtartóban...
Pakolás, kaparászás, egyszercsak Vajvoda mesternek felcsillant a szeme: megvan! Megfogott egy rozsdás fékmunkahengert, és a győzelem jeleként a nap felé tartotta. Filmbe illő jelenet volt. A sors keze, vagy lába, már nem is tudom, de ezt a fékmunkahengert idétlen idők óta hurcolászom a csomagtartóban, céltalanul. A benne lévő dugattyú pedig pont homológ alkatrész a 120-as vízpumpa kimenő csövébe, dugó gyanánt.

Gabival gyorsan kivertük, mármint a dugót, aztán behelyezte őt jól megérdemelt helyére. Mármint a dugót.


Már csak egy bilincs kellett, a kiszedett tőcsavart pedig egy ajtóbehúzó izét rögzítő csavarral pótoltuk, ami így már átmenővé változott. Ha egy virág forog, de nem a szár körül, akkor valószínűleg a tő csavar. Na jó. Tömítés? Nincs, de van csapágyzsír, hát zsír. Pár perc múlva már járt a motor, folytathattuk utunkat. A vészmegoldás tökéletesre sikerült, olyannyira, hogy 70 fok fölé nem is ment a víz egészen hazáig.
Vajvoda mesternek és Gabinak pedig ezúton is nagyon szépen köszönöm a segítséget. Újra megtanultam, hogy olyan nincs, hogy egy Skoda nem megy.

Megérkezvén nagyanyám jó hírrel fogadott: Erzsike néninél épp üres a garázs, csak i.e. 430 óta nem volt kinyitva a kapu. Nembajaz, megoldjukminkaztat. Kázmérkipakolás, Erzsike nénihez elmenés. A kaput viszonylag könnyű volt kinyitni, mondjuk bezárni már nem lehet, de no para. A para inkább az volt, hogy a kapuhoz vezető út igazán enyhe, úgy 40% körüli lejtővel lett megtámogatva, Kázmérka meg le van ültetve a földre. Még jó, hogy kirámoltam előtte a csomagtartóból, így épphogy elfért az orra, és megmenekült a köténylemez a pusztulástól.



A garázsban pedig egy Ikarus is könnyedén megfordulna, Kázmérnak jó nagy helye lesz a téli álomhoz. Mára ezzel a képpel búcsúzom.


Azért hiányozni fog...

Lin kaján ló

...

Nézdmeghamered rovatban két nagy újdonság,
Melyekről tudni lehet néhány tulajdonság.
Az egyik ilyen link Balla Zoli blogja,
Aki a még a dizájnt is megdizájnolja.

A másik link a hírhedt Skodagyárra mutat,
Ahol Papa most éppen válaszokat kutat.
A kérdés a szokásos: 120 vagy Fabia,
Speed kupán az autónak jól helyt kell állnia.

Amit még szeretnék tudatni veletek,
Hogy sokasodnak a blogolvasó gyerekek.
Ennek én szívből örülök, de nagyon,
Olvassatok rendszeresen, vagy verjetek agyon.


/Sándorfi Pető, 2009/

Nagytakarítás - 2. rész

Tehát ott tartottunk, hogy még mindig selejtezek a szobámban. Lássuk, milyen kincsek kerültek elő az elmúlt 3 órában:


Opel Kadett/Vauxhall Astra GSi. Az első igazi Matchboxom volt, és miután az egyik hülyegyerek ellopta a 130LR-emet, ez lett az elsőszámú kedvencem is. Egy nagyon aranyos történet is fűzödik hozzá. Óvodában, talán középső csoportban már nagyon szét voltam esve a speedtől, a sör is elfogyott, úgyhogy elég durván neszójábe hangulatom volt. Elszívtam a maradék cigit, aztán mentem volna hintázni, mire egy kis szőke srác (talán Dani volt a neve?) nem akart odaengedni a hintához. Én voltam 12 kiló, ő kb. 8, de azért pattogott. Kicsit meg akartam nevelni, és jól fejbeküldtem a Kadettal (Kadettel?), mire a gyerek összeesett. Azt hittem, sírni fog, vagy valami, de nem, csak feküdt, és ömlött a vér a fejéből. Odaszaladtak az óvónénik is, hát kiderült, hogy Petike úgy beleműtötte a személygépjárművet Danika fejébe, hogy az betört. Danikát elvitte a mentő, Petike meg 2 hétig büntiben volt. Azóta nem merek megütni senkit Matchbox-szal. Egyébként egész jól viselte a dolgot, a rugózása azóta is hibátlan, csak a festék kopott már meg rajta egy kissé az elmúlt 20 év alatt. Azért még mindig szeretem... Danitól meg ezúton is bocs, ha olvasná a blogot. Bár nem hiszem. A Kadett egyébként még visszatérő motívum lesz a mai nap folyamán.


Gátlótakaró/védő kupak/sapka/izé. Még a Konikkal együtt kaptam. Régóta kerestem, sejtettem, hogy megvan valahol, de hogy pont a zoknis fiók alján találtam meg, az még engem is meglepett.


Huuu, hááááááá, az első beugróm a Hungaroringre, gyorsulási versenyre. Ha jól rémlik, akkor egy pénteki napon hozta a postás a jogsimat, másnap este már úton voltam a Ringre. A 105-össel ofkorsz. Bár a versenyen nem indultam, de összefutottam ott egy nagyon jó arccal, aki 120-assal alázott. Aznap éjjel tőle kaptam ezt:


Ez egy alulap, vagy mi. Sportpedálokat akartam belőle csinálni. Igen, 1 napja volt a kezemben a jogsim, és már sportpedál kellékeket gyűjtöttem a Hungaroringen. Noooormális? Szerencsére később eme elmebeteg tervemet elvetettem.


Régi Octaviás képeslap. Csak úgy. Szép. Már vagy 4 éve nem láttam. Asszem a Közlekedési Múzeumban vettem még az I. világháború előtt.


Skoda 105L felirat. Átlátszó. Hogy divatos legyek, vagyis trendy, úgy is mondhatnám: clear. Ilyet még soha nem láttam. Imike szerint simán csak le van róla kaparva a fekete festék. Igaza lehet. Ettől függetlenül nekem tetszik, de ha valakinek kell, szóljon, vihető ócsójé'. Skoda 130LR feliratot beszámítok.


Mikulás nyalóka, vagy mi. Kiskoromban mindig elrakosgattam a csokipapírokat, hogy aztán ipari mennyiségben lehessen lehordani őket a kukába. Ezt azonban nem olyan rég raktam el, az elrakás apropója a csomagolás hátulján keresendő:


A kép nem sikerült túl jól, de így szól a leírás: CSOKINYÚL PÁLCIKÁN.
Pedig nem is az volt benne. Brühühühühü.


ATE-636 utolsó zöldkártyája. Nagyapám utolsó autója, és az én első autóm is volt egyben. Majd még írok róla is, van mit.


Nagyapám autóklubos tiszteletbeli tagsági kártyája. Ennél a résznél kicsit megálltam orrot fújni, letörölgetni a könnyeimet. 1968-ban kezdődött az érvényessége... Ha még élne, biztosan örülne neki, hogy megtaláltam. Na hagyjuk inkább, mert nagyon fáj...


Maszk. Piros. Sisak alá való. Nem tűzálló, bár még nem próbáltam felgyújtani. Tavaly télen hoztam el még a Klubok Harcáról, ahol Patonai Lacival és Kesével irtottuk az ellenfeleket a Skodaklub képviseletében. Azt nem tudom, hogy el lehetett-e hozni, vagy sem, mindenesetre a zsebemben maradt. Egyébként megtaláltam a hozzá tartozó nyakpasst is.


Ha 5 nappal ezelőtt találom meg ezt a sapkát, akkor jajdenagyonörültemvolna. Én lehettem volna a mikulás. De nem így alakult, úgyhogy megpróbálok új divatot teremteni a maszkos-sapkás mikulás dizájnnal. Pont optimális, úgyis terjed a H1N1. Meg a H2O.


Favorit szelepfedél. Még az 1.4-es motorra szántam, gondoltam, jól mutatna felpolírozva. El is kezdtem a polírozást.


Az oldala már kezdett alakulni, aztán feladtam. Vagyis szünetet tartottam. Úgy másfél évet. Most újra megtaláltam, lehet, hogy még az idén befejezem. Ami viszont nyugtalanít, hogy ha egy ekkora szelepfedél másfél évre el tudott rejtőzni a szobában, akkor vajon hol lehetnek a madárpókok?...


Képes Autó Expressz, 2005. január 27. Kicsit ízlelgessük a dolgot. Autó Expressz. Most akkor autó vagy vonat? Hm. Friss jogsival a kezemben nagy autóvásárlási lázban égtem. Éppen akkor kaptam meg az örökölt fél milliómat, amit minden áron kocsira akartam költeni, ahelyett, hogy elittam volna, mint más normális 18 éves. Lássuk csak, milyen gépjárműveket szemeltem ki akkoriban magamnak:

BMW E30 316i, 1990-es. Ezüstmetál, alufelni, hifi, stb. És a kötelező morcosítás. 495000 volt az irányára. Valószínűleg valami boyracer autó lehetett. Ami érdekes, hogy a normálisabb állapotú E30-ak ma is ennyibe kerülnek. Hmmm... Egyébként még ma is beleülnék, mászkálósnak simán elfogadnám.


Honda Civic 1.5 GL, 1990-ből. 214000 km-t hazudtak bele. Mondjuk akkoriban még lehet, hogy hihető is volt. Szépnek nem túlságosan szép, de mászkálósnak ugyancsak elfogadnám, mint a BMW-t.


Alfa Romeo 155 1.8 TS. 1995-ös, lízingből visszavett autó volt, kerek fél milláért. Ha nem volt nagyon szétütve, akkoriban nagyon megérte volna ennyiért. Ma már nem kéne. Valahogy jobban tetszenek az újabb Alfák. Hát még a régebbiek. Ez meg pont nem.


Audi 80 2.0i, 1991-es évjárat. Lízingből visszavett autó, az ár alku nélkül 480e. Dísztárcsák hiányoznak, a fényezés már a képen is mattnak látszik. Tuti munkás/csempészautó volt. Ma már nem kéne, elég jellegtelennek érzem a formáját...

Ezeken kívül még vagy 200 autót bekarikázgattam, mint hülyegyerek a TV-t a Legyen ön is milliomos alatt. Egyiket se vettem meg. Szerencsére. Vagy nem. Mindegy. Itt jött képbe újra a Kadett.

Egy jóbarátom apjával elmentünk nézelődni egy autópiacra (ha dízelmozdonyt dugnak az orrlyukamba, akkor sem emlékszem már, hogy melyikre), erős vásárlási szándékkal, egy kis foglalóval a zsebemben, és zabszemmel a valagamban. A felhozatal olyan szívderítő látvány volt, mint három csöves kétheti kocsmázás után. Levedlett, bortány állapotú autók szarráwaxolva, már füstölésre is alkalmatlan gumikkal, 200 kilós "neszójábeköcsög" nepperekkel. Kiszemeltem egy 2 literes Vectrát, amiről kísérőm azonnal le is beszélt, mondván 8 liter fölött zabál. Ha tudná, hogy mennyire örülnék ma a 8 literes fogyasztásnak... Sétálgattunk, sétálgattunk, majd egyszercsak felkiáltott: Megvan az autód! Döbbenten néztem balra. Ott állt egy ilyen izé:


Egy Kadett. Amúgy semmi bajom nem volt a Kadettekkel (Kadettokkal?), de ebben a színben annyira rusnya volt szegény, hogy szebbet szarok. Jah, a képen látható példány még nagyon jó állapotúnak számít ahhoz képest, amelyik ott kacsintgatott rám fáradtan, összeszorított ajkakkal: Vigyél haza, vigyél haza... Körbejártam, megcsodáltam a fél kiló wax ellenére is hullaszürke lökhárítókat, a házi készítésű diagonál slickeket, a rohadó felniket... 430 ezer Forintra tartották. A mellette lévő lakókocsiban megtaláltam a neppert. Nyeltem egyet, és megszólaltam: Jo-jo-jóónapot kívánok, izé, érdekelne a Kadett. Mondta, hogy oké, és leült zabálni. Úgy tolta az arcába a háromemeletes hamburgert, mintha legalább egy common rail rendszer segítette volna belülről. Miután fél Etiópia éves kajamennyiségét magába rántotta, újra megszólaltam: Ki szeretném próbálni...
Na azt az arcot kellett volna lefényképezni. Nagyjából ez volt ráírva: Ki a phaszom vagy te itt, kis csíra, meg akarod venni az egyik autómat??? Mit képzelsz te magadról???
Ehhez képest csak böfögött egyet, és megjegyezte, hogy nincs benne akksi. Mondom akkor legyen szíves szerezzen egyet bele. Oké, de az nem jár az autóhoz. Ezek után meg kellett volna kérdeznem, hogy motor jár-e hozzá, vagy majd azt is hozzak, ha elviszem...
Az akksit két böfögés, három fingás, és egy elmormolt monológ (miafszmrtkellzzlaszrralszrakdnibzmeg) közepette beküzdötte a helyére. Közben feltűnt, hogy az autóban nincs gumiszőnyeg. Nem baj, legalább láttam, hogy nem lyukas az alja. Legalábbis a fény nem megy át rajta. 3 perces köszörülés után pöccre indult az autó. Szelephang, csörömpölés, minden, mi szem-szájnak hányingere. Már éppen be akartam ülni a vezetőülésre, amikor közölte: naneeeeeem, majd ő elvisz engem egy körre. Kicsit furcsálltam a dolgot, de nem mertem nagyon kekeckedni, hátha rám böfög, és ott halok meg a mávkék rémség vezetőülésén...
Helycsere, indulás. A történet háttere, hogy február eleje lévén 30 centis hó volt. Azért a szarrákopott diagonálokkal megkapartatta az autót. Még kettesben is, demonstrálván az 1.4-es motor által nyújtott hihetetlen 60 lóerőt. Majd hatalmas satufék a jégen, "látod milyen fasza a fék vaze, most lett felújítva" kommentárral. Ezek után visszatolatott, és közölte, hogy ennyi volt a próbakör. Hm. Kísérőm ezerrel rá akart dumálni, hogy vegyem meg az autót, elkezdtem hát alkudozni. Ez úgy nézett ki, hogy én mondtam valamit, a nepper pedig közölte, hogy 430. Ezt játszottuk egy darabig, aztán megtettem az első lépést a lejtőn lefelé: lefoglalóztam. Egy fost. Amiről TUDTAM, hogy fos... Ahogy sétáltunk kifelé, rám kacsintott egy (látszólag) tiptop állapotú Polo is, 450-ért. Sajgott a szívem.
2 nappal később nagyapám elvitte a 105-öst Vajvoda mesterhez, hogy felkészítse az aktuális műszakira. Ha már nekem nem kell az autó, elrohangál majd ő vele. Vajvodától hazafelé már hívtam is a neppert, hogy dugja fel a seggébe a 20ezer Forintot, nekem széthegyezett faros Skodám lesz... De ez már egy másik történet.

Nagytakarítás - 1. rész

Hát igen, néha eljön a takarítás ideje. Nálam konkrétan 3 évente szokott előjönni az ellenálhatatlan selejtezési vágy, amikor már vagy fél óra keresgélés után sem találom meg a szekrényt a szobában. A másik apró popója a takarításnak, hogy szeretett Kázméromtól holnap búcsúzom, bár még konkrétan nem tudom, hogy hová viszem, de lejárt műszakival nem állhat a parkolóban örökké, még a végén beleköltöznének a réti bálnák. Ezért össze kellett szednem minden szirszart, ami hozzá tartozik, hogy ha bármi kell, azonnal kéznél legyen. Egészen elképesztő, már-már elveszettnek hitt kincseket találtam a mai nap folyamán, amelyek történetét szeretném e sorok közé rejtve megosztani a mélyen tisztelt nagyérdeművel. Ígérem, több ilyen bonyolult mondat nem lesz. Persze nem a 10 éve lapuló cigisdobozok, a raklapnyi romlott kokain, és a fénymásolt szuahéli báránypornoújságok lesznek a középpontban, sokkal inkább a Skodás/autós cuccok. Na lássuk, miket rejthet egy 7. emeleti 10 négyzetméteres gumiszoba:


Fabia ékszíjtárcsa. Bizony. Az olajfosás megszüntetője, minden Kázmértulaj álma. Beeboytól van ő, már vagy 1 éve kaptam, aztán úgy elraktam, hogy biztosan meglegyen, hogy azóta sem találkoztam vele. Bele kell vágni a régi fajta ékszíj profilját, felrakni a helyére, és voilá - volt fosás, nincs fosás. Legalábbis remélem, aztán úgysem így lesz.


Ők pedig Fabia főtengelyhez való alapméretes nyugvócsapágyak. Minden háztartás kötelező tartozékai, nem is tudom, hogyan tudnak enélkül élni az emberek. Autóban még soha nem voltak, leszámítva azt a pillanatot, amikor Dzso bácsi beszerezte őket. Utána hévvel hoztam haza, eskü. Eladó lesz, ha majd kell valakinek, akkor szóljon.


A Q saru. Vagy a kuss aru. Vagy akkusaru. Mindegy is. Hibátlan, eredeti junikszos darab, jó lesz még tartaléknak.


Skoda felirat, emblémával. Valószínűleg Favoritról származnak. Emlékeim szerint a 4 éve vásárolt LR szárnyról szedtem le őket. Át vannak furkálva, viszont még a hozzájuk való csavarokat is megtaláltam. Ha valakinek kell bármelyik, sikítson. Egy sört kérek értük. Párban. Mármint a sört. Na jó, nem.


Skoda 120 karburátor javító készlet. Médinhángöri. Ami megmaradt belőle: Egy db 130-as benzin(?)fúvóka, és egy nemtommilyen fúvóka. Jikov karbihoz ofkorsz. Ingyen elvihető, kidobni nem lenne szívem. Még talán nagyapám vásárolta a '90-es évek elején.


Kulcsos áramtalanító kapcsoló. Asszem részingsopos cucc, már jó régen vehettem. Akkor még úgy gondoltam, hogy kell nekem ilyen. Most is így gondolom, de tekintve, hogy elég szarul állok anyagilag, egy korrekt ajánlatért vihető. (mi van, bazárt csinálok a blogból?)


Prevent márkájú, megateszkós matt műszerfalápoló, és autóbelső tisztító. Bontatlanok, ezek is itt rohadnak már vagy 2 éve. Nem eladó, jóleszezmég kategória.


Nyári szélvédőmosó koncentrátum. Ha emlékeim nem csalnak, ezt még Pusival együtt nyertük az egyik váci találkozón. Itt tesz róla említést. Ha meg nem, akkor így jártam.


Ikarus ajtónyitó kapcsoló. Annak idején még a BKV-tól újítottam az egyik szakmai gyakorlat alkalmával, gondoltam, mennyire menő lesz ezzel megcsinálni a gombos indítást. A gombos indításra már nem gerjedek, de Bencének úgyis Ikarus-fétise van, asszem neki fogom ajándékozni.


Autóillatosító. Emlékeim szerint legalább 5 éve nem vettem illatosítót, sőt, talán nem is kaptam. Mindenesetre illata biztosan nincs már. Úgyhogy ez már csak illat nélküli Í-tó. Vagy angolosan E-tó.


Hengerfejcsavarok. Ha jól tévedek, még a Lattival 4 éve közösbe' vásárolt Felicia motorból származnak. Hogy hogy kerültek a szobámba, arról fingom nincs.


Skodás irattartó. Ő tartja a katolikus terrorszervezetet, az IRA-t. Még előző barátnőmtől kaptam, aki akkor még nagyon szeretett. Vagy csak jól hazudott. Mindegy is, lényeg, hogy kézzel készített példány, és gyönyörű. Beraktam a Skodás szentélyembe.


Ha egy úriember (nevezzük Zag-nak) kiválaszt valakit a sorból, és egy másik úriembernek (neve lényegtelen) ez nem tetszik, akkor jogosan kérdezheti: Hé Zag, mér ő?
Ez ráadásul speciális cucc, a következő lapocskák találhatóak rajta: 1,02 mm, 0,89 mm, 0, 81 mm, 0, 71 mm, 0, 61 mm, 0, 61 mm. Igen, nullahatvanegyből kettő van. Logikát ugyan kerestem benne, de nem találtam. Szerintem valami magyar kisipari cucc lehet. Elkészítési módja: há Bélám, gyárcsá valamitet, osztan majd lemérjük, hogy milyenre sikerült, osztan ráírjuk majd aztat.

Így hirtelen ennyi, de egyelőre csak az egyik sarkot túrtam át, úgyhogy lesznek még érdekes cuccok biztosan. To be continued...

Besztofkettőkákilenc

Csak mert egoista vagyok, mint az állat, alkottam egy válogatásvideót az idei szerencsétlenkedésekről. Megtekinthető alant, ha a TeCSő nem szarik sünt, és nem akad be 29 másodperc után. A zene miatt is ugat, hogy kopirájt meg ilyenek, pedig eskü saját, csak véletlenül hasonlít egy prodidzsáj trekkre.



Akinél a sünszarás megtörtént, annak itt van indavideós botrány minőségben is, ez nem akad, csak pixeles, meg lassú:



Aki pedig mindkét megoldással elégedetlen, az itt letöltheti. Jó szóraSkodást.

Kiskunlacháza külső

Szeretem ám a Benit, ha ilyen gyorsan átküldi nekem a videókat. Most például nagyon. Tehát valahogy így néztünk ki kívülről Lacházán:



Belülről azért tempósabbnak tűnt...

Naplemente

Jó kis telefonos képek... Akár még le is moshattam volna előtte, de így sokkal életszagúbb... Szerintem...




Best of Lacháza

BiGBeni kolléga elkészült végre a várva-várt kiskunlacházi Speed-Proex kupa összefoglalóval. Újabb remek video, ezúttal egy kis Pendulummal, meg mindenféle mutogató hülyegyerekekkel. Kázmér először 1:46-nál tűnik fel, majd olyat gyorsul, hogy még a vágóprogram is összeszarja magát tőle. Később 3:04-től látható egy bal első kerék formájában.




Benit meg rugdosom, hogy küldje át végre a teljes anyagot. Remélhetőleg még a héten látható lesz Kázmér teljes pompájában, lájv, ánplágd, vidaut ifekc, meg ilyenek.