Szpíd - A 2-3-4. hely, és a különdíj története

Na. Végre. Másodikak lettünk. Meg harmadikak. Sőt, negyedik helyen is végeztünk. Mégsem álltunk dobogóra. Hogy is van ez?

Hajnali 5 körül ébresztett a tavi rinocéroszom, hogy ideje lenne felkelni. Kinéztem az ablakon, szakadó eső, de a Taft még mindig tart. Persze előző nap mostam le Kázmért, úgy csillogott, mint béka segge a vazelines vödörben. Zsír, akkor ennek is sok értelme volt. Kese és Sandra 6 körül érkezett a negyedik vágányra, addigra nagyjából elkészültem, levittem a 2 slicket a szépségdíjas felnikkel, amiktől még mindig öklendezési rohamaim vannak. Kázmért kitoltuk a lakótelep széléig, mondván ne ébredjen fel mind a 600 ember az indításra, csak 583. Pöccröff, na akkor csak fasza lett a gyújtás, indulhatunk Kukucsra. Egész úton odafelé azon gondolkodám, hogy mondjam el anyámnak, tuningolt a Skodám. Meg azon is, hogy mi a szarért megyünk még, amikor már rég ott kéne lenni. A Debrecen táblánál már kezdtem sejteni, hogy eltévedtünk. Salzburgnál már erősödött bennem a sejtés. Párizsban volt egy szép kereszteződés, ott picit elrúgtam neki, mire kedvenc kisautóm 2 puffanással, és egy leállással válaszolt. Na, végülis már majdnem 100 km-t kibírt gyújtáscsere nélkül, épp ideje volt összeszarni magát. Félreáll, parkolóig kocsittol, fél falu kiröhög, motorháztetőt felnyit, áhá. Megint átugrott 90 fokot. Kese közben közölte, hogy eltévedtünk. Nemá, tényleg? Az is kiderült, hogy hiába raktuk rendbe a vezérlést, a gyújtás alja szét van verve, azért ugrál át, ha olyan kedve van. Na jó, Kese tuning megtörtént, Kázmér újra jár, csak nem nagyon kéne 3000 fölé forgatni. Végülis versenyre megyünk, sima ügy lesz. Pár nappal később meg is érkeztünk, csodaszép szar idő várt Kakucson is.
Volt vagy 1 óra az edzőkörök teljesítésére, addig rendbe kellett rakni a gyújtást, felrakni a kerekeket, lerakodni a tüzifát, miegymás. Sandra elment nevezni, én meg megbuktattam az autót gépátvételen. Aztán végül csak átment.
Ezalatt össznépi rohangálás, Bacsi hozta a múltkor véletlenül hazavitt Favi gyújtás tetejét, Tominál meg volt épp egy alja. Sőt, nála még emelő is volt, Perkonál pumpa, Gabinál nyomásmérő, Kese meg újra instant szerelőgárda lett. Csak összekukáztam a fél skodaklubtól az autót megint.


Elindultunk Sandrával az edzőkörére. A pálya már kezdett felszáradni, ennek ellenére még élt a takonnyal felöntött fíling. Orrtolás kötelező, de Sandra nagyon ügyesen megoldotta a feladatot. A Fabia meg meglepően keveset imbolygott kanyarban, egész jól fogja az utat. Azt hittem, olyan lesz, mint Ödön néni kocsmázás után. Meglepődtem.

10 óra előtt 2 perccel el is készült a gépjármű. Na, akkor gyorsan fel a pályára, amíg meg nem döglik újra a gyújtás. Háháááá, a "kilinccsel előre" alapelvet felváltotta a "csutkára alászedett kormánnyal egyenesen" szlogen. Hátul a Yokohamák, elől meg ezek a fisfos háború előtti Continentalok. Azért néha sikerült megindítani a fenekét is, természetesen erről nem készült kép. Meg úgy általában megint kevés kép van Kázmérról, gondolom a nyugalom megzavarására alkalmas hátsó felni miatt. Nem is baj annyira.
Lejöttünk, elbőgtem magam, hogy ennyire orrtolós szarban még sosem ültem. Gabi hozott nekem zsebkendőt, hatalmas rózsaszín szívecskés plüssmacit, és azt mondta, hogy ha megszárad a pálya, jobb lesz ez. Mint utólag kiderült, igaza volt.
Aztán kezdetét vette a küzdelem. A gladiátorok felsorakoztak a küzdőtéren, Sandra 4-essel a pályán. Már majdnem teljesen száraz volt az aszfalt, úgyhogy nála is csökkent az orrtolási hajlam, élvezte is rendesen, és még az ideje se lett rossz.


Kicsivel később Sandra újra a pályán, de immár Kázmér színeiben (igen Pusi, mekgájverszalag-narancs kombó), én meg ott találtam magam a bal1-en. Rajt-cél győzelem, annak ellenére, hogy egyedül voltunk a pályán, senki nem előzött meg a 3 kör alatt. Hallelujah.


Az orrtolás még mindig megmaradt, de már sokkal élvezetesebb lett a gépjármű viselkedése. Konkrétan beszartam, hogy mekkorát fordul, és mennyire stabil. Libabőr a kézen és a szőrszálak a háton, körülbelül úgy állnak, ahogy a lábam áll a gázon - mondta anno Sub Bass Monster. Hát ezt teljesen át tudtam élni. Ezúton is köszönöm a futóműves brigádnak, hogy sikerült végre olyan autót összerakni, amilyet mindig is szerettem volna. A motor is gyönyörűen szólt, a váltó is pontos volt, mintha még a fék is fogna, hihetetlen. Ez nem is Kázmér, ez valami ufó.



Pályáról le, go az időmérő szobához (open air intézmény), 2'41 95. Rajtam kívül még 826-an mentek 2' 41-es időt, Skodálatos Dani például 2'41 92-t. Akkor azt hittem, hogy a 3 század különbség szorosabb, mint a rés Kelemen Anna lábai között, de később rá kellett jönnöm, hogy egyik sem szoros. Sajnos ez utóbbit nem személyes tapasztalat alapján írom, de ami késik, az a MÁV.
Megcsillant a szememben a remény, és a közeledő villamos lámpája is. Ebből akár még jó eredmény is lehet. Na, akkor pakoljuk ki a személygépjárművet. Hátsó ülések ki, hifi ki, kárpitok ki, Orbánvi Ki. A csomagtartóból is eltávolítottunk minden fölösleges egységet, a motortérből meg kiköltöztettük az oposszumcsaládot.


Ez csak a kipakolt cucc fele. Ekkor jöttem rá, hogy eddig illegálisan hajtottam át a 4 tonnás korlázotással megáldott útszakaszokon.


Pusi közben szenvedett a racsnisopos tűszelepekkel, Papa pedig bebizonyította, hogy a kombi Volga igenis vérbeli DTM autó. Legközelebb tényleg ki kéne vinni egy Zilt, rohadjak meg.
Utána táplálkozás, Gabi meghívott egy lavór pálinkára, vagyis inkább kávéra, fíl dö szánsájn, megint jól leégett a nyakunk, néztük a versenyt, egyszercsak újra Sandra volt a pályán. Még ügyesebb volt, mint előzőleg, majdnem 10 másodpercet javult, ezzel be is biztosította magának a női kategória 2. helyét.
22-es rajtszám lévén Kázmér már izgett-mozgott, odabaktattunk a bejárathoz, aztán a rajthoz. Gabi javasolta, próbáljak meg picit finomabban rajtolni, mint az előbb, mert nincs sok kedve végáttételt cserélni. Nekem sem volt, meg hülye is vagyok hozzá, úgyhogy finoman rajtoltunk.



A video talán nem adja át a fílinget, de belülről eszméletlen jó volt. Kicsit még így is tolta az orrát, hiányzik előre a slick, mint Terry Blacknek a fitymacsattogás. Volt 2 nagy hibám, leginkább a fejemben, ugyanis benne élt még a tavalyi pálya, és rendszerint elvettem a célegyenes után a gázt, pedig simán át lehetett volna tolni a kanyaron, ami most majdnem egyenes volt.


2'39 27, ez pont elég volt a kategória 2, 3, és 4. helyére is. De melyik kategória? A versenyen úgy nézett ki, hogy nem volt elég induló a kategóriánkban, ezért egyel feljebb raktak minket. Túra3-ban negyedikek lettünk volna, aztán egyel lejjebb, Sk2-be kerültünk, ott szintén negyedikek. Ha lett volna Sk3, akkor az ottani állás szerint 2. hely. Aztán úgy volt, hogy különdíj. Ma meg Kika hívott, hogy mégis volt Sk3 kategória, mert egy Fabiát véletlenül lejjebb soroltak. Megnéztem az idejét, na itt jön elő az a szűk különbség, amit Kelemen Annánál nem értettem.

Tehát a kategória végeredménye:

1. Sziklai Péter 2'28 47
2. Fekete János 2'39 26
3. Nemmondommeghogyki 2'39 27

Éreztem én, hogy el kell menni a második futam előtt kakilni. Nagyjából ekkora súlycsökkentés elég is lett volna. Hát még ha reggel borotválkozok...
Úgyhogy hivatalosan 3. hely, de nem is ez a lényeg. Eszméletlenül jól éreztük magunkat újra, Sandra kapott egy gyönyörű kupát, elvileg az enyém is megérkezik majd valamikor. Kázmér végre úgy szól, mint a sivatagi veréb párzási időszakban, el lett találva a futómű is, bár ez már nem futómű, ez már lassan futóigazi.


Ez meg egy jó kép. Sandra örül, van minek. Én meg köszönöm neki ismét a segítséget. Meg mindenki másnak is. Legközelebb már 4 slickel támadunk, remélem... Meg ideje lenne már megtanulni vezetni is.

Ja, majd' elfelejtettem. Kázmérral hazafelé semmi gond nem volt. Bekanyarodtunk a parkolóba, egyetlen üres hely volt. Kázmér meglátta, puffant kettőt, megállt. Még 5 métert kellett tolni rajta. Nem is indult be már aznap többé. Ez kb. a tizedik eset, hogy egész nap állja a sarat, erején felül teljesít, hazahoz, és a parkolóban megáll. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy nincs lelke... Hát nem tudom.
Vasárnap délután egyébként újra beindult, pedig gyakorlatilag semmit nem csináltunk vele. Elfáradt szegény, megdolgozott rendesen.
Kázmér, köszönöm Neked is, azt hiszem, rád is igaz a mondás: k.rvából lesz a legjobb feleség. A kérdés már csak az, hogy Te jelenleg melyik vagy...

3 megjegyzés:

Alen Neon írta... / 2009. szeptember 9. 20:45  

Gratula! Ezt szépen összehoztad. ennyi helyezés, meg ennyi zagyva szöveg. Cool!

Nagy írta... / 2009. szeptember 10. 12:46  

Kelemen anna lábai között nem rés van teee...az már rég nem az. talán csecsemőkorában még rés volt :)
Mondtam én már nálunk, hogy sok a felesleges súly abban az autóban :D
Még egy futóbeállítás, és álomautó lesz Kázmérból.
Gyujtásalsót(ez melyik magyarkártyában van :d) túrjak Neked?
Jó lenne, ha már megbízható lenne káz mér. Mér? hogy eljuss vele sok szép helyre.
De kázmér lehet a parkolóba már örömében szarta össze magát :D Az otthon melege...
(mai szóellenőzés : ph era)

Maybe írta... / 2009. szeptember 11. 12:11  

Alen Neon:
Köszönöm. Igyekszik az ember, még akkor is, ha zsiráf.
Nagy:
A gyújtásalsó nemtom meddig maradhat nálam, majd rákérdezek, lehet, hogy megigénylem. Ma nem leszek itthon, de holnap be tudsz ugrani a buuuuuuuuráidért este felé.