Itt a piros, hol a piros

Elméletileg már csak 2 nap, és elbúcsúzom Kázmér jelenlegi állapotától, de úgy gondolom, megérdemel egy megemlékezést a pirosan együtt töltött 3 év...
Amikor a fehéremet összetörtem (róla is lesz majd írás hamarosan), és a rendberakás után rájöttem, hogy merészebb dolog vele mászkálni, mint rántott babra tejes fókaturmixot inni, szóval akkor elkezdtem nézegetni a hirdetéseket. Ezek voltak a feltételek: lehetőleg újkasznis 120-as, rohadások nélkül, lehetőleg papíros Favorit motorral, minimum 1 év műszakival, 130-as futóval, és NE LEGYEN PIROS. Mert nagyon utáltam a piros Skodákat. Nem tudom miért, de szívem szerint előbb hoztam volna el egy babakék-rózsaszín flipflop fényezéssel megáldott förtelmet, mint egy pirosat. Pedig eeeeez, a piros, már régóta ott figyelt a duenen, hónapok óta hirdették. Nem írták le részletesen, hogy mi van benne, de az feltűnt, hogy az ára 400 ezerről folyamatosan vándorolt lefelé, a végén valami 250 körül járt az összeg, amikor nagy levegőt vettem, és felhívtam a számot.
"Hááátttttööö, eladó a Skoda, igen, de már sok hülyegyerek járt itt, mindegyiknek tetszett, aztán utána nem hívott fel egyik sem. Ja, egyébként valami 130-as futómű van alatta, meg pogácsázva van. A motor, öööö, azt nem tudom, hogy papíros-e, mindjárt megnézem a forgalmit. Jaigen, 1289 ccm, akkor valószínűleg az. A motorban valami 300-as Gaál tengely van (amiről később kiderült, hogy 315-ös nemgaál), meg négyleömlő, meg dupla solex. Ha komolyabban érdekel, gyere le, megbeszélünk mindent."

Komolyabban érdekelt, csak előtte még kértem több képet emailben. Kaptam.







Hmmm... Törve volt. Többször is. Az elején a felemás lökös borzalmas, de kicsit meg van nyomva a sárvédő is, tehát nem kellett kompletten új elejét rakni rá. Ez jó. A ködlámpás hűtőmaszk kicsit Gobbi Hildás arcot ad neki, de ez ritkaság, valakinek biztos kelleni fog a klubról. Ricsi le is csapott rá azonnal. A segge meg van húzva, igen, ezt mintha mondta volna telefonban is, de csak felületi, horpadás nincs. Jobb első kilincs és tükör letörve, belseje lelakva, motor csupa dzsuva. Tuti csapatós verda volt. De a küszöbökön nincs egy deka rozsda sem, a csomagtartó is nagyon patent, mintha még nem pakoltak volna bele soha. És a színe... Piros. Sőt... Répapiros. Egy sor öklendezés és 3 napi jóga után elég erőt éreztem magamban, hogy felhívjam: megnézném.
2 nappal később megnéztem. Alkudoztam. Újabb 3 nappal később elhoztam. Mindenki cseszegetett a rendszám miatt, hogy vettem egy bevásárlóskodát. Még a szín is stimmel, jogos. Hát piros, mi más. Igazából tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert sokkal merészebben le volt ültetve, mint ahogy azt a józan ész diktálta volna, ennek később meg is lett az eredménye, viszont rohadt jól nézett ki. De nem tetszett, mert ronda volt. És piros.
Úgyhogy fogtam magam, és elkezdtem polírozni. Feldobtam a fehéremről maradt felniket, és a hátsó lámpákat. Ledobtam a ronda hűtőmaszkot, kicseréltem a bemattult indexburákat, normális első lököst kapott, Ricsivel befaragtuk a Felicia üléseket, kapott 2 manta tükröt, visszaemeltük picit az orrát... Na, így már tetszett. Nagyon tetszett. Egy PIROS Skoda, ami tetszik. És az enyém.




Borzalmasan jó kiállása volt kipogizva, szélesített felnikkel. A rendőrök szerint is, csak szóltak, hogy ezt így nem kéne. Elkezdődött az alufelni spotting, de ezt most hagyjuk, mert több felni fordult meg nálam 1 év alatt, mint a legforgalmasabb gumisnál. Egyik se volt jó. Vagy kilógott, vagy belógott, vagy ütött, vagy rúgott, vagy harapott. Vagy szimplán csak nem tetszett. Kázmér meg még mindig piros volt....
Aztán egy gyönyörű tavaszi éjszakán, amikor a Hold aranyló sugarai bevilágították a szocreál lakótelepet, alakok jelentek meg a parkolóban. Kázmér nagyon félt, annyira kicsire húzta össze magát, amennyire csak tudta. Az alakok kiabáltak, ugráltak, szemmel láthatóan jól érezték magukat. Kázmér visszatartotta a lélegzetét, ahogy közeledtek hozzá. Szinte már-már reszketett.

- Nézmáááá, tuning Skoda, hahahahaha! - kiáltott fel az egyik sötét alak.

Kázmér összerezzent, és egy hatalmas rúgást érzett a bal elején. Aztán a tetején puffant valami puha, de nagyon fájdalmas dolog. Ugrálni kezdtek rajta. Huppogott, nyikorgott a 26 éves lemez, hajlott minden, reccsent a merevítés. Aztán csönd lett. Kázmér üveges tekintetén egy könnycsepp csillant meg. Elmentek...

Másnap csak annyira voltam idegbeteg, amennyire ilyen helyzetben illik, szét tudtam volna verni egy komplett hadsereget sajtreszelővel. Rendőrségre be, hát sajnos nem tudunk semmit tenni, blablabla. Ok...
Kázmér sebei lassan gyógyultak, amennyire csak tudtam, kikalapáltam a csomitetőt, a tetejével viszont nem nagyon tudtam mit kezdeni. Aztán jött egy újabb éjjel, egy újabb ugrálás... Rendőrség kihív, az egyébként nagyon szimpatikus rendőrbácsi elmondta, hogy máshol is történtek mostanában ilyen dolgok a városban, nem nagyon tudnak mit tenni, csak figyelnek. Figyeljek én is. Figyeltem. Nem találtam semmit...

Nade nagyon elkanyarodtam a lényegtől. Kázmér még mindig piros volt, sőt, a polírozgatásnak köszönhetően egyre pirosabb. Csakhát egyre csúnyább volt a húzásnyom a jobb hátulján, meg a tető is horpadt volt, a rúgások, ugrálások nyomai nagyon elcsúfították szegényt. Érett már a lakatolás gondolata, de akkor már telifény is kéne. Hát akkor legyen sárga. Mert a sárga autó már látványra is 10 lóerővel erősebb. Vagy... legyen újra piros? Mivan? Hát én megszerettem ezt a színt, basszus! 3 év alatt annyira beleégett a retinámba, ahogy ott figyel a parkolóban, néz rám a nagy bociszemeivel, pirosan... Erre most kezdek rájönni, amikor már nincs visszaút. Remélhetőleg szép lesz az új dizájnnal is, de Kázmér nekem már örökre piros marad... Ezekkel a felnikkel, ezekkel a lámpákkal, kicsit meghúzva, kicsit megtörve, kicsit behorpadva. Olyan Kázmérosan...







A videókért köszönet Gyulának!

0 megjegyzés: