Balatonakali featuring Kese, az állat

Megvolt az idei Balatonakaliban megrendezett skodás-mindenes összeröffenés is, fogyasztásversennyel, éjszakai vízbeugrálással, Becherovkával, és a szokásos összetevőkkel (cukor, növényi zsírok, szójalecitin, E476, aromák, stb...). Szép volt, jó volt, rövid volt.
Nem sokkal azután, hogy odaértünk, elindult a felvonulás. Ennyi wtf fejet még az életben nem láttam embereken, mint ezen a röpke 20 kilométeren, de azért élmény volt. Kese meg akrobatikázott is egy sort:



Persze a háttérmunkások soha nem kerülnek reflektorfénybe, így már le sem írom, hogy nekem kellett kordában tartanom a 68 dühöngő lovat az anyósülésről, amíg a kolléga kiszellőztette a fejét.

Jah, még odafelé vettünk ilyen rohadt nagy borsót, aminek egy részét sikerült megetetnem a Balaton melletti gyeppel:


Ez azért volt, mert először ketten fűrészeltük szanaszét a tököt, aztán Kese megnyitotta a call-girl szolgálatát, és a fontos telefonhívások közepette egyedül kellett megküzdenem a csíkos kerek növénnyel.


Közben Kikáék leszívták az összes környékbeli autóból a benzint, és elindultunk versenyezni a fogyasztással. Keséről tudni kell, hogy nála eddig ON/OFF kapcsolóként működött a gázpedál, Gyuri szavaival élve billentyűzettel vezetett. Ez meg ugye annyira nem pénztárcabarát megoldás, úgyhogy az út első fele azzal telt, hogy "nenyomjadmárbazzeg, deneugassábele, kuss, csináldamitmondok, holvagyunk???"... Szóval az alaphangulat megvolt. Végül beértünk a célba, csak előbb megtapasztaltuk a Balaton mellett lakó emberek rendkívül nyugodt természetét. Ahol 50-el lehet menni, ott néhol már 18 km/h-ra is felgyorsult a forgalom, az Északi-sarkról most induló jegesmedvecsordát is békésen átengedve. Namindegy. Maradék benzin leenged, még jön, még jön, még jön, huhh, azigen... 4.1 litert evett a fehér ló óra szerint 111 kilométeren. Kese szerint szar ez, meg sokat zabál. Ja, végülis 170 fölött van a vége, és 4.1-et eszik, ezek igazán borzalmas adatok egy 120-as Skodától. Ennél borzalmasabb már csak az lenne, ha benzint termelne, miközben áthalad a térkapun.

Közben este lett, Pusi is befutott, elmentünk kajáért:


Miután majdnem mindent megettünk, már kellőképp bátrak voltunk ahhoz, hogy belefulladjunk az éjszakai Balatonba, így is tettünk. Ezek után hangulatos beszélgetés következett a Hotel Rozsnál, majd aludni tértünk. Mármint tértünk volna, csak felébredtem kb. fél óra szunyókálás után, gondoltam elsétálok levegőzni (na jó, pisilni voltam, de ilyet mégsem írunk le). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Kese gépjárművében aludtunk, nem kell semmi rosszra gondolni... Aztán amíg én sétáltam, valahogy bezáródtak az ajtók, ezzel elzárva előlem a fedett helyen nyugovóra térés utolsó gondolatát is. Úgyhogy fogtam magam, kifeküdtem a dombtetőre, onnan néztem szerteszét, s hallgattam a tuning skodák duruzsoló lágy neszét. Meg sikerült belefeküdni egy hangyabolyba is, de rögtön egyezségre jutottam a hangyákkal: ők nem csípnek, cserébe én nem viszketek. Másnap nem történt semmi különleges, azt leszámítva, hogy ültem egy felchippelt Octavia RS-ben, amit ezúton is köszönök szépen a tulajnak, egy élmény volt. Készült rólunk sok csúnya kép, ahogy lenni szokott, de azokat már nem rakom fel. Na jó, egyet mégis.


Kese közben előkészült a kerékcserére, mert sikerült a jobb hátsó gumijával összeszedni egy törött Trabant valamelyik kevésbé fontos alkatrészét. A szép cementes pótkerékről sajnos most nem áll rendelkezésemre kép. Szóval ez volt. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor, remélhetőleg már Kázmérral. A képekért és a videóért köszönet Gabinak és Chain-Q-nak!

0 megjegyzés: