Nagytakarítás - 2. rész

Belefirkált: Maybe / dátum: péntek, december 11, 2009 / /

Tehát ott tartottunk, hogy még mindig selejtezek a szobámban. Lássuk, milyen kincsek kerültek elő az elmúlt 3 órában:


Opel Kadett/Vauxhall Astra GSi. Az első igazi Matchboxom volt, és miután az egyik hülyegyerek ellopta a 130LR-emet, ez lett az elsőszámú kedvencem is. Egy nagyon aranyos történet is fűzödik hozzá. Óvodában, talán középső csoportban már nagyon szét voltam esve a speedtől, a sör is elfogyott, úgyhogy elég durván neszójábe hangulatom volt. Elszívtam a maradék cigit, aztán mentem volna hintázni, mire egy kis szőke srác (talán Dani volt a neve?) nem akart odaengedni a hintához. Én voltam 12 kiló, ő kb. 8, de azért pattogott. Kicsit meg akartam nevelni, és jól fejbeküldtem a Kadettal (Kadettel?), mire a gyerek összeesett. Azt hittem, sírni fog, vagy valami, de nem, csak feküdt, és ömlött a vér a fejéből. Odaszaladtak az óvónénik is, hát kiderült, hogy Petike úgy beleműtötte a személygépjárművet Danika fejébe, hogy az betört. Danikát elvitte a mentő, Petike meg 2 hétig büntiben volt. Azóta nem merek megütni senkit Matchbox-szal. Egyébként egész jól viselte a dolgot, a rugózása azóta is hibátlan, csak a festék kopott már meg rajta egy kissé az elmúlt 20 év alatt. Azért még mindig szeretem... Danitól meg ezúton is bocs, ha olvasná a blogot. Bár nem hiszem. A Kadett egyébként még visszatérő motívum lesz a mai nap folyamán.


Gátlótakaró/védő kupak/sapka/izé. Még a Konikkal együtt kaptam. Régóta kerestem, sejtettem, hogy megvan valahol, de hogy pont a zoknis fiók alján találtam meg, az még engem is meglepett.


Huuu, hááááááá, az első beugróm a Hungaroringre, gyorsulási versenyre. Ha jól rémlik, akkor egy pénteki napon hozta a postás a jogsimat, másnap este már úton voltam a Ringre. A 105-össel ofkorsz. Bár a versenyen nem indultam, de összefutottam ott egy nagyon jó arccal, aki 120-assal alázott. Aznap éjjel tőle kaptam ezt:


Ez egy alulap, vagy mi. Sportpedálokat akartam belőle csinálni. Igen, 1 napja volt a kezemben a jogsim, és már sportpedál kellékeket gyűjtöttem a Hungaroringen. Noooormális? Szerencsére később eme elmebeteg tervemet elvetettem.


Régi Octaviás képeslap. Csak úgy. Szép. Már vagy 4 éve nem láttam. Asszem a Közlekedési Múzeumban vettem még az I. világháború előtt.


Skoda 105L felirat. Átlátszó. Hogy divatos legyek, vagyis trendy, úgy is mondhatnám: clear. Ilyet még soha nem láttam. Imike szerint simán csak le van róla kaparva a fekete festék. Igaza lehet. Ettől függetlenül nekem tetszik, de ha valakinek kell, szóljon, vihető ócsójé'. Skoda 130LR feliratot beszámítok.


Mikulás nyalóka, vagy mi. Kiskoromban mindig elrakosgattam a csokipapírokat, hogy aztán ipari mennyiségben lehessen lehordani őket a kukába. Ezt azonban nem olyan rég raktam el, az elrakás apropója a csomagolás hátulján keresendő:


A kép nem sikerült túl jól, de így szól a leírás: CSOKINYÚL PÁLCIKÁN.
Pedig nem is az volt benne. Brühühühühü.


ATE-636 utolsó zöldkártyája. Nagyapám utolsó autója, és az én első autóm is volt egyben. Majd még írok róla is, van mit.


Nagyapám autóklubos tiszteletbeli tagsági kártyája. Ennél a résznél kicsit megálltam orrot fújni, letörölgetni a könnyeimet. 1968-ban kezdődött az érvényessége... Ha még élne, biztosan örülne neki, hogy megtaláltam. Na hagyjuk inkább, mert nagyon fáj...


Maszk. Piros. Sisak alá való. Nem tűzálló, bár még nem próbáltam felgyújtani. Tavaly télen hoztam el még a Klubok Harcáról, ahol Patonai Lacival és Kesével irtottuk az ellenfeleket a Skodaklub képviseletében. Azt nem tudom, hogy el lehetett-e hozni, vagy sem, mindenesetre a zsebemben maradt. Egyébként megtaláltam a hozzá tartozó nyakpasst is.


Ha 5 nappal ezelőtt találom meg ezt a sapkát, akkor jajdenagyonörültemvolna. Én lehettem volna a mikulás. De nem így alakult, úgyhogy megpróbálok új divatot teremteni a maszkos-sapkás mikulás dizájnnal. Pont optimális, úgyis terjed a H1N1. Meg a H2O.


Favorit szelepfedél. Még az 1.4-es motorra szántam, gondoltam, jól mutatna felpolírozva. El is kezdtem a polírozást.


Az oldala már kezdett alakulni, aztán feladtam. Vagyis szünetet tartottam. Úgy másfél évet. Most újra megtaláltam, lehet, hogy még az idén befejezem. Ami viszont nyugtalanít, hogy ha egy ekkora szelepfedél másfél évre el tudott rejtőzni a szobában, akkor vajon hol lehetnek a madárpókok?...


Képes Autó Expressz, 2005. január 27. Kicsit ízlelgessük a dolgot. Autó Expressz. Most akkor autó vagy vonat? Hm. Friss jogsival a kezemben nagy autóvásárlási lázban égtem. Éppen akkor kaptam meg az örökölt fél milliómat, amit minden áron kocsira akartam költeni, ahelyett, hogy elittam volna, mint más normális 18 éves. Lássuk csak, milyen gépjárműveket szemeltem ki akkoriban magamnak:

BMW E30 316i, 1990-es. Ezüstmetál, alufelni, hifi, stb. És a kötelező morcosítás. 495000 volt az irányára. Valószínűleg valami boyracer autó lehetett. Ami érdekes, hogy a normálisabb állapotú E30-ak ma is ennyibe kerülnek. Hmmm... Egyébként még ma is beleülnék, mászkálósnak simán elfogadnám.


Honda Civic 1.5 GL, 1990-ből. 214000 km-t hazudtak bele. Mondjuk akkoriban még lehet, hogy hihető is volt. Szépnek nem túlságosan szép, de mászkálósnak ugyancsak elfogadnám, mint a BMW-t.


Alfa Romeo 155 1.8 TS. 1995-ös, lízingből visszavett autó volt, kerek fél milláért. Ha nem volt nagyon szétütve, akkoriban nagyon megérte volna ennyiért. Ma már nem kéne. Valahogy jobban tetszenek az újabb Alfák. Hát még a régebbiek. Ez meg pont nem.


Audi 80 2.0i, 1991-es évjárat. Lízingből visszavett autó, az ár alku nélkül 480e. Dísztárcsák hiányoznak, a fényezés már a képen is mattnak látszik. Tuti munkás/csempészautó volt. Ma már nem kéne, elég jellegtelennek érzem a formáját...

Ezeken kívül még vagy 200 autót bekarikázgattam, mint hülyegyerek a TV-t a Legyen ön is milliomos alatt. Egyiket se vettem meg. Szerencsére. Vagy nem. Mindegy. Itt jött képbe újra a Kadett.

Egy jóbarátom apjával elmentünk nézelődni egy autópiacra (ha dízelmozdonyt dugnak az orrlyukamba, akkor sem emlékszem már, hogy melyikre), erős vásárlási szándékkal, egy kis foglalóval a zsebemben, és zabszemmel a valagamban. A felhozatal olyan szívderítő látvány volt, mint három csöves kétheti kocsmázás után. Levedlett, bortány állapotú autók szarráwaxolva, már füstölésre is alkalmatlan gumikkal, 200 kilós "neszójábeköcsög" nepperekkel. Kiszemeltem egy 2 literes Vectrát, amiről kísérőm azonnal le is beszélt, mondván 8 liter fölött zabál. Ha tudná, hogy mennyire örülnék ma a 8 literes fogyasztásnak... Sétálgattunk, sétálgattunk, majd egyszercsak felkiáltott: Megvan az autód! Döbbenten néztem balra. Ott állt egy ilyen izé:


Egy Kadett. Amúgy semmi bajom nem volt a Kadettekkel (Kadettokkal?), de ebben a színben annyira rusnya volt szegény, hogy szebbet szarok. Jah, a képen látható példány még nagyon jó állapotúnak számít ahhoz képest, amelyik ott kacsintgatott rám fáradtan, összeszorított ajkakkal: Vigyél haza, vigyél haza... Körbejártam, megcsodáltam a fél kiló wax ellenére is hullaszürke lökhárítókat, a házi készítésű diagonál slickeket, a rohadó felniket... 430 ezer Forintra tartották. A mellette lévő lakókocsiban megtaláltam a neppert. Nyeltem egyet, és megszólaltam: Jo-jo-jóónapot kívánok, izé, érdekelne a Kadett. Mondta, hogy oké, és leült zabálni. Úgy tolta az arcába a háromemeletes hamburgert, mintha legalább egy common rail rendszer segítette volna belülről. Miután fél Etiópia éves kajamennyiségét magába rántotta, újra megszólaltam: Ki szeretném próbálni...
Na azt az arcot kellett volna lefényképezni. Nagyjából ez volt ráírva: Ki a phaszom vagy te itt, kis csíra, meg akarod venni az egyik autómat??? Mit képzelsz te magadról???
Ehhez képest csak böfögött egyet, és megjegyezte, hogy nincs benne akksi. Mondom akkor legyen szíves szerezzen egyet bele. Oké, de az nem jár az autóhoz. Ezek után meg kellett volna kérdeznem, hogy motor jár-e hozzá, vagy majd azt is hozzak, ha elviszem...
Az akksit két böfögés, három fingás, és egy elmormolt monológ (miafszmrtkellzzlaszrralszrakdnibzmeg) közepette beküzdötte a helyére. Közben feltűnt, hogy az autóban nincs gumiszőnyeg. Nem baj, legalább láttam, hogy nem lyukas az alja. Legalábbis a fény nem megy át rajta. 3 perces köszörülés után pöccre indult az autó. Szelephang, csörömpölés, minden, mi szem-szájnak hányingere. Már éppen be akartam ülni a vezetőülésre, amikor közölte: naneeeeeem, majd ő elvisz engem egy körre. Kicsit furcsálltam a dolgot, de nem mertem nagyon kekeckedni, hátha rám böfög, és ott halok meg a mávkék rémség vezetőülésén...
Helycsere, indulás. A történet háttere, hogy február eleje lévén 30 centis hó volt. Azért a szarrákopott diagonálokkal megkapartatta az autót. Még kettesben is, demonstrálván az 1.4-es motor által nyújtott hihetetlen 60 lóerőt. Majd hatalmas satufék a jégen, "látod milyen fasza a fék vaze, most lett felújítva" kommentárral. Ezek után visszatolatott, és közölte, hogy ennyi volt a próbakör. Hm. Kísérőm ezerrel rá akart dumálni, hogy vegyem meg az autót, elkezdtem hát alkudozni. Ez úgy nézett ki, hogy én mondtam valamit, a nepper pedig közölte, hogy 430. Ezt játszottuk egy darabig, aztán megtettem az első lépést a lejtőn lefelé: lefoglalóztam. Egy fost. Amiről TUDTAM, hogy fos... Ahogy sétáltunk kifelé, rám kacsintott egy (látszólag) tiptop állapotú Polo is, 450-ért. Sajgott a szívem.
2 nappal később nagyapám elvitte a 105-öst Vajvoda mesterhez, hogy felkészítse az aktuális műszakira. Ha már nekem nem kell az autó, elrohangál majd ő vele. Vajvodától hazafelé már hívtam is a neppert, hogy dugja fel a seggébe a 20ezer Forintot, nekem széthegyezett faros Skodám lesz... De ez már egy másik történet.