Változások in progress

Eléggé untam már, hogy Kázmér túl szép, úgyhogy ideje volt már egy kicsit elrondítani. Persze nem bíztuk a véletlenre, minden eszközt bevetettünk az esztétikai pusztulás érdekében, a flextől a drótkefén át egészen a pogácsaszaggatóig.

A reggel teljesen átlagosan indult, felkelt a Nap, felkeltem én is, go Keséért, aztán egy kis kitérő után irány Jászfényszaru, Kese nagyapjának birodalma. Nagyon jó arc az öreg, Kese nagybátyjával egyetemben, nem hajtanak el élből, ha egy 26 éves csillaggarázsos Skodát kell lakatolni. Persze ők még nem tudták, hogy milyen fába vágták a fejszéjüket, sőt, a fa sem tudta, hogy milyen fejsze fog lesújtani rá. Még durvább, hogy a fejsze sem tudta, hogy aznap favágás lesz. Na hagyjuk.

Elkezdtünk hát rombolni.


Ültetés rulz, csak nem a magyar utakra. Ez a látvány fogadja a lökhárító levétele után a szerencsétlen Skodást:


Áhh, nem ért le sokszor, csak úgy nagyjából mindenütt. Aztán leugrottak az ajtók is. Nem gondoltam volna, hogy üveggel-kárpittal-minden tartozékával együtt ilyen könnyű egy 120-as ajtó, csak háromszor szartuk össze magunkat, főleg a felrakásnál. Nade ne szaladjunk még ennyire előre. Simán jól néz ki így ajtók nélkül a gép, kicsit Trabant Tramp fílingje van, de nekem nagyon bejön.


Végül leugrottak az első sárvédők és a kötény is. Áldom az előző tulaj kasznisát, nagyon alapos munkát végzett. Gyönyörűek a doblemezek, egy deka rozsdát nem találtunk sehol.


Megkezdődött a cserekötény tisztítása és kalapálása, Kese szenvedett vele egy sort, mire nagyjából úgy nézett ki a dolog, ahogy azt Mlada Boleslavban megálmodták. 83 réteg festék, 2 réteg rücsi, és még ki tudja milyen radioaktív anyagok kerültek eltávolításra a felületről. Akinek nagyon jó szeme van, felfedezheti az alábbi képen a Skodaklub elnökét is szatyornak álcázva:


Végül csak sikerült eltávolítani az utolsó réteg rinocéroszfaggyút is a lemezről, Kese nagybátyja nekiesett az alapozásnak.


Én közben lecsiszolgattam a húzásnyomot Kázmér seggén. Végre kiderült, hogy előző életében is piros volt drága kisautóm. Már csak az a kérdés, hogy a bal hátulja volt törve, és az lett egy mattabb színnel átfújva, vagy a bal hátulját leszámítva az egész autó volt törve, de csak azt fújták rajta, amit muszáj volt. Ez valószínűleg már soha nem derül ki...


Kese meg alapozott.


Ugorjunk vagy 4 órát, ennyi ideig tartott ugyanis a sárvédők és a köténylemez összehozása a gyári Skoda formával. Mindenütt volt lyuk mindenen, csak ott nem, ahol csavar volt. Meg néha csavar se volt, elnyelte őket a föld. Vagy felszedtem őket kiállásnál a kerekekkel, ebbe inkább nem akarok belegondolni... Végül többé-kevésbé csak sikerült mindent felfaragni a helyére, bár az indexeknél az illesztési hézag kicsit kínai licenszes lett, de már sajnáltuk a 10 kilós kalapácsot, nagyon elfáradt szegény a végére. Elkezdődött a köténylemez színre fújása, 3 réteg festék, 3 réteg lakk felállásban. Legalábbis ez volt az eredeti terv, végül a lakk második körben elfogyott. Jó volt látni, ahogy a metálkályhaezüst átalakul igazi ezüstmetállá. Mondjuk az aládolgozásra nem sok idő maradt, úgyhogy jól áll neki a távolság, de a célnak tökéletesen megfelel. Aki meg mikroszkóppal vizsgálja a köténylemezemet, az szarjon sünt.


Közben javítgattunk itt-ott a küszöbökön és a sárvédőíveken is, de ez inkább megelőzés volt, mint javítás, szerencsére nem kellett sokat szenvedni vele. Este 10 körül állt össze teljesen a technika, amit hatalmas tapsviharral ünnepelt minden jelenlévő.

Végülis nem volt annyira húzós, bár elpattant néhány idegszál a hosszú nap alatt, de ez mindig benne van a pakliban. Köszönöm szépen ezúton is Kesének és rokonságának a segítségét, nélkülük nem sikerült volna. Jövő héten remélhetőleg folytatódik az átalakulás...

0 megjegyzés: