Vagyis Tököl. Megvolt a mostmárténylegazévutolsóversenye. Többre tuti nem megyünk már idén, hacsak rám nem szakad az OTP, vagy én nem szakadok rá, végülis alattam van 7 emelettel.
A tökök amúgy nagyon veszélyes bűnözők, gondoljunk csak a lopótökre. Ezek után nem csodálkozom, hogy ölnek is. Legdurvább, hogy az egyik alfajuk (nem Alfájuk) Patrícia fia is egyben (Pati's son). Neki olyan élete van, mint egy töknek. Úgy is mondhatnám: tökéletes.
Töketlenkedést félretéve, eléggé kedvtelenül indultam vasárnap hajnalban a parkoló felé. Ez egyrészt azért volt, mert már megint nem aludtam semmit az éjjel (az a rohadt adrenalin, ami minden verseny előtt bennem van), másrészt előző nap derült ki, hogy egyedül leszünk a kategóriában. Senki nem ért rá, nem volt jó az autó, szültek a lajhárok, stbstb. Miki hiányzását persze maximálisan meg tudom érteni, de azért szerettem volna vele egy kicsit csatázni így év vége felé. Mondjuk úgyis elvert volna, mint Lars Ulrich a pergőt. Ugyebár még mindig nem tudok vezetni. Meg a Felicia is jó kis gép. Apropó, hogy mondjuk másképp, hogy rozsdás stílusban tuningolt Felicia? FeliRatos... A pontverseny állása alapján annyi volt a dolgunk, hogy végigguruljunk a pályán, és miénk a bajnoki cím. Hát ezt valahogy nem így képzeltem el... Biztos, ami biztos, azért bedobtam a hátsó ülésre a slickeket, hátha szükség lesz rájuk, de várható volt, hogy egész nap szakadni fog az eső.
Egész gyorsan megtaláltuk a pályát, szétkaptuk Kázmér belsejét, mint etióp gyerek a segélycsomagot, neveztünk, eláztunk. Elá elá! Kate Ryan is elázik néha, figyeljük csak a refrént:
Najó, első edzőkör, sikerült olyan piruetteket bemutatnunk a pályán, hogy még a műjégkorcsolyázók is elismerően bólogattak. Hát még az igaziak. Csak hatszor forogtunk meg, ebből 3 nem volt direkt, 3 pedig véletlenül történt. Második próbálkozásunk alkalmával ez a szám leredukálódott négyre. Rájöttem, hogy a szarrákopott PVC gumik nem pont arra lettek kitalálva, hogy olajos halakon és vödör taknyokon keresztül próbáljunk meg úton maradni. Hogy egy kedves hölgy ismerősöm szavait idézzem: kissé természetellenes volt az autó mozgása.
Nem baj, gondoltam, legalább lesznek jó kis látványos millióval lapjával menős fotók. Aha. Lettek. Orrtolósak. Pedig Ricsi igazán kitett magáért, még sorozatképeket is csinált rólunk. Hát így jártam, that's all folks. A történelemkönyvekbe majd úgy kerülök bele, hogy volt egy hülye Skodás, aki folyamatosan azt hitte, hogy látványosan megy, közben meg fotel.
Első gyorsnak mondott körünkre indulván Sandra Kesére bízta a kamera életét, ennek gyümölcse alant tekinthető meg.
Ebben a körben már csak egyszer forogtunk meg, de az nem volt gyenge. Az eső szakadt, és hiába kerestem sírós kiskutyaszemekkel a bégetést, csak nem változtak a felhők báránnyá.
A második kör előtti szünetben kiszemeltem magamnak A Volgát. Papáé volt természetesen, mondta, hogy próbáljam ki nyugodtan, ha akarom. Vahhh, hogyne akarnám, még soha nem ültem ilyen nyers szovjet driftgép pilótaülésében. Kese behuppant mellém, motorindítás, egyes, padló. Mentünk párszáz métert vakon, mire Papa megmutatta, hogyan is kell használni az ablaktörlőt. Addig néha hallottam koppanásokat az autó orra felől, remélem az erdészet nem kéri számon rajtam a hiénaállomány megcsappanását.
Egyébként viccen kívül, ilyen pontos váltóval még nem nagyon találkoztam, mint a Volgáé. Gyakorlatilag a kapcsolóvillákat tologatja az ember, mindenféle rudazat és egyéb fölösleges szirszar nélkül, mindennek van súlya, határozottan klattyan a fokozatokba, már-már üti a prémiumautós szintet. Papának megköszöntem a lehetőséget, majd ő is elvitte egy körre Kázmért. Tök fura volt, az anyósülésről egészen úgy tűnt, mintha nem is lenne egy határ szar az egész. Sőt, meglepően nagyot fordult, még kapaszkodnom is kellett volna, ha lett volna kapaszkodó. Dehát Kázmér nem a négyes metró, még akkor sem, ha nagyjából ugyanannyira vannak kész.
Közelgett a második megmérettetés, jajdenagyonjótkénemenni. Kikától loptam téli gumit, ami sajnos csak hátra ment fel, oda is neccesen. Érdekesen néz ki Favorit felnivel a 120-as, még azt is mondhatnám, hogy nem rossz, ha nem lenne rossz.
Csak kéne alá még vagy 3 centi pogi. A 3 centire. A mai napig nem értem, hogy egy rohadt sárvédőív hogy szélesíthet ennyit. Pedig ha nagy vihar van, és rossz helyen tároljuk a sporteszközeinket, akkor könnyen elfújhatja a szél e sít. További érdekesség, hogy a jobb hátsó kerek tárgyban sikerült 0.5 bar nyomást regisztrálni levétel után. Lassú defekt vagy mi, reggel még tele volt levegővel. Persze biztosan ezért forogtunk meg annyiszor, nem azért, mert béna szar vagyok.
H. Bóna Márta megint nem volt kegyes hozzánk, és további esőt jósolt. Neki mindig igaza van. Ha ő mond valamit, akkor az egészen biztosan mártás.
Elindultunk. Hát ez a gumi sem tapadt jobban (hogy lehet H-t tapadni?), mint a bakelit, de legalább kiszámíthatóbb volt. Hoztunk is az időnkön vagy 8 másodpercet.
...mármint a fa kinövése ennyi idő alatt.
Harmadik körben már bennem volt az ideg rendesen, mint céges Transitban a biodízel. Alapban majdnem elkéstünk a rajtról, hülye voltam, amatőr hiba. Őriztem az amatot, ezért lettem amatőr. Sió, az amatos gyümölcslé. Aztán jéghideg motorral kellett elrajtolnunk, úgy sajnáltam szegény Kázmért, szinte sírt, hogy ne kínozzam. Ez még jobban idegesített. Aztán a harmadik kanyar után e-e-e-lkezdee-e-tt dado-o-o-gni az au-t-ó-ó-ó. Kurvaélet, elfogyott a benzin megint. Na, ennek meg is lett az eredménye. A második balos ráfordítónál olyat forogtunk, hogy öröm volt nézni. Lebontottuk a fél pályát. Innentől már csak azon imádkoztam, hogy valahogy eljussunk a célig. Kázmér 2 hengerrel még elvonszolta magát a fotocelláig, aztán elhallgatott.
A vicc az egészben, hogy bőven volt még benzin a tankban, de az AC megint nem tudta felszívni. Hát ez van. Díjkiosztó, kaptunk köcsögöt. Nem érdemeltük meg. Vagyis Sandra és Kázmér megérdemelte volna, én biztosan nem. Jövőre sokkal összeszedettebben kéne csinálni mindent, előszöris kéne gumi. Meg pénz. Soksok pénz. Hamarosan én is kiosztok néhány díjat, de még nem mondom meg, hogy milyeneket, és kiknek. Igen, pótdíj fizetése kötelező.
Ismételten köszönöm szépen Sandrának és Kesének a segítséget, Kikának a gummákat, Papának a tankvezetést, Ricsinek a képeket, Skad Rocket kollégának a pumpát, meg valakit biztosan kihagytam megint.
Ja, itt a köcsög nagyban:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése