Nagy dolgok - a hatodik nap

A mai napon nem sok idő jutott szerelésre, viszont hallgattunk zenét, vadásztunk pókokra, meg előkerült Ricsi répája is.


A következő sorok olvasása 18 éven aluli olvasóinknak nem ajánlott.
Az egész úgy kezdődött, hogy még valamelyik múlt heti szerelésnél, intenzív csavarhúzó keresgélés közben megakadt a szemem a pincében unatkozó néhány szem (szál? hogy mondják ezt répául?) répán. /közben rájöttem: darab/ Néhány pillanatig simán elhittem, hogy Beta csavarhúzónyelek. Mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy percekkel előtte csöpögtettem a szemembe pár hektoliter fékfolyadékot, úgyhogy nem volt olyan éles a szemem, mint a répán élő nyulaknak (Kelemen Annának vajon milyen éles szeme lehet? Elvágja a gyémántot?) . Ezeket a tapasztalatokat a pincéből felérvén meg is osztottam a többiekkel, volt egy kis röhögés, aztán el lett felejtve az egész. Azonban ma Ricsi két meglepetéssel is szolgált. Az egyik az volt, hogy immáron 95%-osan működik a riasztó + kp zár párosítás, és a majomkenyérfán is friss gyümölcsöket találtunk. A másik meglepetése ez volt:


Mindig is tudtam, hogy Ricsi nem normális, de hogy ennyire nem, az még nekem is újdonság volt. Egyébként maga a szerszám teljesen használható, csak nem szabad vele megtépni a csavarokat, mert megszakad a répában a menet. Itthon aztán továbbgondoltam a koncepciót.


A béta karotin ugyebár az A-vitamin elővitaminja, melyből a bélfalban illetve a májban képződik az A-vitamin. Mellesleg ez adja répa színét is, az emberek bőrbarnításra is használják, szednek ilyen kapszulákat, stb. Amúgy az albínó nyulak nem esznek répát? Mindegy.
Répán túllépve, ma Bencével álmodtunk egy nagyot, miszerint majd jól befejezünk ma mindent. Aha. Nehezítésként nem voltak a fékcsövekhez alátétek és átereszcsavarok, a régivel meg nem illik gányolni, mert még a végén meghalunk, az meg nem kellemes. Bár még sosem próbáltam. Mellesleg este fél 9-re értünk oda Ricsiékhez, úgyhogy az ózonlyuk ellenére sem égetett már annyira a nap, hogy lássunk is valamit. További nehezítésként a fékcsőkulcs úgy elrejtőzött a fűben, mint nyuszi ül. Biztos répát keresett. Mire meglett, addigra rég meghúztunk mindent, ami él és mozog. Ezek után realizálódott Bencében, hogy Kese nem véletlenül flexelte 2 héten át a bal hátsó seegert: a jobb hátsó is szoros baráti kapcsolatba került a környékén lakó fémekkel. Este 10-kor már tróger dolog csörömpölni, úgyhogy gumikalapáccsal próbáltuk megkönnyíteni a szakítást, de ez kevésnek bizonyult. Épp a platós ZIL-lel rátolatás gondolatával játszottunk, amikor a rádióban felcsendült egy dallam. Felírtuk a szöveget, itthon rákerestem... You've been cheating and telling me lies...



Nem teljesen ez volt, hanem egy fokkal jobb, lájtosabb verzió, igazi '90-es évek végi oldszkúl hangzás, diszkógömbök, szánsájn, bícs, meg minden szar. Ennek a konkrét darabnak az előadója valami Niche, de ugyanez a dallam futott anno Deborah Cox neve alatt It's Over Now címmel, szerintem annak lehetett valami remixe, hatalmas hangja volt benne a csajnak.
Visszatérve a szerelésre, találtam a kocsi alatt egy rohadt nagy pókot.


A pók nagy része Pusi keze munkáját dícséri, én már csak hajtogattam egy picit rajta. Holnap kiderül, hogy mennyire eresztenek a csövek. Hátul is elkészült végre egy másik, csonka pók. Ez pont olyan, mint az öregek otthonában lévő levágott végtagú idős férfiak. Ők is csonk apók. Elnézést mindenkitől, ez kicsit morbid lett...


Bence ezek után összerakta Kázmér jobb hátulját, amennyire csak lehetett, én meg a bal hátuljáról ettem meg a maradék rozsdás sarat. Folytatás elvileg holnap, remélhetőleg már Kázmérhazahozással egybekötve. Köszönöm Bencének a mai segítségét, és Ricsinek a két meglepit.


Update: közben megleltem a zenét is: Freemasons pres. Deborah Cox - Watchin' (It's Over Now).
Így visszahallgatva már annyira nem üt, de ott és akkor, a kocsi alatt fekve nagyon jól esett.

2 megjegyzés:

Nagy írta... / 2009. augusztus 7. 4:38  

Mivel ma jöttek keresztapámék 11 körül, meg Kázmér már panaszkodott, és már vágyik a gödöllői parkolóba, ezért a riogatós központis kérdésre gyúrtam rá. A neves helytől, ahol munkám végzem sikerült szereznem csokit. No nem kókuszosat, hanem fehéret...sok csavarral:) Ez lendületet adott a mai munkának. Gyorsan bekábelezésnél elgondolkoztam(szoktam néha). Mivel ez a z AT-s tápos csirke két félből áll, fel is lehet cserélni, ami nem tesz jót az áram köreinek. Szemléltem, és hasonlóságot fedeztem fel a két csatiban. A pöcke egy kicsit máshol van, de az nem okoz problémát. Kiműtöttem a csatlakozókból az érintkezőket, és az AT-stáp csatlakozóit házasítottam a riasztó műanyag csatiházával.
Távirányító keresése közben ledöbbentem, mennyire eláztatta könnyeivel Kázmér a belteret. Köztük a távirányítót is. 2 miatyánk 1 hiszekegy és egy kontakt spré segítségével szerencsére sikerült működésre bírni.
Pákázás, ragasztás csavarozás, és már üzemkész is volt a rendszer. Ledet elhelyeztem, műszerfal izzóit leellenőriztem. OK volt mind. A venti működését is visszajelzi, mint hátsó ködlámpa. Itt azért egy darab diófát is kellett a kábel útjába tenni, mert képes volt izzón keresztül testremenni....de sikerült.
Gyujtás ráadásakor feltünt, hogy az olajlámpa megszűnt jelezni működőképességét. Izzó OK, de azért lecsekkoltam...far feltép...
Kábel a gombáról eltünt...de a saru is. No egy gyors forrasztás...közben a karommal megnéztem meleg-e a páka...meleg volt :S
Valaki adjon Petinek egy riogatós szirénát, hogy 100%-os legyen az elriasztó készülék :)Ha már nem kacsint a kocsi, akkor legalább hangja legyen egy kicsi :D
Holnap remélem sikerül időbe jönnötök ;)

Maybe írta... / 2009. augusztus 7. 12:25  

Riogatós sziréna beszerzése in progress, ha marad lóvé, az lesz a következő. Vagy hajókürt. Vagy rozsomáküvöltés. Tegnap elnyomkorásztam a távirányítót egy darabig, olcsó játék hülyegyerekeknek. Ma már hívtam Kesét, amint összerakta a szekrényüket, indulunk.