Nagy dolgok - 7-8. nap

És Kázmér még mindig nincs kész! Jejeje.

7. nap:

Kesével egész emberi időben odaértünk, még a nap is sütött, aztán neki át kellett ugrania Jászfényszarura, de visszajött, mert hiányoztam neki. Amíg házon kívül volt, kivettem a jobb hátsó féltengelyt, a bal hátsóban meg pótoltam a hiányzó csavarokat (sponsored by Ricsi), és meghúzgáltam, amelyiket meg kellett. Konkrétan mindet. Csoda, hogy nem esett ki szerencsétlen féltengely, alig fogta valami. A jobb hátsóban lévő megmaradt csavarok persze jól be voltak rohadva, hát persze, csak hogy könnyebb legyen. Ahhoz képest, hogy az első futó lógott, mint Bud Spencer aerobik edzésről, hátul meg alig fogta valami a féltengelyeket, egész jó úttartása volt szegény Kázmérnak. A jobb oldali egyébként simán jól viselte a zsírtalanított életmódot, nem találtam rajta semmi mutációt. Nem is kell rá gumiharang, úgyis szétszakad 200 km után.


Amíg ezzel szenvedtem, Kese visszaért, úgyhogy nekiestünk a hangszórókiemelő konzol legyártásának. Hogy szép dizájnos legyen, Ricsi fékdobját használtuk fel az íves részek megrajzolásához, aztán Kese kidekopírfűrészelte a formát. Ez annyira jól sikerült, hogy megismételtük még egyszer.

Kifúrtuk a lyukakat a csavaroknak, hangszóró felcsavarozva, zsír lett. Közben találtam egy krumpliárus szurikátát az udvaron. Annyira negatív energiákat sugárzott a lehetséges tolvajok felé, hogy még a képet is elmosta.


Elcseréltem vele a felnijeimet egy láda krumplira. Ennek úgy megörült, hogy megnyitotta a kaput egy párhuzamos világba, és alakváltó lett. Sikerült elkapnom a pillanatot, amikor a testének hátsó fele még szurikáta, az első fele viszont már elindult a varacskosdisznulás felé.


Néhány másodperccel később már így nézett ki:


Jól áll neki a varacsk, de innentől kezdve folyamatosan disznott, hiszen ő a disznó, és a nevükből adódóan a disznók egész nap disznak. Ha lenne a környéken Wal, akkor tuti szeretne Walt Diszni.
Ezek után még kalapáltunk kicsit itt-ott, aztán hirtelen hazaértünk.

8. nap:

Annyi minden történt, hogy már nem is emlékszem. Első körben Kesével felszenvedtük végre a hátsó lököst. Ez Kázmérnál nem olyan egyszerű feladat, mint más, normális autónál, ugyanis törve volt szegénynek a segge, és elég érdekesek benne a furatok. Végül csak sikerült. Ezek után Kese alkalmazta a szabadalmaztatott gázvisszahúzó rugó tuning technikáját.


Keséről annyit érdemes tudni, hogy ha valamit eltervez, akkor azt szereti örök életűre csinálni. Ehhez még hozzájön az, hogy erős is. Lényeg, hogy lett egy véglegesített rugóm, az Atyaúristen se tudja leszedni onnan, pedig próbáltam levenni, mert őszintén szólva nem jön be annyira a gázfröccsöknél a "GLANNNNNNN" hangeffektus. De nem lehet. Tényleg nem. Dr. Flex esetleg megoldást jelentene, de ahhoz nem nagyon van kedvem, úgyhogy így marad. Legalább beindítás nélkül is tudom imitálni a motortúráztatást, kicsit fűnyírós jelleggel.
Befaragtuk a helyükre a hangszórókonzolokat is, de nem lehetett letekerni tőlük az ablakot. Ezt Ricsi tanácsára 2 cm-es lejjebb helyezéssel orvosoltuk. Nem baj, lett újabb 8 fölösleges lyuk az autón, könnyítés rulz.

Így néz ki egyébként a cucc. Az íve azért lett ilyen, mert a fékdob sem volt kerek. Vagy elcsesztük a kivágást, már nem is tudom... Majd szépen lecsiszolom, aztán kap fekete műbőr borítást, hogy illeszkedjen az ajtókárpithoz. De ez még a jövő zenéje...
Ezután összeraktuk a féltengelyt, kapott egy kis zsírt is (sponsored by Ricsi as well), csak hogy érezze a törődést.



Persze a helyére nem ment be, amíg bakon állt az autó, úgyhogy meghúzgáltunk még egyszer minden fékcsőcsatlakozást, Kese lecsekkolta a légtelenítő csavarokat, és elkezdtünk légteleníteni. Egész gyorsan ment, bár Pusi és Bence telefonos segélyvonala azért izzott néha. Közben olyat fosott a szomszédban lévő velociraptor, hogy simán áthallatszott a fröccsenés. Gyönyörű volt. Halk röfögéssel nyugtázta a dolgot, mi meg majd' megdöglöttünk a szagtól.
Na jó, akkor engedjük le Kázmért, dobjuk fel a hátsó kerekeket. Ez normális esetben egy egyszerű dolog, de nála nem. Ez az állat még alábakolva is lapjával akar közlekedni. A jobb hátulja alól simán kijöttek a téglák, csak gyanús volt, hogy a levegőben lebeg az autó. A lebegést akkor unta meg, amikor bal hátul is eltávolítottuk az építési anyagokat, és Kese berakta alá az emelőt. Az emelőt kitolta maga alól, és megindult a segge jobbra. Zuhant, zuhant, zuhant, maga alá gyűrve mindent, ami körülötte volt. Bár kicsit szemcsés lett a kép, de azért jól látszik, hogy mennyit közlekedett oldalirányban a segge.

Eredetileg a kis ösvénnyel párhuzamosan állt... Szerencsére nem lett nagy baja semminek, az emelő is túlélte. Kirángatás után Kese beszenvedte a féltengelyt a helyére, aztán elindultunk haza. Már csak egy nap, már csak egy nap, már csak egy nap... Legalábbis nagyon remélem.

1 megjegyzés:

Nagy írta... / 2009. augusztus 10. 4:44  

Bazz...el nem tudtam képzelni, hogy mi a tarka toszatot csináltatok az autóval futó nélkül, hogy úgy keresztbe áll.(stekklámpa attól lett oda?)Talicskaként nem túl nyerő...
Olajadat majdnem felrúgtam :)a garázs betonjáról még szívószállal sem lehetett volna visszatölteni Kázmérba. Apropó...tőcsért hozzatok, mert azom nincs, csak nagyon saras-fáradtolajas-eldugulós.