Nagy dolgok - az első 3 nap

Ahogy az előző postban is írtam, újra szanaszét bombáztuk szegény Kázmért. Ez az akció most éppen Ricsinél zajlik. A haditerv a következő:

- Első futó komplett cseréje, illetve felújítása, ültetés, első kerekek megterpesztése
- Fékrendszer cseréje 4 dugattyúsra, új fékcsövekkel, nyergekkel, tárcsákkal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel
- Elbeszélgetés a fékszervoval, hogy ugyan MUKODJ már, szervocső csere, szervodob csere
- Jobb hátsó féltengely belső gumiharangjának cseréje, illetve a tuning zacskó eltávolítása
- Hátfal átkábelezése, hátsó lámpák átalakítása can bus rendszerűre (na jó, csak kap egy csatit, hogy a következő hátfalleszedésnél ne ugassanak össze a kábelek)
- A galgahévízi kafferbivaly populáció nemi életének analízise
- Az autó komfortjának jelentős javítása további 2 db Blaupunkt hangszóró elhelyezésével az első ajtókban
- Madárijesztő, központi zár beépítése, tolvajok karóba húzását vezérlő rendszer kiépítése
- Szívócsonk repedésének megszüntetése

Öööö, asszem ennyi.

Első nap:

Az Úr megteremté a csatlakozót. Konkrétan úgy vettem a riogató + kp zár egységet, hogy már alapban egy bontott autóból került egy másik autóba, amiből kibontották, aztán belebontódott a kezembe. Ennek eredményeképpen pár dolog hiányzott róla, de Ricsi kreatív ember lévén mindent megold.


Épp volt kéznél egy 386-os gép a pincében, és nini, hát az AT táp egyik kábele éppen homológ alkatrész a kp zár vezérlőegységéhez is...


Amíg Ricsi faragott, addig én lebontottam az ajtókárpitokat. Szerintem vissza se rakom, simán jó így. Amúgy is csak fölösleges súly. Hogy annyira ne legyen jelentős a súlytöbblet, Ricsi kitalálta, hogy lyukakat fúr az ajtóba, így könnyítünk is, és még a kp zár motorját is fel lehet majd fogatni.


Közben befutott Kese is a gigaraj frissen épített teleszkópos motortérnyitó systemmel (beszarszbehugyozol edition), de mivel kezdtek határozottan korlátozottá válni a látási viszonyok, lassan elindultunk hazafelé. Előbb még levettük a kerekeket, felbakoltuk az autót, meg csináltunk még valamit, ami most nem jut eszembe. Hiába na, ekkora traumát nehéz feldolgozni.

Második nap:

Pusi & Bence in da house, ez lett eddig a leghaladósabb nap. 10 perc alatt kirántották az első futót, közben Kese tovább bakolta Kázmért egészen az égig, én meg bontottam a fékcsöveket. A fékfolyadék legfontosabb tulajdonsága, hogy csöpög. És amire csöpög, azt általában szétmarja, ez lett volna a sorsa Ricsiék gyepjének is, de nagy természetvédő lévén feláldoztam magam, és amíg nem érkezett meg a speciális bödön a fékfolyadék felfogásához, addig gyorsan a csövek alá tartottam a szemem, hogy abba csöpögjön az éltető lé. A gyep megmenekült, én meg prérifarkasokat megszégyenítő vonyítással téptem át az udvaron, egészen a vízcsapig. Aki hülye, haljon meg. Azóta minden sarokban Fekete Pákó dalokat hallok a bal szememmel. Adideadidi, adidiadide, énadiditodanemadom. Kázmér meg így néz ki a 3. emeletig bakolva, első futó nélkül:


Jaigen, ha már első futó... Kiderült, hogy miért viselkedett Kázmér néha úgy, mint kezdő alkoholista fél üveg abszint után. Összevissza csavarok mindenütt, a fele fellazulva, a lengőkarnak laza centis lógása volt, fő a biztonság. Kiszakadni nem tudott a futómű, de pont annyira lógott, hogy versenytempóban kiszámíthatatlan legyen az autó. E örö, e bódottá, e á örö é bódottá.
Közben Ricsi, Kese és Bence kőkeményen tuningoltak, lassan kezd összeállni Ricsi Felicia motoros talicskája is.


Szerintem 9 mp alatt meglehet vele a negyed mérföld, csak valahogy meg kell oldani a tapadást, talicskára meg viszonylag kevés gyártó kínál slickeket. Mindenesetre a hátsó kitámasztók már szépen terpesztenek, az úttartással nem lesz semmi baj, és a bukócső is profi munkának tűnik.

Amíg a talicska előkészült gépkönyvezésre, addig próbáltuk a hibátlan alkatrészeket kiválogatni a kezdetben 2, majd 3, végül 4 rendelkezésre álló futóműről. Több szem többet lát, de attól, hogy egy lengőkar hibátlannak néz ki, még kiderülhet felrakás után, hogy szét van ütve az egész. Vagyis felraknipróbálás közben, mert már fel se ment a hídra. Nem baj, vanmásiiiiiiiiiiiiiiiiiik. Az alábbi képen 4 első futóművet rejtettünk el:

A féltengelyről eltávolításra került a zacskó, amit a Bence & Co tuningművek alkottak rá még a múltkor, amikor nem volt kéznél normális gumiharang. A boltban 130-as fékelosztókocka néven árult alkatrészről kiderült, hogy valóban az, aminek árulják, csak éppen 2 különböző kéne, de 2 egyforma van. Ez kicsit hátráltatta a fék összerakását, mondhatjuk úgy is, hogy erre a napra mission failed. Meg közben egy búbos vöcsök elrágta a kuplungcsövet is, ami szintén nem volt jó hatással a munkafolyamatra. Ricsi és Kese ezután féltengelyeztek. A csehek nagyon ügyes emberek voltak, be tudtak rakni 30 tűgörgőt olyan helyre, ahová emberi körülmények között 10-et se lehet beütlegelni. Végül csak sikerrel járt az akció, Ricsi meg annyi zsírt tömött a gumiharang alá, amennyiből egy komplett etióp metropolisz lakossága 2 hétig lakmározott volna.
Aztán újra este lett, és lelkes segítőimmel útnak indultunk hazafelé.

Harmadik nap:

Amikor Kesével odaértünk, Ricsi még nem volt otthon, így hát jól betörtünk hozzá, és kiloptuk Kázmérból a szívócsonkot. A csonkról tudni kell, hogy már régóta elkezdett repedni, ez a folyamat mostanra annyira elfajult, hogy az alapjárat teljesen mellékvágányra állt, a teljesítmény szintén. Irány Jászfényszaru, Kese nagybátyja már várt minket, körbe is hegesztette a repedést. Még jó, hogy a mágnes ragadt a szívócsonkra, különben még az is megfordult volna a fejemben, hogy alufóliából csinálták. Ennyire vékony szar anyagot, áhhh... Háromszori próbálkozás után is maradt lyuk a csonkon, de ez nem Jancsin múlt, egyszerűen szar az egész, abból meg nehéz várat építeni.


Kesével és nagyapjával közben alkottunk egy tartókonzolt a gázbowdenhez, mert az előző állandóan elhajlott, és nem tudtam rendesen padlózni. 8-as kazánlemezből készült az új szerzemény, atomtámadás esetén nyugodtan lehet mögé rejtőzni, a sugárzást simán felfogja.
Kis beszélgetés, aztán irány vissza Galgahévízre. Ricsi már otthon volt, nekiesett a hátfal kábelezésének, mi meg folytattuk az első futót. Sajnos már nem volt túl sok időnk ügyködni, de nap végére így is elkészült a futómű bal oldala, rajta a kerékagy, féktárcsa, nyeregtartó. A nyeregtartón mondjuk még alakítani kell egy kicsit, mert még régebben bele volt szakadva egy csavar, ezért kicsit khm... gyenge benne a menet, úgyhogy szépen fel lesz fúrva, és kap egy új menetet. Ahogy az öreg székely is mondja a régi viccben: Fiam, a sör nem alkohol, a nő nem ember, a medve nem játék. A medvét meg be lehet helyettesíteni fékkel, az sem játék. Folytatás hamarosan, addig is nagy köszönettel tartozom Kesének és rokonságának, Ricsinek, Pusinak és Bencének.

2 megjegyzés:

Nagy írta... / 2009. augusztus 5. 0:14  

Ezek a képek....szép látvány...
féltengit a másikat azóta nem menrem szétszedni...zsíros meló nagyon a Tű Gergő keresése.
A motoros fostaligával is de jó lenne egy kicsit haladni ;)...bár nem látom pécsi taliig összeérését a dolognak. De az etyeki fogyira már azzal szeretnék menni...

Maybe írta... / 2009. augusztus 7. 12:29  

Ha a fostalicskám kész lesz, akkor már le tudok ugrani néha, motort betolni, meg egyéb dolgokat, amikhez agy nem kell, csak nyers erő.