Újra itt a nyár, gyönyörű az idő, a Balatonban elszaporodtak a hangyák, ennél tökéletesebb körülmények nem is kellenek ahhoz, hogy eltöltsünk 3 gyönyörű napot néhány elme- és kaszniroggyant Skodás között.
Csütörtökön Kesével elugrottunk Tecsóba, megvettük az alapvető élelmiszereket: sör, ásványvíz, sör. Az már egészen mellékes, hogy normális szúnyogriasztót nem lehet kapni, de kutyakajából 19 féle van. Nem baj, végül lett az is, hamar este lett, majd reggel fél 7, amikor Kese megérkezett... volna, ha nem 3/4 8-kor érkezett volna meg. Megértem, ki kellett takarítania az autót, matt műszerfallal nem lehet csajozni. Pesten találkoztunk BG-vel, Zsoltival és Bacsiékkal, majd elindultunk a magyar tengerhez vezető hosszú úton. Nem siettünk, időnk volt bőven, nyugodt 80-90-es utazóval battyogtunk végig a lankás lankákon (lanka = fiatalkorú helyi hálózat) mígnem Kese gondolt egyet, hogy ugyan ki kéne már égetni a gyertyákat, meg kéne hajtani a gépet úgy 150-ig, nem sok az esélye, hogy pont azon a fél kilométeres szakaszon állnak a fényképész bácsik. De pont azon a fél kilométeres szakaszon álltak. Ha készült fotó, érdekes lesz, mert éppen erre a nagyon szolid, kedves, nyugodt muzsikára végeztünk végtelenített táncmozdulatokat, véletlenül sem vicsorogva.
Majd kirakjuk a falra. Dél körül már lent is voltunk, köszöngettünk mindenkinek, aztán egy jó hideg sör társaságában ledőltünk a fűbe. Nyugalmunkat csak egy biciklis kisgyerek zavarta meg, aki olyan elemi erővel fejelte le az egyik táblát, hogy nagyobbat szólt, mint a debreceni nagytemplom harangja. Szerencsére a kicsinek semmi baja nem lett, Zsolti pedig feltalálta a Nekimenni Tilos táblát.
Bacsi eközben ádáz küzdelmet vívott a Lada pumpával, majd a Büki Tomiéktól kölcsönkapott ipari hurkatöltővel élte ki matracpumpálási perverzóiját.
A nagy munkában úgy megéhezett, hogy megkívánt egy doboz sóletet, amelyet az erre a célra kifejlesztett benzines rezsón hevített ehető hőmérsékletűre.
A konzerv nem azért ilyen homályos a képen, mert ennyire szar a telefonom, hanem azért, mert járó motornál forgott a blokkon. Besírtunk.
Közben konstans alkotóelemmé vált a sör a kezünkben, majd lassan ránk esteledett. Éppen az éjszakai fürdőzés szenvedélyének hódoltunk, amikor megjelent egy 14 éves lánycsapat egy 12 éves alfahímmel és egy vezérmilffel felszerelkezve. Kérdezték a partról, hogy hány évesek vagyunk, mire mi teljesen őszintén 64 és 72 közötti válaszokat adtunk nekik. Ezen az alfahím úgy kiakadt, hogy fejest ugrott a vízbe, de gyorsan rájött, hogy ettől vizes lesz, úgyhogy el is hagyta a területünket villámgyorsan, koherens energiákat rászabadítva a feltörekvő sakkválogatott nemzeti közgyűlésén megjelenő három vödör kék radiátorra.
Rozs Feriék életmentő gulyása után (nagyon finom volt, köszönjük!) 1 óra körül ledőltünk, a többiek aludtak, én pedig csendben hallgattam a szúnyogok vuvuzeláját. Hajlani fél 5 körül már egészen brutális volt a helyzet, szavakba nem önthető, mivel a szavak nem vödör. Aki látta Alfred Hitchcock Madarak c. méltán híres alkotását, az el tudja képzelni a látványt, csak itt csőrrel ellátott élőlények helyett szúnyogok gomolyogtak felhőkbe tömörülve, félelmetes hangorkánt generálva. 5 órára elcsendesedett a környék, így elaludtam, majd Kesére és a Dübörög a Házra ébredtem 6-kor.
Bacsi eközben ádáz küzdelmet vívott a Lada pumpával, majd a Büki Tomiéktól kölcsönkapott ipari hurkatöltővel élte ki matracpumpálási perverzóiját.
Már emelkedik a sátor
A nagy munkában úgy megéhezett, hogy megkívánt egy doboz sóletet, amelyet az erre a célra kifejlesztett benzines rezsón hevített ehető hőmérsékletűre.
Mire jó a négyleömlő...
A konzerv nem azért ilyen homályos a képen, mert ennyire szar a telefonom, hanem azért, mert járó motornál forgott a blokkon. Besírtunk.
Közben konstans alkotóelemmé vált a sör a kezünkben, majd lassan ránk esteledett. Éppen az éjszakai fürdőzés szenvedélyének hódoltunk, amikor megjelent egy 14 éves lánycsapat egy 12 éves alfahímmel és egy vezérmilffel felszerelkezve. Kérdezték a partról, hogy hány évesek vagyunk, mire mi teljesen őszintén 64 és 72 közötti válaszokat adtunk nekik. Ezen az alfahím úgy kiakadt, hogy fejest ugrott a vízbe, de gyorsan rájött, hogy ettől vizes lesz, úgyhogy el is hagyta a területünket villámgyorsan, koherens energiákat rászabadítva a feltörekvő sakkválogatott nemzeti közgyűlésén megjelenő három vödör kék radiátorra.
Rozs Feriék életmentő gulyása után (nagyon finom volt, köszönjük!) 1 óra körül ledőltünk, a többiek aludtak, én pedig csendben hallgattam a szúnyogok vuvuzeláját. Hajlani fél 5 körül már egészen brutális volt a helyzet, szavakba nem önthető, mivel a szavak nem vödör. Aki látta Alfred Hitchcock Madarak c. méltán híres alkotását, az el tudja képzelni a látványt, csak itt csőrrel ellátott élőlények helyett szúnyogok gomolyogtak felhőkbe tömörülve, félelmetes hangorkánt generálva. 5 órára elcsendesedett a környék, így elaludtam, majd Kesére és a Dübörög a Házra ébredtem 6-kor.
Bár jelen esetben nem a ház dübörgött, hanem a fehér Skoda mellettem, de a lényegen nem változtat: tökéletesen sikerült kipihennem magam.
A kötelező fél liter kakaó elfogyasztása közben új dekorációs elemeket fedeztünk fel Zsolti autóján.
Nonfiguratív dekor
Hallottam én éjszaka, hogy valami csörömpöl, de azért ez mégiscsak durva. Valószínűleg az utolsó életben maradt turulmadár röttyinthette oda aktuális hangulatának megfelelő műalkotását.
Nem volt mit tenni, kis csapatunk elindult autómosót keresni, mert a trágya már rendesen marta a festéket. Nem is turul volt ez, inkább a Szent Kromofágmadár személyesen. A víz és az autósampon hatására először habzott az idegen anyag, majd a motorháztetőt átütve göröngyös maradukká változott, és elrohant.
Eközben Kese és BG megjárta a helyi Tecsót, majd visszatértünk a kempingbe. Nem sokkal később elindultunk felvonulni, ahol megint rájöhettünk, hogy melyik országban élünk. A külföldiek mosolyogtak, integettek, a magyarok meg vagy pofán röhögtek minket, vagy csak szimplán ergya nézést erőltetve kívántak minket a pokol legmélyebb bugyraiba. Ez van, ezt kell szeretni.
Felvonulás után kis séta a kempingben, Büki Tomi frissen vásárolt kilósát már régebben kinéztem magamnak. A kérdésre, miszerint elvinne-e egy körre, természetesen igen volt a válasz, csak előbb el kellett távolítani a szélvédőről Kisvakondot, nehogy véletlenül megadja magát a nagy hajtásban. A próbakörből három dolgot vontam le:
1. A 100-as Skoda nem is annyira lusta, mint gondoltam. Kis kerékkel meglepően fürgén szedi a lábát még a gyári motorral is.
2. A 100-as Skoda tényleg rohadt jól fordul, nem csak urban legend.
3. Kell. Nekem. Egy. 100-as. Skoda.
Kéne
Nagyapámnak is volt egy, tulajdonképpen abban az autóban nőttem fel, majd erről is írok, ha egyszer lesz időm... Szóval előjöttek a régi emlékek, megcsapott a tipikus 100-as illat, mert ez nem szag, ez ILLAT, előttem a majdnem függőleges szélvédő, hátul ordít a motor, süvít a hűtő, váhhhhh...
Kora este Danaskull is beesett egy fél 120-assal, a forgamiban a Skoda 60L típusjelzés állt. Rat style rulz, köténylemez meg azmiaz.
Rohadjak meg, nekem bejön.
A kötelező fél liter kakaó elfogyasztása közben új dekorációs elemeket fedeztünk fel Zsolti autóján.
Nonfiguratív dekor Hallottam én éjszaka, hogy valami csörömpöl, de azért ez mégiscsak durva. Valószínűleg az utolsó életben maradt turulmadár röttyinthette oda aktuális hangulatának megfelelő műalkotását.
Nem volt mit tenni, kis csapatunk elindult autómosót keresni, mert a trágya már rendesen marta a festéket. Nem is turul volt ez, inkább a Szent Kromofágmadár személyesen. A víz és az autósampon hatására először habzott az idegen anyag, majd a motorháztetőt átütve göröngyös maradukká változott, és elrohant.
Nem lennék a kefe helyében
Eközben Kese és BG megjárta a helyi Tecsót, majd visszatértünk a kempingbe. Nem sokkal később elindultunk felvonulni, ahol megint rájöhettünk, hogy melyik országban élünk. A külföldiek mosolyogtak, integettek, a magyarok meg vagy pofán röhögtek minket, vagy csak szimplán ergya nézést erőltetve kívántak minket a pokol legmélyebb bugyraiba. Ez van, ezt kell szeretni.
Felvonulás után kis séta a kempingben, Büki Tomi frissen vásárolt kilósát már régebben kinéztem magamnak. A kérdésre, miszerint elvinne-e egy körre, természetesen igen volt a válasz, csak előbb el kellett távolítani a szélvédőről Kisvakondot, nehogy véletlenül megadja magát a nagy hajtásban. A próbakörből három dolgot vontam le:
1. A 100-as Skoda nem is annyira lusta, mint gondoltam. Kis kerékkel meglepően fürgén szedi a lábát még a gyári motorral is.
2. A 100-as Skoda tényleg rohadt jól fordul, nem csak urban legend.
3. Kell. Nekem. Egy. 100-as. Skoda.
Kéne Nagyapámnak is volt egy, tulajdonképpen abban az autóban nőttem fel, majd erről is írok, ha egyszer lesz időm... Szóval előjöttek a régi emlékek, megcsapott a tipikus 100-as illat, mert ez nem szag, ez ILLAT, előttem a majdnem függőleges szélvédő, hátul ordít a motor, süvít a hűtő, váhhhhh...
Kora este Danaskull is beesett egy fél 120-assal, a forgamiban a Skoda 60L típusjelzés állt. Rat style rulz, köténylemez meg azmiaz.
Rohadjak meg, nekem bejön.
Megvizsgáltuk, hogy miért nézett ki Casper a csomagtértetőn, aztán újra előkerült a sör, majd kicsit később Bacsi fenyőfapálinkája is. Innentől felgyorsultak az események, a szúnyogok pedig újra előbukkantak. Így nézett ki például a wc:
Kicsit közelebbről nézve pedig így:
Kicsit közelebbről nézve pedig így:
Ennyi gnút egy csempén én még nem láttam
Ami ezek után történt, az mára már történelem. Volt minden az M63-tól a néniig, a tükörben lévő női keblektől az injektorig. Másnap reggeli arcszerkezetünkkel nyugodtan pályázhattunk volna az év Kiszel Tündéje címre, de szerencsére nem volt nálunk egy gramm Donatellácska sem. Kakaóért viszont el kellett menni, úgyhogy Dani kocsijával elgurultunk a közeli kisboltig. Szegény autó nem is sejtette, hogy ez az utolsó útja a végzet előtt, Kese ugyanis kitalálta, hogyakkormostőfélóraalatt összedob egy Wéreb karbit, amitől nagyon fog menni az autó, meg nagyon nem fog enni semennyit, de előbb még Mazsi elvitt minket egy körre a "kisegyöttel". Jól megy az az autó, na.
Kese épp önfeláldoz, és levegőcsavart ás elő
Ez volt 10 körül, majd Kese, Dani és Zsolti nekiestek a karbinak. 4 után nem sokkal már be is röffent a gép, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lelkes kis csapat ez idő alatt kicserélte a gyújtást is, a főtengelyről és a szelepekről nem is beszélve. Mi közben BG-vel ettünk dupla hamburgert 550-ért, meg láttunk egy kisgyereket, aki olyan szinten telerotyogtatta a pelenkát, hogy olyat még ember nem látott. És még volt benne... Jaaaa, BG pedig felfedezte Babi nénit. Csőőő!
Miután az összes gépjármű újra járóképessé avanzsálódott, búskomoran elindultunk hazafelé. Igazából innentől semmi érdekes dolog nem történt, csak álltunk a dugóban pár órát, meg Zsolti kezdte el rángatni a kéziféket a sünök orra előtt a Camponában. Mivel nem csuktak le minket, ezért gyorsan be is zárta a kulcsot a kocsiba, hogy aztán feltűnésmentesen kelljen feltörni a mozgó zöld objektumot a rendőrbácsik szeme láttára. Ezek után Zsolti megkérdezte, hogy megyünk-e be szarni. Nem mentünk beszarni.
Este 10 körül értünk haza, szép volt, jó volt, jövőre is megyünk, de akkor azért rá fogjuk borítani a kempinges vadőrre a biciklijét, mert arra volt esze, hogy végig razziázzon, de arra nem, hogy véletlenül a megbeszélt árfolyamon legyünk elszállásolva indokolatlan hirtelenséggel.
Kázmérról meg majdténylegírokmár, de mire összegyűlik annyi történés, hogy legyen értelme postolni, addigra elfelejtem a felét.
Gellért egyébként vett egy Vectrát.
Laci bácsi összejött Babi nénivel, Jolán pedig felkapta a vizet, mert megtudta, hogy Jose Armando terhes. Kloáka néni kétszer is végigsöpört az utcán, mire megtalálta a híres-nevezetes Kömburukszi Ambahurt, Esmeralda pedig újra látja a fától az erdőt, pedig a pszichológusa megtiltotta neki, hogy élő emberhúst egyen vacsorára nátriumszósszal.
Kese épp önfeláldoz, és levegőcsavart ás előEz volt 10 körül, majd Kese, Dani és Zsolti nekiestek a karbinak. 4 után nem sokkal már be is röffent a gép, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lelkes kis csapat ez idő alatt kicserélte a gyújtást is, a főtengelyről és a szelepekről nem is beszélve. Mi közben BG-vel ettünk dupla hamburgert 550-ért, meg láttunk egy kisgyereket, aki olyan szinten telerotyogtatta a pelenkát, hogy olyat még ember nem látott. És még volt benne... Jaaaa, BG pedig felfedezte Babi nénit. Csőőő!
Miután az összes gépjármű újra járóképessé avanzsálódott, búskomoran elindultunk hazafelé. Igazából innentől semmi érdekes dolog nem történt, csak álltunk a dugóban pár órát, meg Zsolti kezdte el rángatni a kéziféket a sünök orra előtt a Camponában. Mivel nem csuktak le minket, ezért gyorsan be is zárta a kulcsot a kocsiba, hogy aztán feltűnésmentesen kelljen feltörni a mozgó zöld objektumot a rendőrbácsik szeme láttára. Ezek után Zsolti megkérdezte, hogy megyünk-e be szarni. Nem mentünk beszarni.
Este 10 körül értünk haza, szép volt, jó volt, jövőre is megyünk, de akkor azért rá fogjuk borítani a kempinges vadőrre a biciklijét, mert arra volt esze, hogy végig razziázzon, de arra nem, hogy véletlenül a megbeszélt árfolyamon legyünk elszállásolva indokolatlan hirtelenséggel.
Kázmérról meg majdténylegírokmár, de mire összegyűlik annyi történés, hogy legyen értelme postolni, addigra elfelejtem a felét.
Gellért egyébként vett egy Vectrát.
Laci bácsi összejött Babi nénivel, Jolán pedig felkapta a vizet, mert megtudta, hogy Jose Armando terhes. Kloáka néni kétszer is végigsöpört az utcán, mire megtalálta a híres-nevezetes Kömburukszi Ambahurt, Esmeralda pedig újra látja a fától az erdőt, pedig a pszichológusa megtiltotta neki, hogy élő emberhúst egyen vacsorára nátriumszósszal.
.jpg)
