Orrszőr

Vagyis Orfű. Skodatali. Nemzetközi. Huh.
Azt sem tudom, hol kezdjem, annyi minden történt. Mondjuk az elején... Végülis Kese gépével mentünk le, szegény Kázmért meg alig tudtam megnyugtatni pénteken reggel a parkolóban. Nagyon sírt, egész évben erre készültünk. Így jár, aki nem nyer a lottón.
Bepakoltuk a fehér lóba a laptopot (Bacsi után szabadon), a kaját, a best of Jenna Jameson DVD-t, és a Barkas sperrdifit. Megtankoltunk, találkoztunk 3 skodás kollégával, egész szépen haladtunk. Kesének egyre jobb a töltése, ráadásul már beépített DJ is van a kocsiban. Ha fékezett, indexelt, vagy egyéb módszerekkel világításra bírta valamelyik izzót, akkor a zene elhallgatott, a lámpa kialvását követően pedig újraindult. Hát igen, a XXI. század technológiája már itt tart, vészhelyzet esetén kikapcsolja a zenét, hogy ne vonja el a figyelmet az útról. Kíváncsi vagyok, mikor lesz a kötelező felszerelések része a döglött generátor.
Dél után pár perccel már a bejáratnál voltunk. Bent már nagyban zajlott a TC forgatás, egész sok autó volt, bár sokan csak a szombati napon érkeztek. Az első 2 óra a köszöngetésekkel telt, aztán körbenéztünk kicsit. Ekkor ért az első sokk: Kb. minden második autón ott figyel már a metálfény, vagy ha nem, akkor minimum egy gyönyörű akril króm/polír felnikkel. Kagylóülés, 4 pontos öv mintha a széria felszereltség része lenne. A farosok 95%-ában minimum Favorit motor, általában nagytengellyel, duplakarbival, négyleömlővel megtámogatva. Ha ezt látnák a Mlada Boleslavi mérnökök...









Le vagyunk maradva, mint a borravaló, az az igazság. Ha jövőre a sperr lesz a divat, én komolyan fejbe lövöm magam. Na de térjünk vissza a lényegre.
Éjszakai kalandtúra. Megyünk? Egyértelmű. Jó dolog éjjel, nulla forgalomban a Mecsekben száguldozni, főleg, ha igazoltató rendőrök álcázzák Kikának magukat. Meg Nojbikának. A forgalmi megmaradt, de azért a zabszemet csak plazmavágóval lehetett volna bedugni a seggünkbe. Következő állomás, ami elvileg poén lett volna, a többiek röhögtek is, csak...


...én hasonló pózban láttam meghalni egy embert alig egy hete... Mondjuk akkor nem ugrott elő senki a bokorból, és nem villantott az orcánkba az ipari reflektorral megtámogatott fényképezőgéppel. Szívroham rulz, innen már csak vissza kellett találni a kempingbe, Bacsiék után toltuk neki rendesen. Bent a társaság nagy része már jól érezte magát, ment a karaoke, folyt a sör, ment a dinoszauruszom-északi népem, akarom mondani dínóm-dánom. Hajnali 6 körül sikerült is elaludnom, egészen kipihentem magam a fél 8-as ébresztőig. Asszem akkor készült ez a kép is, ahol Bacsi éppen Technovikinget alakít, és fenyít.

Szombat délelőtt felvonulás. Én komolyan nem értem az embereket. Jön 100 db Skoda, szépen libasorban, dudálva, integetve, rendőri felvezetéssel. Ez pár embernek nem volt elég feltűnő, simán besoroltak közénk, aztán mutogattak, hogy miért nem haladunk... Legközelebb egy ufóval kéne leszállni a kereszteződésekbe, az talán feltűnne valakinek.
Délután ügyességi verseny, ahol én alakítottam Kese jobb oldali tükrét, meraz nemvan neki már ősidők óta e. Nem azért, mert letörték, csak nem raktak rá a gyárban. Pedig ha letörték volna, akkor meg tudtuk volna bosszulni.



Ezzel egy időben folyt a "recycling car" vezetés. Ő egy 105-ös Skoda volt, a kormányműben egy Polski difivel, ennek eredménye képpen ha jobbra tekerte a nagy kerek izét a földi halandó, akkor balra fordult a vas, és ugyanígy fordítva is. Ha ez nem lett volna elég, az anyósülésnél került elhelyezésre a fék és kuplungpedál, természetesen ott is megfordítva. Mentünk vele. Örök élmény marad.



Érdemes megfigyelni, mennyire szépen harmonizál az ecsetmetál fényezéssel a krómozott szelepfedél és a két gumipó. Többes számban gumipók. Szerencsétlen autó a 43 beépített hűtő ellenére is forrongós kedvében volt, aztán Kika feldriftelt vele a padkára, ezzel vége is lett a bemutatónak. Azért látványos volt.
Este hangtechnika összerakása, tombola, aztán party. Közben jött a telefon, hogy Pécsett már vihar van, 3 borjút hozzávágott a szél az újkapuhoz, azóta csak néznek, mint. Gyorsan átpakoltunk a büféhez, ezalatt az emberek elszivárogtak aludni, a csehek meg elindultak haza. Szerencsére nem kellett nagyon könyörögni nekik, hogy visszajöjjenek, 20 perces warmup után Stonyi és Fafa elkezdhették a koncertet. Persze előttük még stílszerűen felraktam Orsi és Ganxsta Zolee Jött egy felhő c. szerzeményét, hátha odaér a vihar, de nem.
Ésssssss... Hát na, mit mondjak, Stonyi és Fafa tényleg igazi állatok. Minőségi partyhiphop, káromkodásmentesen, igényes zenei alapokkal, nagyon komoly szövegekkel, maximum respect. Megcsinálták a hangulatot rendesen.


Utánuk következtem én, szarabbnál-szarabb zenékkel, de a közönség olyan fantasztikus volt, hogy még ennek ellenére is hatalmasat tomboltak. Köszönet nekik. Közben folyamatosan üvöltözött egy nyomorék, hogy ő szeretné kérni a káeftétől a zafrikát. Miután 15x közöltem vele, hogy nincs meg, aztán a Kese Security is közbeavatkozott, elkezdte csinálni a balhét, fogdosta a csajokat, beszólogatott, közben üvöltözött, hogy AAAAFRIKAAAAAA. Hajnali 1 körül aztán egy nevét elhallgatni kérő személy beleafrikázta úgy a kerítésbe, hogy újra kellett építeni az egészet. Szép, nonfiguratív formája lett a kerítésnek. Később visszajött pár haverjával, akik vasággyal sem érték el a 20 kilót, hogy mi most meg leszünk halva. Kár, hogy emberölés közben újra befostak, és elrohantak. Nem skodások voltak egyébként, csak valahogy odatévedtek a szomszédos erdőből. Ezek után már nem sok kedvük volt az embereknek a bulizáshoz, meg a büfés is elkezdett pakolni, úgyhogy 2 körül szépen elsomfordáltunk.

Vasárnap isteni volt felkelni újabb 2 óra alvás után. Szlalomverseny, padkázás, gumifüst, díjkiosztó, miegymás. Jó volt, na. Amikor elindultunk hazafelé, akkor jöttem rá, hogy milyen fantasztikus volt ez a 3 nap. Mintha egy nagy család lenne az egész társaság. Tudom, hogy elcsépelt, de tényleg olyan... 1 év nagyon sok idő, és rengeteg emberrel nem fogok találkozni most jövő augusztusig, már csak a távolság miatt sem. Hiányozni fogtok!

A találkozó lebonyolításáért köszönetet szeretnék mondani a szervezőknek, nagyon jó munkát végeztek. Köszönöm Kesének, hogy hurcolta a seggemet, köszönöm mindenkinek a beszélgetéseket, röhögéseket, segítséget, mindent.

A képeket a skodaklub.com galériájából loptam, továbbiak elérhetőek itt.

Internesönel Skoda Míting 2009

Ezt is megéltük. Újra itt az augusztus, egyre rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák, drágul a benzin. Már ősapáink óta él a hagyomány, hogy az augusztus 20-i tűzijátékot sok-sok skodással együtt nem nézzük meg. A tavalyelőtti, szolnoki nemzetközi találkozó nagyon jól sikerült, de nem volt annyira komoly az autófelhozatal. Tavaly, Győrben már volt bőven nyálcsorgatnivaló, ezt tették a felhők is, jó kis szakadó eső volt majdnem végig. Idén meg... Naigen, szombatra esőt mondanak. Szombatra, amikor a legjobb programok lesznek, ráadásul este Stonyiék fellépése után lesz egy nagy party is, valami hülyegyerek csinálja a zenét, egy ismeretlen noname szar. Mondhatnám úgy is, hogy unknown artist. Nagyon sok zenéje van, elég beírni a google-ba, slsk-ba, dc++-ba a ezt a nevet.
Az idei találkozó már 4 napos lesz, igazi maraton az eddigi 3 naposokhoz képest. Hogy ne kapjon elviselhetetlen terhelést az agyunk, ezért Kesével csak pénteken indulunk útnak, a csütörtököt meghagyjuk az épelméjűeknek. Kérdés még, hogy hány kocsival megyünk, meg egyáltalán kiével megyünk... Kesének rendesen szét van esve a fehér lova, vagyis ahogy Seggi mondaná, a bombasztik romantik fantasztik lova. Nézd a lovat, lovat! Mmmm... Nézd a lovat, lovat!



Kázmérról meg ne is beszéljünk. Holnap elvileg Keséét nagyjából rendberakjuk Jászfényszarun, aztán meglátjuk, hogy mire lesz még idő csütörtökön. Ricsinek is illene segíteni a motor-váltó berakásban, ami szintén csütörtökre van betervezve. Unatkozni nem fogunk, az biztos. Közben unknown artistnak még ki kéne válogatnia egy csomó zenét a szombati partyra is.
A lényeg, hogy aki eddig nem tudott róla, az mindenképpen tegye szabaddá 2009. 08. 20-23-ig magát, és ugorjon le Pécsre. Bővebb infóért katt ide.
Jah, majd' elfelejtettem: Pénteken dél körül jönnek a totalcarosok is, arra az időre mindenki próbálja meg a legszebb arcát elővenni!

Gondolatok

Ebben a postban most nem lesz semmi vicces. Kázmér elkészült végre, még egyszer köszönöm szépen a segítséget Bencének, Kesének, Pusinak, és Ricsinek (így ABC-rendben). Az utolsó napon is volt vele szívás bőven, de most nincs lelki erőm ezt végiggondolni, máson jár az agyam. A futómű olyan lett, amilyennek mindig is szerettem volna. Betonkemény, és rohadtul stabil. Persze még be kell majd állítani, mert kicsit kóválygós, de a munka lényegi része jól sikerült. Fék egyelőre nem sok van, még be kell kopnia, de többé-kevésbé egyenletesen fog, és nem húz semerre, jó lesz ez. Az ültetés is korrektül sikerült, nincs túlságosan lent, pont jól áll.


Amikor tegnap este elindultam hazafelé, még poénkodtam is egy sort, hogy ha kiszakad alólam a futómű, akkor úgyis benne leszek a kékfényben, nem kell engem félteni. Én nem lettem benne...
Folyamatosan rossz előérzetem volt, meg bejáratós fékkel sem illik száguldozni, úgyhogy nyugis 60-70-es tempóval mentem végig a 21-es úton. Egyszercsak a szurdokpüspöki elágazásnál előttem kb. 4-500 méterre egy fénycsóvát láttam. Először azt hittem, valaki driftel a kereszteződésben. Közelebb érve láttam, hogy a fénycsóva valójában szikra, és a szembejövő autó alól jön. Újabb gondolat: leszakadt a lökös, azt tolja maga előtt. Ekkor már rendesen lelassítottam. Aztán megállt, és megláttam a biciklit. És megláttam az embert... Megálltam, kiugrottam a kocsiból. Nyugodt arca volt, rám nézett. Mintha akart volna mondani valamit, vagy talán mondott is valamit, már nem tudom... A szemében nem láttam fájdalmat, csak segélykérést. Úgy nézett rám, mintha én lennék az egyetlen a világon, aki tud rajta segíteni. Nem tudtam. Közben többen is odaértek, de ő csak nézett rám, még élt, követett a szemeivel. Nyúltam a telefonomért, de meghallottam, hogy valaki már hívja a mentőket. Pár pillanattal később már csak a szemét láttam. A tekintetét nem... Tudtam, hogy elment. Engem nézett, amikor elment, nem volt egyedül. Tudom, hogy ez most hülyeségnek hangzik, de éreztem, hogy kell valaki, aki mellette van... Soha, soha nem fogom elfelejteni azt a tekintetet.
Ezután előrerohantam, hogy leállítsam az érkező autósokat, nehogy valaki rámenjen a biciklire, vagy RÁ... A többség megállt, persze volt pár rohadék, aki csak levillogott, és kikerült. Az egyik mintha át is ment volna a biciklin. Nem tudom, mit gondolhatott, nem akarok senkinek rosszat kívánni, de... Áhh, hagyjuk.
Ezek után felhívtam anyámat, hogy mit csináljak: megvárjam a mentőket, vagy elinduljak haza. Kázmér közben elakadásjelzővel állt az út szélén, tudtam, hogy az akksim halott, úgyhogy nincs túl sok időm. Körülnéztem, sokan voltak már. Segíteni senki nem tudott. Nem láttam semmi érdemlegeset a szikrázó biciklin kívül, azt is csak messziről, úgyhogy szemtanúként sem érnek velem sokat. Eljöttem.
Pár kilométerrel később eszembe jutott az ember arca, és elkapott a sírógörcs. Most is látom magam előtt, ahogy rám néz, és segítséget vár, de nem tudok rajta segíteni. A szemem előtt halt meg. Amikor hazaértem, még jódarabig nem tudtam kiszállni a kocsiból. Annyira rohadék ez a világ. Annyira sebezhetőek vagyunk...
Egy hatalmas tanulsága van az esetnek... Nem véletlenül tilos főútvonalon biciklizni. Ráadásul nem volt kivilágítva sem, sőt, fényvisszaverő mellény sem volt rajta. Ha nem az az autós üti el, akkor egy másik, vagy esetleg én... Lehet bűnbakot keresni, de nem érdemes. Őt is várta valaki otthon...

Nyugodj békében, ismeretlen biciklis!

Egyre nagyobb dolgok - 9. nap

Hogy mennyire kivan már nekem a phaszom... A mai napon rájöttem két dologra. Az egyik, hogy amikor már úgy tűnik, látom a fényt az alagút végén, akkor kiderül, hogy csak egy részeg román vendégmunkás jön szembe zseblámpával, és lehúz cigivel. A másik, hogy Kázmér jobb oldala el van átkozva. Vegyük csak sorra a dolgokat... Amikor megvettem, a jobb hátulja volt meghúzva, jobb oldalon volt letörve a tükör, a jobb első kilincs hiányzott. Pár héttel később a jobb elejével akadtam fel, nemrég a jobb elejével fogtam meg a hóbuckát. A jobb oldalon szarakodik a hátsó hangszóró, most beraktunk előre is kettőt, persze, hogy a jobb oldali a szar. A jobb oldali kp zár sem akar mindig nyitni, meg úgy alapban egy hulladék az egész jobb első ajtó. Ma már szétakadt a nyitómechanika is, kinyitni sem lehet belülről. A futó berakásánál a jobb oldalon szívtunk egy órát, a jobb oldalon szakad szét állandóan a féltengely gumiharangja, jobb oldalon ég ki állandóan a helyzetjelző... Öööö, hirtelen ennyi jut eszembe. A bal oldalával meg... Hm... Asszem az emúlt 3 év alatt soha semmi gond nem volt. De tényleg nem. Na jó, a szívócsonk eltört, ami a motor bal oldalán van, de a tövénél, ami már inkább a kocsi mértani jobb oldala. Ööö, jah, az anyósülés szokott fellazulni, és mivel nem Angliában élünk, ez is a jobb oldal. Ez van, ezt kell szeretni.

Na de a lényeg, mi történt ma... Alapban elaludtunk, úgy volt, hogy 6 körül kelünk, ehhez képest 10-re sikerült is kikászálódnom az ágyból, és még volt pár elintéznivalóm as well. Fél 12 körül értünk le Ricsiékhez, Kese meg 3-ig ért rá, az eső szakadt, mintha dézsából Önt ennék, pedig Ön nem is finom. Pillanatok alatt szanaszét gyilkoltuk a gumibakokat.


Erre azért volt szükség, hogy ha már úgyis betonkemény a futómű, akkor legalább ne üssön fel, csak miután csattant egyet a kötény is. Így fel tudok készülni az ütésre, és pár pillanatra antigravitációs térbe helyezem a seggemet. A képen továbbá megtekinthető a csodálatos brand new gömbfej is. Nem, nem a Hamvai PG, ez egy futóműalkatrész. Ezek után fékcsövek újrahúz (kb. már 20-adszor), mehet be a futó a helyére. Na ja, aha, ha akar. Allah akbar maharadzsa, Lada Trabant labanc hat almafa. Nem akart. Jól leejtettük az emelőről párszor, ettől úgy beszart, hogy fél óra múlva már a helyére is ugrott. Bal oldalon. Jobb oldalon nyilván nem. Ekkor jött Chuck Norris, és bepörgőrúgta a helyére. Közben eltelt vagy 1 óra megint... Jöhettek a féknyergek, persze kiderült, hogy mindkét oldalon feszül a fékcső, de szerencsére volt kéznél kalapács, a tartókonzol meg rugalmas acélból van.


Na jó, futó nagyjából a helyén, Kesének mennie kell, egyedül maradtam Kázmérral. Olyan rég voltunk már kettesben, teljesen meghatódtam. Meghúzgáltam a futóművet, aztán a helyére raktam a stabilizátort, ami egy érdekes mutatvány volt. A 4 csavarból csak 3 volt meg. Elméletileg 6-os csavar kéne bele, gyakorlatilag viszont minden 6-os átesett rajta. Nem baj, erős gyerek vagyok, a 8-as meg úgyis jobban fogja. Persze a 13-as kulcs már nem fért oda rendesen a felfogatáshoz, úgyhogy szépen eljátszadoztam a 200 menettel hatodonként, döglöttmagzat pózban.
Ezek után jöhettek a gátlók. Imádom a cseheket, annyira kreatív emberek. Kitalálták, hogy a Skoda első lengéscsillapítóit ugyan fogassuk mán' fel 7-es csavarral, abból úgyis minden sarkon árulnak 2 marékkal. Ha meg nem, akkor így jártál, szarjál farfekvéses süncsaládot. Végül csak sikerült találni bele való csavarokat. Jöhetett a gátló teteje, ahol megint kiderült, hogy erős vagyok. Kese franciakulcsát úgy szaggattam szanaszét, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A gátlót meg Buddha se veszi ki most egy darabig...



Jah, majd' elfelejtettem, még Kese ott volt, amikor szintén a 10 kilós fejfedőt készítő fát megmunkáló emberrel (gyk. kalap áccsal) vettük rá a kormányművet, hogy rácsusszanjon a ricnis részre.


Ezt a folyamatot később egyedül kellett folytatnom. Nem. Ment. A. Helyére. Nem. Nem. Még most sincs a helyén, pedig már itthon vagyok. Ebből következik, hogy Kázmér ma SEM lett kész. Ha teeneti teret, ató valaévalaé ná nem?
Nem baj, akkor felrakom a kereket, ráengedem az autót, nagyjából beállítom az összetartást és a kerékdőlést, aztán meghúzgálom a féltengelyeket. De hol a kerékkulcs? Neeem, Kázmérkához nem jó sima kerékkulcs, hozzá mindenből extrém kell. A kerékkulcs például egy hosszított 17-es fej valami egészen extrém módon összehozva egy hajtószárral. Na, ezt keresse meg az ember (állat), idegbetegen, hulla fáradtan, egész nap nemtáplálkozás után. Nem is lett meg. Ekkor már kétségbeesve hívtam Pusit, de neki nincs most rendszáma (szarjon kombájnt, aki rendszámot lop), aztán Kesét, de ő meg lemerült. Ricsi dolgozik. Bencének más dolga van. Na akkor gondolkodjunk. Addig gondolkodtam, hogy egyszercsak elkészültem az első ajtók kárpitjaival, szépen rajtuk van a konzol, benne a hangszóró, tök ízléses lett. Kép nincs róla, annyira azért nem lett ízléses.
Amikor már minden lehetséges dolgot megcsináltam, amit ember ilyen eszközökkel képes, lerogytam, és vártam. Egyszercsak feltűnt a királyfi fehér lovon, vagyis Kese fehér Skodá(ba)n.

Persze 10 perc alatt megtalálta a kerékkulcsot, a csomagtartóban volt, amit mellesleg 34x pakoltam ki, be, szét, össze, le, fel, át. Gyorsan feldobtuk a kerekeket, leengedtük az autót, és elindultunk hazafelé. Itt még volt egy komoly akció, ugyanis Keséből kifogyott a benzin. Vagyis az autóból fogyott ki, mire Kese parkolás címén berántotta egy szakadékba. Strapabíró gép ez, egy kis kézisperr segítségével hamar kint is volt belőle, mosolyogva és reménykedve folytattuk az utunkat a kannában lévő 2 deci benzinnel, hátha elér még a kútig. Elért. Hazahozott. Itthon vagyok. Tele van a tököm...

Holnap folyt. köv... (nem unjátok még?)

Nagy dolgok - 7-8. nap

És Kázmér még mindig nincs kész! Jejeje.

7. nap:

Kesével egész emberi időben odaértünk, még a nap is sütött, aztán neki át kellett ugrania Jászfényszarura, de visszajött, mert hiányoztam neki. Amíg házon kívül volt, kivettem a jobb hátsó féltengelyt, a bal hátsóban meg pótoltam a hiányzó csavarokat (sponsored by Ricsi), és meghúzgáltam, amelyiket meg kellett. Konkrétan mindet. Csoda, hogy nem esett ki szerencsétlen féltengely, alig fogta valami. A jobb hátsóban lévő megmaradt csavarok persze jól be voltak rohadva, hát persze, csak hogy könnyebb legyen. Ahhoz képest, hogy az első futó lógott, mint Bud Spencer aerobik edzésről, hátul meg alig fogta valami a féltengelyeket, egész jó úttartása volt szegény Kázmérnak. A jobb oldali egyébként simán jól viselte a zsírtalanított életmódot, nem találtam rajta semmi mutációt. Nem is kell rá gumiharang, úgyis szétszakad 200 km után.


Amíg ezzel szenvedtem, Kese visszaért, úgyhogy nekiestünk a hangszórókiemelő konzol legyártásának. Hogy szép dizájnos legyen, Ricsi fékdobját használtuk fel az íves részek megrajzolásához, aztán Kese kidekopírfűrészelte a formát. Ez annyira jól sikerült, hogy megismételtük még egyszer.

Kifúrtuk a lyukakat a csavaroknak, hangszóró felcsavarozva, zsír lett. Közben találtam egy krumpliárus szurikátát az udvaron. Annyira negatív energiákat sugárzott a lehetséges tolvajok felé, hogy még a képet is elmosta.


Elcseréltem vele a felnijeimet egy láda krumplira. Ennek úgy megörült, hogy megnyitotta a kaput egy párhuzamos világba, és alakváltó lett. Sikerült elkapnom a pillanatot, amikor a testének hátsó fele még szurikáta, az első fele viszont már elindult a varacskosdisznulás felé.


Néhány másodperccel később már így nézett ki:


Jól áll neki a varacsk, de innentől kezdve folyamatosan disznott, hiszen ő a disznó, és a nevükből adódóan a disznók egész nap disznak. Ha lenne a környéken Wal, akkor tuti szeretne Walt Diszni.
Ezek után még kalapáltunk kicsit itt-ott, aztán hirtelen hazaértünk.

8. nap:

Annyi minden történt, hogy már nem is emlékszem. Első körben Kesével felszenvedtük végre a hátsó lököst. Ez Kázmérnál nem olyan egyszerű feladat, mint más, normális autónál, ugyanis törve volt szegénynek a segge, és elég érdekesek benne a furatok. Végül csak sikerült. Ezek után Kese alkalmazta a szabadalmaztatott gázvisszahúzó rugó tuning technikáját.


Keséről annyit érdemes tudni, hogy ha valamit eltervez, akkor azt szereti örök életűre csinálni. Ehhez még hozzájön az, hogy erős is. Lényeg, hogy lett egy véglegesített rugóm, az Atyaúristen se tudja leszedni onnan, pedig próbáltam levenni, mert őszintén szólva nem jön be annyira a gázfröccsöknél a "GLANNNNNNN" hangeffektus. De nem lehet. Tényleg nem. Dr. Flex esetleg megoldást jelentene, de ahhoz nem nagyon van kedvem, úgyhogy így marad. Legalább beindítás nélkül is tudom imitálni a motortúráztatást, kicsit fűnyírós jelleggel.
Befaragtuk a helyükre a hangszórókonzolokat is, de nem lehetett letekerni tőlük az ablakot. Ezt Ricsi tanácsára 2 cm-es lejjebb helyezéssel orvosoltuk. Nem baj, lett újabb 8 fölösleges lyuk az autón, könnyítés rulz.

Így néz ki egyébként a cucc. Az íve azért lett ilyen, mert a fékdob sem volt kerek. Vagy elcsesztük a kivágást, már nem is tudom... Majd szépen lecsiszolom, aztán kap fekete műbőr borítást, hogy illeszkedjen az ajtókárpithoz. De ez még a jövő zenéje...
Ezután összeraktuk a féltengelyt, kapott egy kis zsírt is (sponsored by Ricsi as well), csak hogy érezze a törődést.



Persze a helyére nem ment be, amíg bakon állt az autó, úgyhogy meghúzgáltunk még egyszer minden fékcsőcsatlakozást, Kese lecsekkolta a légtelenítő csavarokat, és elkezdtünk légteleníteni. Egész gyorsan ment, bár Pusi és Bence telefonos segélyvonala azért izzott néha. Közben olyat fosott a szomszédban lévő velociraptor, hogy simán áthallatszott a fröccsenés. Gyönyörű volt. Halk röfögéssel nyugtázta a dolgot, mi meg majd' megdöglöttünk a szagtól.
Na jó, akkor engedjük le Kázmért, dobjuk fel a hátsó kerekeket. Ez normális esetben egy egyszerű dolog, de nála nem. Ez az állat még alábakolva is lapjával akar közlekedni. A jobb hátulja alól simán kijöttek a téglák, csak gyanús volt, hogy a levegőben lebeg az autó. A lebegést akkor unta meg, amikor bal hátul is eltávolítottuk az építési anyagokat, és Kese berakta alá az emelőt. Az emelőt kitolta maga alól, és megindult a segge jobbra. Zuhant, zuhant, zuhant, maga alá gyűrve mindent, ami körülötte volt. Bár kicsit szemcsés lett a kép, de azért jól látszik, hogy mennyit közlekedett oldalirányban a segge.

Eredetileg a kis ösvénnyel párhuzamosan állt... Szerencsére nem lett nagy baja semminek, az emelő is túlélte. Kirángatás után Kese beszenvedte a féltengelyt a helyére, aztán elindultunk haza. Már csak egy nap, már csak egy nap, már csak egy nap... Legalábbis nagyon remélem.

Nagy dolgok - a hatodik nap

A mai napon nem sok idő jutott szerelésre, viszont hallgattunk zenét, vadásztunk pókokra, meg előkerült Ricsi répája is.


A következő sorok olvasása 18 éven aluli olvasóinknak nem ajánlott.
Az egész úgy kezdődött, hogy még valamelyik múlt heti szerelésnél, intenzív csavarhúzó keresgélés közben megakadt a szemem a pincében unatkozó néhány szem (szál? hogy mondják ezt répául?) répán. /közben rájöttem: darab/ Néhány pillanatig simán elhittem, hogy Beta csavarhúzónyelek. Mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy percekkel előtte csöpögtettem a szemembe pár hektoliter fékfolyadékot, úgyhogy nem volt olyan éles a szemem, mint a répán élő nyulaknak (Kelemen Annának vajon milyen éles szeme lehet? Elvágja a gyémántot?) . Ezeket a tapasztalatokat a pincéből felérvén meg is osztottam a többiekkel, volt egy kis röhögés, aztán el lett felejtve az egész. Azonban ma Ricsi két meglepetéssel is szolgált. Az egyik az volt, hogy immáron 95%-osan működik a riasztó + kp zár párosítás, és a majomkenyérfán is friss gyümölcsöket találtunk. A másik meglepetése ez volt:


Mindig is tudtam, hogy Ricsi nem normális, de hogy ennyire nem, az még nekem is újdonság volt. Egyébként maga a szerszám teljesen használható, csak nem szabad vele megtépni a csavarokat, mert megszakad a répában a menet. Itthon aztán továbbgondoltam a koncepciót.


A béta karotin ugyebár az A-vitamin elővitaminja, melyből a bélfalban illetve a májban képződik az A-vitamin. Mellesleg ez adja répa színét is, az emberek bőrbarnításra is használják, szednek ilyen kapszulákat, stb. Amúgy az albínó nyulak nem esznek répát? Mindegy.
Répán túllépve, ma Bencével álmodtunk egy nagyot, miszerint majd jól befejezünk ma mindent. Aha. Nehezítésként nem voltak a fékcsövekhez alátétek és átereszcsavarok, a régivel meg nem illik gányolni, mert még a végén meghalunk, az meg nem kellemes. Bár még sosem próbáltam. Mellesleg este fél 9-re értünk oda Ricsiékhez, úgyhogy az ózonlyuk ellenére sem égetett már annyira a nap, hogy lássunk is valamit. További nehezítésként a fékcsőkulcs úgy elrejtőzött a fűben, mint nyuszi ül. Biztos répát keresett. Mire meglett, addigra rég meghúztunk mindent, ami él és mozog. Ezek után realizálódott Bencében, hogy Kese nem véletlenül flexelte 2 héten át a bal hátsó seegert: a jobb hátsó is szoros baráti kapcsolatba került a környékén lakó fémekkel. Este 10-kor már tróger dolog csörömpölni, úgyhogy gumikalapáccsal próbáltuk megkönnyíteni a szakítást, de ez kevésnek bizonyult. Épp a platós ZIL-lel rátolatás gondolatával játszottunk, amikor a rádióban felcsendült egy dallam. Felírtuk a szöveget, itthon rákerestem... You've been cheating and telling me lies...



Nem teljesen ez volt, hanem egy fokkal jobb, lájtosabb verzió, igazi '90-es évek végi oldszkúl hangzás, diszkógömbök, szánsájn, bícs, meg minden szar. Ennek a konkrét darabnak az előadója valami Niche, de ugyanez a dallam futott anno Deborah Cox neve alatt It's Over Now címmel, szerintem annak lehetett valami remixe, hatalmas hangja volt benne a csajnak.
Visszatérve a szerelésre, találtam a kocsi alatt egy rohadt nagy pókot.


A pók nagy része Pusi keze munkáját dícséri, én már csak hajtogattam egy picit rajta. Holnap kiderül, hogy mennyire eresztenek a csövek. Hátul is elkészült végre egy másik, csonka pók. Ez pont olyan, mint az öregek otthonában lévő levágott végtagú idős férfiak. Ők is csonk apók. Elnézést mindenkitől, ez kicsit morbid lett...


Bence ezek után összerakta Kázmér jobb hátulját, amennyire csak lehetett, én meg a bal hátuljáról ettem meg a maradék rozsdás sarat. Folytatás elvileg holnap, remélhetőleg már Kázmérhazahozással egybekötve. Köszönöm Bencének a mai segítségét, és Ricsinek a két meglepit.


Update: közben megleltem a zenét is: Freemasons pres. Deborah Cox - Watchin' (It's Over Now).
Így visszahallgatva már annyira nem üt, de ott és akkor, a kocsi alatt fekve nagyon jól esett.

Nagy dolgok - 4,5. nap

Vagyis négy és feledik. Ugyanis Kesének és Ricsinek az ötödik, Pusinak és nekem a negyedik. A falu végén lakó Ödön néninek meg a nulladik, de azt nem tudom, hogy ő most hogy jön ide... Roburral? Mindegy.
Az első futót Kese csütörtökön már összerámolta, úgyhogy mára maradtak a jó hírek, és a jó hírek. Az egyik jó hír, hogy bár Ricsi nagyjából elkészült a riasztó + kp zár párossal, de ők csak 82.5 %-os páratartalom mellett, retinavizsgálat után hajlandóak működni, akkor is csak minden harmadik alkalommal. Megoldás keresése in progress, egyelőre így marad. A másik jó hír, hogy még a Pusi által beszerzett plusz 50 kilométer fékcső sem lett elég, talán nem kellett volna vele körbetekerni a nagy majomkenyérfát a kert végében. Egyébként így néz ki egy majomkenyérfa:

Vagyis nem egy, hanem több. Majomkenyér épp nincs egyiken sem, ez egy szüret utáni csendélet. Ödön néni már elvitte a gyümölcsöket a helyi majompékhez. Mondjuk rohadtul nem kapcsolódik ez sem a blog témájához, de mivel ma elfelejtettem fotózni, és a kutya nem fog végigolvasni 400 oldalt ömlesztve, képek nélkül, ezért kénytelen vagyok ilyen, a nyugalom megzavarására alkalmas képi- és hanghatásokkal feldobni a kedves olvasókat.
Lényeg, hogy ma sem lett kész szegény Kázmér, pedig nap végén már nagyon mosolygott, azt hitte, hogy hazahozom. Vagyis ő engem. Nade ne ugorjunk ennyire előre.
Kesével kicsivel dél után elindultunk, odaértünk, és próbáltunk úgy tenni, mint aki hasznos dolgot csinál. Először is szívbajt kaptunk, hogy már megint haldoklik a difi. Vagy a végáttétel. Igazából lényegtelen, mindkét esetben újra szét kell bombázni a váltót. Kese nekiesett a hátsó fékcsövek bontásának, én meg elkezdtem beépíteni az új(szerű) szervodobot. Már a főfékhenger meghúzásánál tartottam, amikor végre sikerült beletépnem egy csavart a dobba. Nem baj, régi dob vissza, nem volt különösebb baja annak sem. Közben leltünk a csomagtartó mélyén egy kuplungmunkahengert. Jó rég utazhatott ott, ugyanis több, mint 3 éve nem láttam hozzá hasonló teremtményt. Nem baj, pont kapóra jött, akkor már azt is kicseréltem. Ezek után beljebb tekertük a gátlókat. Gabi telefonos segítsége nyomán 20 kilós homológ traktorsúly felhasználásával tökéletes lett a végeredmény. Annyit kell tudni a dologról, hogy ha a 20 kilós traktorsúly 12 mp alatt húzza szét koppig az első gátlókat, akkor az pont tökéletes keménység aszfaltos versenyekre. De viccen kívül. Egyetlen szépséghibája volt a dolognak, hogy a súly felkötözéséhez azokat a fékcsöveket használtuk fel, amikről később kiderült, hogy kellettek volna még...
Közben Pusi is bemennydörgött a nagytengelyes kétszázasalapjáratos piros szörnyeteggel, hozott fékcsöveket, 2 fékcsőelosztó kockát, és kakaót. Mostmár annyi kockánk van, hogy az valami egészen borzalmas. Így néznek ki egymásra építve:


Annyira szépek, hogy el is nevezem őket Ijhuadná Könyajhéinek. Mindegyiknek ez lesz a neve, nálunk nincs diszkrimináció.
Hülyeséget félretéve, Kese tovább bontott, küzdött, kiélte az elmúlt 5 évben felgyülemlett összes lelki sérelmét a bal hátsó fékcsőtartó seegeren, de az nem hagyta magát. Elég ijesztő látvány volt, ahogy a flex után 10 kilós kalapács, kuala lumpuri gyöngytyúk, majd lombfűrész felhasználásával sem sikerült megszabadítania a gonosztól. Pusi az első fékcsöveket rakta össze, valamint alakítgatta a csőtartókat, néha Kese flextudását is igénybe véve. Én eközben a hátsó fékkockát raktam fel, és csavartam bele épp a jobb oldali csöveket, amikor egyszercsak egy 17-es kulcs landolt a bal vállamon. Ekkor rémisztő gondolatok futottak végig az agyamon. A kocsi alatt fekszem, majdnem pont középen, tehát fölöttem csak egy dolog lehet, mégpedig a kocsi. A szerszám jött valahonnan, valószínűleg felülről, mert oldalirányban nem szoktak zuhanni a dolgok. De fölöttem a kocsi van. Amin nem esik át egy kulcs, csak úgy. Vagyis, ööööööö... Kese 2 órája flexel és kalapál, nagyjából pont fölöttem... Ööööö... Bevallom, beszartam egy pillanatra.
Pár másodperccel később kiderült, hogy nem vágott lyukat a padlólemezbe, csak kiemelte az akksitartó tálcát, hogy még jobban hozzáférjen a seegerhez, és az így keletkezett lyukon keresztül engedelmeskedtek a gravitációnak a szerszámok. Az alábbi képen egy 21-es kulcs részletei láthatóak, ehhez nagyon hasonlít a 17-es is:

Újabb 3 óra küzdelem árán Don Kese megnyerte a párbajt, a seeger végleg visszavonult. Pusi is 90%-osan elkészült az első csövezéssel, a gumicsövek a helyükön, egy egyedi konzol által megtámogatva, réz fékcsövek egyik oldalon megvannak, másik oldalon meg... Naigen, hát az eltűnt valahogy. Gondolom Visontán tetszett meg valakinek, amikor kipakoltuk a csomagtartó teljes tartalmát egy egész napra. Vagy egyszerűen ott felejtettük a szakadó esőben. Lényeg, hogy nincs cső, így még mindig nem ugorhatott be az első futó a helyére. Kese még vágott gyorsan egy-két menetet a nyeregtartóba, aztán besötétedett, összepakoltunk, és elindultunk hazafelé. Folytatás elvileg holnap, majd meglátjuk.

Köszönöm.

Ritkán érzékenyülök el, de most megtörtént. Az egyik szemem sír, a másik üveg, de még az is könnyezik. Merthogy ők négyen kitalálták, hogy meglepnek engem, és amíg Debrecenben vagyok, addig befejezik Kázmért, és elhozzák nekem. Ők négyen...


A terv végül nem sikerült, alkatrészhiány miatt, de nem ez a lényeg. A szándék a lényeg, ami ugyan lejárt szöveg, de most pont leszarom. Nekem ez már így is eszméletlenül, borzalmasan kurvajól esett. KÖSZÖNÖM. Jó érzés, hogy a mai rohadék világban még vannak olyan emberek, akikre lehet számítani. Akik annak ellenére, hogy néha összeugatunk, megbántjuk egymást, elküldjük a másikat a halálfa szára, mégis segítenek. Írhatnék még itt sokmindent, de szerintem fölösleges. Csak ennyit akartam: KÖSZÖNÖM.

Nagy dolgok - az első 3 nap

Ahogy az előző postban is írtam, újra szanaszét bombáztuk szegény Kázmért. Ez az akció most éppen Ricsinél zajlik. A haditerv a következő:

- Első futó komplett cseréje, illetve felújítása, ültetés, első kerekek megterpesztése
- Fékrendszer cseréje 4 dugattyúsra, új fékcsövekkel, nyergekkel, tárcsákkal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel
- Elbeszélgetés a fékszervoval, hogy ugyan MUKODJ már, szervocső csere, szervodob csere
- Jobb hátsó féltengely belső gumiharangjának cseréje, illetve a tuning zacskó eltávolítása
- Hátfal átkábelezése, hátsó lámpák átalakítása can bus rendszerűre (na jó, csak kap egy csatit, hogy a következő hátfalleszedésnél ne ugassanak össze a kábelek)
- A galgahévízi kafferbivaly populáció nemi életének analízise
- Az autó komfortjának jelentős javítása további 2 db Blaupunkt hangszóró elhelyezésével az első ajtókban
- Madárijesztő, központi zár beépítése, tolvajok karóba húzását vezérlő rendszer kiépítése
- Szívócsonk repedésének megszüntetése

Öööö, asszem ennyi.

Első nap:

Az Úr megteremté a csatlakozót. Konkrétan úgy vettem a riogató + kp zár egységet, hogy már alapban egy bontott autóból került egy másik autóba, amiből kibontották, aztán belebontódott a kezembe. Ennek eredményeképpen pár dolog hiányzott róla, de Ricsi kreatív ember lévén mindent megold.


Épp volt kéznél egy 386-os gép a pincében, és nini, hát az AT táp egyik kábele éppen homológ alkatrész a kp zár vezérlőegységéhez is...


Amíg Ricsi faragott, addig én lebontottam az ajtókárpitokat. Szerintem vissza se rakom, simán jó így. Amúgy is csak fölösleges súly. Hogy annyira ne legyen jelentős a súlytöbblet, Ricsi kitalálta, hogy lyukakat fúr az ajtóba, így könnyítünk is, és még a kp zár motorját is fel lehet majd fogatni.


Közben befutott Kese is a gigaraj frissen épített teleszkópos motortérnyitó systemmel (beszarszbehugyozol edition), de mivel kezdtek határozottan korlátozottá válni a látási viszonyok, lassan elindultunk hazafelé. Előbb még levettük a kerekeket, felbakoltuk az autót, meg csináltunk még valamit, ami most nem jut eszembe. Hiába na, ekkora traumát nehéz feldolgozni.

Második nap:

Pusi & Bence in da house, ez lett eddig a leghaladósabb nap. 10 perc alatt kirántották az első futót, közben Kese tovább bakolta Kázmért egészen az égig, én meg bontottam a fékcsöveket. A fékfolyadék legfontosabb tulajdonsága, hogy csöpög. És amire csöpög, azt általában szétmarja, ez lett volna a sorsa Ricsiék gyepjének is, de nagy természetvédő lévén feláldoztam magam, és amíg nem érkezett meg a speciális bödön a fékfolyadék felfogásához, addig gyorsan a csövek alá tartottam a szemem, hogy abba csöpögjön az éltető lé. A gyep megmenekült, én meg prérifarkasokat megszégyenítő vonyítással téptem át az udvaron, egészen a vízcsapig. Aki hülye, haljon meg. Azóta minden sarokban Fekete Pákó dalokat hallok a bal szememmel. Adideadidi, adidiadide, énadiditodanemadom. Kázmér meg így néz ki a 3. emeletig bakolva, első futó nélkül:


Jaigen, ha már első futó... Kiderült, hogy miért viselkedett Kázmér néha úgy, mint kezdő alkoholista fél üveg abszint után. Összevissza csavarok mindenütt, a fele fellazulva, a lengőkarnak laza centis lógása volt, fő a biztonság. Kiszakadni nem tudott a futómű, de pont annyira lógott, hogy versenytempóban kiszámíthatatlan legyen az autó. E örö, e bódottá, e á örö é bódottá.
Közben Ricsi, Kese és Bence kőkeményen tuningoltak, lassan kezd összeállni Ricsi Felicia motoros talicskája is.


Szerintem 9 mp alatt meglehet vele a negyed mérföld, csak valahogy meg kell oldani a tapadást, talicskára meg viszonylag kevés gyártó kínál slickeket. Mindenesetre a hátsó kitámasztók már szépen terpesztenek, az úttartással nem lesz semmi baj, és a bukócső is profi munkának tűnik.

Amíg a talicska előkészült gépkönyvezésre, addig próbáltuk a hibátlan alkatrészeket kiválogatni a kezdetben 2, majd 3, végül 4 rendelkezésre álló futóműről. Több szem többet lát, de attól, hogy egy lengőkar hibátlannak néz ki, még kiderülhet felrakás után, hogy szét van ütve az egész. Vagyis felraknipróbálás közben, mert már fel se ment a hídra. Nem baj, vanmásiiiiiiiiiiiiiiiiiik. Az alábbi képen 4 első futóművet rejtettünk el:

A féltengelyről eltávolításra került a zacskó, amit a Bence & Co tuningművek alkottak rá még a múltkor, amikor nem volt kéznél normális gumiharang. A boltban 130-as fékelosztókocka néven árult alkatrészről kiderült, hogy valóban az, aminek árulják, csak éppen 2 különböző kéne, de 2 egyforma van. Ez kicsit hátráltatta a fék összerakását, mondhatjuk úgy is, hogy erre a napra mission failed. Meg közben egy búbos vöcsök elrágta a kuplungcsövet is, ami szintén nem volt jó hatással a munkafolyamatra. Ricsi és Kese ezután féltengelyeztek. A csehek nagyon ügyes emberek voltak, be tudtak rakni 30 tűgörgőt olyan helyre, ahová emberi körülmények között 10-et se lehet beütlegelni. Végül csak sikerrel járt az akció, Ricsi meg annyi zsírt tömött a gumiharang alá, amennyiből egy komplett etióp metropolisz lakossága 2 hétig lakmározott volna.
Aztán újra este lett, és lelkes segítőimmel útnak indultunk hazafelé.

Harmadik nap:

Amikor Kesével odaértünk, Ricsi még nem volt otthon, így hát jól betörtünk hozzá, és kiloptuk Kázmérból a szívócsonkot. A csonkról tudni kell, hogy már régóta elkezdett repedni, ez a folyamat mostanra annyira elfajult, hogy az alapjárat teljesen mellékvágányra állt, a teljesítmény szintén. Irány Jászfényszaru, Kese nagybátyja már várt minket, körbe is hegesztette a repedést. Még jó, hogy a mágnes ragadt a szívócsonkra, különben még az is megfordult volna a fejemben, hogy alufóliából csinálták. Ennyire vékony szar anyagot, áhhh... Háromszori próbálkozás után is maradt lyuk a csonkon, de ez nem Jancsin múlt, egyszerűen szar az egész, abból meg nehéz várat építeni.


Kesével és nagyapjával közben alkottunk egy tartókonzolt a gázbowdenhez, mert az előző állandóan elhajlott, és nem tudtam rendesen padlózni. 8-as kazánlemezből készült az új szerzemény, atomtámadás esetén nyugodtan lehet mögé rejtőzni, a sugárzást simán felfogja.
Kis beszélgetés, aztán irány vissza Galgahévízre. Ricsi már otthon volt, nekiesett a hátfal kábelezésének, mi meg folytattuk az első futót. Sajnos már nem volt túl sok időnk ügyködni, de nap végére így is elkészült a futómű bal oldala, rajta a kerékagy, féktárcsa, nyeregtartó. A nyeregtartón mondjuk még alakítani kell egy kicsit, mert még régebben bele volt szakadva egy csavar, ezért kicsit khm... gyenge benne a menet, úgyhogy szépen fel lesz fúrva, és kap egy új menetet. Ahogy az öreg székely is mondja a régi viccben: Fiam, a sör nem alkohol, a nő nem ember, a medve nem játék. A medvét meg be lehet helyettesíteni fékkel, az sem játék. Folytatás hamarosan, addig is nagy köszönettel tartozom Kesének és rokonságának, Ricsinek, Pusinak és Bencének.