Téli álom

Belefirkált: Maybe / dátum: hétfő, december 14, 2009 / /

Pakolás a szobában, előkerül egy kabát. Anyám kérdezi: Téli? Á, lom.
Szombaton délután hazavittem Kázmért. Beálltam vele nagyanyám udvarára, megsimogattam, letakartam... Még az utolsó útján is hibátlanul teljesített, megérdemelten szenderül téli álomra. Remélem tényleg csak téli álom, és sikerül tavaszig elegendő pénzt összelapátolnom a kápéem vizsgára...


Nagyon, nagyon fog hiányozni...

HAHAHAHAHAAAAAAAAAAAAAAA

Álmodozás vége. Eredetileg ennyi lett volna ez a bejegyzés. Túl rövid? Túl hihetetlen? Mesébe illő? Nekem is az lenne. Ugyanis imádott Kázmérom megint elintézte, hogy 50000 karakteres blogpost legyen egy 80 kilométeres útból.

Már az indulásnál éreztem, hogy nincs jó medve, öööö kedve, alig akart magához térni, úgyhogy hozzám tért. Elég erőtlen volt, fáradtan vonszolta el magát a benzinkútig. Beálltunk a kútra, kapott jófajta evo neot, felfújtam a kerekeit, ettől kicsit jobb medve lett. 78 kilométer állt még előttünk, a gyújtás 3 hónapja rendben, vízszint rendben, mintha még olaj is lenne a karter alján, nagy baj nem lehet. A generátor ugyan csapágyas a little bit, de ha megszorul, akkor max összekötöm valami harisnyával a vízpumpát és a főtengely ékszíjtárcsát, simán eljutunk nagyanyámhoz akksirú'.

Hatvanig gond nélkül elgurultunk, ráfordulás a 21-esre, krúzolás kifelé a városból. Anyám a hátsó ülésen, beszorítva egy garnitúra Rapid ülés és 2 slick közé, egyszercsak megszólal: Mi ez a hang? Mondom ne idegesíts már, semmi rendellenes hang nincs, még a generátor is elhallgatott, minden rendben. Izé... Elhallgatott a generátor? Mivan? Ránéztem a műszeregységre, a töltésjelző lámpa halványan parázslott. Na mondom akkor most adta meg magát. Egy pillantás a vízhőfokmérőre, 100, 110, 120, ajjajjjjjajjj...
Gyors index, egykettedre arc alsó kitüremkedése kerti munkát végez. Vagyis félreáll ás. Már éppen keresgéltem az ékszíjnak minősített speciális madzagot, amikor hirtelen ötlettől vezérelve felnyitottam a motorháztetőt. Ékszíj oldalt ledobva, hibátlan. Mitől jött le? Megforgattam a generátort, nem szorul. De valami furcsa. Valami nagyon-nagyon furcsa.

Na mi a furcsa a képen?


Igen, az olajbetöltő kicsi sap (sapka) elhagyta magát, mint hülyegyerek a lakáskulcsot. De nem csak ez az érdekes. Segítek.


Az ott egy ékszíjtárcsa. Helye. A vízpumpáé. És persze nincs belőle olyan a kocsiban, ami a Tartal család összefoglaló néven. Vagyis nincsenek Tartalék. Na akkor gondolkozzunk. Addig gondolkoztam, amíg felhívtam Gabit. Felvázoltam neki a problémát, erre olyat mondott, ami bearanyozta az egész napomat: Iszonyat apró fekete magvas növényed van (mákod), épp nem dolgozok, mindjárt keresünk Sanyinál valami vízpumpát, és indulunk.
Fontos info: Sanyi = Vajvoda Sándor, a Skodások Skodása.
Zsír, meg vagyok mentve. Na akkor haladjunk egy kicsit, párszáz méterre van egy kajálda, annak a parkolójáig elevickélünk valahogy, mégse a főútvonalon álljunk már neki egy komplett motorgenerálnak. Pöccröff helyett pöccböff, 2 henger, semmi erő. Jajdejó. Nem baj, parkolóba beállás, k.rvaanyázás, várakozás. Motorháztető nyitva, ülök nagy nyugodtan 300-as vérnyomással (ez már nagytengelynek minősül?), egyszercsak beáll mellém egy dobozos izé. Mondom wtf. Emberünk lehúzza az ablakot, megszólal: Látom nyitva van a motorháztető, tudok valamit segíteni?
Némá, hát ilyen emberek is vannak még? Jól esett. Mondtam, hogy már úton van a segítség, de azért köszönöm szépen a nedvességét. Ok. Kitolat, kocsi seggénél megáll, motortérbe benéz, a tükörből pont láttam az arcát. Nagyjából így nézett ki:


Szerintem nem erre számított.

Közben volt vagy mínusz végtelen fok, én meg az őszi kabátomban indultam el, merminekatéli, úgyiskocsivalmegyünk. A szar belém fagyott konkrétan. Lehet, hogy még azt a betegséget is elkaptam, amikor egy hegyes rúdszerű valami szövöget, s a nagy teherautó ideges, ráadásul Gyuszi még jobban becézve egy orosz autóval rendelkezik. Vagyis tű sző, s MAN dúl, a Gyu Ladás.

Lassan megérkeztek Gabiék. Itt kezdődtek a problémák. 120-as vízpumpát találtak, nekem meg Favorit (Felicia) volt fent. Na ez így nem lesz jó. A Favorit blokk egyik tőcsavarján van egy stift, amire a 120-as vízpumpa nem megy rá. Vajvoda mester pillanatok alatt kiműtötte. Zsír. Viszont van még egy probléma: A 120-as pumpán van egy szevasz, izé, cső, ami a fűtéshez megy. Ez a Favoritnál totál másképp van megoldva. Le kéne dugózni. De mivel? Nézzünk szét a csomagtartóban...
Pakolás, kaparászás, egyszercsak Vajvoda mesternek felcsillant a szeme: megvan! Megfogott egy rozsdás fékmunkahengert, és a győzelem jeleként a nap felé tartotta. Filmbe illő jelenet volt. A sors keze, vagy lába, már nem is tudom, de ezt a fékmunkahengert idétlen idők óta hurcolászom a csomagtartóban, céltalanul. A benne lévő dugattyú pedig pont homológ alkatrész a 120-as vízpumpa kimenő csövébe, dugó gyanánt.

Gabival gyorsan kivertük, mármint a dugót, aztán behelyezte őt jól megérdemelt helyére. Mármint a dugót.


Már csak egy bilincs kellett, a kiszedett tőcsavart pedig egy ajtóbehúzó izét rögzítő csavarral pótoltuk, ami így már átmenővé változott. Ha egy virág forog, de nem a szár körül, akkor valószínűleg a tő csavar. Na jó. Tömítés? Nincs, de van csapágyzsír, hát zsír. Pár perc múlva már járt a motor, folytathattuk utunkat. A vészmegoldás tökéletesre sikerült, olyannyira, hogy 70 fok fölé nem is ment a víz egészen hazáig.
Vajvoda mesternek és Gabinak pedig ezúton is nagyon szépen köszönöm a segítséget. Újra megtanultam, hogy olyan nincs, hogy egy Skoda nem megy.

Megérkezvén nagyanyám jó hírrel fogadott: Erzsike néninél épp üres a garázs, csak i.e. 430 óta nem volt kinyitva a kapu. Nembajaz, megoldjukminkaztat. Kázmérkipakolás, Erzsike nénihez elmenés. A kaput viszonylag könnyű volt kinyitni, mondjuk bezárni már nem lehet, de no para. A para inkább az volt, hogy a kapuhoz vezető út igazán enyhe, úgy 40% körüli lejtővel lett megtámogatva, Kázmérka meg le van ültetve a földre. Még jó, hogy kirámoltam előtte a csomagtartóból, így épphogy elfért az orra, és megmenekült a köténylemez a pusztulástól.



A garázsban pedig egy Ikarus is könnyedén megfordulna, Kázmérnak jó nagy helye lesz a téli álomhoz. Mára ezzel a képpel búcsúzom.


Azért hiányozni fog...