Kázmér elköltözött

Egy napon, mikor néhány skodásnak semmi dolga nem akadt,
Eszükbe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat.
Elmentek hát Kázmérkához, hogy meglessék, hol rohad,
De Kázmér alján éppen akkor nem nőtt ki a zöld moszat.

In medias res, már régen tervbe volt véve, hogy meglátogatjuk a szegény elhagyatott kölyökmackót személygépjárművet, mert Erzsike néninek minden kedvessége ellenére kezdett frusztráló lenni, hogy egy piros-szürke (igen Dana, NARANCSSÁRGA) vörsenygép rontja a garázsban a levegőt. Kézenfekvő megoldásként, a rendőri elfogó hadjáratot megelőzendő az Erzsike nénitől 312 méterre lakó nagymamám telkén lévő garázs lett az új hadicélpont, mondván ilyen távon talán még meg lehet spórolni az útvonalengedély költségeit. Ezen felbuzdulva jelent meg vasárnap reggel 8 körül a házunk mögött Bence, Dana és Zsolti az új fekete szerzeménnyel. Kötelező Tecsós körutunk és kakaófétisünk kielégítése után viszonylag zökkenőmentesen lejutottunk a tett helyszínére, ahol az előző postban már említett látvány fogadott minket.


Erre mondják, hogy fellelési állapotban?

Kerekek offon, főleg a jobb hátsó, akksi over, főleg a jobb hátsó, az autón pedig olyan vastag porréteg, hogy rendesen ki kellett irtani a falusi por és Neolux gyümölcsén gyorsan cseperedő esőerdőt, főleg a jobb hátsó. Kázmért egyébként szeretik a macskák, főleg ha mászkálni kell rajta, ez még visszatérő motívum lesz a későbbiekben. A kertkaput feltéptük, a garázsajtót szétkaszaboltuk lézerkarddal, nálam jobb derékkal rendelkező segítőim felfújták a gumikat, majd kitoltuk Kázmért az udvarra.


Újra a szabadban


A kitolás alatt tapasztalhattuk, hogy bizony 1 év állás nem igazán tesz jót a fékeknek, konkrétan be voltak állva, mint Lenke bácsi a vasárnapi Mati felesége (Matiné) után. 1 év állás egyébként is sok idő, még ha nem is munkahely, legalább kiadhattam volna Kázmérnak a jótállási jegyet, bár azt nem mondta, hogy nem állna jót magáért, mondjuk soha nem is magázott...

Bedobtuk Bence akksiját, aztán megtekertem a motort, hogy magához térjen a fáradt olaj, miközben eljut olyan kevésbé fontos helyekre, mint pl. a hajtókarcsapágyak.


A hajtókarcsapágyak


Ezek után Zsolti asszisztálásával aktiválva lett a szívató is, majd pöccröff, bár ehhez kellett 3 db, egyenként 5 másodpercig tartó pöcc is. A lényeg, hogy röffent, hörrent, üvöltött, élt... Ez az autó élni akar, aki mást mond, az hazudik. A műveletről egyébként video is készült, de ezt Kázmér személyiségi jogaira való tekintettel eltitkolom az olvasóközönség elől.


Az indítás utáni telefonhadjárat egy megható pillanata


Nem volt más hátra, mint hátra, vagyis szúrni egy rükit, és kioktojálni a személygépjárművet az utcára. A rükiszúrás egyébként kicsit olyan volt, mint amikor az ember kanállal akar disznót ölni, ugyanis a váltóolaj még enyhén dermedt állapotban volt megtalálható rendeltetésszerű helyén. Ez a jelenség szerencsére a tolatás után megszűnt, problémamentesen sikerült abszolválni az új otthon felé tartó hosszú és fárasztó utat. Az egyetlen vicces jelenség az volt, amikor a gépjármű 10 km/h fölé gyorsult, ugyanis az egy év alatt lerakódott porréteg hirtelen felindulásból beterítette a környéket, a pilóta vigyorgó arcával karöltve (enyhe képzavar, vagy a dusty facepalm születése?) . Hiába, a boldogságért szenvedni kell. Danával még gurultunk pár métert az utcában, aztán az udvarba történő bepozicionálás után neki is estünk szegény mit sem sejtő autó szétbombázásának.


Zsolti szörnyülködik, Kázmér lábatlankodik

Pillanatok alatt leugrottak az első kerekek, majd Zsolti nekiesett az agyatlanításnak. A porvédő kupakban lévő húdezsír ettől annyira megijedt, hogy hanyatt-homlok eltört.


A törött zsír

A folyamat közben kiderült, hogy mégis van őrangyalom, volt pár érdekes elváltozás a futóműnél, de csak olyan apróságok, mint pl. az alátétek, sasszegek, meghúzási nyomatékok, lengőkarok, komplett hidak és viaduktok teljes hiánya. Eközben befutott Gabi is, aki sajnos a tervezettel ellentétben csak villámlátogatást tudott végrehajtani, ezúton is jobbulást kívánunk neki. Amíg a srácok futóztak, én nekiestem a fólia megsemmisítésének, a rohadási fokozatok belövésének.


Fájdalomküszöb


Jó hír, hogy nem kell küszöböt cserélni, rossz hír, hogy mégis kell küszöböt cserélni. Majd meglátjuk. Igazából csak felületi rozsdát találtunk mindenütt, de a felületi rozsdához sajnos gyakran kapcsolódik aluleti (alulati?) rozsda is, ami már egy kevésbé jó dolog.

Agycsere után irány a hátsó futó, kerék le, pogi le, fékdob le. A látvány nem volt túl Jolános Rózsás, sokkal inkább rozsdás, de legalább relatíve kevés alkatrész hiányzott a fékből. Ezt még nem tudták szétlopni a rozsomákok.


Fake


Az a kiszáradt kutyaszarra emlékeztető valami a fékmunkahenger, igen. Szakszerű javítására a "bal váll fölött nagy ívben" kezdetű módszert kell alkalmazni. Ami viszont jó hír, hogy a dobot csak szabályozni kell, a nem létező fékhatás nem tudta elkoptatni.


Még használ, ha tó.

Amíg Kázmér féktelenül örömködött, elkezdtük kipakolni a garázst is. Három autó bontási maradványtünetei kerültek a felszínre, illetve kiderült, hogy nagyanyám hordóin kívül a komplett Favorit motorbelsőmre is rátették a kezüket az eszkimók. Szeretem őket nagyon, éppen ezért csak úgy érzéssel hánynék bele a szívükbe.


Ezt így mind egy garázsba?

Miután a gátlovak is kiugrottak, installáltuk a boleslavi mérnökök által 120-as Skodára megálmodott felniket. Nagyon dekoratív lett velük Kázmérom, simán mehetne a múzeumba, a felirattal sem kéne sokat bajlódni, elég lenne ennyit ráírni: LOL.


Sőt, rofl...

Elől még hagyján, de a hátsó sárvédő és a kerék közötti laza 10 centis légrés visszataszító mivoltáról stílustanulmányok ezrei fröcsöghetnének éveken át.

Megpakolva (pak-pak-pak)

Miután leült bennünk Michael Hanyinger, elkezdtük feltölteni a rendelkezésre álló teret. Az elsőre esélytelennek látszó folyamat az idő előrehaladtával egyre hihetőbbé vált, Kázmér belseje úgy nyelte el a kaszni- és motoralkatrészeket, mint Gerzsont a cethal. Persze ebben segítségére volt Bence autója is, ami a tetőcsomagtartóra erősített 8 garnitúra kerékkel enyhe Dakar-fílinget produkált.


Kisterenye-Dakar 2010

A garázsajtó becsukásában hátráltatott minket Béla, a szomszéd néni macskája, aki egyébként lány, vagyis hölgy, mert perzsa-szerű valamilyen képződmény a lelkem. Olyan alattomosan osont be a garázsba, hogy alig vettük észre, aztán megindult ellene a hajtóvadászat (ide lehet képzelni a hajtókarcsapágyas képet egy vadásszal és egy @-al, csak most nincs kedvem megcsinálni). Béla végül kiszabadult, Kázmér pedig újra macskátlanul töltheti az éjszakákat.

Mivel nem vagyunk denevérek ( - Pistike, szaladj le a boltba, hozz egy kiló hurkát, de ne véreset! - Denevéreset???), az éjjellátó egységeink kímélése érdekében gyors uzsonna után a hazaindulás mellett döntöttünk. Út közben rájöttem, hogy nem hülyeség a kétdobos kipufogórendszer, Bence jól kitalálta ezt a hallójárat-kímélő megoldást. Nagyjából akkor értünk vissza Gödöllőre, amikor elindultunk (8 körül), vagyis elmondhatjuk, hogy nulla időbefektetéssel sikerült elköltöztetnünk Kázmért. A segítséget ezúton is köszönöm Bencének, Danának és Zsoltinak. Majd valamikor folyt. köv, remélem...

7 megjegyzés:

Kese írta... / 2010. november 19. 16:35  

Végre má! :D Amugy sajnálom hogy nem tudtam menni:(

pusi írta... / 2010. november 19. 22:21  

detto

Névtelen írta... / 2010. november 20. 22:15  

Na végre!
Kázmér élt, él és élni is fog!
Hajrá, hajrá. Következő túrára előjegyzést elfogadtok? :)
ui.: a blogmotor meg monnyon le!
(vagy én vagyok hülye hozzá...)
apollo_rider

Maybe írta... / 2010. november 22. 12:00  

Elfogadunk, de csak akkor, ha megmondod, hogy ki vagy :)
Pusi, Kese:
Gyártáááák lágkozáláábbb!

Kese írta... / 2010. november 22. 12:53  

Mágyunk!! :D

mdarabos írta... / 2010. november 22. 13:23  

Szia! Ki szeretnem probalni az elado motrot, megoldhato lenne mostansag? :DDDDD (nem mintha meg akarnam venni, de szerintem ebbol szuletne egy-ket szorakoztato post)

Maybe írta... / 2010. november 22. 17:48  

Érdekes, hogy amióta 1 év állás után beindult, mindenki ki akarja próbálni :P
Pont a hétvégén vettem le róla a karbikat, a szívem szakad meg értük...