Az év...

Belefirkált: Maybe / dátum: hétfő, november 16, 2009 / / 17 megjegyzés

Ha már mi kaptunk ilyen nagyon szép köcsögöt, akkor én is kiosztanék néhány díjat így az év vége felé, persze szigorúan szubjektív szempontok (érzed az alliterációt, nem?) alapján vezérelve, indoklással, síppal, dobbal, nádi rozsomákkal.

Tehát...

(dobpergés)

Az év szerelője: Kese

Igen, ő az, akinek az idén talán a legtöbbet köszönhetek. Köszönök is, sokat. Üdv, hali, csőváz, kezicsókolom, hellosziaszevasz, van nálatok terasz?
Mostmár sokat köszöntem neki. Viccet félretéve, az összes versenyre elkísért, állandóan segített Kázmér felkészítésében, a kipakolásokban, kerékcserékben, egyszóval mindenben. Mindemellett egy nagyon jó barátot ismerhettem meg benne, ami manapság hatalmas érték. Ő az, akivel ha összeugat az ember, akkor sem tud rá 10 percnél tovább haragudni. Úgy tud gányolni, hogy az eredmény tartósabb lesz, mint a gyári megoldások. Született Skodás.


Az év navigátora: Sandra

Bár volt néhány nézeteltérésünk, de végig kitartott mellettem, és Kázmér mellett. Ezen kívül olyan, nem egészen navigátori feladatokat is ellát, mint például a sisak- és kamerahurcolászás. Nélküle nem indulhattunk volna ennyi versenyen. Köszönöm.


Az év tanácsadója: Gabi

Na ő az, akinek néha ugyan nehezen hiszek, de aztán az esetek többségében bebizonyosodik, hogy igaza van. Jópár év tapasztalat és sokszáz versenykilométer van a kezében, mégsem csinál titkot semmiből, mint néhány, magát nagy tudósnak valló úriember. Emellett néha órákon át tudom fárasztani a hülyeségeimmel, nem küld el a Pecsába, sokszor bíztat, és állandóan megpróbálja velem elhitetni, hogy tudok vezetni, pedig nem is. Ezen meg majd úgyis felhúzza magát, ha olvassa.


Az év rohangálója: Pusi

Most nem olvasok vissza, hogy hányszor jött már le meló után azonnal, hogy kihúzzon a szarból, de nem egyszer, az biztos. A benzinpénzt (vagyis pálinkapénzt) persze nem engedi kifizetni, de legalább sokszor hoz magával kakaót is. Úgy röhög, ahogy senki más nem tud ebben az univerzumban. Mellesleg jövőre, ha sikerül slickeket szereznie, asszem meg fog izzasztani egy párszor.


Az év TrabantosSkodása: Bence

A futóműves/fékes akciónál segített rengeteget, pedig a saját feketéjével is kellett volna foglalkoznia. Később az is elkészült, állítólag nem is akárhogy. Majd szépen lenézem róla a fényezést (mármint a kocsiról), ha egyszer sikerül végre meglátnom élőben is. Dobogós helyen állt az "év eltűnése" címért is, de végül nem ő kapta meg.


Az év házigazdája: Ricsi

2 hétig tároltam nála szegény Kázmért (és a mai napig néhány futóműalkatrészt), kerülgette, mint macska a forró kutyát (hot dog?), néha belekötött ezt-azt, használhattuk a szerszátegnapit... ööö... szerszámait, segített féltengelyezni, és még azt is elmondta, hogy lehet bejutni hozzájuk, amikor épp senki nincs otthon. Persze ez lehetetlen, valaki mindig van otthon, 6 milliárd ember lakik a Földön, ennyien nem lehetnek úton egyszerre.


Az év tuningműhelye: Berze művek

Sokat nem lehet ehhez hozzáfűzni. Kevés manapság az olyan szerelő, akihez gondolkodás nélkül le merem vinni az autót, de ők ilyenek. Gyors és korrekt munkát végeznek, és ugyanolyan elmebetegek, mint én. Az megvan, hogy mond az ember valami fárasztó poént, és reflexből érkezik rá a kontra? Naigen. A fejfájásnak meg nem mindig a front az oka.


Az év matricása: Imike

Imikéről meg mit írjak már? Áh, őt ismerni kell. Szerencsekerék, tritititititititiiiii... Dóra forgatja a készülékeket. Kész vagyok. Mondtam már, hogy nem normális? Meg mintha a matricázáshoz is értene, bár rugdosni kell néha, de ez a legkevesebb. Nagyon bírom a hülye fejét.


Az év fotósa: Anna

As known as ImikeAnnája. Imikével küzdöttek ezért a címért, de végül Imre barátom alulmaradt, mert már lassan fél éve nincs KázmérÉsDömeANaplementében kép. Anna viszont csinált rólunk rengeteget, nagyon komoly minőségben. Ja, és immunissá vált Imike hülyeségeivel szemben. Respekt.


Az év eltűnése: Ádám

Annyira nem tűnt el, csak kicsit. Mindenesetre nekem nagyon hiányzik a versenypályákról. Na majd jövőre...


Az év szervezője: Kika

Versenyt rendezni sokan tudnak. Tempós pályát felrakni sokan tudnak. Önzetlenül segíteni már kevesebben. Mindent megtenni a versenyzőért, hogy indulhasson, még kevesebben. Ő képes rá.


Az év meglepetése: a Skoda2 kategória, en bloc

Idén nagyot fordult a világ. Kiemelni nem szeretnék senkit, mindenki rengeteget fejlődött, épülnek az egyre komolyabb technikák, iszonyatos küzdelmek vannak, mindez többnyire barátok között, családias hangulatban. A tavalyi első Kakucsringhez képest ég és föld a különbség. Tegyetek rá hajat. Vagyis hajrá!


Az év pályája: Kiskunlacháza

Na nem azért, mert ott voltam a felrakásnál. Egyszerűen csak tökéletesen el lett találva minden. Volt tempó, voltak technikás részek, voltak iszonyatos féktávok, sodrós kanyarok, percenkénti indítás, minden, mi szem-szájnak inge. Re. Mélem, jövőre is eljutunk.


Az év szövegei:

- Ez nem gumi, ez bakelit!

- Imi b*meg, a Favorit nem hátsókerekes!

- Könnyítsük már le a vizet...

- De elfért, akkor meg nem mindegy?

- Ez mit keres 1.3-ban?

- Hallod ezt a hangot Pusi hátsó kereke felől?

- Biztos a vízpumpa szól.

- Méjbi, nem akarsz dísztárcsát rakni az alufelnikre?

- Na mi van a szaroddal?

- A bukócsövet szerinted tudom kárpitnak álcázni?

- Ha nagy a sisak, majd kihézagoljuk.

- Milyen támadó hangja van a Skodának...

És végül:

szomszed ladas team egyik tagja jon oda, miutan a csapagyaknal omlik ki a viz a vizpumpa alatt, hogy ejnye mi van ezzel a bojlerrel, megforrt? nehogy szetessen itt, nezzunk mar ra. nem szoltam vissza semmit, de tiz perccel kesobb a lada beallt a depoba, dol a goz a motorhazteto alol, kapjak ki a hutot egybol, vakarjak a fejuket. van isten.

By Pusi

A kerti növény gyilkol

Belefirkált: Maybe / dátum: csütörtök, november 12, 2009 / / 0 megjegyzés

Vagyis Tököl. Megvolt a mostmárténylegazévutolsóversenye. Többre tuti nem megyünk már idén, hacsak rám nem szakad az OTP, vagy én nem szakadok rá, végülis alattam van 7 emelettel.
A tökök amúgy nagyon veszélyes bűnözők, gondoljunk csak a lopótökre. Ezek után nem csodálkozom, hogy ölnek is. Legdurvább, hogy az egyik alfajuk (nem Alfájuk) Patrícia fia is egyben (Pati's son). Neki olyan élete van, mint egy töknek. Úgy is mondhatnám: tökéletes.

Töketlenkedést félretéve, eléggé kedvtelenül indultam vasárnap hajnalban a parkoló felé. Ez egyrészt azért volt, mert már megint nem aludtam semmit az éjjel (az a rohadt adrenalin, ami minden verseny előtt bennem van), másrészt előző nap derült ki, hogy egyedül leszünk a kategóriában. Senki nem ért rá, nem volt jó az autó, szültek a lajhárok, stbstb. Miki hiányzását persze maximálisan meg tudom érteni, de azért szerettem volna vele egy kicsit csatázni így év vége felé. Mondjuk úgyis elvert volna, mint Lars Ulrich a pergőt. Ugyebár még mindig nem tudok vezetni. Meg a Felicia is jó kis gép. Apropó, hogy mondjuk másképp, hogy rozsdás stílusban tuningolt Felicia? FeliRatos... A pontverseny állása alapján annyi volt a dolgunk, hogy végigguruljunk a pályán, és miénk a bajnoki cím. Hát ezt valahogy nem így képzeltem el... Biztos, ami biztos, azért bedobtam a hátsó ülésre a slickeket, hátha szükség lesz rájuk, de várható volt, hogy egész nap szakadni fog az eső.

Egész gyorsan megtaláltuk a pályát, szétkaptuk Kázmér belsejét, mint etióp gyerek a segélycsomagot, neveztünk, eláztunk. Elá elá! Kate Ryan is elázik néha, figyeljük csak a refrént:

Kázmér meg Beázik, mint Győzike. Mire kilapátoltam belőle az összes vizet, 3 centivel megemelkedett a Balaton vízszintje. Egyébként megint bebizonyosodott, hogy 3 tonna fölösleges cuccal rohangálok mindenfelé a nagyvilágban.


Najó, első edzőkör, sikerült olyan piruetteket bemutatnunk a pályán, hogy még a műjégkorcsolyázók is elismerően bólogattak. Hát még az igaziak. Csak hatszor forogtunk meg, ebből 3 nem volt direkt, 3 pedig véletlenül történt. Második próbálkozásunk alkalmával ez a szám leredukálódott négyre. Rájöttem, hogy a szarrákopott PVC gumik nem pont arra lettek kitalálva, hogy olajos halakon és vödör taknyokon keresztül próbáljunk meg úton maradni. Hogy egy kedves hölgy ismerősöm szavait idézzem: kissé természetellenes volt az autó mozgása.


Nem baj, gondoltam, legalább lesznek jó kis látványos millióval lapjával menős fotók. Aha. Lettek. Orrtolósak. Pedig Ricsi igazán kitett magáért, még sorozatképeket is csinált rólunk. Hát így jártam, that's all folks. A történelemkönyvekbe majd úgy kerülök bele, hogy volt egy hülye Skodás, aki folyamatosan azt hitte, hogy látványosan megy, közben meg fotel.

Első gyorsnak mondott körünkre indulván Sandra Kesére bízta a kamera életét, ennek gyümölcse alant tekinthető meg.

Ebben a körben már csak egyszer forogtunk meg, de az nem volt gyenge. Az eső szakadt, és hiába kerestem sírós kiskutyaszemekkel a bégetést, csak nem változtak a felhők báránnyá.

A második kör előtti szünetben kiszemeltem magamnak A Volgát. Papáé volt természetesen, mondta, hogy próbáljam ki nyugodtan, ha akarom. Vahhh, hogyne akarnám, még soha nem ültem ilyen nyers szovjet driftgép pilótaülésében. Kese behuppant mellém, motorindítás, egyes, padló. Mentünk párszáz métert vakon, mire Papa megmutatta, hogyan is kell használni az ablaktörlőt. Addig néha hallottam koppanásokat az autó orra felől, remélem az erdészet nem kéri számon rajtam a hiénaállomány megcsappanását.


Egyébként viccen kívül, ilyen pontos váltóval még nem nagyon találkoztam, mint a Volgáé. Gyakorlatilag a kapcsolóvillákat tologatja az ember, mindenféle rudazat és egyéb fölösleges szirszar nélkül, mindennek van súlya, határozottan klattyan a fokozatokba, már-már üti a prémiumautós szintet. Papának megköszöntem a lehetőséget, majd ő is elvitte egy körre Kázmért. Tök fura volt, az anyósülésről egészen úgy tűnt, mintha nem is lenne egy határ szar az egész. Sőt, meglepően nagyot fordult, még kapaszkodnom is kellett volna, ha lett volna kapaszkodó. Dehát Kázmér nem a négyes metró, még akkor sem, ha nagyjából ugyanannyira vannak kész.

Közelgett a második megmérettetés, jajdenagyonjótkénemenni. Kikától loptam téli gumit, ami sajnos csak hátra ment fel, oda is neccesen. Érdekesen néz ki Favorit felnivel a 120-as, még azt is mondhatnám, hogy nem rossz, ha nem lenne rossz.

Csak kéne alá még vagy 3 centi pogi. A 3 centire. A mai napig nem értem, hogy egy rohadt sárvédőív hogy szélesíthet ennyit. Pedig ha nagy vihar van, és rossz helyen tároljuk a sporteszközeinket, akkor könnyen elfújhatja a szél e sít. További érdekesség, hogy a jobb hátsó kerek tárgyban sikerült 0.5 bar nyomást regisztrálni levétel után. Lassú defekt vagy mi, reggel még tele volt levegővel. Persze biztosan ezért forogtunk meg annyiszor, nem azért, mert béna szar vagyok.
H. Bóna Márta megint nem volt kegyes hozzánk, és további esőt jósolt. Neki mindig igaza van. Ha ő mond valamit, akkor az egészen biztosan mártás.

Elindultunk. Hát ez a gumi sem tapadt jobban (hogy lehet H-t tapadni?), mint a bakelit, de legalább kiszámíthatóbb volt. Hoztunk is az időnkön vagy 8 másodpercet.

Még így is benne maradt egy csomó. Meg egy görcs. A kezemben. Életemben először használtam autómegcsúsztatási célokra a k(r)éziféket, és kicsit túl izmosra sikerült a dolog. Aztán mittudoménmitörténtmég. Ne rágjátok már ennyien a fülemet, hogy postoljak, mert így kimaradnak a legjobb részek. Most miattatok nem fogok írni a lazuló kerékanyákról, a pumpáról, de még a vákuumos génkezelt lilahagymatermesztési szokásaimról sem. Itt meg épp kilinccsel előre közlekedünk, csak belenőtt a képbe egy fa. De komolyan ám, ez tök látványos lehetett...


...mármint a fa kinövése ennyi idő alatt.

Harmadik körben már bennem volt az ideg rendesen, mint céges Transitban a biodízel. Alapban majdnem elkéstünk a rajtról, hülye voltam, amatőr hiba. Őriztem az amatot, ezért lettem amatőr. Sió, az amatos gyümölcslé. Aztán jéghideg motorral kellett elrajtolnunk, úgy sajnáltam szegény Kázmért, szinte sírt, hogy ne kínozzam. Ez még jobban idegesített. Aztán a harmadik kanyar után e-e-e-lkezdee-e-tt dado-o-o-gni az au-t-ó-ó-ó. Kurvaélet, elfogyott a benzin megint. Na, ennek meg is lett az eredménye. A második balos ráfordítónál olyat forogtunk, hogy öröm volt nézni. Lebontottuk a fél pályát. Innentől már csak azon imádkoztam, hogy valahogy eljussunk a célig. Kázmér 2 hengerrel még elvonszolta magát a fotocelláig, aztán elhallgatott.


A vicc az egészben, hogy bőven volt még benzin a tankban, de az AC megint nem tudta felszívni. Hát ez van. Díjkiosztó, kaptunk köcsögöt. Nem érdemeltük meg. Vagyis Sandra és Kázmér megérdemelte volna, én biztosan nem. Jövőre sokkal összeszedettebben kéne csinálni mindent, előszöris kéne gumi. Meg pénz. Soksok pénz. Hamarosan én is kiosztok néhány díjat, de még nem mondom meg, hogy milyeneket, és kiknek. Igen, pótdíj fizetése kötelező.

Ismételten köszönöm szépen Sandrának és Kesének a segítséget, Kikának a gummákat, Papának a tankvezetést, Ricsinek a képeket, Skad Rocket kollégának a pumpát, meg valakit biztosan kihagytam megint.

Ja, itt a köcsög nagyban:

Speed címszavakban

Belefirkált: Maybe / dátum: hétfő, november 09, 2009 / / 14 megjegyzés

Szakadó eső, taknyos út, semmi tapadás, benzinkifogyás, szar AC, kölcsön gumik, idegeskedés, rengeteg megforgás, és az év legtechnikásabb pályája. Röviden ennyi. Hamarosan jönnek a képek/videók. Egyébként bajnokok lettünk, de nem igazán tudok örülni neki. Valahogy nem így akartam...

Kázmér, a rugóevő

Belefirkált: Maybe / dátum: péntek, november 06, 2009 / / 5 megjegyzés

Nakéremszépen, szerdán újra legurultunk Jászfényszarura, a Berze Tuning Művekhez. Az odaút meglepően unalmasra sikeredett, se egy törött gázpedál, se egy parasztfelkelés, de még egy részeg kakadu sem állta az utunkat. Perceken belül Jani in eksön, én meg mondtam neki, hogy milyen virágot tartó macifej formájúra hegessze a szívócsonkot. Virág nem lett, de a macifejet enyhe csalással és szemtengelyferdüléssel bele lehet hazudni a történetbe. Perceken belül elkészült a megerősített, brutál szívócsonk, ami ha ezek után falsot fog szívni, én komolyan mondom elgörbítem a teret. Hegesztés közben párszor kigyulladt a műhely a folydogáló benzintől, dehát kell az adrenalin, anélkül nem ér semmit az egész.


A megerősített erősítés alá került egy megerősített erősítés, kazánlemez ofkorsz, ezzel együtt bukócső helyett is simán lehet használni a csonkot.


Ezek után gyors gyertyacsere egy Corsában, majd indulás. Na itt kezdődtek az érdekességek. A magyar közlekedés, az intelligencia, és a biztonság még soha nem hangzott el egy mondatban, nem is értem, miért. Első körben elkezdett szakadni a havas eső, vagy az esős hav, vagy az evas haső, mittudomén. Látásiviszony túltengésben nem szenvedtünk. Egyszercsak egy piros pötty tűnt fel a távolban. Tuti biciklis. A lóphaszt. Kombájn. Egy darab 5 wattos izzóval kivilágítva, az út közepén, éjszaka, hóban. Merész, merész. Kilométerek múlva meg is tudtuk előzni. Ám újra lecsapott a sors keze, és letépte a vezetőoldali ablaktörlőt. A sors keze egyébként mindenben benne van, még a húslevesben is, karikára vágva. Nyílászáró tisztító alkalmatosság nélkül sokat nem lát az ember, úgyhogy félreállás, anyós (anyós vagyok?) oldali ablaktörlő átszerel, go tovább.
Gödöllőre beérés, utolsó fillérjeimből zsömlét vevés, majd a magyar közlekedőkön magunkat összeszarás, sírva röhögés. Egy hülye százat sikál, tartja a mondás, ezt élőben is sikerült megtapasztalnunk. Történt ugyanis, hogy egy terelőtáblákkal megáldott, forgalom elől elzárt terület elé leparkolt egy rendkívül intelligens úriember, ezzel félig eltakarva a táblát. Ezen felbuzdulva egy T betűvel optikailag feljavított személygépjárművel rendelkező, feltehetően tanuló hölgy be is esett a felmart útra, majd miután felakadt a kiálló csatornafedeleken, a vele utazó, rendkívül szimpatikus úr segítségével némi gumifüst kíséretében elviharzott. Ekkor jött egy kisbusz, hasonló lendülettel. Majd még pár autó. Majd egy egész kocsisor. Mindenki szépen lepusziltatta az autó aljával a csatornafedeleket, majd ment tovább dolgára. Bővebb story hamarosan olvasható lesz az autozz.blog.hu-n, már előre várom az anyázást, mert perszehogymivagyunkaköcsögök.
Pár kép ízelítőül:




A mai napon Kese ébresztett, hogy szeretne már Kázmért szerelni. Ilyenkor nagyon tudom őt szeretni. Mire lebattyogtam a parkolóba, már meg is alkotta a tömítéseket a vízpumpához.
Kesének régi vágya, hogy körömvágó ollóval szétvágjon egy női fejet, majd összeszorítsa a maradékot egy vízpumpával. Ezek a gyilkos, perverz gondolatok ma hozták meg jótékony hatásukat. Figyelem emberek, Kese tuning vízpumpatömítés következik:


A történet háttere, hogy nem akartunk gányolni, de egész rohadt Gödöllőn nem lehet kapni Skodához való vízpumpatömítést. Kértünk 120-ashoz. Ahhoz nincs, mert régi szar. Kértünk Favorithoz, ahhoz sincs, mert az is régi szar. A Felicia is régi szar. A Fabia is. Nem baj, hogy még 2 éve is gyártottak Fabiákat ezzel a blokkal és vízpumpával, akkorisrégiszar, nincs, nem is lesz, és különben is, dögöljünk már meg, hogy mi autóalkatrészt keresünk egy autósboltban. Viszont fagyálló volt, szép babarózsaszín.


Ez majd úgy megsimogatja a vízpumpát, mint hülyegyerek a nagyfesz kábelt. Amíg töltögettem, Kese meghúzgálta az utolsó csavarokat is, majd kimentünk arra a helyre, ahol néha sok rapper összegyűlik. Igen, a rap-térre. Út közben kiderült, hogy tökjó, hogy kicseréltük a vízpumpát, az egyetlen gond csak az, hogy a generátor csapágya szólt. Nem baj, ezt is megtudtuk. Jó pap holtig Vazul.
Légtelenítés, próbakör. Egyes padló, kettes padló, harmadikban már a fék lenyomására is gyorsult az autó. Ez még rímelt is. Mondom vadafak? Hatalmas durranás, gyújtás levevés, elsápadás, miaszarezezés. Hát azaszar, hogy Kázmérka megette a gázvisszahúzó rugót. Néha felettébb érdekes dolgokat zabál benzin helyett, 2 éve a mogyoródi emelkedőn a levegőszűrőt ette meg, azért akadt fel a gáz. Álltam a féken, a hülyéje meg gyorsult fölfelé az emelkedőn. A rugó valószínűleg kisebb falat volt, mert utána simán vissza tudtuk tekerni a karbikat egyenes állásba.


Kesénél mindig minden van, úgyhogy felkerült egy új rugó, származási helye ismeretlen, még az is lehet, hogy ez a rock & roll rugója volt előző életében.

Újabb próbakör, ezúttal nem szállt el semmi, úgyhogy Kázmért rajtra kész állapotúnak minősítettem, ugyanis vasárnap újra Speed-Proex Kupa, ezúttal a tököli reptéren, az idei év utolsó megmérettetése. Persze csóróság van, de Kurinszki Gábor segítségével valószínűleg el tudunk indulni, úgyhogy bizakodva tekintek a jövőbe. A jövő is bizakodva tekint belém. A szponzorációt pedig ezúton is köszönöm.
Mint ahogy köszönöm Kese barátomnak és a Berze műveknek is a segítséget, megint rengeteget tettek Kázmér felépüléséért. Vasárnap minden kiderül.

Wasserpumpe vs. szívj, ó, csonk!

Belefirkált: Maybe / dátum: hétfő, november 02, 2009 / / 4 megjegyzés

Ahogy már korábban is említettem, újabb két alkotóelem került halálközeli állapotba Kázmér szervezetében, név szerint a vízpumpa (a későbbiekben: Jolán), és a szívócsonk (a későbbiekben: Jolán). Múlt héten Kese elhatározta, hogy leugrik Jászfényszarura gázpedált tuningolni, én meg kitaláltam, hogy akkor már csináljunk valamit Kázmérral is. Jolánt és Jolánt vittük magunkkal. Jolán amúgy érdekesen jött le, jó, hogy beraktunk a vízcsövek alá egy kannát, majdnem 2 deci víz bele is ment. A föld meg majd beszívja a maradék 5 litert.
Elindultunk, aztán megálltunk lefotózni az útszéli gnúkat, egyúttal pisiltünk is. Kesének állandóan sír a szája, hogy nem ül eléggé az autó eleje. Ez a kép akkor készült.


Tényleg nem ül. Fekszik. FÁÁÁKSZEEEEL?

Go tovább, Kese szerint negyed gázokkal, ahogy azt már megszokhattuk tőle. A padlólemezt meg egy kiskutya horpasztotta be a pedál mögött... Mire Szarura értünk, el is hagyta magát szerencsétlen pedáltartó.


Kese nagyapja, ismervén kisunokája vezetési szokásait, eredetileg egy 8-as kazánlemezt ajánlott fel a nemes célra a gyári 2-es alu helyett, az egyetlen problémát csak az jelentette, hogy balra dőlt volna az autó, ha ebből készül el a mestermű. De azért komolyan nézett volna ki, valljuk be.

Végül 3-as kazánlemezből készült el a cucc, 2 hetet csak kibír. Megszólalásig hasonlít az eredetire, de mivel nem szólal meg, ezért még tovább is. Be is szarnék, ha megszólalna.


Ezek után kezelésbe vettük Jolánt. Béla nagyon jól viselte Kese tartalék Jolánjáról az Ödönleszedési akciót, Ödön pedig örömmel vágódott le a földre. Nem úgy az én Jolánom... Hiába fenyegettük Bözsit, nem értett a szóból. Aztán Kese elővette az ipari Gerzsont, és addig Gerzsonolta szegény Bözsit, amíg egyszercsak elengedte Jolánt.
Na, ez is megvan. Most jön a dolog nehezebbik része, Bözsit rá kéne cuppantani Jolánra. Leszbishow rulz, de megint Gerzson került a képbe, megzavarván a hölgyek komótos játékát. Kese Gerzsonolt, én pedig ráTiboroztam Bözsit Jolánra. De túl sok lett a Tibor, Bözsi beleszorult Jolánba, aminek hosszú távon Ede látta volna kárát, így hát újra előkerült Béla, és addig Bélultunk, amíg Ede meg nem könnyebbült. Képek nincsenek, mert Kese ugyan csinált, de azóta sem küldte át őket.
Jolánt pedig ott hagytam Janinak, hogy majd hegeszt rá Ubulokat, és akkor nem fog többé elrepedni. De ez már a jövő zenéje...


Credits:
Jolán - Kázmérszívócsonk
Jolán - Kázmérvízpumpa
TartalékJolán - Kesetartalékvízpumpa
Béla - lehúzó speciális célszerszám
Bözsi - ékszíjtárcsa from Jolán
Ödön - ékszíjtárcsa from TartalékJolán
Gerzson - láng
Tibor - kalapács
Ede - Joláncsapágy
Ubul - Jolánon lévő, háromszög alakú kitámasztó izé

Elmeomlás

Belefirkált: Maybe / dátum: kedd, október 20, 2009 / / 0 megjegyzés

Nakéremszépen az van, hogy muszáj offolnom egy kicsit. Megfogadtam ugyan, hogy most egy darabig nem megyek Tecsóba, főleg nem BG-vel, de volt annyira barom, hogy elhozta a múltkor kiszemelt krumplit, úgyhogy csak neki, csak most, csak norrisz, kiblogolom. Mert megígértem.
A kerettörténet röviden annyi, hogy a múltkori bevásárlókörút során néztünk krumplit. Találtunk nagyon krumplit, nagyon egykilósat, nagyon víziló-szerűt. Viccen kívül, így néz ki egy kiló krumpli:

Továbbfejlesztett változatban, az az állat, amelyik angolul nagyon alacsonyan úszik, az a vizilow.

Vagy éppen waterloo, bár az kicsit máshol van, meg lejárt szar poén ez is, még ha csillagszemű, akkor is. Meg néha agresszív as well.


Meg még sok másra is hasonlít ez a magic krumpli, de annyira perverzek mi nem vagyunk ugyebár. Ja, ezmiez? Annyit segítek, hogy volt itt verseny.


Igen, kis Q-n Lac háza látható. Mára ennyit. Hogy ne csak offolás legyen, tájékoztató jelleggel leírom, hogy Kázmérom vízpumpája tegnap végleg elhalálozott. Béka poraire. Pedig simán jó volt, ahogy vonyított, csak néztek az emberek, hogy eeeeeeee, turbós Skodaaaaaaaaa... Naigen, alapjáraton is 3 bar nyomással. Nem baj, ott rohad meg, ahol van.

Kiskunlacháza belsők + szpárkó tuning sport

Belefirkált: Maybe / dátum: csütörtök, október 15, 2009 / / 1 megjegyzés

Nah, először is köszönetet szeretnék mondani Sandrának, hogy ilyen gyorsan ideért az onboard felvételekkel. Igazából már kedden itt volt, csak egy lusta disznó vagyok, és most jutottam el odáig, hogy kiblogoljam őket. Tehát nagyjából így nézett ki az első csapatós körünk, utcai gumikkal, esőben-szélben-fagyban-virágágyásban-kombájnfestésben:

Így meg a harmadik, gyorsnak mondott körünk, orrtolósan-slickesen-keservesen-deazértélvezetesen:

Aktuális nyereményjátékunk: aki megtalálja azt a képkockát, amin épp elütünk egy antilopot, megmondjuk, hogy melyik bolt volt az, amelyikben Anti lopott. Egyébként jó srác az Anti, csak néha kikel magából, ilyenkor gyakran nem találja önmagát, aztán észreveszi, hogy maga alatt van. Ilyenkor Anti depresszánsokat szed.

Voltunk ma Tecsóban. Fényképeztem sportpedálokat.


Nem tűnik kamunak a Sparco matrica, az a lényeg. Ha valakinek ismerős a cucc a konyhából, az nem a véletlen műve. Így nézett ki a kompozíció, ami megihletett:


Elnézést kérek mindazoktól, akikben most felötlött a gondolat, hogy valóban meg kéne csinálni. Anyagilag mindenképp megérné. A kanálnak (vagy mi a szar ez) 499 Ft volt akciósan darabja, ugye 3 kell belőle, az összesen ezeöccá'. A leggagyibb sportpedál szett pedig 2500 környékén indul. Flex mindenkinél van kéznél, de Kese akár el is harapja a megfelelő ponton a konyhai eszközt egy sör ellenében. Imike meg csinál rá szpárkó matrinyát. Innentől kezdve már csak egy ilyen felirat hiányzik az első szélvédőre:


Beindítottam az agyam, továbbgondoltam. Tecsóba szerintem most egy darabig nem megyünk...

Életem versenye

Belefirkált: Maybe / dátum: hétfő, október 12, 2009 / / 2 megjegyzés

Hát ez is megvolt. Elég nehéz megfogalmazni, amit érzek. Ami biztos, hogy az elmúlt évek legeslegjobb Speed kupája zajlott a hétvégén, az eddigi legtempósabb pályán.
A 6 órai tervezett indulásból végül majdnem 7 lett, de ezt már megszoktuk, mint állatkerti pingvin a műjégpályát. Fél 9 körül már ott is voltunk, Dávid kivitt a VörsenyFavorittal a hangárokhoz. Kázmér még félálomban volt, de szerencsére nem szarták össze éjjel a denevérek. Gyors kipakolás (köszi Kese), olajbetöltés (köszi Sandra), kipufogótömítő alkalmazása a szívócsonkon (köszi ZJ és Cipó), 4 pontos öv beszerelése (köszi Pusi). aztán vettünk G-pát. A G-pa egyébként gépátvételen kapható. Ööööizééé, rá kéne nézni a vízszintre. Ránéztem. Nem volt vízszint. Függőleg se volt. Már másfél éve megy ez a motor, és még soha egy deci vizet meg nem evett. Most meg kb. 2 litert, 100 km alatt. Olaj kicsit habos, de rendben. Olyan nincs, hogy hengerfejes. Utánatöltöttünk (köszi Papa), indulás az első edzőkörre. BiGBeni installálta a Go-Pro kamerát, melynek gyümölcse itt tekinthető meg:

A TeCső már ugat, hogy ez a zene már pwn3d or licensed by a Nagy és Gonosz kiadó, szóval valószínűleg nem lesz sokáig hang hozzá. Egyébként gyönyörű napsütésben rajtoltunk, gyönyörű szakadó esőben értünk célba. Nem baj, legalább szépen dobálta a seggét. Motor nem melegszik, hurrá, újabb kör, ez egy fokkal jobban sikerült, aztán edzés vége. Vízszint megint nincs. Hmm... Bejött, amitől féltem. A repedt szívócsonk miatt a 3-as hengernél borzalmasan elszegényedett a keverék, nem volt rendes hűtés, valószínűleg elköszönt a hengerfejtömítés. Ok, még élünk, remélhetőleg a dugattyú kibírja. Ha meg nem, akkor olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó. Anna (akinek hamarosan lesz saját honlapja is itt) csinált rólunk ilyen nagyonszép képeket:





Egyszercsak mellém gördül egy Volga, benne egy kagylóüléssel és egy Papával. Hogyakkormimost menjünk. Fel. A pályára. Hát menjünk. A 3 tonna szovjet vas és acél olyan elemi erővel megy át bármin, hogy az valami egészen félelmetes. Bója, gumik, kiskutyák, bölénycsalád nem akadály. Papa bemutatta, hogy kell dísztárcsán kanyarodni. Hozzávalók: 600 kilós motor, csutkára alászedett kormány, 165/5000-es gumik, és egy kis lelkesedés. Köszönöm a lehetőséget, örök élmény marad.


Ez is megvolt, menjünk el tankolni. A benzinszintmérő szerint még volt kb. 5 liter. Az AC pumpa szerint meg fél deci. Se. Ezen úgy összevesztek, hogy megállt az autó. Imike calling, már jött is a segítség, jó volt összespanolni Papával, pont volt nála egy kanna benya.
Félve ugyan, de felraktam hátra a slickeket. Várható volt, hogy orrtolós lesz a gép, de hogy ennyire, az engem is meglepett. Viszont az időnk nem lett rossz, pont elég volt a kategória 4. helyére. 4-ből, igen. Jah, kb. a pálya felénél elfogyott a fék, és azóta sem jött vissza. Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem... Merre jár, hol lehet most a fékrendszerem...


Második körben jobbat mentünk volna, ha rendesen rögzítve van a váltó, és beveszi a kettest. A jelenség a következőképp zajlott: lassító után bal3 tempóra nagyfék, nagygumifüst, visszakettőőőőőő, mondom ketőőőőőő, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem baj, egyenesen is van út, csak nem arra kéne venni. Majd bekamuzom, hogy nem láttam a turistajelzést. Nem hitték el, pedig abszolút időt mentünk. Csak 200 métert hagytunk ki a pályából.
3. körre bepróbálkoztam a régimódi Skodás módszerrel, bedobáltam egy fél focipályányi kereket a csomagtartóba. Az autó ugyan nehezebb lett, "D+E" jogsi nélkül nem mertem volna vele elindulni közúton, de valamelyest sikerült ellensúlyozni az orrtolási hajlamot, ez az időnkön is meglátszott, több, mint 2 másodpercet javultunk.


Persze előrébb nem tudtunk lépni, úgyhogy bejött a papírforma. Sulyok Gabi az első helyen, Sziklai Peti a második, Török Miki a harmadik. Ezt borítékolni tudtam volna már a verseny előtt. Gratulálok nekik, nagyon szépen mentek.
Idén több versenyen már nem indulunk, ennyi volt. Kázmérral is kellene már foglalkozni, pénz sincs, meg ilyen gumikkal nem sok értelme van az egésznek. Tanulóévnek jó volt az idei, nagyjából kiismertem az autót, tudom már a saját határaimat, innentől viszont jó lenne rágyúrni a pontszerzésre. Majd talán jövőre...
A segítséget ezúton is köszönöm Sandrának, valamint azt is, hogy kibírt mellettem majdnem egy teljes évet. Nem lehetett egyszerű...
Hamarosan jönnek még onboard videók, és elvileg külsők is, szóval keep on smilin', meg ilyenek. Mára búcsúzom, a világ legjobb seggével: