A jobbhárom, ami balhárom

Egy vírus beoralizálásának, majd kedvenc gépem elhalálozásának köszönhetően kissé megkésve bár, de azért mindent elsöprő lelkesedéssel számolok befelé a Keksztrém kupáról ezekben a késő esti órákban Nektek.

As always, sikerült elképesztő mértékben kialudnom magam szombat reggelre. Mondjuk ebben a kontextusban a reggel nem kicsit túlzásnak tűnik, ugyanis Imikével előző nap arra az egyezségre jutottunk, hogy amikor Hatvanba ér, addig csörget, amíg fel nem veszem a telefont, és el nem éneklem neki a szuahéli himnusz első két sorát románul, mert az "ébren vagyok" kezdetű monológ már álmomban is megy. Imike Hatvanba érkezését olyan 5 és negyed 6 közé helyeztem el gondolatban. 3 körül sikerült felvenni az alvópozíciót is, gondoltam, majd alszok én addig problémamentesen. Aha. 4:11-kor csörgött a telefon, Imike elképesztő nyugalommal a tudomásomra hozta, hogy felébredt. Megköszöntem neki az információt, igazán hasznos volt. Persze visszaaludni már nem tudtam, úgyhogy elkezdtem stílusosan belevarázsolni az arcomba egy vödör kakaót.
Közben Kese is befutott, a Fehér Lovat leraktuk a nagyanyjáéknál, majd Imike frissen felmatricázott Fókájával folytattuk utunkat Budapest hajnali forgatagába. Pesten Pusival és Crix-szel míting, de persze már késésben voltunk, úgyhogy a pályázás mellett voksolt a többség, a kisebbség meg szerencsére távol maradt.
Az odaút problémamentesen zajlott, csak egy Volvóst előztünk meg ötször, aki minden alkalommal kitörő lelkesedéssel vissza is előzött minket. A végén már integettem is neki, meg mutattam, hogy a nemjóját! Egyébként érdekelne annak az embernek a lelkivilága, aki 80-al tötymörög a pályán, aztán hirtelen gondol egyet, 160-al végigelőz egy sort, majd visszaáll 80-ra. Bár jobban belegondolva... nem, mégsem érdekelne.

Közben Kika hívott, hogy kicsit késni fognak, mert a személygépjármű hűtőrendszerének jegesedése gátolja őket az üzemszerű tovahaladásban. Fagyállót persze ilyenkor sehol nem lehet kapni, úgyhogy lenyomott 2 liter szilvapálinkát a kiegyenlítőtartály torkán. Jó gyerek ez a Kika, mindig mond vicces dolgokat, csak akkor szakadt le az arcunk, amikor befutottak, és tényleg alkoholmérgezést kaptunk a fortyogó hűtőrendszer szagolgatása közben. Akkor már meg sem lepődtünk, amikor a szomjazó kuplungot megtámogatta egy liter minőségi kólával. Most már értem, miért jár az alelnök úr is Pepsis autóval, a szponzor mindig szívesen látott vendég a háznál.

Gyorsan körbejártuk a pályát, majd miután elfogyasztottam a Dzsotól kapott Rumba csokit (köszi) és a Pusi által felajánlott kakaót (eztisköszi), molesztáltam egy kicsit Dzso bociját, ami egyébként kutya, és mágneses.


Jöhetett az első kör, amivel beírtuk magunkat a magyar autóversenyzés történelemkönyvébe. Továbbá kiderült, hogy itinert írni nem tudunk, de amikor igen, akkor is B3-nak írjuk a J3-at. Ja, mutattam már, hogy néz ki egy itiner? Így.


Az ujjával éppen azt mutatja, milyen szép tiszta még a Botond 20.000 km Holdon biciklizés után is.
A lényeg, hogy bejött a papírforma, csak lassítottam Pusit, de legalább jól szórakoztunk, meg néha ásítoztam is a kocsiban, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.


Edzésnek jó volt ez, bár azt még nem mondhatom el, hogy mire edzünk, mert lerágja a fejemet egy nejlontacskó. Egyébként brutális volt a mezőny, volt pár omfg kategóriájú autók is, mint például ez a Volkswagen LT.


Nem kamu a kép, tényleg elindult a versenyen, ráadásul nem is tolta rosszul, bár azért egy kis ültetés még ráférne a tehergépjárműre. Úgy platóig le lehetne rakni. Egyébként általánosságban elmondható a versenyről, hogy fakezű pilótát nem nagyon láttam, kellemes meglepetés volt. Azért az elgondolkodtató, hogy akkor mi a szart keresnek a Rally1-ben full tehetségtelen, amatőr hülyegyerekek, de a válasz sajnos megint túl egyértelmű: a pénz beszél, a kutya fáját meg nem látjuk az erdőtől.

Szünetben Kika próbálta megmutatni, hogy hogyan is kéne normális itinert írni, de az idő hiányára való tekintettel ezt a továbbképzést egy későbbi időpontban fogjuk végrehajtani. Viszont kaptunk tőle itineríró filctollat, amit nagyon szépen köszönünk szépen köszönünk szépen ezúton is köszönünk. Egyébként az elkövetkező köröket is sikerült professzionális szinten elszexuálni, de a végére már egész jól ráéreztünk a dolog ritmusára, néha már teljesen Luis Moyának éreztem magam.



Persze ilyen tempóban szerintem fél raklap speed után sem tudnám kikommunikálni magamból a várható útkanyarulatokat és domborzati viszonyokat.

Dzso és Kika közben ádáz küzdelmet vívott az N4 kategória első helyéért (a többiek a közelükbe se tudtak szagolni - pedig tényleg nem büdösek...), Pusi pedig elhatározta, hogy megpróbálja az utolsó 2 kört nélkülem abszolválni, mert az a 100 kiló súly sokat számít, meg persze az is, hogy nem mesélem el neki menet közben, mennyire jó volt tegnap a Jolánka show. Ennek meg is lett az eredménye, szépen beterelgette a Rapidot az A4 kategória 3. helyére.


Dzso és Kika harcából végül Dzso került ki győztesen, Kika pedig a dobogó második fokán állva prezentálta a közönségnek a legújabb sapkadivatot.


Eredményhirdetés után visszakullogtunk Budapestre, ahol végre átvehettem a tavalyi Speed-Proex kupa SK3 kategória bajnokának járó köcsögöt, amit nem érdemeltem meg, amit Pusi őrzött, dédelgetett atyai odaadással az elmúlt hetekben. Pusi szerint pont olyan, mint én. Egy jó nagy köcsög.


A képen a legnagyobb, legezüstösebb köcsögöt kell nézni. Bár én nem csillogok ilyen szépen, de azért nagyon örülök magamnak, és köszönöm szépen magamat.

A nap végén egyébként Imike feltette a pontyot a mire, amikor a nap fénypontjaként (na az milyen? Az egész Nap világít b...) "visszaugrunk Pestre, 20 perc alatt megjárjuk" jeligével lábtörlőkommandót hirdetett. De ez már egy másik történet...

0 megjegyzés: