Ööö... Vezérműlánc. Holnap újra dílertalálkozó a Speed-Por-Ex Kupán, Kakucson. Mi is készülünk nagy erőkkel, ami egy éjszakába nyúló vezérműlánc-cserével teljesedett ki, főszerepben Kesével, Pusival, Kázmérral, és szerény személyemmel. Kázmér gyújtása újra elhalálozott, béke poraira, hogy a Jóisten dobálná meg őszi szüret után megmaradt helikopterfejű földigiliszták tetemeivel. De legalább megvan a diagnózis. Több, mint egy éve szenvedek már a gyújtással, eddig a rekord 400 km volt, amit kibírt. A negatív rekord 2 gázfröccs. Már nézegettük régebben is a vezérlést, hátha ott a gond, de nem találtunk semmi mutációt, hiába rángattuk, téptük, rajzoltunk rá zsírkrétával. Aztán egy szép nyári napon, az őszi hó halk csobogása közben, a benzinkút ölelésében két diszkrét robbanás hagyta el kedvenc Kázmérunk kipufogóját. Lángcsóva powa', de olyan, hogy még a streetracinges gyerekekben is megállt a szar, a vizilovak pedig felböfögték az előző éjjel elfogyasztott diófát ijedtükben. Ok, akkor ma se megyünk dolgozni. Másnap Bacsi lejött, kivette az elosztót, és mély együttérzéssel tudatta velem, hogy bizony az alja 180 fokkal el van fordulva. De vajon miért? A vezérlés rendben... vagyis... öööööö... Ennek a meghajtókeréknek mennyire üzemszerű a közel fél centis lógása? Na, forgassuk meg a motort... Most jó. Csak bizonyos szögben lóg, de akkor nagyon. A vezérműláncon Jimi Hendrix bármikor eljátszaná a Hey Joe szólóját, ha még élne. Nem volt laza, az a lényeg.
Első gondolat: fel van lazulva a lánckerék végén lévő anya, azért lóg. Tudunk vele valamit kezdeni? Egyelőre nem nagyon. Ok, felgyújtottam az autót, közben Bacsival lájtos sztorizgatás a lángok mellett, Kese is beugrott kicsit szalonnát sütni, aztán go home. Kázmér meg pihenjen csak pár napot, ráfér, majdnem 15 km-t mentem már ezzel a gyújtással, elég kimerítő lehetett ez számára. Mindez múlt hét szombaton történt.
Tegnap délelőtt Kesével nekiestünk az állapotmentésnek, mint hülyegyerek az ajtófélfának. Első körben le kellett engedni az olajat, ezt a gödöllői Shell kutasok szponzorációjának köszönhetően egy üres kannával megoldottuk. A kanna fűrészelése közben szem előtt kellett tartani mind a funkcionalitást, mind a dizájnt, így született meg a végleges forma.
Szerintem gyönyörű lett, Walter da Silva is megnyalná utána mind a 10 lábujját. Érdemes megfigyelni az olaj áramlását elősegítő lehelletfinom bevágásokat, amelyek felrejlenek a kanna alján. Természetesen a természet a legtermészetesebb formák alkotója, ezt is egy cápáról lestük el:
Lökös le, hátfal le, vezérdekni le, karter le. Közben nem fújt a szél, nem ment tele a pofám porral, meg az olaj sem. Nem baj, majd átszűrjük harisnyával. Kesének el kellett ugrania, aztán gyorsan vissza is ugrott. Nekem meg a szívem, ki a helyéről. A vezérműtengelyen lévő anya jól meg volt húzva, nem az volt a gond. De mintha hiányozna valami hézagoló alátét a lánckerék mögül...
Gyors telefonálás, Gabizaklatás, elvileg minden ott van, aminek ott kell lennie. Nagy buta fejjel feldobtuk az új láncot, há némá, ezzel meg jó.
És ekkor ugrott be: Anno, amikor a motor épült, Kikával megbeszéltük, hogy a Fabia főtengelyhez Fabia lánc kell. Logikusan hangzik. Pedig nem az kell, hanem Favorit, ha a blokk és a vezérműtengely is az. Hát ez volt az a csattogó hang a kezdetek óta, és ez verte szét állandóan a gyújtáselosztót. Átmérőre, hosszra megegyezik a két féle lánc és a kerekek, de a vezérműtengelyre felcsusszanó lánckerék a Fabiánál 4 mm-el vékonyabb. Ha az ember nem figyeli, az életben nem veszi észre, abszolút nem feltűnő. Na jó, lánc a helyén, de az ékszíjtárcsát már nem tudjuk a helyére rakni, mert nincs 24-es kulcs*, meg kéne a harisnya is, a karterban pedig annyi a fémreszelék, mintha a Terminátor verte volna bele a... haját.
*akkor hogy vettük le? Megint kiderült, hogy Kese erős. Két ujjal lecsavarta...
Pusi calling, majd meló után leugrik, hoz 120-as kartert, hozzá való szívókosarat, miegymást. Gyorsan bebugyolálam a motor alját, hogy a nem létező szél ne fújja tele a nem létező porral.
Igazán szép lett a bugyola, anno egészségügyi tanfolyamon valahogy így tanították a nyomókötést is.
Telt-múlt az idő, Kese visszaért, Pusi is hívott, hogy úton van, irány a Teszkó, a minőségi harisnyák mekkája. 250 Ft-os egységáron dobálták a cuccot, megvettem a legnagyobbat, mellé egy kis tégely zsírt, 2 sört, Kese még elhelyezett egy kisebb fajta kerti kombájnt is a bevásárlókocsiban. Nem néztek ránk érdekesen a pénztárnál, az a lényeg. Mondjuk a pénztáros néninek nem nagyon volt ideje ilyenekkel foglalkozni, jobb pillanataiban akár percenként is lehúzott egy vonalkódot. Vagyis vonalkódat. Vagy neked nincs vonalkód?
Irány vissza Kázmérhoz, égett a kezünk alatt a munka. Vezérdekni fel, szívókosár fel, karter fel, csak egy csavart sikerült érintőre beletépnem. Nem baj, nem csöpög egyelőre. Közben Ricsi is megérkezett, és szurkolt nekünk vadul, Kese meg elkezdte szétbombázni a generátoromat. Már régebben is gyanús volt, hogy mintha kicsit keresztben közlekedne az ékszíj, de mostmár bizonyossá vált a dolog. Ki volt alátétezve a generátor ékszíjtárcsája. Az alkotó lelki világát nem sikerült megértenünk, ugyanis alátét nélkül pont jó lett volna, így meg pont szar volt. Jobban belegondolva, az az alátét nagyjából kihézagolta volna a vezérműlánc kerekét... Tehát végülis jó, hogy volt, csak rossz helyen.
Generátor kész, ékszíj fel, fel, FEEEEL... Nem baj, Pusinál volt tartalék. Újabb fél órás tologatás után Kázmér életre kelt. Sokkal halkabb, mint volt, alapjárattól gyönyörűen húz, nem rángat, mint döglött verebet a macska, nem csörög, nem csattog, csak egy kis szelephangja van, de azon egy beállítás segíthet. Már-már olyan, amilyennek egy autónak lennie kell.
Holnap Kukucsring, majd meglátjuk, hogy mit sikerül így összehozni. A futómű még teljesen ismeretlen számomra, a fékek is, a kormányművel sem volt még időm barátkozni, ezek után pedig már a motor is másképp reagál a gázadásokra, mint eddig. Érdekes lesz, az biztos.
A segítséget pedig újra köszönöm Kesének, Pusinak, Bacsinak és Ricsinek.
3 megjegyzés:
hol van a kukucsos post man e?
Minnyá lesz e.
Te meg tegyél a blogodra rendszeres olvasás gombot, merígy nem tudok rendszeresolvasni.
Megérzés vezérelt akkor oda...furcsáltam is a parkolási technikádat...kázmér meg annyira lekötött, hogy az egy parkolóra jutó tömény faros skodákat már észre sem vettem :d
Örö...bodottá, hogy végre használható lett a gépezet. Ez a tisztábatevés...ez nagyon zsír.
Megjegyzés küldése