A szereposztás:
Dzso bácsi + Ricsi + fehér Skoda Rapid 130
Sayonara + barátnője + Kormar + zöld Skoda 120L
Bence + Timi + Dani fekete Skoda 120L
Mackos + Papa + Tibi + barna Skoda 120L
Pusi + én + fehér Skoda Rapid 130
Pénteken este felhéveztem Pusihoz, mondván egyszerűbb onnan együtt indulni, meg talán még ki is alszom magam. Elmentünk Tecsóba, vettünk alapvető élelmiszereket (sajt, zsömle, energiaital, sör), aztán mentünk aludni. Vagyis közben még eltelt vagy 4 óra, úgyhogy hajnali 1 körül már le is lőttük magunkat, 2-re már majdnem aludtam. 5-kor kelés, teljesen kipihentek voltunk, ahogy illik. Bencéékkel míting az egyik kútnál, utána vissza a Tecsóba, pisi-kaki, Dzsónak borvételezés.
A pisi-kaki folyamatban apróbb nehezítés volt, hogy a 6 wc-ből 4-ben épp nagy munka folyt, el is gondolkoztam rajta, hogy mit keres itt szombaton hajnalban négy rottyantó ember, amikor az egész épületben nincsenek ennyien, na mindegy. A maradék 2 budi közül az egyiken nem volt ülőke, a másikon viszont volt, de az meg körbe volt támogatva egy hatalmas adag trágyával. Nehéz lett volna beletalálni, gondolom. Ez a későbbiekben még fontos lesz.
Folytattuk utunkat Sahy felé, az utakon brutális mennyiségű hó, alatta tükörjég, élmény volt. Pusi szerintem ennyit még életében nem tekergette a kormányt, ha a fogaslécben lett volna km számláló, simán mutatott volna 100 kilométert.
Eredetileg 8-kor találkoztunk volna a határnál, 9-re sikerült is odaérni, nem baj, ez még belefér. Üdvözlés, egymásnak örülés, Dzso és Timi-féle túrós-kukoricás izé kóstolás (finom volt!), térképelemzés.
Elindult a 13 fős nemnormális Skodás társaság Szlovákia szívébe. Dzso már az első kanyarokat koppkeresztben abszolválta, megalapozva a hangulatunkat. Előkerültek a walkie-talkiek (köszi Kika!), úgyhogy rendszeres volt az előrejelzés, mikor jön szembe valaki, és mikor nem, na akkor lehet tolni neki.
Közben az ablaktörlők elkezdtek jegesedni, ezzel elveszítvén alapvető funkciójukat, az ablaktörlésre való intenzív hajlamot. Ablakmosó spricni ugyan volt, de nagyjából dísznek, úgyhogy az első pár kilométeren elgondolkoztam, hogy mi a lókolbászt fogok én itt csinálni két napon keresztül: a motor üvölt, az ülés hosszú távon nyomja a derekamat, ki nem látok, de legalább meleg van.
Nem sokkal később Dzsotól kaptunk új ablaktörlőt, ezzel egy fokkal jobb lett a helyzet, bár még így is be lehetett tervezni 10 kilométerenként a kötelező jégvakarást, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
Úgy 50 kilométerre lehettünk a határtól, amikor Pusi Rapidja így szólt:
Vagyis sehogy nem szólt, az a baj. Valószínűleg a gyújtás ázott be, it's not a problem, Pusi mester megmozgatta, megvolt az első kocsitolás is, mentünk tovább. Úgy 500 méterrel később Pusi megszólalt: elszállt a gázpedál. Félreállás, Rapid magától lefulladás. Zsírzsír. Előttünk állt egy lájtos derékszögű emelkedő is, csak hogy még szebb legyen az élet.
Az első kanyarig lendületvétel és emberi erő segítségével még fel is jutott az 5 személygépjármű, de onnan már tényleg sehová. Mackósnál volt tartalék gyújtás, amit Pusi behegesztett, közben a többiekkel kocsit tologattunk, hóláncot helyeztünk el rendeltetésszerűen.
Bence hóláncának a zacsija egyébként tartogatott egy kis meglepetést, egy felirat formájában.
Hullandásveszélyes gyerekek részére. Mivel gyanús volt, hogy már máshol is láttam hasonlovat, itthon rákerestem a gugliban. Mint az eredményen is látszik, zacskógyártó nagyhatalommal állunk szemben, az élet minden területén jelen vannak a hullandásveszéllyel.
Papa egyébként így reagált a felirat elolvasására:
A helybéliek nagyon kedvesek voltak, annak ellenére, hogy 5 Skoda bőgette a motort hegyre fel egy órán keresztül, kijöttek, de nem vertek meg minket, hanem adtak kölcsön hólapát.
Pár perc múlva fent voltak a hóláncok is, néhányan elindultak felfelé, aztán jöttek vissza, aztán megint fel, már én sem tudtam követni. Mondták, hogy a hegy tetején vannak a többiek, gondoltam, elindulok gyalog, nem lehet annyira messze a hegy teteje. Aha. Ennél a táblánál már éreztem, hogy ennyi erővel a Tour de France-on is elindulhattam volna láb nélkül:
Amíg megálltam folyóügyeimet intézni (sárga hóból ne egyél!), beért Temonddmeg Parádé Dániel is. A rendkívül intenzív forgalom ellenére senki nem kívánt felvenni minket, mindegyik autó tele volt, végül Sayonarának esett meg a szíve rajtunk, de mivel nála is teltház volt, hirtelen felindulásból a motorháztetőn helyeztük el megfáradt ülőszervünket, majd elindultunk fölfelé.
Ezt az élményt soha nem felejtem el. Alattunk lágyan duruzsolt a Skoda motor, lábam mellett a kipufogó, friss levegő, mindenütt hó, gyönyörű táj, és ahogy haladtunk fölfelé, lassan elénk tárult az a látvány, amiért gyerekkorom óta hatalmasat dobban a szívem: hegyek, völgyek, fenyőerdők, kis falvak. Elképesztően gyönyörű volt. Út közben videóztam is (leneessé', kapaszkodjá' rendesen!), persze a telefonom mentés közben elszállt (ment, és közben elszállt - jajj), úgyhogy ezt az élményt nem tudom Veletek megosztani, de nagyon mélyen elraktároztam magamban, villás targoncával, raktározási szerződéssel.
A hegytetőn átjutva jött az első komolyabb játszós etap, amiről sokat írni nem tudok, de ha a Richard Burns Rallyban ilyen szakaszok lennének, éjjel-nappal azt tolná mindenki.
Ez után következett egy lájtosabb, de csodaszép rész, amin kiderült, hogy Ricsinek mindenki MILF, (illetve 70 év felett exMILF)...
...majd jött az információ a vólkitólkin, hogy a következő útvonal kicsit húzós lesz. Hát az lett.
Fél méteres hó, alatta tükörjég, az út pedig úgy 20 centivel szélesebb az autóknál. Dzso távrecsegett is, hogy itt nyomni kell rendesen, mert ha valaki megáll, az életben nem indul el mégegyszer. Persze, hogy jöttek szemből. Egy Favorit.
Megkezdődött a 3 kilométeres freestyle tolatási verseny, és az első komolyabb "mennyit ér a dupla zokni a fél méteres hóban?" contest.
Amikor a brutál exkavátoron felfedezni véltük a hólánc nyomait, felderengett agyam legmélyebb bugyraiban, hogy ez nem lehet véletlen.
Közben a Taurus nevű szörnyeteg motorterében Pusi észrevett egy Skoda generátort. Hát igen, a vér nem válik grízzé.
Gyors hósárgítás, majd az új felnidivat tanulmányozása következett.
Pusi és a Teszkós hódísztárcsa esete (hód íz tárcsa?):
Bence diszkrét Skoda jeles dizájnolása:
És Dzso pályafelnije:
Elvoltunk, mint a fülesszatyor, közben Mackósék újra nekiveselkedtek az útnak, majd percek múlva jött az infó, hogy gyerteknyugodtan, simaügyez, nemkellfélni, nemfogfájni. Nekünk nem fájt, csak a lengőkaroknak, a köténylemeznek, meg úgy általában minden alkatrésznek, ami tengerszint fölött maximum 30 centiméterre helyezkedik el egy normális faroson. Azt még hozzátenném adalékinformációként, hogy az összes autó meg volt ültetve, plusz ültünk bennük legalább ketten (+csomagok), úgyhogy tökéletes képviselői voltunk a Skoda Motorsport offroad divíziójának.
Úgy 5 kilométer után született meg a döntés, hogy innen már nem megyünk tovább. A humanoid lényeken kívül az autók is így határoztak, enyhe felakadással demonstrálva véleményüket. Na, akkor gondolkozzunk. Megfordulni nincs hely, 5 kilométert meg tolasson, akinek két anyja van.
Sayonara elővette a hólapát (félelmetes egyébként, hogy egy komplett autósboltot és egy barkácsáruházat hozott magával a túrára, annak ellenére, hogy előző nap derült ki, ők is jönnek velünk - respekt és tisztelet), elkezdtünk ásni.
50 köbméter hó megfelelő irányban történő eloszlatása után készen állt a Skodafordító berendezés. A feladat nem hangzik bonyolultan: valaki beül, nyomja a gázt, a többiek pedig forgatják az autót. 1 óra múlva az összes autó meg volt fordítva, mi meg szarráfagyva, de nagyon régen röhögtünk már ennyit. Videó hamarosan várható Ricsi jóvoltából.
Visszafelé láttunk még egy útról lezuhant Audit is.
Hát igen, mit ér a Quattro, ha nem uralod...
Lassan elkezdett esteledni, 5 óra múlt, mi meg haladtunk összesen 100 kilométert reggel 9 óta, nem is rossz teljesítmény. A következő szakasz elég haladós volt, elakadás nélkül, viszont ennyire szép tájat még csak filmekben láttam. Gyönyörű szerpentinek, sodrós kanyarok, hatalmas fenyőfák, telihold, hó, a völgyben patakok, viaduktok, mindez az autók lámpája által megvilágítva, erre nincsenek szavak. Sajnos erről a részről nem nagyon találtam képet, de itt egy hasonló, közelítvén egy város felé, ugyanolyan fílinggel:
El lehet képzelni, milyen látvány lehetett mindez a hegyekben...
Gyors tankolás, ahol Pusi maszek módszere a csomagtartó kiolvasztása mindenképpen említésre méltó jelenet volt.
Igen, az ott téli szélvédőmosó folyadék. A részletezéstől eltekintek. A kutasok egyébként is érdekesen néztek ránk, nem is tudom, miért.
Időközben megszaporodtak a jetik és a szervdonorok is, előzgettek minket végig, pedig toltuk neki rendesen. Azon gondolkoztam, hogy vajon a szlovákok ennyire jól vezetnek, vagy ennyire nem tudják, hogy hogy kéne vezetni? Mindegy, nem unatkoztunk egy percig sem.
Úgy 20 kilométerre lehettünk a szállástól, amikor lezajlott a következő beszélgetés a távrecsegőn:
- Szeretnétek még egy talicskaútvonalat?
- Persze, hogyne!
- Ti nem vagytok normálisak...
Ez tény, nem vagyunk, úgyhogy nekivágtunk az ismeretlennek. Az előző elakadós részhez hasonló útviszonyok, koromsötéttel és durva lejtőkkel megtámogatva, este 10-kor. A megállás tuti ottmaradást jelent. Még be is nyögtem poénból, hogy mi lenne, ha jönne szemből egy Favorit, bár ennek az esélye konvergált a nullához, ezen a környéken ember nem jár. Fél perc múlva jött szemből egy Favorit. Engem meg nagyon szerettek.
Sebaj Tóbiás, újra előkerült a hólánc, Kormar levitte a szintidejét 1 perc/lánc alá. Köszönjük szépen.
Láncok fent, mindenki megérkezett, folytathattuk utunkat. Az emelkedő után egy 19%-os lejtő következett, majd egy völgybe érkeztünk, ahol levettük a hóláncot. Itt éreztem újra azt, hogy valami mesében vagyok. Mellettünk nagysodrású patak, amelynek csobogása visszhangzott a környékbeli hegyeken, elképesztően friss levegő, konkrétan rá lehetett könyökölni az oxigénre.
Este 11 körül értünk Liptovský Mikulášba Liptovský Jánba, ahol el lettünk vala szállásolva. Takaros házikó, kedves öreg nénivel és bácsival, abszolút pozitív csalódás volt. Amikor kétségbeestem, hogy nem hoztam papucsot, a lábam meg jégkorszakot idéző kompozícióban díszeleg, a néni elkezdte hajtogatni: papučky, papučky, és kinyitott egy szekrényt, tele papuccsal. Nem is tudtam, hogy a papucs ennyire nemzetközi szó. Mindig tanul az ember.
Persze a legnagyobb papucs 40-es volt, nekem meg 45-ös a patám, de legalább már nem fázott a talpam annyira. Pár pillanatra kölcsönkértem Temonddmeg Dani tangapapucsát is, de az elsődleges nemi jellegeim megváltozásától való félelem közepette gyorsan vissza is szolgáltattam őket jogos tulajdonosának.
A biológiai fegyvernek minősülő zoknikat hermetikusan elzártam a külvilágtól egy zacskó segítségével, majd kéz- és lábmosás, táplálkozás után beültünk a közös helyiségbe. Ekkorra már majdnem éjfél volt, mindenki hulla fáradt, de azért előkerültek az alkoholizálásra szolgáló eszközök, és elkezdődtek a bajok.
Temonddmeg "Parádé" Dániel feltalálta a Bohorovkát, amit úgy kell elképzelni, hogy a fél deci Becherovkát egy deci borral támogatta meg. Érdekes tanulmányt készíthetünk a Bohorovkázás különböző fázisairól.
A látvány perceken belül elfajult:
Majd a konstans progresszivitás jegyében felvette a "vigyorgok, de mi van?" arcot:
Na jó, azért másokról és készültek érdekes képek.
Nem háborgatom tovább a közízlést, a további képek megtekinthetőek itt.
Hajnali 3 körül már kezdtünk kidőlni, így elhatárolódtunk a további alkoholizálástól, pedig azon ritka alkalmak egyikét tapasztalhattuk meg, amikor még maradt bőven felhasználható italmennyiség.
Reggel 7 után pár perccel Dzso abszolút diszkréten, már-már anyai szeretettel ébresztgetett minket (telefonról egy hadsereg üvöltése bele az orcánkba), rendkívül kipihentnek érezte magát mindenki. Kötelező vödör kakaó + cigi kombó, az erkélyen ez a látvány fogadott:
El tudnám nézegetni minden nap...
9 körül már újra úton volt a társaság, volt 1-2 csapatós szakasz, de csak a "szokásos" gyönyörű táj, és a kilinccsel előre történő közlekedés jellemezte az etapokat.
Mondjuk rendesen beszartunk, amikor megjelent a szembejövő sávban egy mozgó hókupac. Talán valami Peugeot lehetett, amelynek rendkívül magas értelmi szinten lévő tulajdonosa úgy gondolta, nem kell letakarítani a havat a kocsiról. Konkrétan tényleg úgy nézett ki, mint egy kisebb fajta jéghegy, csak az első szélvédőn lévő 20x20 centis kémlelőnyílásból jöttünk rá, hogy nem az Északi-sark egyik darabja száguldott el mellettünk. Tükör, lámpa, ablak, minekaz?
Sajnos nem sikerült lefényképezni a delikvenst, pedig simán beküldtem volna a TotalCar-ra kémfotó gyanánt.
A nap fénypontja kétségkívül az a szakasz volt, amelyik állítólag minden Tátra-túrának kötelező része, de mivel egy újszülöttnek minden vicc új, hangos gügyögéssel és fitymacsattogással kísérve haladtunk végig a jó 20 kilométeres csapatós szakaszon. Széles út, szinte nulla forgalom (de meglepően sok magyar), tökéletes minőségű hó, hát ilyen nem is létezik. Persze izzott a walkie rendesen, nehogy valakinek baja essen. Pedig Baja Magyarországon van, na mindegy.
A hegyről leérkezvén volt egy kis para, ugyanis megérkeztek a rendőrbácsik. Egy darabig azt hittük, mi vagyunk a vadászat célpontjai, de amikor ők is használatba vették a racsnit az elfordulás megkönnyítésének céljából, felsóhajtottunk. Ott készült az első igazi csapatkép is:
Így néz ki a csapatunk, amikor egész nap csapatunk. Ez meg jajdeszar volt. Egyébként még így is hiányoznak páran a képről, többek között Papa is. Bár az sem kizárt, hogy ő fényképezett.
Hazafelé igazából már nem volt semmi extrém történés, legalábbis annyira hulla voltam, hogy nem nagyon maradt meg semmi. Találtunk egy full noname benzinkutat, ami két dolog miatt is érdekes volt.
Az egyik érdekesség a kutas leányzó mosolya volt, amely úgy sugárzott, mint napfény a sötétségben. Nagyon adta. A másik érdekesség a budi, és itt jön képbe a post elején említett Teszkós wc is. Ha létezik kontraszt a világon... Gyönyörű tisztaság mindenütt, a szarószékek előtt újságok, ha valakinek kedve támadna olvasgatni. Fullra töltött papír, és olyan illat, amilyet nemhogy wc-ben, de még sehol máshol nem éreztem. Komolyan elgondolkoztam, hogy be kéne költözni. Ez Európa!
Vettünk egyébként Deli csokit, ami finom volt, meg Mackós valamit, amiről nem tudta, hogy mi, aztán felolvasta a címkén található szöveget Dzso bácsinak. Ez a párbeszéd így nézett ki:
- Blablablablabla, ez szlovákul mit jelent?
- Szójaszelet.
- Úristen, mit vettem???
Diszkrét röhögés harsant fel a távolban, s lavinák zúgtak alá a végtelenbe.
Na jó, rövidre fogom, mert már rágjátok a fülem, hogy hol a következő post. Így is dél óta írom folyamatosan, és már 6 óra múlt.
A következő keményebb résznél Dzsonak megadta magát a kipufogója, vagyis egy csavar engedte el magát, de már jött az info, hogy másnap fillérekből megcsinálták, úgyhogy ez sem volt annyira vészes. A határtól 80 km-re érzékeny búcsút vettünk egymástól, és szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába.
Este 8 körül értünk vissza Pestre, Pusiék háza előtt Ricsi még fényképezett egy Favorit coupét.
Negyed 10 körül már itthon voltam.
Mindent összevetve fantasztikus volt a túra, jövőre mindenképpen ott a helyem, de remélhetőleg már saját autóval.
Köszönöm Pusinak, hogy boldogíthattam az anyósülésről két napon át, köszönöm Ricsinek, hogy hazahozott, köszönök mindenkinek mindent, de leginkább Dzso bácsinak köszönjük ezt az élménydús két napot!
További képek és videók hamarosan, addig is legyetek rosszak, és amíg esik a hó, csak kilinccsel előre.
Kalandtúra 2010
Megyünk a Tátra
Az embernek élete folyamán meg kell hoznia néhány nehéz döntést. Ilyen lehet például egy autóvásárlás, egy oroszlánszagú rozmár örökbefogadása, de akár az is, hogy megvesszük-e akciósan 990 forintért a Kisvakond DVD-t a Tecsóban, vagy inkább a leárazott Kozel állományra romlunk rá nagy erőkkel. Ez utóbbinál lényegesen nagyobb döntés előtt álltam az elmúlt napokban: Meglesz a félévem, vagy teljesül a gyerekkori álmom?
Döntöttem. Az egyetem megvár, de ha Tát községen gyártanának echte magyar teherautókat, akkor azt mondanám: megyünk a Tát, Rába. Bár Dzso bácsi mindig ledobja a láncot, ha Tátra-túra néven emlegetjük a "kalandtúrát", de ez van, na. A Tokio Hotel frontembere sem örülhet, ha lebuzizzák, mégis gyakran így jár.
Tavalyelőtt ők voltak a rossz gyerekek:
Ilyen helyeken rosszalkodtak:
...és ilyeneket láttak...
Raklap sör Pusinál, hálózsák (ezt mondja a raccsoló is, ha megkérdezzük, hogy milyen virágok vannak a kezében: há lózsák!), vödrös kiszerelésű kakaó, fél vagon szalámi nálam (lesz holnap elvileg), meleg zokni, sapka, sál (na az nincs), hólánc, hullahopp karika, strandlabda előkészítve. Szombat hajnalban indulás, aztán csak kilinccsel előre...
Story time - Moszkvics vs. Babakocsi
Először is mellnézést kérek mindenkitől, mostanában nem nagyon írtam semmit, konkrétan szarni nincs időm, vizsgaidőszak rulzik. Meg amúgy nincs is miről, Kázmért már egy hónapja nem láttam. Persze mikor is lenne indokolatlanul borzalmas mennyiségű hav az utakon, ha nem akkor, amikor nekem nincs kocsim...
Úgyhogy marad az ablakban nyálcsorgatás, valamint az üvöltő, lapjával közlekedő sorhatok és boxerek hangjának diszkrét fitymacsattogással történő megtámogatása.
Úgy volt, hogy szombaton indulunk két napos csapatós túrára a szlovák hegyekbe, de természetesen úgy alakultak a vizsgáim, hogy ezen akción történő részvételem elég masszívan megkérdőjelezhetővé vált. Keep on smilin', nem baj, lesz ez még így se.
Pár napja betöltöttem a 23-at, és ilyen vén szar lévén elkezdtem Kesének storyzgatni egy jófajta akciós sör társaságában. Ez adja a mai post aktualitását is, tekintve, hogy Kese barátom megfulladt a röhögéstől, gondoltam megosztom eme jóságokat mindenkivel, aki erre téved.
Tehát, based on a true story, avagy miből lesz a cserecsótány, első rallys élményeim következnek, zsírpapírba csomagolva:
Még annyira kis koromban, hogy meg sem születtem, megkaptam minden gyermek legnagyobb álmát, egy pedálos moszkvicsot. Gyönyörű flip-flop bilikék színben pompázott. Már a faceliftes verzió volt, tehát nagyjából úgy nézett ki, mint itt a jobb oldali:
Vannak rólam olyan képek is, amin éppen benne feszítek, és nagyon kemény nézéssel terrorizálom a környékbeli streetracereket, de scanner hiányában ezeket a képeket majd később tolom az orcátokba.
Szóval megkaptam a Moszkvát, örültem neki, jajdejó. Pár hétig sikerült is rendeltetésszerűen használnom, csodálkozott is a világ, hogy némá, Petike megjavult, wtf. Egy szép napon azonban nagyapám úgy döntött, kiviszi Petikét a Salgó Rallyra. Erről majd még írok részletesebben, mert ez a nap megváltoztatta az életemet, de a lényeg, hogy Petike látta, amint irtózatos sebességgel zúznak el mellette a VFTS-ek (bár akkoriban még nem voltak annyira elszállva maguktól az emberek, hogy minden sufni mélyéről előásott, leporolt kockát VFTS-nek hívjanak, de na, adjuk meg a módját), majd lapjával esnek be az első kanyarba. Ami feltűnő volt, hogy a lepra ledobta mindegyikről a lökhárítót.
Petikének se kellett több, a hazaérés utáni harmadik másodpercben már műtötte kifelé a lököst tartó csavarokat egy dióhéjjal, mer' ugye csavarhúzó, ütvefúró nem gyerek kezébe való. A lökösök eltávolítása után a könnyítés áldozatává vált a szélvédő is, bár ez alapban plexiből volt, szóval nyugodtan beszélhetünk Pedálos Moszkvics Racing Edition kivitelről is akár.
Teltek-múltak az idők, nagyapám közben megcsinálta a hajtást sperresre, mert a Moszkva eredetileg egykerék hajtású volt (ha jól tévedek, a jobb hátsó kapart). A sok kaparástól lassan megadta magát a hajtáslánc, kikönyököltek a pedálok. Nagyapám ezt a problémát egy fél raklap dróttal oldotta meg, az illesztési hézag pedig meglehetősen kínai licenszesre sikerült. Ennek köszönhetően iszonyatos csattogással járt minden egyes pedálrúgás, a rendőrbácsik már akkor beszólogattak, hogy hangos az autó. Meg persze a lökös hiánya is zavarta őket, illetve addigra a hátsó rendszámot is eltávolítottam a könnyítések jegyében, meg nehogymá' lelőjön a trafi, ha éppen alázok a pályán.
Itt egy részt ugorjunk át, gyengébb idegzetű olvasóinkra való tekintettel nem írom le, hogy hogyan sikerült lebiztosítóznom a Moszkvicsot, de lényeg, hogy a hátsó kerékjárati ív szépen bepuszilta a kerekeket, így a mobilitás, mint fogalom megszűnt számára létezni. Vagyis mondhatnánk úgy is, hogy az önhordó konstrukcióból sikerült majdvalakiviszi konstrukciót csinálni. A Moszkva bekerült két sufni közé, az alvázszámot azért kivágtam, eltettem ínségesebb időkre.
Na, ha már Moszkvics nincs, kellett keresni valamit, amivel elütöm az időt, és lehet koppkeresztben közlekedni vele. Kutatásaim anyám régi babakocsijának fellelését eredményezték a padláson, amely tökéletes alapnak tűnt egy ütőképes rallyautó megépítéséhez.
Persze nem a mai műanyag fullextrás, ABS-es babakocsikra kell gondolni, ez egy kőkemény darab volt a '60-as évek elejéről, magnéziumfelnikkel, tekercsrugókkal. Nem viccelek. Képet sajnos nem találtam még hasonlóról sem, pedig Gugli a barátom, Wiki a barátnőm. Az alsó része olyasmi volt , mint ez:
Persze ilyen kaszni soha nem volt rajta, az ülést meg elrágták az oposszumok. Nem baj, beleszerkesztettem a Moszkvicsból megmaradt Sparcot, úgy tologattam a szomszéd Zsoltikát, amíg egyszer ki nem borítottam 160 környékén egy bal2 sodrósban. Azóta nem láttam.
Később megjelentek a kötelező tuningelemek. A sárvédőket kiszélesítettem kartonból, hogy a pogizott kerekek is aláférjenek. Aztán szemet vetettem dédnagymamám botjára, ami nagyjából így nézett ki, csak sima fa volt a markolata is:
Kicsit lefaragtam a végéből, és feldrótoztam a babakocsi alá. Oldalra kivezetett kipufogó roxx. Mondjuk utána úgy elvertek, mint kezdő alkoholista szülő a családi pótlékot, de azért jól nézett ki.
A tekercsrugók ellenére is eléggé pattogós volt üresen a gép, és mivel babakocsihoz nem gyártanak állítható keménységű Koni gátlókat, a Bilstein meg drága volt, így más megoldás után kellett néznem. A megoldást a 40 kilós tőke jelentette, amelyen anno nagyapám vágta mindig a fát. A fatőkét meg nem mondom hogy, de elhelyeztem a Sparco ülés helyén, a bukóketrecbe beszorítva. Ja igen, addigra az is volt. A tőke tökéletesen homológnak bizonyult, jól megszorult, ki sem lehetett robbantani belőle. A babakocsi alvázát egy farostlemezzel erősítettem meg, hogy bírja a terhelést, a kerekekről pedig leszedtem a dísztárcsákat. A kocsi elejére egy fél lavórból csináltam nagylököst, mer' az kell rá, egész kulturált GTI-lookalike lett a végeredmény. A szélesített sárvédők hátsó felét megtámogattam még lábtörlőből készült lifegő sárfogókkal, ilyenekkel, mint ezek a pirosak ehun e:
A babakocsi úttartása a módosítások után végre tökéletes lett, nagyon kellemes rugózással, stabilan fogta a kanyarokat. Apróbb nehezítés volt, hogy így az építmény össztömege meghaladta a 45 kilót, én meg voltam akkoriban vagy 30. Érvényesíteni kellett a régi Skodás szabályt: lendületből megyünk. Ez néha igen jól ment, a lökhárítót a második napon sikerült lebontanom a garázs sarkával, nekem meg a gyomromba állt a tolóka (vagy mi a szar az, aminél fogva tolják a babakocsit? Szár? Fogantyú? Kormány? mindegy), majd pár héttel később a magnézium felni tört ketté egy balháromban a csatornán át. Na, akkor gondolkozzunk. A Moszkvics akkor még a sufnik között árválkodott, annak vannak kerekei, de nem váltóméret egyik sem, meg ugyebár a babakocsi tengelyének átmérője volt vagy 1 centi, a Moszkvicsé meg másfél. Valahogy ráütöttem, kihézagoltam, egy dróttal lebiztosítottam, tökéletes lett. Kicsit dragsteres kiállása lett a babakocsinak a szélesebb hátsó kerekekkel, de az úttartása még jobb lett, mint előtte, viszont kímélni kellett a technikát, az aszfaltos nyüstölést nem igazán szerették a típusidegen hátsó kerekek, úgyhogy átnyergeltem az aszfaltos gyorsasági futamokról a rallycrossra.
Ősz lévén a kertbe szabad volt a bejárás, a krumpli már ki volt ásva, lehetett pályát építeni. A Skodáról megmaradt, lecserélt gumikból felraktam a pályát, ami az építőelemek korlátozott számából és a kreativitásom hiányából adódóan egy nyolcas lett. Meg nem mondom, hány kört mentem ott, de az biztos, hogy amikor nagyanyám keresett, hogy menjek ebédelni, a következő látvány fogadta:
A kertben 8-as alakban hatalmas árok, az árok aljáról iszonyatos motorhangok, Weber-hörgés, lefúvószelep, sírós váltó, és valahonnan nagyon mélyről föld- és sárdarabok távoznak az atmoszféra irányába. Na, akkor ott lesz Petike. Valahogy kiástak, a csatornázó cég pedig megköszönte a segítséget.
A babakocsis ámokfutásaimnak az vetett véget, hogy 6 éves lettem, és Gödöllőre költöztünk. A 40 négyzetméteres panel nem biztosított elegendő teret a babakocsival történő randalírozásra, az iskolába meg azért mégsem illik így beesni, bár az udvar nagyon hívogató volt. A Moszkvics a babakocsi-upgrade után pár héttel elszállítódott a szemétgyűjtésre. Később láttam, ahogy viszi el a teherautó, nagyon sírtam utána. Bánatomban olyat borultam a babakocsival, hogy 2 napig alig tudtam lábra állni. Veszélyes üzem a versenyzés, na.
Még annyit, hogy a sikereimen felbuzdulva Skodálatos Dani is elkezdett bloggerkedni, itt olvashatjátok sós szeletekkel.
Ajándék lónak ne számold a lábát
A szilvesztert Pusiékkal töltöttem, voltunk Padödö koncerten is, életem meghatározó élménye marad. Szabó Jánosra kézfelrakás, körülnézés, úristenmennyicsöves, úristenholvagyunk, najómenjünkhaza. Ettől függetlenül jó volt a Szilvi meg az Eszter, ráadásul annyira jó gyerek voltam 2009-ben, hogy még ajándékokat is kaptam. Dzso bácsi hozta a szokásos Porcica és Chrumky adagot, ők így néznek ki:
A Porcica egy ilyen nemistudommilyen tormás-mustáros izét takar, amivel nagyon vigyázni kell, mert simán leküld az ember belőle egyszerre fél raklappal a gyomrába, aztán meg csodálkozik a budin, hogy miért lilul a feje. Egyszer már hengerfejes lett tőle a gyomrom, vagy nem tudom, mindenesetre olyan állagú dolgokat produkáltam, amik nagyon hasonlítanak egy erősen hengerfejes Skoda olajbetöltő sapkáján található radioaktív anyagokra. A Chrumky pedig olyan ropogtatnivaló, mint a szar ízületeim.
Nagy "majdodaérekegyszer" Ricsi barátunk is odaért, egyszer. Kétszer mondjuk durva lett volna. Hozott egy kis csomagot, először nem mertem kibontani, azt hittem, elutaztunk levélbomba. Levélbom ott van Esztergom mellett. Végül csak kibontottam, és találtam benne mindenféle gyönyörűséget. P44 Ákos (mostmár rátalál a gugli is) küldött nekem mutatóóóóóóóóóóóóóóóóóóót.
Ami ronda, de finom. Majd átfújom. Küldött még átlátszó üveget is a fordulatszámmérőmre. Mondjuk annyira koszos, hogy nem látszik át, de majd megtakarítom, és akkor jajdenagyonszéplesz.
Pusitól kaptam a legjobb ajándékokat. Az egyik egy hézagmérő, amin végre nem random alapú számozás van, állítólag 23 forintért vette. Nem baj, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy van rajta nullahárom. Róla hirtelen nem találok képet. Mindegy is, képzeljetek el egy standard hézagmérőt, ami csótányboncolási célokra is tökéletesen alkalmas. Na, ez is olyan.
A másik ajándék egy igazán szívmelengető tárgy, először nem is akartam elfogadni, de Pusi olyan jólelkű, hogy arra nincsenek savak. Taramtaram, eredeti csehszlovák gyári zsír új fantasztikus szélsőjobbos hűtőmaszk darab, echte Skoda felirattal. Lábba könnyedt a szemem. Vagyis szembe lábadt a könnyem. Mindegy. Szép.
Az ajándékokat ezúton is nagyon köszönöm.
P.s.: A következő szilveszteri bulira viszek karácsonyfát.
Update: Pusi közben szólt, hogy Perkonak is köszönjem a maszkot. Neki is köszönöm szépen.
Analizáljunk
Ha valaki szomorú, akkor ki kell ékelnie a szomorúságát. Erre pedig a legjobb megoldás a BÚ ÉK.
Eltelt egy év, jajdenagyonszépvolt, jajdenagyonfoghiányozni. Mondjuk annyira nem. Ami tény, hogy a tavalyi évben sikerült végre igazán belsőséges kapcsolatot létesítenem Kázmérral, gyakorivá váltak a szexuális élmények is (szanaszét sz.patott). Végignyomtunk 6 versenyt, néha eredményesen, néha eredménytelenül, de azért nagyon jó volt. Ha már soha nem lesz versenyautóm, akkor is emlékezni fogok ezekre a napokra. Na, már kellőképpen lehúztam mindenki hangulatát, úgyhogy evezzünk egy kicsit vidámabb vizekre, vagy menjünk végig vizibiciklivel a Rákos patakon.
Május 29-én indult a blog, június 3-án csatlakoztam a Gúgl Enölájtikszhez. Azóta tudom, hogy mennyire szerettek, és milyen sokat olvasgattok. Először számháborúzzunk egyet, aztán majd jönnek a vicces részek is.
Június óta 2008 emberi lény lelt rá az oldalra, összesen 5120-szor kattintottatok rám, és 7821 oldalt néztetek meg. Nem is rossz. A blogon töltött átlagos idő pontosan 2 perc, ami ugyan nem hangzik túl jól, de vegyük figyelembe, hogy nagyon sok embert a Google irányított ide, de nem találták, amit kerestek (vagy megijedtek a vérfarkasoktól), így azonnal ki is léptek.
A térkép szerint legtöbben (4797) Magyarországról böngésztek, de a top 3-ba belefért még Svédország (53) és Szlovákia (47) is. Ugorjunk egy kicsit, a sor végén Kazahsztán árválkodik 1 látogatóval, de annak az 1-nek is nagyon örülök. Tényleg.
A referring site-ok közül legtöbben a Skodaklubról érkeztetek (1125 látogatás), de sokan rám kattantak Perko oldaláról (392) és a Belsőségről is (174).
A keresők közül egyértelműen a Google nyert, viszont néhány kulcsszónál leesett az arcom. Igen, most jön a dolog vicces része, vegyük sorra a legfurcsább keresőkifejezéseket, amelyek ide vezették az embereket. A top 25 következik.
1. skoda 130 blogspot p44 - 22 látogatás.
Pedig p44 Ákos esküdözik, hogy nem ő volt. Valószínűleg valaki másnak lehet p44-fétise, és 22x leellenőrizte, hogy írtam-e már ilyenről. Egyébként hamarosan írok mostmár Ákosról is, csak hogy örüljön.
2. nagy diszkogómb olcson - 7 látogatás.
Na igen. Addig oké, hogy nagy, de mi az a diszkogómb? Ráadásul 7-szer. Az agyam eldobom.
14 percet töltött az oldalon, hátha talál. Olcson.
3. hány liter vére van egy zsiráfnak - 2 látogatás.
No comment. Egy dolog, hogy zsiráf, de hogy van ember a Földön, aki így kérdez a Guglitól, az félelmetes. Milyen választ várt? Hatvanhárom, vaze?
Ettől függetlenül 1 perc 43 másodpercig még keresgélt a blogon, hátha megtalálja a választ.
4. rézangyal arculatváltás - 1 látogatás.
Annyit fülyült a rézfán, hogy eltorzult az arca.
5. szpid - 1 látogatás.
Drogozzunk az interneten, gyerekek!
6. 2009 kese - jészfényszaru - 1 látogatás.
Gondolom Kese és Jászfényszaru között volt 2009-ben egy rallysprint.
7. aki hülye haljon meg kinek a pap - 1 látogatás.
...kinek a pap ne mondjon misét?
8. barum gumi szar - 1 látogatás.
Nem mindegyik.
9. be kell írni a forgalmiba, ha autódekoráció történt - 1 látogatás.
Be hát. A lángnyelves matricát is. Bár jobb lenne, ha azt egyből forgalomból kivonással büntetnék.
10. el lehet rakni egy vezérlést 180 fokkal - 1 látogatás.
El.
11. flexeltem szikra ment a szemembe - 1 látogatás.
Szar lehet.
12. gázfröccs gumiszag ki nevet a végén - 1 látogatás.
A gumis nevet a végén.
13. h bóna márta pvc hegesztő - 1 látogatás.
Aaaaaaziiiigeeeennn!!!
14. hogy néz ki a majomkenyérfa - 1 látogatás.
Újabb ékes bizonyítéka, hogy nem mindenki tudja használni a Guglit.
15. house diagnózis féltékenység hogyvolt - 1 látogatás.
Így.
16. itt a piros hol a rendőr - 1 látogatás.
Új magyar kártyajáték van születőben.
17. kagylóülés hany orat ültethető - 1 látogatás.
Hogy mit? 20 perc ücsörgés után minden kagylóülés elfárad, utána mozognia kell egy kicsit.
18. kelemen anna szoros segg - 1 látogatás.
Csak reménykedni tudok benne, hogy valóban ezt akarta írni, és nem angol billentyűzeten kíváncsi Annácska szőrös popsijára...
19. kelemen anna és a répa színe - 1 látogatás.
Ez szerintem BG volt, de nem mernék rá megesküdni.
20. moshatom a generátort? - 1 látogatás.
Ó, hogyne.
21. nedfor szpid.hu - 1 látogatás.
Az. Nedfor. Szpidponthu. Sírok.
22. pusi keresese - 1 látogatás.
Jelentem, Pusit megtaláltuk.
23. skodának nem megy egy henger - 1 látogatás.
Még jó, hogy nem megy neki.
24. vdd diszni - 1 látogatás.
Mi van?
Remélem nem őt vágta méretre...
Hát nagyjából ennyi volt 2009. Mindez 13 rendszeres olvasóval megtámogatva. Köszönöm mindenkinek a részvételt. Mert ugye a rész vét el, nem a fontos.